Szia Thomas.
Ahogy leírtad a történetedet, mintha a sajátomat olvastam volna. Nekem is három évig tartott a kapcsolatom a fémmel és engem is Kocsis Ákos műtött és másnap reggel én voltam az első utáni első páciense..
Emlékszem, ahogy vittek a műtőbe a fejemben a terminator 2 zenéje ment, amikor a végén Schwarzit beleengedik az olvadó acélba. (a szám címe: It's over. és tényleg egy korszak végét jelentette nekem akkor és ott)
A lemezt én nem tartottam meg, sőt igazán meg se kérdezték, hogy kell e nekem, de mondjuk én sem kérdeztem. Igaz, nem is kellett volna, elég volt belőle ennyi. Az altatást én nem nagyon bírtam gyomorral és aznap nem is ettem szinte semmit, csak este egy kiflit. Délután már én is mászkáltam és este a többi beteggel együtt néztem a naplementét. Szép volt, ahogy a Korányi második emeletéről néztük az erdős tájat és a lemenő nap által narancsszínüre festett eget. Másnap már engem is hazaküldtek. A nővér mondta, hogy ne én cipeljem a holmimat, hanem várjam meg a rokonságot. Én meg:, "persze, csak kiviszem a folyosóra", majd amint elfordúlt, már ott sem voltam.
A rendelésre érkezett taximat meg majdnem elhappolták előlem, mert pont akkor rendelt oda mégvalaki egy taxit, sőt még a neve is hasonló volt, mint az enyém, de végülis én nyertem...
Varratszedés pár nap múlva volt.
Ja és r4pid!
Nekem mindez három évvel ezelött történt és azóta semmit nem süllyedt vissza a mellkasom! A sportot, ill edzést viszont igazán csak ezután tudtam elkezdeni, mert amíg a lemez bennem volt, és edzés közben elfáradtam és lepihentem kicsit, utána már nem tudtam folytatni, mert elkezdett fájni. Szóval inkább csak lájtosabb gyakorlatokat végeztem és tudtam, hogy ha elfáradok akkor ennyi volt. És eszerint is csináltam, nem erőltettem.
Most viszont fájdalom nélkül tudok mindenfélét csinálni. Szóval szerintem is megérte.
G.