http://www.pectusexcavatum.atw.hu/

Itt olvashatjátok a jelenleg nem működő http://www.pectus.uw.hu fórum hozzászólásait. Ezeket egyenként lettek átmásolva, ezért van az, hogy az összes hozzászólás szerzője Goshi. Az üzenetek elején feltüntettük az eredeti szerző nevét.
(Tehát nem Goshi beszélt önmagában három éven keresztül )

Ezt a topicot csak olvasni lehet, szerkeszteni nem. erre használjátok a:
Pectus Excavatum (tölcsérmell, cipészmell) topicot.

G.

tuba88 írta:

sziasztok! Arra szeretnék választ kapni h kinek milyen tünetei vannak? Nálam az anyukám már 5 éves koromban felfedezte h nem stimmel valami és elvitt orvoshoz ahol rövid idő után megállapították a diagnózist. Tölcsérmellkas. Aztán jöhetett a műtét amire már így 19éves fejjel alig emlékszem. De azt hiszem h csak a porcokból vettek, faragtak le(nem volt semmi lemez vagy hasonló). Akkor minden a helyére állt, de telt múlt az idő és a bordáimnál fellépő túlnövés folytatódott. 17 évesen az orvosom úgy döntött, hogy nem kell újra megműteni... . Rendszeresen sportolok ebből kifolyólag és beleszerettem a fociba és a kondizásba. Személyi edző szeretnék lenni. Engem a sport tanított meg küzdeni az életben és csak azt bánom h (járhatnék) nem járok strandra. Pedig szeretnék. Nem tudok hason aludni, mert ha még is így döntök akkor kb. hajnali 3kor felébredek, hogy nem kapok levegőt és még akkor sem ha visszafordulok csak egy idő után és fokozatosan egyre többet. Panaszom nincs sok. Általában titkolom, csak annak mondom el aki közel áll hozzám. szeretném ha szép egyenes lenne, de megtanultam vele együttélni és nincs gondom... most a télen abbahagytam a sportot koleszos lettem és nem csináltam soha semmit(hiányzott a sport csak valahogy nem tudtam rávenni magam). Most néha ha sokat ülök görnyedten és utánna kinyomom a mellkasam(szerintem minden tölcsérmellkasú ki tudja nyomni, szóval értitek mire gondolok) akk vannak ám roppanások. És olyankor ha veszek egy nagy levegőt érzem hogy hozzáér a tüdőmhöz a bordám. Erre várom a hozzászólásokat... Itt mindenki bodog lehet h csak ekkora baja van!én mindig ezt mondom magamnak.csak pozitívan...
_________________
Balu

Goshi írta.:

Szia.
Bocs a kései válaszért, de nem láttam ezt a topicot, csak ma vettem észre. Ha új hozzászólás érkezik, akkor általában kapok e-mailben egy értesítést róla. (ezesetben nem).
Az én esetemben műtét elött, semmilyen recsegés ropogás nem volt, csak a pectus, a fáradékonyság és minimális szívzörej. Szerintem nálad ez a műtét "következménye" lehet, mert én semmit nem éreztem a pectusomból azelött..
Beszéltél az orvosoddal erről a jelenségről és az alvási problémákról? Esetleg mesélhetnél neki a Nuss eljárásról, hátha nem ismeri (sok orvos nem is tud róla, hogy létezik ez a megoldás)

Üdv...
G.

arpman írta:

Szia!

Írásodat elolvasva, sok hasonlóságot véltem felfedezni. Engem 12 éve műtöttek, de a ropogást én is tapasztalom. Nincsen semmi probléma vele szerencsére. Akkor még felnyitották az egész mellkast a műtétnél, sokáig tartott a lábadozás. A szegycsontom környékén elég érzéketlenné vált a bőröm. A mai napig furcsa. De semmi gond.

auguszta Írta:

Sziasztok! Én 15 éves vagyok. Kb. olyan 9 éves koromban vettük észre, hogy az alsó bordáim kissé kifelé állnak. Nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget mert azt hittük hogy csak vékony vagyok és ezért van. Azután a mellkasom kezdett "süllyedni". Anya mondta, hogy apának is ilyen és biztos tőle örököltem. Ekkor még nem tudtam, hogy ez egy betegség. A háziorvosom se mondott rá semmit. Már nagyon durván be van süllyedve a mellkasom és elkezdtem utánanézni a dolognak. Megtudtam hogy ez egy öröklődő rendellenesség amit apától örököltem. Eddig ő se tudott erről semmit. Mármint hogy ez egy rendellenesség. Ő is azt hitte hogy vékony és azért olyan amilyen. Sőt még anya se vette észre. Pedig nemrég megnéztem és elég durvaán látszik. Én nem is gondoltam volna hogy ennyi embernek van tölcsérmellkasa. Eddig egészségügyileg nem volt vele semmi problémám se apának. Szerencsére most sincs. Csak az zavar ahogyan kinézek. Strandra azért szoktam menni mert hálistennek feltalálták a tankinit és így nem látszik semmi. De félek nehogy valaki ott hozzám érjen. Az osztálytársaim nem értik mért vagyok annyira szégyenlős. És nem tudom hogy ha valaha lesz barátom ő mit fog hozzá szólni. Anyával gondolkodtunk a műtéten, de ha az egészségemmmel nincs semmi baj akkor minek? Vagy olvastam hogy talán nem lehet gyerekem mert nem lesz helye a tüdőmnek vagy valami ilyesmi. Ez igaz? Én nagyon félek a műtéttől.

zola144 írta:

én is 15 éves vagyok és engem is zavar. azt mondják nekem hohy ne fogalkozzak vele, mert akinek teccek annak így is tecceni fogok. az én környezetembe szinte mindenki tudja nem titkolom és annyira senkit se zavar. műtétet énse nagyon akarok pedig biztos jobb lenne normális mellkassal. a műtét nem könnyeb így hogy fiatal vagyok? még nem fejlődtem ki rendesen? és mikor tudok újra 100%-os életet élni? mikor nem lesz baj ha nagyon megerőltetem a mellakasom?

Horysz írta:

Engem is 15 éves koromban műtöttek, 2 éve.

Én mindkettőtöknek javaslom, menjetek el egy nevesebb mellkas sebészhez, veszteni nem vesztetek vele semmit, de ha ő megnéz, pontosabb adatokat tud majd mondani.

egyébként itt nem csak arról van szó, hogy hogy néz ki.

Én sem éreztem előtte, hog ybármiben gátolna. Ez egyszerű. Mivel nincs más érzés, amihez hasonlíthatnád, azt az állapotot fogadod el természetesnek, amiben vagy. Én is így voltam. Nem hittem el a szüleimnek és az orvosnak, hogy hát nyomja a tüdőmet és a szívemnek sem jó - bal oldalon volt pectus- de a műtét után sokkal jobban érzem ezeknek a szerveknek a működését, és mostmár tudom, hogy ha még sokáig abban a helyzetben maradtak volna, nem lett volna túl egészséges.

Szóval én mindenkinek, akinek pectusa van, azt javaslom, függetlenül attól, hogy zavarja-e vagy nem, menjen el egy mellkas sebészhez, az majd megmondja milyen súlyos, és még akkor sem kötelező elvállalni a műtétet. De okosabb dolgokat mond, mint egy háziorvos.

auguszta írta:

Kedves Horysz!
Köszi, hogy írtál! És azt kell hogy mondjam igazad van, tényleg el kellene mennem egy orvoshoz. (amint lesz rá alkalmam el is megyek) De meg szeretném kérdezni, hogy mennyire fájt a műtét után-ha egyáltalán fájt- és az a "dolog" mennyi ideig volt benned és azalatt hogy bírtál vele együtt élni?
Egyébként már 16 éves vagyok és úgy szeretnék bikoniben a strandon flangálni, a többiek előtt bátran öltözni és modellkedni. Mert igazából minden adottságom megvan: magas vagyok, vékony és állítólag szép a hajam. Csak ugye tölcsérmellkasom van (utálom kimondani és leírni is) és mindezt nem tudom megtenni. Szóval lehet hogy a műtét után tényleg jobb lenne.
Még egyszer köszi, hogy írtál. Várom a válaszodat.

Adrienn írta:

Sziasztok,

A napokban vettem észre, hogy 3 éves kisfiam mellkasán nem stimmel valami. Még doki nem látta, de elviszem majd. Lehet, hogy csak én látom, de... na mindegy. Olvastam a műtétekről. Kérdéseim vannak: Mit tesznek be? mennyi ideig marad bent? Hogy teszik be? Hol van a vágás? Kinek mennyire látszik? Köszi a válaszokat! Nagyon aggódom!

Adrienn írta:

Voltunk dokinál, enyha tyúkmellet diagnosztizáltak... nem tudjátok, ez mondjuk tornával, masszírozással korrigálni lehet?