http://www.pectusexcavatum.atw.hu/

Kedves Fórumozók!

Fiam 14 éves és a korosztályos vízilabda válogatott tagja. Egy éve a hirtelen növekedés hatására (190cm) diagnosztizálták nála a tölcsér mellkast. Születése óta úszik heti három alkalommal és az utóbbi 5 évben napi 2 órás úszó és vízilabda edzései vannak. Az elváltozás nem okoz szervi problémát "csak" esztétikait. Szeretné nyáron megcsináltatni a műtétet.

Kérem írjatok, akik a műtét után intenzív sportot folytattak, hogy milyen tapasztalataitok voltak. Kálmán doktor azt mondta, hogy meccsen a műtét után 4 hónappal már részt vehet, úszni pedig 4 héttel a műtét után elkezdhet.

A fájdalmat a hasonló korúak hogyan bírták? Ha abba kell hagynia a vízilabdát az lelkileg legalább annyira összetöri, mint ha a tükörbe néz. Aggódó anyukaként kérek információkat, aki saját maga vagy gyermeke hasonló szituációt (intenzív napi 2,5 órás edzések) átélt jelentkezzen.

Köszönöm előre is válaszaitokat.

Üdv.
Anyukája

Anyukája üzenetéhez szeretnék hozzászólni.
Az én fiam 16,5 éves volt nyáron amikor elvégezték rajta a műtétet.
Azt mondta az orvosa, hogy 16 éves kor előtt nem nagyon műtenek - kivéve ha szervi problémát okoz - mert 14-16 éves kor között sokat nőnek a gyerekek és elmozdulhat a lemez.
Mi ezért vártunk arra, hogy betöltse a 16. életévét.
A fiam erős izmos testalkatú, előtte rendszeresen edzőterembe járt, egy lemezzel nem tudták megoldani a deformitást, attól félve, hogy visszaeshet a mellkas. Két lemezt kaptunk, ami igen nagy megterheléssel járt.
Dupla műtéti idő, dupla fájdalom. Az első nap félig kábán telt, a második nap jelentkezett az őrületes fájdalom, majd a harmadik nap után a mellkasi fájdalmat túlszárnyalta a hátfájás ami sajnos majd két hónapon át intenzíven tartott. Gerincbe kapott fájdalom csillapítót 3 napig, majd tablettát szedett, szövődményként lázas állapot, mellhártyavizenyő miatt 1 hónapon át.
Hihetetlen kitartásról, elszántságról, tűrésről tett tanúbizonyságot a fiam, rettentően büszkék vagyunk rá.
A hegek kb. egy hónap után lesimultak, behegedtek, el lehetett volna kezdeni az úszást, de csak később bírt minden nap többet és többet.
2,5 hónap eltelt mire a hátfájás annyira szűnt, hogy tudott pihenni és elkezdett újra edzeni. A műtét június 18-án volt. Ma már minden nap keményen edz, visszaszedte az elveszett kilókat, izmot.

Sok mindenen mentünk keresztül de megérte.!!

A 14 éves srác anyukáját szeretném csak megnyugtatni picit. Ha csak egy lemez behelyezéséről van szó, akkor azért lényegesen kevesebbet kell szenvedni. Engem már 22 évesen operáltak, 1 hónap után már teljes életet éltem, hason fekvésen kívül mindenre képes voltam, fájdalomcsillapítók nélkül. 3 hónappal a műtét után még meg-meg érzem a jelenlétét, de nagyjából az orvossal tudok egyetérteni: 1 hónap után edzés menni fog, de egy éles meccsre valóban várni kell legalább 4-6 hónapot. Jelenleg nem esne túl jól, ha a mellkasomra csapnának, ami azért gondolom egy vízilabdameccsen könnyen előfordulhat.

Egyetertek de elsosorban probaljunk inkabb lelket onteni a masikba ahelyett, h a kibirhatatlan fajdalomrol, a kuzdesrol, stb. beszelgetunk. Ezzel mindenki tisztaban van, aki olvassa a forumot ill. utana olvas az egesz dolognak! Mindenki mashogy eli meg a mutetet es az egesz felepulest! Volt aki par nap mulva, mar a szigeten tombolt.
Van ilyen is es olyan is. de probaljunk inkabb a "jo" dolgokrol beszelni es ne hosoket generalni.
Remelem nem ertitek felre.

Vizilabdás anyuka üzenetéhez szeretnék annyit hozzáfűzni, hogy nem elíjeszteni akartam, csupán a kérdésekre próbáltam őszintén válaszolni.
Én átéltem az anya szempontjából is az egészet, nem volt könnyű egyáltalán. Azonban a műtét előtt minden eshetőségre próbáltam magamat és a fiamat felkészíteni, aztán jött némi komplikáció amit talán könnyebben viseltem úgy, hogy előtte én is végigolvastam a fórumot az első oldaltól az utolsóig, pozitív-negatív tapasztalatokat olvasva, azokból sok hasznos információt gyűjtve. Én azt gondolom inkább készüljenek fel a kellemetlenebb dolgokra és aztán csalódjanak pozitívan.

Egyébként az utolsó sorom mindent elárult, ott volt a varázsszó, hogy: megérte !!

A vizilabda versenyszerű folytatásával kapcsolatos kérdésére azt gondolom a kezelőorvosa fog tudni megfelelő választ adni. Egyébként a mi orvosunk azt mondta 2 hónap után bármit !!! lehet csinálni, fokozatosan, mindenki érzi mennyire terhelhető.

Az egészhez hozzáállni természetesen csak pozitívan!

Sziasztok!

Eljönni látszik az én időm is. 27éves vagyok és hétfőn hajnalban utazom fel Pestre Dr. Kálmán Attilához, hogy elvégezzük a műtét előtti vizsgálatokat és aztán 21.-én , szerdán kerül sor a műtétre. Köszönök mindent, amit itt megtudhattam hála Nektek!

Szevasz Tomi 27!! Én egy 24 éves srác vagyok,pontosan 2hónapja műtött meg Dr.Kálmán Attila..ő profi ebben,jol tetted hogy őt választottad! Jól fogod érezni magad a korházban,a nővérek nagyon aranyosak:)) A fájdalmak nem lesznek vészesek a fájdalomcsillapító miatt.. én a morfiumot választottam,pedig a másikra akartak rábeszélni,de én azt nem szerettem volna valamiért... így saját magamnak adagoltam a cuccot:) de elvileg a gerincbe kapott fájdalomcsillapitó hatásosabb,de nekem ez teljesen jo volt:) Amikor felébredtem,középen éreztem furcsa érzést,és nehezen vettem levegőt...elég kábult voltam egy darabig még aznap...de jó a tudat hogy már nincs horpadt mellkas:) ez az egyetlen motivácio ugye:) én amikor felébredtem egyből a mellemhez nyúltam és fogdostam össze vissza.. majd aludtam tovább...második nap ültem fel a gyógytornász segitségével,ami nem volt túl kellemes,ez volt a legrosszabb érzés a korházban töltött idö alatt..na meg amikor kiveszik 2nap után a katétert a nővérkék vagy a gyakornokok..nekem olyan vette ki aki akkor csinálta elöször... de annyira nem vészes... engem keddi napon műtöttek,pénteken engedtek haza,a varrat is akkor került ki,ami fájdalommentes...egyébként nekem 1 lemez van bent...közepes mértékü volt a pectus:) összességében: én sokkal rosszabbra számitottam,ami kellemetlen,hogy 1hónapig csak háton tudtam aludni,utánna már oldalra is fordultam óvatosan...ma már nem kellemelten oldalra fordulni,de amikor vissza fordulok a hátamra az még mindig fájdalommal jár...2-3hete járok úszni,heti 2x,és már edzek is lájtosan..7 éve kondizok rendszeresen,szoval probálom szépen lassan vissza hozni a formám,de ugye még sok gyakorlat nehézkes...de majd idövel minden menni fog...sok sikert,aggódni pedig nem kell!! minden rendben lesz! kitartás! üdv. LEvi

Sziasztok!

Napok óta olvasom a fórumot. Túl vagyok mind a 66 oldalon. Iszonyatosan furcsa és nem gondoltam volna, hogy ennyi emberrel van ilyen sok közös élményem, sorsom. Mikor 12-13 éves koromban elkezdtek foglalkozni a mellkasommal, azt javasolták, hogy ússzak. Természetesen semmi eredménnyel, sőt a mellizmom fejlődése miatt a horpadás még nagyobbnak tűnik... Viszont az úszást nem bánom, mert 8 évig űztem versenyszerűen.

Soha nem engedtem, hogy meghatározza az életemet, az hogy ilyen "adottsággal" élek együtt. Úgy gondoltam, hogy edzés és sport terén a javaslatot betartottam. Ennek ellenére, hogy a tölcsér megmaradt....hát ez van.

Viszont a hétvégén egyik este nagyon nehezen aludtam el, mert furcsa nyomást, feszültséget éreztem a mellkasomban. Nem tudom az okát, de elindított egy vezérhangyát, hogy ezer éve nem néztem utána, hogy van-e valami megoldás a tölcsérmellkasra. Bekapcsoltam a gépet és kb 10 perc alatt rátaláltam a youtubon a nuss műtétre, majd erre a fórumra. Igazából nem is tudom megfogalmazni, hogy mit éreztem, teljes tudatlanságban éltem évekig és beletörődésben, hogy ez mindig így lesz. Ez pedig azonnal megváltozott és csak néztem magam elé. 2 napot kattogtam a dolgon, hogy mit csináljak. Végül felhívtam Kocsis Ákos rendelőjét és 26.-án hétfőre időpontom van a doktor úrhoz.

Dávid (26)

Akkor sok sikert Dávid... hamar túl leszel mindenen!!!!!!!!!!!!

Dávid 26:) én elég régóta tudtam már erről a műtétröl,de ugy voltam vele hogy az enyém nem annyira vészes hogy megcsináltassam,próbáltam elfogadni ezt az egészet,egy darbig ment is,aztán hirtelen valami bekattant a fejemben,hogy miért legyen ilyen a mellem,ha lehetne szebb is,vagyis normális.Aztán bátorságot vettem és elmentem a semmelweisre,kaptam idöpontot,majd csináltak röntgent,ebböl kiderült h közepes mértékü a dolog,bár egészségügyileg semmi bajom nem volt tőle...de mivel hiú vagyok,megcsináltattam.Ha téged is zavar nyugodtan csináltasd meg,akkor meg főleg,ha vmi nem stimmel,mint ahogy irtad hogy éreztél valami szokatlant... szoval hajrá:)!