Sziasztok!
Hát akkor most már itthonról, kényelmesen a laptop mellől!

Először is köszönöm az érdeklődő sorokat, másodszor pedig a részletek:
Mint írtam a műtét nem egészen úgy alakult ahogy azt a doki elképzelte: mégsem voltak elég porcosak azok a bordák, úgyhogy nagyon megszenvedett/megszenvedtünk velük. Az egy órásra tervezett műtét 2 órás lett és sajnos jobb oldalon az egyik nem bírta az "erőszakolást" és eltört.

Kocsis doktor azt mondta: még egyszer nem vállalná. Hát pénteken és szombaton én is úgy éreztem, többször felmerült bennem, hogy: "azonnal vegyék ki!"
A műtét után rosszul ébredtem, úgy éreztem nem tudok levegőt venni. Ez iszonyat volt! Teljesen bepánikoltam, hogy "megfulladok, megfulladok!" , úgyhogy 1 napig bónusz oxigént kaptam.

A pénteki nap amúgy teljesen K.O., néha felnéztem és létszámellenőrzést tartottam: férjem, húgom megvan, aztán kábulat tovább.
A szombati nap pocsékul kezdődött, ugyanis irtózatos hányingerrel ébredtem. Mint kiderült, valószínű h. attól a bivalyerős fájdalomcsillapítónak a mellékhatása amit az éjszakás nővér kotyvasztott, úgyhogy csak győzték belém tölteni a csodaszereket. Valamikor kora délután éreztem úgy hogy talán már megmaradok. (Ez a hányás nálam kritikus dolog, már műtét közben és után is folyamatosan adták a csillapítót, miután szóltam h. nagyon hajlamos vagyok rá, ami egészen szombatig nagyon jól működött is.)
A komplikációra való tekintettel a doki nem is engedte h. szombaton felkeljek, úgyhogy vasárnap sikerült először talpra vergődnöm, a csövet hétfőn délelőtt vették ki.
De! ami a lényeg: nagggyon frankó lett

Mintha nem is én lennék
Amit most érzek, 6 nappal a beavatkozás után: a nyakamtól kezdve végig fáj a bal vállam (először a jobb oldalon kezdődött)
alig tudom a fejem elfordítani. DE! a lemez miatt fájdalomcsillapítóra 3 napja nincs szükségem! Folyamatosan érzem h. bent van, feszít de ez inkább csak kellemetlen. Ágyból felkelés nagyon jól megy, eleinte úgy ültem fel, hogy felhúztam a térdem, átkaroltam, egy kis lendület, egy kis hasizom és már ültem is

Nem biztos h. jó módszer, nálam bevált.
A levegővétel is kicsit nehézkes, hamar kifulladok, de csinálom a gyakorlatokat remélem ez is nemsokára változik.
Összegezve: azt hiszem túl optimista voltam a műtét utáni állapotot tekintve de ugye a beavatkozás sem így lett tervezve

Az első két nap volt a kritikus, utána meglepően gyors javulás. Megjegyzem, ha 20 évvel fiatalabb lennék ez egyáltalán nem így alakult volna, de kibírható, úgyhogy a "kevésbé fiatal" korosztály kedvét se vegye el. Erő, bátorság, kitartás kell hozzá (mint a legtöbb dologhoz) és meg lesz a jutalom!

Úgy látom lassan egy litániára való összejött, nem is fárasztalak tovább benneteket! Minden kérdésre nagyon szívesen válaszolok, még friss az élmény!
Szép napot mindenkinek,
N.