Sziasztok!
Nekem július 24.-én volt a műtétem Debrecenben és Dr. Enyedi Attila műtőt. Aki Hajdú-bihari lakos vagy akinek a debreceni kórház van közelebb, annak bátran ajánlom a doktor urat.
Nagyon jó fej, segítőkész és nagyon szép munkát végez. Állítása szerint már száznál is több Nuss műtétet hajtott végre.
23.-án feküdtem be. Ezen a napon nem sok érdekes dolog történt. Altató dokival beszéltük a műtét menetét, hashajtót adtak a nővérek és kb. ennyi is volt. Szobában ketten voltunk egy 19 év körüli sráccal, akinek pont aznap vették ki a lemezt. Az anyukája is ott volt és mesélt a fiáról, hogy neki hatalmas bemélyedés volt a mellkasán, amit gyönyörűen korrigáltak. Meg nem mondtam volna, hogy Pectusa volt valaha.
Kedden a műtétnapján jó korán ébresztettek, hogy zuhanyozzak le. Kb. reggeli ötkor, majd később jött az infúzió, aztán toltak is befelé. Mire felkeltem a srácot haza is engedték.
Mikor felkeltem én teljesen rendben éreztem magam, mintha nem is lett volna műtét, úgy tele nyomtak a szerekkel

Szerencsére katétert nem kaptam, de a hátamban voltak csövek amik a gerincemnél nyomták az érzéstelenítőt. Ezek a cső/csövek egy kis hordozható gépre volt kötve, amin a egy gombbal adagolni is tudtam jobban a fájdalomcsillapítót, ha fájt volna.
Mivel nem kaptam katétert és nem fájt semmi, ezért kipattantam az ágyból és elmentem vizelni

doki ezt meglátta és elvolt ájulva, mert nála ilyen még soha nem történt, hogy valaki a műtét után órákkal már sétál és magától megy ki vizelni

aztán a napot kb. végig aludtam
Szerdai nap már más tészta volt. A párna borzalmas volt. Túl puha volt, azonnal besüppedt a fejem rajta és így kiállt a nyakam. Úgy tudtam jobban elviselhetőbbé tenni, hogy összehajtogattam. Otthon a keményebb, drágább fajta párnához vagyok szokva. Jó tanácsként mondom, hogy párnátokat vigyétek magatokkal! A gerincembe egyre kevesebb fájdalomcsillapítót nyomott a gép (ami estére ki is fogyott). Délután jöttek a nővérek ágyneműt cserélni. Volt egy fáslikból készült kötél az ágy végén, amin felhúzhattam magam, plusz a nővérek is segítettek felkelni de ááhhhhh maga a pokol volt. Ez volt a legdurvább fájdalom de az utolsó ilyen azóta, mivel soha nem fájt ennyire még semmi.
Csütörtökön kaptam erős fájdalomcsillapítókat és haza is engedtek. A fájdalmak miatt én még maradtam volna egy napot.
Így a műtét után több, mint három héttel örülök, hogy túl vagyok a műtéten, úgy gondolom ez volt a neheze.
Akik gondolkodnak a műtéten, azoknak azt üzenném, hogy egy pillanatig se habozzatok rajta. Én csak azt bánnom, hogy 25 évesen jutottam el odáig, hogy túl essek rajta. (de ez inkább a szüleim és a háziorvosaim hibái, akik semennyire nem értettek a Pectushoz)
Szóval a műtét előtt állóknak sok sikert kívánok!