|
Jogre írta:
18-án megtörtént a beavatkozás az Onkológián. A hely maga, amúgy elég nyomasztó, szörnyű betegek voltak az osztályon, azt hiszem nekem elég nagy szerencsém volt a társasággal, az ággyal meg még inkább, mivel ez volt az egyetlen, amelynek a fejtámláját egy mozdulattal függőlegesbe lehetett állítani, így a felkelés borzalmai nem kínoztak. A műtőbe a szokásos jókedvvel gurítottak be, az ébredés sokkal jobb volt, egy napig nem kelhettem fel, két adag infúzió ezalatt el is párolgott. Fájdalmat tekintve egy nyaralás volt az első műtéthez képest. Infúzióba kaptam mindössze egy fájdalomcsillapítót, utána már csak egyszer szedtem be egy cataflamot. Két éve még a szobatársammal reggel és este is minden nap kiüttettük magunkat valami injekcióval, erre most nem volt szükség. Másnap nem volt kellemes az első mosdatással egybekötött felkelés, de utána már egész nap talpon voltam. Estére viszont szemét módon belázasodtam, ráadásul a sebtapaszok is valami allergiás reakciót váltottak ki, így három helyen csúnyán kisebesedett a bőröm, nem volt kellemes, ez a vasárnapi átkötözés kérése után kezdett gyógyulni. Vasárnap délután is felment a lázam, így végül csak hétfőn szabadultam, vagyis az ötödik napon. Hétfő reggeli hőmérőzésen nem volt hőemelkedésem sem, otthon persze már igen, aztán kedden be is lázasodtam, ráaádsul a sebből is szivárgott valami alvadt vér, így visszamentünk. Lázra antibiotikumot kaptam, mely elég hamar hatott, a vérzés meg valami vérömleny miatt kezdődött, s még elmúlt éjjel is igen intenzív volt. Én aggódom miatta, orvos szerint nem kell. Egyébként ha nincs ez a tapaszos dolog, a láz, meg a vérömleny, mint ahogy fémberakáskor csak láz volt, az is magától elmúlt, akkor ez a fémkivétel semmi. Oldalfekvésben műtöttek, csak a jobb oldalamat nyitották meg és ott húzták ki a vasat. Jövő hétfőn, ha minden jól megy varratszedés, remélem a vérzés is eláll, aztán végre elfelejtem az egész történetet, s végre újra sportolhatok... A lemezt elkértem természetesen, örök emlék marad.
|