|
Sziasztok!
Augusztus közepén műtötték a fiamat tölcsérmellkas miatt a Nuss féle módszerrel. Elmondom a történetünket, hátha tudok vele segíteni. 2 évvel ezelőtt kezdett kialakulni nála, valószinüleg hirtelen növekedés miatt. Védőnő jelezte, hogy keressük meg az ortopéd orvost. Ebben az időben a gyerek már versenyszerűen úszott, hetente 8 edzése volt. Minden orvos aki látta, csak annyit mondott, hogy nem kell vele törödni, csak járjon úszni. A fiamat természetesen zavarta, hiszen minden nap az edzéseken le kellett vetköznie, pedig a társai soha nem piszkálták érte. Kaptunk ismerős gyógytornásztól otthon végezhető gyakorlatokat is, azokat is csinálgattuk. Ennek ellenére semmit nem javult, sőt az úszástól kialakult szép mellizomzat miatt még szembetűnöbb lett. Tavaly (2008) nyáron jutottunk el dr. Mona Tamáshoz a Madarász kórház sebészéhez. Megvizsgálta a fiamat, ekkor még csak esztétikai problémát diagnosztizált. Részletesen elmondta, a Nuss féle műtét lehetőségét, veszélyét, és milyen eredményre számíthatunk. A fiam persze rögtön döntött, meg akarja csináltatni a mellkasát, nem számítanak a műtéttel járó veszélyek. Én persze agódó anyaként kicsit máskép láttam és időt akartam nyerni, hátha az egy év úszás javít, így eltoltuk a lehetséges műtéti időpontot 2009. nyarára. Az orvos látta rajtam a félelmeimet, csak annyit mondott: ez a gyerek élete, neki kell a döntést meghoznia, neki kell a tölcsérmellkassal élnie, neki van emiatt lelkiproblémája, mi ezt nem tudhatjuk, hogy ők ezt hogy élik meg. Persze az egy év alatt nem javult, sőt utobb kiderült romlott az állapota, a műtét napján már a kórház főorvosa is azt mondta, hogy ezt már műteni kell, nem csak esztétikai probléma. A versenyeredményeiben is látszott, hogy a hosszabb távokon kifullad nem bírja. Légzésfunkció próbát csináltattak vele a pulmonologián (sajnos allergiás is) és elég gyenge eredmények születtek úszó létére. Így került sor a műtétre, 1 órás volt, dr. Kálmán Attila és dr. Mona Tamás végezte, nagyon szép lett a mellkasa. Intenzív osztályon fektették 4 napot, sokat altatták és kapott fájdalomcsillapítót. Amikor már tudott egyedül kis segítséggel mozogni, a sebészeti osztályra került még 3 napig. Szépen felépült, a műtét után 10 nappal már elkedte az iskolát. Egyetlen szomorúsága, hogy sokat fogyott és fél, hogy az úszás nem fog úgy menni mint azelőtt. Összegezve; egész nyáron leakartam beszélni a műtétről, nagyon féltettem. Annyit mondott, végre úgy néznék ki, mint a többiek. Ekkor értettem meg, hogy míg én olyannak láttom őt mind a többieket, ő nem így érzi, benne kisebbségi érzések vannak. Bűszke vagyok rá, hogy megcsináltatta, pedig mindent tudott a műtétről, a fájdalmakról is.
Ha van valakinek kérdése, szívesen válaszolok.
|