Szia, köszönöm a válaszod!
Nagyon megnyugtató dolgokat írtál, bár nyílván mindenki szervezete másképpen reagál a műtétre. Igazából egyre jobban hajlok a műtét felé, mert most túllennék rajta, amíg még könnyebben korrigálható. Ráadásul elég vékony alkat vagyok, de most kezdek hízni, ezáltal nő a hasam, és egyre mélyebbnek tűnik emiatt a deformitás. Nem járok strandra, kerülöm az olyan helyzeteket, ahol póló nélkül kell mutatkoznom, stb..Tehát szeretném már, hogyha nem kellene emiatt kimaradnom a jó dolgokból, ráadásul szerencsére jó alkatom lenne, és emiatt kell takargatnom magam..Egyébként most hogy érzed magad? Mekkora a fájdalom mértéke, és milyen a közérzeted? Gondolom ez alatt az 5 nap alatt fogytál valamennyit, van most már étvágyat? Hányinger, ilyesmi? A kórházi szobában milyenek voltak az emberek? És a wc-zést hogyan oldottad meg? Mert ugye 2-3 napig nemtudtál felkelni. Ágytál? A varratkiszedés mikor lesz majd? És neked mekkora mértékű volt a deformitás?
Bocsánat, hogy ennyit kérdezek, de te éled most át ezeket, így te tudsz rá választ adni. Meg mások is válaszolhatnak, hogy ki hogyan élte meg ezt az egészet. Utolsó kérdés, hogy meg vagy elégedve a műtéttel?

Tehát, hogy 100%-ban sikerült korrigálni? Ennyi kérdésem lenne, hát lehet, hogy kicsit sok, sőt biztos, de kicsit félek azért, és sok dologra kíváncsi vagyok a műtéttel kapcsolatban.

A válaszokat előre is köszönöm!
