http://www.pectusexcavatum.atw.hu/

Horysz írta:



Szia!

Nekem még mindig "bennem van". Tökéletesen együtt lehet vele élni.

Én 5 napig voltam az intenzíven, de úgy, hogy abból 1 a műtét napja volt. Aznap nem fájt, hisz tele voltam érzéstelentővel. Következő nap mikor mozgattak, felültettek röntgenhez, stb stb pokolian fájt, ezt nem tagadom. Harmadnap fel kellett volna kelnem, de nem tudtam felülni. Negyedik nap már felÁLLTAM és kiültem az ágyam melletti székbe, perszea a csöveket hoztam magammal. 5. nap kizúhták a csöveim, és csak formaság volt, hogy nem sétálhattam át a kórtermembe, áttoltak, de utána már száguldoztam a folyosókon. Pár hétig kellemetlen a lépcsőzés, és a gyaloglás, elfáradsz hamar, de nagyon sokat kell sétálni, és megerősödsz.

A vasat én személy szerint nem is érzem, csak néha eszembejut, meg olykor-olykor jelez, hogy hé ittvagyok, ezt azér mégse emeld fel. De egyébként semmi. Korábban érzékeny volt időjárásra ilyenek, de fél év után már olyan volt mintha nem lenne.

Remélem segítettem

attila írta:

Én szegedi vagyok 15 éves
úgy olvastam hogy a háziorvoskról nem sok jót tapasztaltok.pontosan hova tartozik ez a rendellenesség? ortopédia? vagy oda se érdemes menni.legtöbb helyen úgy hallom mindenkit le akarna beszélni a műtétről. hogy leehtne ezeket elkerülni? egyből lehet a klinikára telefonálni hogy tölcsérmellkasom van és szeretném hejre hozni? ha valaki tud szegeden orvost az légyszives írjon kösszi.

Szia, szerintem egy mellkassebésszel kellene beszélned, a háziorvos sem tudhat mindent. Én is egy hónapig kerestem a dokit, mire megtaláltam.

Üdv G.

Maxwell írta:

Hello,
elöször is: tök örülök hogy sikerült végre beküzdenem magam ebbe a forumba; vagy 3x regisztráltam de a site folyton lefagyott, nem szerette se a pword-ömet, se semmit.
Ide eljutni kemény 2 hetembe tellt Smile

Na a lényeg: köszönöm a tippeket, az oldalról szedett infok alapján sikerült elindulnom és meglepö gyorsan szerezni egy mütéti idöpontot a Korányiba, Kostic doktorhoz.

Ezért nagyon hálás vagyok Nektek!

30 éves srác wok enyhe, centrális PE-vel. Igazából nem zavart túlságosan a dolog, nem voltak negatív élményeim, így jól elwoltam egészen addig, amíg meg nem tudtam hogy az alien-szerü mellkas-kirobbantás mellett (á la 8. utas: a Halál) van egy minimál-invazív korrekció is.

Abban a pillanatban eldöntöttem hogy ezt szeretném meglépni, ami úgy néz ki hogy sikerül is (annak ellenére hogy az eredeti jun 11-i idöpontomat eltolták vagy 2 honappal, lemez hiánya miatt??!! Hmm...)

Addig is szorgos anyag-gyüjtésbe kezdtem a neten, azonban egy dolog minden féle statisztika, mütéti leírás, fotó és video meg blog-olvasgatás ellenére se rajzolódott ki: a felépülés elsö 2 hete.

És számomra itt van a diffi.

Van aki 2 hét múlva ment melóba - suliba, kis kezdeti kényelmetlenségek után aktív életet folytat, míg mások hetekkel - hónapokkal késöbb is szenvednek, és úgy látom ez nem kifejezetten vagy csakis korfüggö.

Nagy általánosságban azt szeretném megkérdezni, hogy föleg a második, már otthon töltött hét kinek hogy telt?
Mennyire tölti ki a mozgás-korlátozottság vagy az utófájdalom a napokat, kinek milyen volt a közérzete?

Az egymásnak eddig sokszor ellent mondó infok nem teljesen erösitettek meg abban, hogy a 3. héten nem éppen azzal leszek elfoglalva, hogy újra megtanuljak az ágyamból kikelni. Sajna addigra vissza kell mennem a kellemes irodai melómba, így ezt a luxust nem nagyon engedhetem meg magamnak Smile

Gondoltam jó ötlet és megkérdezem azokat, akik ezt már átélték: milyen az elsö 2 hét?

Minden féle választ - véleményt szívesen veszek!

ÉS: köszönöm elöre is!

Üdv,
maxwell

becy írta:

Maxwell!

Az otthon töltök hetek már sokkal jobbak voltak, mint a korházban töltött napok ezt fogod tapasztalni, egész biztos.
Az első hetekben nekem személy szerint és valószínűleg mindenkinek a mozgásokkal voltak gondjai, meg persze az megfelelő alvási pozíció kialakítása, felkelni, lefeküdni ilyenkor a lemez, mint ha kettévágni akarná az ember mellkasát.
Én kb. 2 hónap után, már tudtam oldalamon feküdni, sőt hason is alszok már, persze az ágyban való forgolódás az némi fájdalommal társul, de nem vészes. Sőt most már arra a sok párnára sincs szükség.
Utólag visszagondolva nem tartom olyan elviselhetetlennek. Az biztos, a sok háton való fekvéstől az ember háta rohadtul fog fájni, egy megváltás volt számomra, amikor tudtam már máshogy is aludni.

A közérzetemmel nem volt semmi különös, egész nap elvoltam bár fáradékonyabb, nyűgösebb, türelmetlenebb voltam a kelleténél.

Sokat kell mozogni, sétálni a friss levegőn, hogy az ember megerősödjön nem szabad elhagyni magát az embernek, ha fáj, el kell tűrni, például akkor is le kell hajolni, bekötni a cipőt vagy felvenni az atlétát. Nekem az egyik beteg kísérő azt mondta, vagy van pectus vagy nincs, lehet választani.

Ahogy írtam a fájdalomhoz párosult még egy kis légmell, előfordulhat, na az aztán sz*r ügy.
Nem ajánlom senkinek az érzést.

Nem hiszem, hogy irodai melót ne bírnád, bár én, amikor az íróasztalnál ültem, muszáj volt néha felállnom, kihúzni magam, mert kellemetlen egy idő után.
Most ennyi idő után valamikor észre se veszem, hogy van bennem valami.

Figyelmeztetés, amit Jorge is írt: a tüsszentés az aztán egy leírhatatlanul kellemetlen érzés, mintha egy bomba robbanna a mellkasodban. Én mindig megpróbálom tompítani úgy, hogy egy kicsit befogom az orrom de, nem sokat segít.

Ha megműtöttek majd írd meg hogyan sikerült.

Becy
_________________
becy

Maxwell írta:

Hello Becy,
köszi a hozzászólást, ez sztem tök pozitív, hogy az otthoni szenvedést meg lejhet spórolni.

Csak egyet tudok érteni azzal az ápolóval hogy vagy van pectus vagy nincs, a döntés a miénk - enyém.
Nem is félek ezzel szembe nézni, úgy gondolom hogy ez egy kezdeti nehézség, egy - hülye szóval élve - befektetés a jövöbe, ami többszörösen megtérül.

A cipö be lesz kötve, az atléta fel lesz véve Smile (szép madzsarul)

ez a háton alvás gáz, mert a derekam alapból hamar beáll és mindig csak hason tudok elaludni, na de ez most változni fog átmenetileg Smile

Aktiv életmódot folytatok, a mütét után mihamarabb szeretnék visszatérni a napi rutin feladatokhoz (meló, jövés - menés, kondi, bulik), illetve szeretnék még megmenteni magamnak vmit a nyárból is (hosszú hétvégés nyaralás meg Sziget).

Persze minden attól függ, hogy a lemezem mikorra készül el, mert ez a kis apróság vhogy elkerülte a kórház figyelmét és a hétföi mütét elötti pénteken fújták le a dolgot.... akkori menetrend szerint most lennék 2 hetes Smile

Btw, mi az a légmell? Annyit tudok róla, hogy pl. lött sebeknél alakul ki, amikor a mellhártya sérülése miatt levegö kerül a mellkasba és a tüdö emiatt részlegesen összeesik...

.. ezek szerint ez a rizikó vhol ott figyel a Nuss esetében is?

Még1x köszönöm a segítségedet!!
Maxwell

Goshi írta:

Üdv mindenkinek.

A műtét utáni első nap érdekes volt számomra. Amikor felébredtem a műtét után, úgy ébredtem, mintha csak otthon lettem volna. Semmi fájdalom, semmi rosszullét. Körülöttem egy nővér és az orvosom állt, mintha egy infúziót láttam volna, amint épp elviszik. Aztán hoztak egy mobil röntgen készüléket és megröngeneztek. Utána jött vissza a doki és mondta, hogy a bal oldali tüdő összeesett, habár én nem éreztem semmi különöset.
Ekkor be kellett csövezni a mellkasomat, hogy kiszívják a bekerült levegőt a tüdő és a mellkas közül, ezáltal a tüdő expandálhatott (ismét megtelt levegővel). Ez a pár másodperc tényleg szar volt, de aztán a csövet a kivételig nem is éreztem.

(Légmell: A tüdőt borító és a mellkasfal belső felszinét bélelő mellhártyalemez közé levegő kerül, valamilyen sérülés vagy műtét következtében. Emiatt a tüdő összeesik.)

Szerencsére lejjebb nem katétert, hanem kacsát alkalmaztak....

A műtét utáni napot szinte átaludtam és este meg ébren voltam, csak egy két órákjat aludtam. Ilyenkor egy nap legalább 50 órának tünt.
Pár nappal később még néha elálmosodtam napközben és ebéd után gyakran aludtam pár órát.
Az utolsó elötti napon viszont már végigaludtam az éjszakát és nappal nem aludtam.

A harmadik napon elvették a kacsámat, ezzel ösztönözve, hogy felálljak és kimenjek wc-re, meg hogy szokjam a mozgást. A fájdalomcsillapítók elég jók voltak, kaptam injekciót az elején, majd később csak tablettát. Persze bármikor kérhettem volna újra injekciót is.
Innentől kezdve napról napra jobban voltam és végül a hetedik napon elengedtek. Köcsival jöttem haza az anyósülésen, bekapcsolt biztonsági övvel és semmi gondom nem volt.
Otthon lepődtem meg igazán, amikor gyalog fel kellett menni a harmadikra (nincs liftünk) és az út végére majd felrobbant a szívem és kapkodtam a levegőt. Vagy 10 percig csak ültem utána.
Innentől kezdve csak a háziorvos által felírt Cataflam 50-et szedtem fájdalomcsillapítónak kétszer egy nap, ami elég is volt.
Minden nap lementem egy kicsit sétálni, és most egy hét múlva már nincs gondom a lépcsővel és majdnem olyan gyors vagyok, mint a műtét elött, persze futni még nem fogok.

Az egyetlen probléma egy apró megfázás volt, amit már itthon kaptam el valakitől. Két napig folyt az orrom, és néha tüsszenteni is kellett. Na az egy tényleg szar dolog. Az első tüsszentés iszonyatos volt, talán ez volt a legnagyobb fájdalom, amit éreztem a műtét után. Azóta próbálom elkerülni a tüsszentést. Aztán jött a köhögés.... Nem is tudom melyik a rosszabb. Egy napig folyamatosan megállás nélkül köhögni még fémlemez nélkül is nehéz.
Most már a végefelé közeledek és alig köhögök.

Mindent összevetve azért megérte ez az egész, és ha nincs a megfázás, akkor már semmi gondom nem lenne. Apróbb fájdalmakat is csak fekve, alvásnál érzek, de egy fájdalomcsillapítóval végigalszom az egész éjszakát.
_________________
....

Gál Balázs írta:

Goshi!
Ahogy olvasom neked szinte csak egy laza műtét volt! akit ismertem h műtöttek utána úgy érezte magát hogy még levegőt se akart venni annyira fájt! Ezek szerint mindenkinek eltér a műtét utáni fájdalom?
És ez a légmellről még sose hallotttam !
És ez mennyirem gyakori???
És hazánkban az emberek hány százalékának van tölcsérmellkasa Question Rolling Eyes
_________________
CSS 4ever

Goshi írta:

Szia Balázs.

Nos igen, de az is számít, hogy az ember hogyan áll hozzá a műtéthez. Van aki szorong, fél, retteg, stb... és van aki nem. Fő az optimizmus.

Mint amikor a kisgyerek oltást kap és elötte végig üvölti az egészet és a végén megkérdezi, hogy "mi az, csak ennyi volt? Nem is fájt!"

Én teljesen nyugodt voltam a műtét elött, talán még vicces is volt, hogy mindenki azt mondta, hogy ne aggodjak, meg nem kell félni....én meg tök lazán azt gondoltam magamban, hogy OK doki, vágjunk bele. Ez az optimizmus végig megvolt bennem amíg ki nem engedtek a kórházból.


Sajnos a mellkasi műtéteknél gyakran előfordul a légmell:
(másnéven: Pneumothorax)

"Ha a mellhártya lemezei közé, azaz a mellhártyaüregbe - a mellkasfal a tüdő vagy a nyelőcső sérülései vagy betegségei folytán - levegő kerül, a két mellhártya közötti, a tüdőt tartó vákuum megszűnik. A tüdő részlegesen vagy teljesen összeesik, légmell (pneumothorax) alakul ki. Következtében különböző mértékben károsodhat a légzés, az oxigénellátás, romolhat a szív koszorúsereinek keringése, heveny keringési és légzési elégtelenség alakulhat ki, amelyek sürgős orvosi beavatkozást kívánnak."

A műtét elött figyelmeztetnek majd erre a kockázatra. Ez járhat fájdalommal is amíg a bekerült levegő el nem távozik, bár én ebböl semmit sem éreztem, csak egy röntgenből derült ki a dolog.

A pectus "ex"cavatum százalékos előfordulási arányairól sajnos nem találtam adatokat......
_________________
....

csr írta:

Sziasztok én is ebben a betegségben szenvedek, de én nem szeretnék műtétet, nem azért mert félek tőle vagy valami, de ahogy olvastam hogy vmi lemezt vagy mit helyeznek be attól egy kicsit megborzongtam. Aktív sportoló vagyok, ezért bár fontos nekem hogy meggyógyuljon a mellkasom, de nekem az életem része a sport és ugyanolyan aktívan akarok sportolni, mint most. Mindegy én igazából valami gyógytornás programot szeretnék csinálni, ha tuttok ilyen oldalt vagy bármit azt nagyon megköszönném. De ha esetleg tévedtem valamit a műtéttel kapcsolatban nyugodtan írjatok mert nem igazán értek hozzá.