Sziasztok!
Először is szeretnék köszönetet mondani annak az embernek, aki létrehozta ezt a fórumot, és azoknak, akik leírták a tapasztalataikat, nélkülük lehet, hogy a mai napig is beteg lennék.
Tominak hívnak, Márciusban töltöm a 20. élet évemet és idén December 15-én műtöttek, ma délelőtt pedig a varratszedésen is átestem.
Én az apukámtól örököltem a pectus-t.
Régóta zavart már esztétikailag és az utóbbi időben a fizikális képességem is romlani kezdett.
Nagyon sokáig nem tudtam még a betegségem nevét se. A gyerekorvos említést se tett rá, a felnőttorvosnál pedig amikor rákérdeztem mi ez és hogy nem emiatt veszem e nehezen a levegőt, akkor ő azt mondta hogy ússzak sokat, de ha eddig együtt tudtam élni vele, akkor a jövőben is viseljem el. Ez az amit nem tettem. Október elején valószínűleg a hólapátolás miatt meghúzódott a bal oldalam és ezért szúró érzést éreztem a szívemnél. A már említett háziorvos elküldött a helyi egészségügyi központba EKG-ra, ahol az eredményben szerepelt, hogy semmi különös nincs...pectus excavatum. Itthon rákerestem erre a kifejezésre és így találtam rá erre a fórumra, illetve a Heim Pál Gyermekkórház honlapjára. A megszerzett tudással már határozottan tudtam mire van szükségem, így kierőszakoltam egy beutalót a házidokitól az ortopédiára. Az ortopédián egy fiatal srác kérdezett néhány adatot, és még ott felhívta "kedves kollégáját" Dr. Kocsis Ákost, majd megadta Kocsis doktor úr mobilszámát időpont egyeztetésre. Még az nap este sikerült elérnem őt, és November közepe fele beszéltük meg a találkozást a Korányi kórházba, addig e-mail-en keresztül tartottuk a kapcsolatot. Az első találkozásnál újabb EKG és még valamilyen vizsgálat időpontját kellett előbb egyeztetnünk és az eredmények függvényében a műtét időpontját. Aminek nagyon örültem, hogy akkor egy műtét utáni 4. napos 28 éves pectusos sráccal találkozhattam, és láthattam testközelből, hogy milyen lesz az eredmény. A vizsgálati eredményeim szerencsére nem indokolták a műtét elhalasztását.
Dec. 13-án kellett bemennem, reggel vérvétel, ekg,véralvadás vizsgálatot végeztek és másnap lett volna a műtét, de nem sikerült időre kibányászniuk a fémet
ezért csúszott egy napot az egész. 14-én még 2 vérvétel és du. 4-től kaja stop.
Aztán eljött a várva várt nap, reggel még egy lazító szuri és irány a műtő, ahol az utolsó emlékem az, hogy az altató orvos az orromhoz teszi a maszkot és azt mondja szívjak egy kis friss levegőt
A kórterem társaim elmondása szerint 10-kor visszatoltak( intenzívre nem szokták a pectusosokat vinni, szerencsére ez nálam se volt másképp) és csak este 8-kor ébresztettek fel elmondásuk szerint. Fájdalmaim nem voltak, igaz mozdulni nem bírtam mindaddig amíg 2 vuk fel nem rántott
az akkor rossz volt.
16-án erősebb fájdalmaim voltak, a mellkasom még elviselhetően fájt, de a hátam az rettenetesen. Sikerült az ágyat olyan helyzetbe tenni, hogy kevésbé fájjon a hátam+ 1 kispárnát is magam alá tetettem és máris elviselhetőbb lett a helyzet.
17-én kezdtem magam jobban érezni, tudtam kiadósabban enni is és egyszer-kétszer felülni
18-án a mosdóig is kitudtam menni, így a kacsát el is vették
19-én szinte megtáltosodtam
a folyosót is simán átszeltem, igaz egy öreg bácsi még mindig letudott hagyni
és a fájdalomcsillapítót is csak tablettában kértem, azóta nem is szedtem be egy darabot sem.
20-án mennem kellett haza, amit nem bántam, mert otthon gyógyulni az kétszer többet ér, mint kórházban.
A többi napom egyhangúan zajlott, többnyire feküdtem, ültem, sétálgattam. Éreztem hogy a bordáim recsegnek néha, a levegő beszorult közéjük, a hátam fájt a sok fekvéstől, amit a kórházi ágyban töltöttem, de mára minimálisra csökkentek ezek a panaszaim.
Kocsis doktor úrról és magáról a kórházról külön kell még beszélnem:
Más betegségemből adódóan van kórházi, orvosi,személyzeti tapasztalatom, így ennek tükrében őszintén mondom, hogy ilyen kedves,lelkiismeretes és ügyes orvos nincs még egy a földön! Mindenben a segítségemre volt, rendkívül kapcsolattartó, nem az aki tárgynak nézi a betegét.
A nővérkék is rendkívül segítőkészek és barátságosak voltak.
Bátran ajánlom mindenkinek magát az intézményt és az orvost,aki bizonytalan a műtétet végző orvossal és a kórházzal kapcsolatban
Belépés
Regisztráció
GyIK
Keresés
Novemberben voltam a háziorvosomnál és azt mondta, hogy pénzkidobás lett volna elmenni egy másik országba,mikor Szlovákiában is vannak specialisták erre a betegségre. Ezt én is tudtam.