http://www.pectusexcavatum.atw.hu/

Goshi írta:

Üdv.

Először is, ez nem betegség, csak egy "elváltozás". Az ember leélheti a teljes életét anélkül, hogy bármilyen panasza lenne. Tehát ne beszéljünk betegségről...

Ahogy én látom a gyógytorna csak a további romlást állítja meg / lassítja le, de ettől nem fog kiegyenesedni a mellkasod. (sajnos, különben nem lenne szükség a műtétre)
Lehet látni a neten különféle "segédeszközöket, amivel a mellkast próbálják kiegyengetni, ezek többsége felcsatolható vagy más módon "külsőleg" alkalmazható. Sajnos nem nagyon ismerem ezeket, de azért ha keresel, biztosan találsz.

Ha neked nem okoz gondot ez a dolog, akkor nem kell tenned semmit, hisz amíg nincs panasz, nincs gond sem. Sőt, az a legjobb, ha az ember elfogadja magát olyannak, amilyen.

De soksknak a kinézet is gondot jelent, ezért ők a műtéthez folyamodnak.
A műtétnek sajnos vannak nehézségei, pl a műtét utáni fájdalom, amit a beültetett "valami lemez" okoz. Ez elkerülhetetlen. De ahogy a fórumon már korábban elhangzott, vagy van pectus, vagy nincs, vagyis valamit valamiért.
Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy ha valaki a műtétet választja, az számítson rá, hogy lesz pár hónap, amikor bizony nem tud olyan aktív életet folytatni, mint azelött. A lemezt kb egy hónap alatt meg lehet szokni, viszont fájdalom még jópár hónapig jelentkezhet. Én kb a 4. hónap után kezdtem el úszni és bizony először nem volt túl kellemes.
Az a kérdés, hogy az ember rá tud e szánni két évet erre a dologra, vagy nem. Én így a 8. hónapban már majdnem ugyanúgy csinálok mindent, mint azelött.
Igaz én nem sportoltam azelött semmit!!!
Persze van néhány dolog, amit még nem merek, Pl nem állnék neki kötelet mászni), nem azért, mert fájna, hanem inkább pszichológiai okokból nem, mert valahogy bennem van, hogy nem szabad, meg biztos fájni fog...
A műtét után vigyázni kell majd ha sportolsz, mert ha pl elesel, vagy beütöd a bordáidat, akkor az az alatta lévő fémtől könnyebben eltörhet.

Ne érts félre, nem rábeszélni akarlak a műtétre. Mindenkinek önmagának kell eldöntenie, hogy melyik utat választja....
_________________
....

Gál Balázs írta:

Basszus ma múűtötték a bátyámat!!!!
Még belegondolni is rossz hog mit élhet át!!!
Tudom nem lesz már az igazi mikor hazajön!!!!
_________________
CSS 4ever

Goshi írta:

? Ezt most nem értem.

Valóban nem lesz olyan, mint azelött. Számára most kezdődik egy új élet. (minden kezdet nehéz)
Ez nem szomorú, hanem jó! Végülis ettöl csak jobb lesz neki, igaz az elején nehéz egy kicsit, de az idő minden sebet begyógyít.
Nekem már eszembe sem jut, hogy van bennem valami....

Úgyhogy fel a fejjel! Smile Smile Smile

Gál Balázs írta:

Ezt én se értem??? Méirt írtad ki ezt ennyiszer?????????????
Tudom de a tudat hogy az a vas benne van ott a mellkasában!!!
Ezt nagyon nehéz megszokni!!!!
És ha hazajön mit mondjak neki??????
Hogy szóljak hozá???
_________________
CSS 4ever

Goshi írta:

Egyszer akartam kiírni, de a gép megháromszorozta... (nem volt szándékos.)
(A moderát megkérném, hogy törölje a felesleges kettőt. köszi)


Csak kérdezd meg tőle, hogy mit segíthetsz...
_________________

Sandman írta:

Sziasztok!

Szerdán nekem is megvolt a műtétem a Bajcsyban, Dr. Juhász Miklós és Dr. Sárközy Sándor együtt végezték el. Előzetes műveletként kaptam egy helyi érzéstelenítő kanült két csigolyám közé, érdekes érzés volt, ahogy a gericemnél matattak... Mikor felébredtem, akkor nem nagyon voltam magamnál, de elég hamar keletkezett egy jó nagy fájdalomérzet, amitől aztán rögtön kijózanodtam, kaptam érzéstelenítőt a hátamba. Aznap délután még röhögni is volt erőm, minden a legnagyobb rendben volt. Másnap elkezdődtek a gondok. "Észrevettem", hogy két szép nagy ső áll ki a mellkasomból. Megkérdeztem a dokit mi az, valami olyasmit mondott, hogy mesterséges légmellett hoztak létre, a csövek pedig azt szívják ki most. Igazából az első 3 nap csak a csövek okoztak fájdalmat, de az viszont nagyon kellemetlen volt. A vizelés nem ment magától, úgyhogy kaptam katétert, aminek nagyon örültem... szerencsére csütörtökön kiszedték, nem sokkal azután a csöveket is, nagyon durvaérzés volt, nem ajánlom senkinek sem. Hozzátartozik még a történethez, hogy csütörtök délután valamikor egyik felülésnél kicsúszhatott a kanül a hátamból. Ez semmi rögtöni fájdalommal nem járt, de ezek után képtelenek voltak olyan fájdalomcsillapítót adni, ami hatott volna, ezt nagyon, nagyon megnehezítette a létemet. Nagy meglepetésemre szombat délelőtt haza is engedtek, amibe bele is mentem, nem mintha lett volna döntési jogom, úgy éreztem, nagyon tele volt a kórház. Mikor kérdeztem, hogy nem kaphatok-e valami alvássegítőt, akkor azt mondta a Juhász, hogy ne gyógyszerezzem magam. Nem haza jöttem, mert szombathelyi vagyok, hanem testvéremnél vagyok, neki van egy kis lakása pesten, itt kell maradnom még péntekig, akkor lesz varratszedés. Néha nagyon nem tudom már elviselni a fájdalmat, ez szinte csak és kizárólag alvásnál zavar, mert nem nagyon tudok így, szerintem vissza fogok menni a kórházba és beszélek a dokival, hogy írjon fel valamit, hátha hat, elvileg már csütörtök este óta nem kaptam semmit se.
Nem tudom, hogy mikor lesz jobb, az olvasottakból ítélve még jópár hétig megmaradnak a gondok. Ha valaki gondolkozik a műtéten, akkor szerintem vegye figyelembe, hogy ez akár vele is előfordulhat. Úgy gondolom, hogy a csillapítókkal ezerszer jobb lenne bár. De összességében, az eredmény szerintem minden fájdalmat megér (csak már jutnék el a végéig vazze ... Laughing )

chuck írta:

Figyu már, nagyon nagy kérés lenne ha azt kérném, h tegyél fel képet a mellkasodról, hogy milyen lett (v akár milyen volt)?

Akkor ezek szerint már nem csak Kosztics Szilárd az ajánlott doktor a műtét elvégzéséhez? Mi a véleményed a két doktorról akik műtöttek?

cssanyi írta:

Üdvölöm.

Nevet nem mondok.ne vegyék sértésnek.Had mondjam el a történetem.
Az egész 13-14 éves koromban kezdődött,ekkor kezdtek a pectus excavatum (hmm.. még leírni is rémisztő) jelei mutatkozni nálam,aáltalános iskolás koromban gondolom a serdülőkor,a növekedés véget.nem tudom igazából mivégett.
Annyit biztos sorstársaim (sorscsapás társaim) is tapasztaltak az emberi reakciók (legalábbis nálam) inkább negatív irányba fordulnak.
Megis lett az eredménye.Mind az általánosban, mind a közép iskolában.
én mindig kimaradtam mindenből,nem barátkoztam,mert féltem hogy kinevetnek,csúfolnak.Nem vagyok egy anyámasszony katonája,mert volt olyan,hogy majdnek kivágtak az iskolából mert az egyik gyereknek székkel rontottam neki,tehát nem hagytam magam.De azaz élmény,hogy nekem barátaim nicsenek mind a mai napig,se barátnőm,az úgygondolom hogy életemre rám nyomta a bélyegét.Sötét gondolataim vannnak,mert ugye az ember társas lény na most én egyáltalán ne vagyok az.Depressziós vagyok,orvohoz jártam félév után meguntam az örökös erősködést abbahagytam.azóta csak egyre rosszabb.
Mütét.bizonyára felmerült Önben a kérdés, miért nem müttetem meg.
Több okból.Hallottam olyan esetekről,hogy valakit leszázalékoltak a műtét után mert problémái lettek.
Én ezt a kockázatot,bármennyire is minimális,nem tudom vállalni.
Fizikai munkát végzek,jól fizető helyen én egy fél-egy éves lábadozást nem engedhetek meg megamnak.
Sajnos ez van.
Ez lenne az én kis történetem.Kicsit szomorú,kicsit sírós de az enyém.
Ez az én keresztem.
Tisztelettel:css 20 éves

Jogre írta:

Üdv.,

Szerintem itt a fórumon nyugodtan tegeződhetünk. Örülök, hogy írt valaki, még áprilisban találtam egy angol nyelvű fórumot a pectus excavatum-ról, ahol sok érdekes és hasznos információt találtam, voltaképpen ez ihletett meg.

Meg tudom érteni az általad leírtakat, jómagam szellemi munkát végzek, így könnyebb volt a döntést meghozni.

A műtétem nyolc hete volt, Budapesten, az Országos Korányi intézetben. 26 éves voltam a műtét napján. Nem volt életem legkellemesebb egy hete a kórházban, a legrosszabb nyílván a műtét utáni két nap volt, az intenzív osztály, valamint, hogy alig mozoghattam. De amint felkelhettem, már lényegesen jobban éreztem magam. A kórház utáni első hetek elég rosszak voltak, elég nagy izomfájdalmaim voltak, a megfelelő fájdalomcsillapítót is csak néhány nappal később kaptam meg. Ami még kellemetlen volt, hogy jóideig képtelen voltam magamtól felkelni, most is csak a térdeimbe kapaszkodva tudom megtenni. Illetve a megfelelő fekvőhely kialakítása se ment azonnal. Bár már fekhetnék oldalra, és hason is, még mindig csak háton merek elaludni, amit egész jól megszoktam. A fájdalmaim így a nyolcadik héten már szinte teljesen elmúltak, még bizonyos mozdulatok okoznak kellemetlenséget oldalt a stabilizátoroknál.

A lemezzel meg kell tanulni együtt élni, ami azért nem a legkönyebb. Alapjáraton már nem érzem, hogy bennem van, csak ha közelekedek és mondjuk a busz/autó kátyúba fut, vagy ha hirtelen mozdulatot teszek. Nem könnyű ez az egész, de összességében örülök, hogy meg tudtam hozni ezt az áldozatot.

Természetesen nekem is okozott problémát a múltban ez a deformitás, ritkán jártam strandra, nők esetében nem voltam teljesen felszabadult nyílván. De nem csak ezért vágtam bele, sportolok is, és ott gondot okozott alkalmanként, fáradékony lettem, nehezen kaptam levegőt.

Tömören ennyi.

cssanyi írta:

Elösször is köszönöm a tegeződést.

Hát igen te szerencsés vagy munka-műtét szempontjából,de örülök,hogy neked sikerült:)!
Igen bizony én is tapasztalom kellemetlen mellékhatásait,volt már bizony olyan eset,hogy négyemeletes háznál radiátorokat cipeltünk,utánna meg majdnem felrobbant a szívem,meg majd megfulladtam.
Igen strandra is jólenne járni a forró nyárban nem pedig fekete pólóban lenni,de nem akarom,hogy az emberek megbámuljanak,meg összesúgjanak a hátam mögöt.

Esetleg azt megkérdezhetném hogy-hogy jutottál el a műtétig,milyen volt azután,és hogy mit mondanak az orvosok a jövőre?esetleg tudnál beszélni a dolog hátulütőiről,mire kell vigyázni?

Válaszodat előre is köszönöm sanyi.