http://www.pectusexcavatum.atw.hu/

Most is egészségügyi problémát okoz.Kütyük azért nem mutatnak semmit, mert még fiatal vagy és erőd tejében vagy.Ez hatalmas mértékben kompenzálja, így eltakarja a problémát.
Egy példa.Nemrég vizsgáztam elsősegélyből és újraélesztésnél kevésbé nyomtam be a bábú szegcsontját, mint amekkora benyomódásom volt.És pont ugyan azon terület( szegcsont alsó harmada).
Egy férfinél átlag tüdő térfogat 4500 cm3.Mivel a tüdő belégzéskor szinte teljes mértékben kihasználja a rendelkezésre álló teret(ezért is tágul a mellkas), ezért otthon megméred a benyomódás adatait és egy ki matematikával kijön, hogy 200-300, akinek nagyobb mértékű a benyomódás, akár 400-500 cm3-vel is ronthatja a tüdő befogadóképességét ergo tüdőkapacitás csökken.
Ez nem kis szám.Ezt mind majd 40-50 évesen fogod megérezni.
De nem csak erről szól.Ott van a lelki oldala.Én régebben iskolában májusban is pulcsiban voltam, mert féltem, hogy pólóban meglátja valaki.Strandra több éve nem jártam.
Ha meg valaki még is észrevette, rögtön jött a sikítozás, hogy úristen mi ez, egy lyuk van ott, meg stb.A kellemetlen a enyhe kifejezés rá, hogy olyankor mit érez az ember.
Minden második fórumozó írja, hogy őt mennyire zavarja a hasonló dolgok miatt.
De erre ma már van egy nagyon jó eljárás, ami ezeket a gondokat mind megoldja és újra normális mellkasunk lehet.
Olvass vissza a fórumon.Nézd meg mindenkinek a műtét utáni első bejegyzéseit.Minden mondat végén mosolygós arc
Úgy örül mindenki, mintha a lottó ötöst nyerte volna meg.Két-három év meg egy kis fájdalom igazán nem nagy ár azért, amit te kapsz cserébe:)

Én is így értettem, most még csak esztétikai probléma... Most már emiatt is hajlok egyre jobban a műtét felé. Kicsit érdekes a helyzetem, egyrészt azért félek tőle, mert műtét után 4-6 hétig szinte semmit nem csinálhatok amit akarok. Másrészt, most már kezdem belátni, hogy 40-50 évesen lehet hogy bajok lesznek a szerveimmel.
Köszönöm a válaszaidat csakegyfocibolond!
Már szinte biztos, hogy bevállalom a műtétet. Időpontot is nagyjából átgondoltam, hogy a munkám is megmaradhasson, és nekem az átlagosnál nyugodtabb körülmények közt kelljen visszamennem. Az úgymond felépülésre is próbálok felkészülni. De erről még szeretnék a Doktor Úrral beszélni, remélem sikerül az időpont, és jól gondolom hogy kicsit fel lehet készülni a műtétre, amivel valamivel könnyebb a felépülés.
Üdv

Én is hasonló cipőben járok már elég régóta. Már több mint féléve rágódom a műtéten, most kezdek talán kicsit biztosabb lenni magamban, és talán szeretném megműttetni. Már elég sokszor írtam a fórumra, sokat kérdeztem, sok információt tudtam meg, de valahogy még mindig nem tudom 100%-ra a választ. Szerencsére nekem is "csak" esztétikai probléma, és még annak sem durva, viszont éppen eléggé észrevehető ahhoz, hogy kellemetlenül érezzem magam miatta. Belegondolva abba, hogy még fiatal vagyok (16 éves), és még mennyi év áll előttem, és ha most nem műttetem meg, később nagyon megfogom bánni, és felnőttként már sokkal bonyolultabb a műtét. De őszintén szólva félek, mint mindenki más. Leginkább a fájdalom miatt. Mindent a cél érdekében, de jó lenne tisztában lenni a fájdalom mértékével. Egyik nagy problémám eddig az volt, hogy extrém kerékpároztam, és nem akartam abbahagyni ezt a sportot, de most már nem foglalkoztat, inkább az, hogy elkezdtem járni konditerembe, és nem tudom, hogy műtét után lehetne-e folytatni. Még egy kérdés amit már többször feltettem: Arányos-e a fájdalom mértéke, az elváltozás mértékével? Tehát mivel nekem tényleg nem olyan durva a mélyedés, lehetséges-e, hogy kevésbé fog fájni utána? És melyik az egészben a legfájdalmasabb rész, és milyen érzés?
Egyébként találtam a youtubeon videót. Nekem is hasonló az elváltozás, talán egy nagyon kicsit mélyebb. Van videó a műtét előttről, műtét utáni első napon, második napon, és 1 hónappal utána.
http://www.youtube.com/watch?v=My3rstWc_6Y

A fájdalomról kérdezni butaság, mert válaszolni nem lehet, és talán még meg is ijeszt.
Szerencsére műtét előtt még nem olvastam a fórumot, így a fájdalom gondolatán nem is agyaltam, csak azon, hogy sikerül-e.Persze hamar észrevettem, hogy azért ez fáj, de igazából első 2 nap, ami rossz, utána meg minden nappal hatalmas lépésekben javulsz.
Persze függ a fájdalom a benyomódás mértékétől, de legjobban saját magadtól függ.Mennyire bírod.
Esztétikai ok, éppen elég az is.
Tudom milyen érzés, a zavaró az még csak enyhe kifejezés.
Ha belevágsz, utána nagyon boldog leszel.Sok sikert hozzá!

Igen, talán igazad van! Jobb nem tudni, milyen érzés.. Amúgy már nagyon régóta agyalok a műtéten. Ha azt tartom szem előtt, hogy igazából 2 nap szenvedés, meg 1 hónap kisebb kellemetlenség, meg az a 2-3 év a vassal...mi az egy élethez képest..Szerintem annyira örülnék magamnak a műtét után, hogy nem is foglalkoznék a fájdalommal. Egész nap magamat nézegetném Jó lenne tényleg átesni rajta..Csak ott van a DE..:S

Helló! Úgy néz ki nekem is lesz egy ilyen műtétem, június 15-én. Már nagyon várom, lassan 1 éve voltam kivizsgáláson, a suli miatt döntöttem a halogatás mellett, mert nyári szünetben csak jobban ráérek gyógyulni. A velejáró fájdalmat nem nagyon tudom elképzelni, ezért inkább bele sem gondolok. Az lebeg a szemem előtt, hogy jól fogok kinézni, és el fogom viselni, ha fáj is. Az viszont jobban zavar, hogy a kis és nagy dolgokat hogyan fogom tudni elvégezni a műtét utáni napokban...

Csakegyfocibolond!

Kérdésedre a válasz, hogy személy szerint nekem kb 1-1,5 cm-t esett vissza. A doki szerint ez teljesen normális, ma már direkt ezért úgy csinálják, h előre túlfeszítik és akkor pont jó lesz mire kiveszik Én így is meg vagyok elégedve az eredménnyel, azt hiszem ezért az 1 cm-ért nem rakatom vissza ))
A fémet előre jeleztem, hogy szeretném hazavinni!

Mindenkinek erőt és bátorságot!!!
Kamilla

Na ne.Én eddig reménykedtem benne, hogy nincs visszaesés a nussnál, és vártam volna a megerősítést, hogy semennyire nem esett vissza.Ennek nem örülök

Goshi, meg akinek már kivették.Nektek is visszaesett?Ha igen mennyire?

Sziasztok!

Némi gondolkodás után (nem agyaltam rajta sokat eljutottam addig, hogy szeretnék belevágni a mütétbe. Ennek elsö lépése gondolom a háziorvos. (idekívánkozik néhány gondolat: hogy van az, hogy sem a gyermekorvos, sem a háziorvosok soha nem mondanak semmit? nem hiszem, hogy nem ismerik fel a betegséget, elég nyilvánvaló simán ránézésre, de a "mélylevegös" sztetoszkópos vizsgálatkor mindenképp. Van ugye az ember életében minimum egy gyermekorvos, egy iskolaorvos, urambocsá a testneveléstanár, aztán a háziorvos(ok), üzemorvos(ok). Én 17 évesen kerültem a gimnáziumi iskolaorvostól ortopédushoz, de ö sem mondott semmit, csak a papír aljára volt odaírva hogy "pectus excavatum", a neten kellett kinyomoznom hogy mi is a bajom. Felháborító, de föleg teljesen érthetetlen.)
Szóval hogy megy ez? Elmegyek a háziorvoshoz, elmondom hogy mi a bajom, ö utána hova utal be? Rögtön a mellkassebészetre vagy elötte van ortopédia is? (Ha jól tudom a mellkassebészetre nem mehetek rögtön beutaló nélkül...) Milyen vizsgálatok vannak a mütét elött?

Háziorvosnak csak annyi beleszólása lesz, hogy majd pulmonológiai vizsgálatra ír beutalót.
Ortopédus meg csak sületlenségeket hordott össze.
Igazából neked kell elmenned egy kórházba és találkát kérni egy sebésszel.
Egyszer volt valami kis gikszer talán a bokámmal vagy már nem tudom.Az a lényeg, hogy elmentünk a Madarász kórházba, ott volt ügyelet, aztán a doki kiszúrta.
Rámutatott és első mondata az volt, hogy "ezt nem szeretnék megműttetni? mert meg kéne"És így jutottunk el a műtéthez.