|
balázs14 írta:
a műtéten szerdán estem át, a Semelweiss Egyetem Első Számú Gyermekklinikáján, a műtétet prof. Verebély Tibor végezte el rajtam. csupa jóthallottam róla, a nem sebész orvosok közt is nagy tekintélye van. és bíztam benne. Pesten lakom, kocsink van, így könnyen bejutottunk. mikor bementünk a műtét előtt 1 nappal, megcsinálták a szükésges vizsgálatokat (EKG, vérvétel, családon belüli megbetegedések, betegségeim, érzékenységeim), majd ki kellett tölteni egy dokumentumot, mely leírta az altatás folyamatát, és a műtét folyamatáról is tájékoztatott. rengeteg beteg jár a kórházba, így sok időbe telt, míg minden vizsgálatot elvégeztek rajtam. ugyanakkor nem volt ott egyetlen más pectusos sem, és mindenki a "pectusosnak" hívott. az prvos azt mondta, kb 300 műtétet csinált már, és kicsi a kockázat. másnap megint bementünk a kórházba, átöltöztem, elfoglaltam az ágyamat. kicsit azért feszült voltam, sok ismeretlen arc, és mind téged néznek. de annyira nem volt veszélyes. kb 1 óra múlva betoltak a műtőbe, az orvos, aki tolt, nagyon jófej volt, viccelődött. a műtőben beadták az intravénás alataót, onnantól nem emlékszem semmire. mikor felkeltem, nagyon fájt a hátam, a mellkasom, és nehezen kaptam levegőt. az volt a baj, hogy tévézni nem tudtam, mert egy kisgyerek rajzfilmeket nézett, és aludni sem tudtam, a fájdalomtól, akényelmetlenségtől és a hangzavartól. úgy éreztem, mintha minden óra szinte egy egész napig tartana. elég kellemetlen volt. este nem nagyon bírtam aludni, kb 10 percenként felkeltem, ugyancsak a kényelmetlenségtől és a fájdalomtól. a furcsa az volt, hogy nem is a mellkasom fájt nagyon, hanem a hátam. másnap kb ugyanez volt, a tvben rajzfilm, a fájdalom pedig alig hagy pihenni. szerencsére az ápolók nagyon kedvesek voltak, nyugtattak, meg fájdalomcsillapítót kaptam. ja igen, az ivás, evés: az első két napon nem ettem semmit, infúziót kaptam, és egy csomót ittam. a vizeletem miatt nem kellett aggódnom, mert egy katétert vezettek be még a műtét során. a harmadik napon már jobb volt, a rajzfilmnéző gyerek hazament, ugyan nem volt senki más a kórteremben, legalább a tv szabad volt. tudtam pihenni, tévézni, a levegővétel az időszakos gyógytornáknak köszönhetően már jól ment. este fele egy új beteg jött a kórterembe, egy 13 éves fiú. kicsitlökött volt, de legalább volt társaság. ekkor már jól éreztem magam. másnap a nővérek reggel már adtak ételt, a katétert kivették (életem egyik legrosszabb emléke volt), és kimásztam az ágyból, persze a gyógytornász felügyelete mellett. nagyon furcsa volt a járás, szédültem, és nehezen kaptam levegőt. másnap már jobban jártam, új betegek érkeztek, a sebészet megtelt betegekkel, bár én voltam az egyetlen sebészetzi eset. este filmeztün is egyet, úgy ahogy voltunk, mindenki. másnap már teljesen önellátó lettem, mivel nővércsere volt, és az új ápolók nemigen törődtek velem. kimentem vécére, ettem, felkeltem, lefeküdtem, átmnetem a szomszédos szobába, székből néztem tévét, az idő is nagyon gyorsan telt, és este már nygon jól aludtam. másnap volt egy vizit, és a doktor úr azt mondta, hazamehetek. összeségében: mindenki vigyen rengeteg folyadékot, dezodort, pizsamát (én 3 napig csak egy alsóban aludtam, és úgy izzadtam, mint egy ló), és szokja a háton fekvést. tegnap jöttem haza, már mindent tudok csinálni, csak egy kicsit lassabban, lehajolni még nem tudok. jó volt hazajönni. bár még mindig feszítenek az izmok, és néha elpattam egymáson a lemez és a nem tudom milyen izom, fel tudok menni a lépcsőn, eszem, iszom, kutyával játszom, persze csak óvatosan, és ma reggel már teljesen magamtól keltem fel, úgy, hogy úgy aludtam mint mindig, 1 kis párnán. a mellkasom nagyon szép lett, összeségében örülök, hogy megcsináltam a műtétet. kaptam egy papírt is, melyben az van leírva, milyen gyakorlatokat kell végznem és hogy melyik féttől. kaptam egy lufit is, melyet a légzés javítása és a mellkas tágítása miatt kell fújogatnom. egy hétig kell itthon maradnom, aztán iskola. egy valamit nem kérdeztem meg az orvostól, bár még lesz rá alkalmam, mert kedden megyek varratszedésre, szóval azt, hogy mennyi ideig kell mellőznöm az aktív mozgást. hallottam valahonnan, hogy hat hétig, mások azt mondják, nyolc hétig. meg tudjátok mondani, nektek meddig nem lehetett sportolni?
szerk:
te jó ég, mennyit írtam. igen, becy, ahogy olvasom, jobban bírtam a megpróbáltatásokat, mint aki idősebb, és valószínűleg azért, mert még nincsenek elcsontosodva a porcok. ebből is látszik, minél korábban műtik meg az embert, annál jobb. például én: 5 napja műtöttek, ma itthon vagyok, a kutyámmal játszom, egyedül kelek fel az ágyból.
|
Belépés
Regisztráció
GyIK
Keresés
