ŐSKOR

• Ramapithecus : kb. 12-14 millió éve megjelent emberelőd.
• Australopithecus : 4 millió évvel ezelőtt megjelent, Afrikában élt átmeneti faj("déli majom").
• Homo habilis : afrikai előembe r("ügyes ember")
• Homo neandertalensis : a Homo sapiens első "fajtája", a "neandervölgyi ember".
• Homo sapiens: kb. 200000 éve megjelent "okos ember".
• Homo cromagnoniensis : a Homo sapiens később megjelent fajtája, a "cromagnoni ember", másként a homo sapiens sapiens.
• Glaciális: jégkorszak.
• Interlaciális : jégkorszakok közötti melegebb időszak.
• Paleolitikum : őskőkorszak, pattintott kőkorszak (2 millió évtől Kr. e. 8. évezredig terjedő időszak), az élelemszerzés kora.
• Termelőeszköz : a munka eszközének és a munka tárgyának együttes elnevezése.
• Nemzetség : azon embercsoport, amely közös őstől származtatja magát. Az emberi ős személyének elhalványulása vagy eltűnése esetén a nemzetség állati őssel helyettesíti be a valóságos őst, azaz totemet jelöl meg.
• Neolitikum : újkőkor, csiszolt kőkorszak(Kr. e. 8-4. évezred közötti időszak), az élelemtermelés kialakulásának kora.
• Fétis : természetfeletti erővel rendelkező tárgy.
• Szakóca: pattintással megformált kézi balta.
• Totem : a nemzetség tudatában, hagyományaiban szereplő állati ős, amelyet általában tilos elpusztítani, sőt, a nevét kimondani is.
• Tabu: tialom, pl. a totem megnevezése, vagy a csoporton belüli egyes személyekkel való párkapcsolat.
• : kultikus építmény, a neolitikum időszakának tudományával és vallási képzetekkel összefüggésben hatalmas kövekből összerakott építmény.
• Mágia: varázslás, az őskori varázslópapok bonyolult szertartása.

AZ ÓKORI KELET

• Adósrabszolgaság >: a rabszolgaság egyik fajtája az ókorban, amelynek keretében a fizetni nem tudó adós földjét hitelezői lefoglalhatták, őt magát, illetve gyermekeit pedig meghtározott időre rabszolgává tehették.
• Állam: a gazdasági élet bonyolult szervezési feladatainak és tömegek munkájánka szervezésére létrejött, elkülönült szervezet az ókori keleten, amely a közös területen élőket fogja össze.
• Árja : eredeti jelentése idegen, külföldi, később előkelő származású, az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó, India őslakosságát leigázó népcsoport, később a fegyveres, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó arisztokrácia Indiában.
• Biblia: (jelentése: Könyvek) a zsidóság szent könyve, amelynek iratai később a kereszténységnek is szent könyveivé váltak, két fő részből áll: Ó- és Újszövetség.
• Brahmana: a papok kasztja Indiában.
• Brahmanizmus: olyan vallási rendszer, amely a lélekvándorlás tanát és a kasztrendszer megváltoztathatatlanságát hirdeti.
• Buddhizmus: a Kr. e. VI. században a brahmanizmussal szemben fellépő, Buddha tanításain alapuló vallási irányzat Indiában.
• Dalok Könyve : régi népköltészeti gyűjtemény Kínában.
• Ebers-papirusz: a Kr. e. II. évezred közepéről származó egyiptomi forrás, amelyben a vérkeringés és szívműködés sajátosságait foglalták össze.
• Égei vándorlás: a Kr. e. II. évezred végén meginduló népvándorlási folyam >at, amelynek során új mépcsoportok tűnnek fel az Égei-tenger és a Földkozi-tenger keleti medencéjében, s ezáltal megváltozik a térség etnikai-politikai arculata.(Lásd még itt .)
• Ékírás: Mezopotámiában használt képszerű jelekből álló szótagírás.
• Fáraó: az egyiptomi isrenkirály elnevezése.
• Frontális ábrázolás : a képművészetben alkalmazott ábrázolási mód, amely szerint a képek egy nézetre készülnek, egy elképzelt síkban vannak megalkotva, szimmetrikusak, azaz homlokukon, arcukon és köldökükön át képzeletbeli síkkal egyenlő részekre oszthatók.
• Halottak könyve: túlvilág i hitre vonatkozó ismereteket összefoglaló gyűjtemény az ókori Egyiptomban.
• Házi rabszolgaság: az ókori keleten a rabszolgaság általános formája, amely esetén a rabszolgának a termelésben játszott szerepe nem meghatározó , és elsősorban a ház körüli munkákra terjed ki.
• Háztartási gazdálkodás : a gazdasági életnek olyan, az ókori keletre jellemző formája, amelynek során elsősorban önellátásra törekedtek és csak a felesleet vitt ék piacra.
• Hieroglif írás: szó-, szótag-, mássalhangzó- és fogalomjelek bonyolult kombinációjából álló egyiptomi írás.
• Intelem : sajátos irodalmi műfaj, amely erkölcsi tanításokat és elmélkedéseket trtalmaz, többnyire az előkelők szempontjai szerint.
• Istenkirályság: az uralkodói hatalomról alkotott felfogás, amely szerin a király maga is isten, vagy isten fia.
• Kaszt: az azonos jogokkal rendelkező, meghatározott foglalkozást űző, azonos társadalmi rétegből származó emberek zárt társadalmi csoportja Indiában.
• Kasztrendszer: Indiában a lakosság szigorúan elkülönült, örökös rend szerint való beosztása, amely egy merev >társadalmi rétegződést jelent.
• Ksatrija: a fegyveres aristokrácia kaszt ja Indiában.
• Kurrum : a gabona mérésére alkalmas űrmérték Hammurappi törvényeiben.
• Lélekvándorlás: a kaszt ok határainak átjárhatatlanságát ellensúlyozó vallási tan, amely a lélek halál utáni újjászületését hírdeti.
• Monoteizmus: egyistenhit, olyan vallási felfogás, amely a világ sokféle elenségét egy okra vezeti vissza, és a legkülönfélébb jelenségek mögött egy végső okot, egyetlen mozgató erőt tételez fel, így a világot, mint egységes irányítás alatt álló rendet szemléli.
• Mumifikálás: az emberi test tartósítására szolgáló eljárás Egyiptomban, amelynek lényege a test bebalzsamozása és pólyába csavarása.
• Nirvána: a teljes megsemmisülés állapota a buddhizmus szerint, ahonnan nem kell többé újjászületni.
• Papirusz : a papiruszsás nevű vizinövényből készített anyag, amelyre az egyiptomiak írtak.
• Piramis: a fáraó k temetkezési helye, amely hatalmuk nagyságát volt hivatova rendelni.
• Politaizmus : többistenhit, olyan vallási felfogás, amely szerint a világban több különféle hatalmú és feladatú istenség működik.
• Próféta: Isten küldötte, aki Isten választott embereként lép >fel, fenntartva az Isten és a nép közötti szövetséget, működése során szigorúan őrzik a törvényt és a szegények érdekében szónokol.
• Rádzsa: kisebb-nagyobb indiai államok élén álló király.
• Sudra : leigázott őslakos, szolgák kaszt ja Indiában.
• Sumerek : a Kr. e. IV. évezredben Dél-Mezopotámiában megjelenő népcsoport, amely a letelepedés után városállamokat hozott létre.
• Szatrapa: teljhatalmú helytartó, a szatrapia élén az ókori perzsa birodalomban, akinek feladata az igazsászolgáltatás, az adószedés és a hadügyek intézése.
• Szatrapia: perzsa közigazgatási egység, amelyet I. Dareiosz hozott létre.
• Szemet szemért elv : a tettarányos megtorlás elve, amely az ősi szokásjog maradványa az ókori törvényeben.
• Szfinx : emberfejű és oroszlántestű alak az egyiptomi képzőművészetben.
• Szokásjog : ugyanazon területen élők életét szabályozó, általában íratlan társadalmi normák összessége.
• Templomgazdaság : az istenek áztartásai az ókori keleten, amelyekhez jelentős földterület tartozott, ahol mező gazdasági termelést folytattak.
• Vaisja : a közrendű szabadok kaszt ja Indiában.
• Vallási dualizmus: olyan vallási felfogás, amely szerint a világot két ellentétes isteni erőnek, a jónak és a rossznak küzdelme hozta létre, és harcuk működteti.
• Védák : az ind vallás szent könyve, amely a vallás legrégrégebbi összefoglalt himnuszgyűjteménye.

AZ ÓKORI GÖRÖGÖK

• Agóra: az ókori görögország polisz ainak főtere, piac- és vásártere, a népgyűlések, a hadi gyülekezések és a törvénykezés színtere.
• Apella : a népgyűlés elnevezése Spártában.
• Areioszpagosz: Árész hadisten dombján ülésező, volt arkhón okból álló tanács, melynek feladatkörét Ephialtész reformjai korlátozták.
• Arkhón : az arisztokrarikus köztársaság időszakában az állam élén álló, a gazdasági, politikai és vallási életet irányító, a hadügyeket és az igazságszolgáltatást intéző 9 athéni főtisztviselő egyike.
• Demokrácia : népuralom, mikor a közösséget érintő kérdések meghozatalakor többségi szavazással döntenek.
• Démosz : köznép, a polgárjoggal rendelkező vagyontalan szabadok.
• Dialektika: a Kr. e. VI. században kialakuló filozófia i irányzat, melynek lényege, hogy a dolgok egymással összefüggnek, fejlődnek, minden dolog ellentétek egysége és ezek az ellentétek állandó harcban állnak egymással, mely harc a fejlődés mozgatórugója.
• Égei vándorlás: A Kr. e. II. évezred végén lejátszódó történelmi folyamat, melynek során az Égei-tenger partvidékén élő nomád törzsek délre vándoroltak. Lásd még itt .
• Ephorosz : Spártában a végrehajtó hatalmat gyakorló, egy évre választott 5 tisztségviselő egyike.
• Feketealakos vázafestés : a Kr. e. VI. században megjelenő vázafestési irányzat, melynek lényege, hogy az alapot hagyták meg az agyag természetes vörös színében, és az alakot feketével festették meg.
• Filozófia : görög eredetű kifejezés, jelentése: a bölcsesség szeretete. A természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb törvényszerűségeinek tudományos igényű magyarázata.
• Geometrikus stílus: a Kr. e. XI. században ialakult vázafestési irányzat, melyben a vázákat mértani alakzatokkal díszítették.
• Geruszia: Spártában a vének tanácsa, melynek tagja volt a két király és 28 hatvanadik életévét betöltött spártai vén (geron).
• Görög gyarmatosítás : a KR. e. VIII. - VI. század folyamán lejátszódó történelmi folyamat, melynek során az elszegényedő kisbirtokosok hetalmas tömegei új telepeket alapítottak a Fekete- és az Égei tenger partvidékén, Dél-Itáliában és Sz icíliában.
• Héliaia : Hatezer főből álló esküdtbíróság Athénban.
• Helóta : a dór hódítás eredményeként rabszlgává lett őslakosság az ókori Spártában, akik állami tulajdonban voltak.
• Krüpteia: a spártai fiatalok beavatási szertartása, melynek során egy késsel és némi élelemmel kellett egy éjszaka minnél több helótá t lemészárolniuk.
• Lovagok : a 300-500 mérősök osztálya Szolón timokratikus alkotmányában (hippeuszok).
• Materializmus: azt a filozófia i világnézetet jelöli, amely szerint a világban az anyag az elsődleges, és ebbő l kell mindent megmagyaráznunk.
• Metoikosz : idegen származású, polgárjoggal és földdel nem rendelkező szabadok Athénban.
• Orientalizáló stílus: keleti hatásra kialakuló vázafestési irányzat, melyben díszítőelemként állatokat használtak.
• Osztrakiszmosz : cserépszavazás Athénban, a legalább 6 ezer polgár részvételével megtartott népgyűlésen cserépszavazással határoztak valamely, az államra veszélyesnek tartott vagy túl nagy befolyást és hatalmat szerzett személy 10 évre történő száműzéséről anélkül, hogy a száműzött vagyonát és politikai jogait elveszítette volna.
• Ötszázak tanácsa: Szolón reformjai után a végrehajtó hatalmat gyakorló kollektív testület, melynek feladata a törvényjavaslatok előzetes megvitatása és az elfogadott törvények végrehajtása volt.
• Ötszázmérősök : Szolón timokratikus alkotmányában az arisztokrácia rétege (pentakosziomedimnosz).
• Patriarchális rabszolgaság: házi rabszolgaság , a rabszolgaság korai formája, mikor a rabszolgák termelésben játszott szerepe nem haladta meg a közrendű szabadokét.
• Perioikosz: körüllakók, eredetükre nézve dórok, személyükben szabad, politikailag jogfosztott, de katonáskodásra kötelezett csoport az ókori Spártában.
• Philippika : Démoszthenész támadó hangvételű politikai vitairatai II. Philipposz makedón uralkodó ellen.
• Phülé: közigazgatási egység az ókori athéni államban. Kleiszthenész reformjai során tíz darabot hoztak létre, melyben a vérségi elvnél már fontosabb volt a területi elv.
• Polisz: városközpontú állam az ókori Hellászban.
• Retorika: szónoklattan.
• Szeiszakhteia: teherlerázás. Szolón alkotmányában az adósrabszolgaság és az állam nak fizetendő tertozások eltörlését jelentette.
• Sztoicizmus : szenvedélymentességet hirdető hellenisztikus filozófia i irányzat.
• Sztratégosz : politikai hatalommal is randelkező katonai főparancsnok az ókori görög városállamokban.
• Szümmakhia: ókori görög polisz ok politikai szövetsége.
• Taügetosz: a pelloponészoszi félszigeten található hegycsúcs, ahová az életképtelennek ítélt spártai gyermekeket kitették.
• Thészek: napszámosok, Szolón timokratikus alkotmányában a 200 mérő alattiak rétege.
• Timokrácia: a polgárjogokat a vagyon vagy jövedelem arányában biztosító politikai rendszer.
• Türannisz: diktatórikus államforma az ókori Hellászban, amely többnyire a nemzetségi arisztokráciának a hatalomból való kiszorulását követen jött létre.
• Türannosz : a türannisz rendszer élén álló politikai vezető.
• Vörösalakos vázafestés: a Kr. e. V. században kibontakozott vázafestési technika, melynek lényege, hogy az alakot az anyag természetes színébenhagytákk, az alapot, illetve az alakok belső vonalait feketére festették.
• Zeugitészek: ökörfogatosok, Szolón timokratikus alkotmányában a 200-300 mérősök rétege.

AZ ÓKORI RÓMA

• Aedilis: a városi biztonságra ügyeltek, az ünnepi játékokat szervezték és felügyelték a középítkezéseket.
• Ager privatus:magántulajdonú föld.
• Ager publicus: közföld, a hódítások során szerzett földek 1/3-a Róma birtokába került.
• Augur : madárjós, a madarak repüléséből végezte a jóslást.
• Centúria: katonai egység, század.
• Cenzor : az embereket vagyoni osztályba soroló és a szenátus névjegyzékét összeállító magisztrátus. Feladata még az adók kivetése, államháztartás ellenőrzése, a vámok megszabása.
• Cenzus: vagyoni kategória, az osztályba sorolás alapja.
• Classis: vagyoni osztály, a lakosságot öt classisba sorolták, ami egyben a katonáskodás alapja is lett.
• Cliens: a patrícius ok szolgálatában állók.
• Collégium : azonos foglalkozásúak önsegélyező és adózó eyesülete, papi testület.
• Colonia: a meghódított területeken római telep.
• Colonus: szabad parasztbérlő.
• Comitia centuriata : vagyon s ennek megfelelő ketonai beosztású népgyűlés (joga a választás és a hadügyek).
• Comitia curiata: származás szerinti patrícius :népgyűlés .
• Comitia tributa : kerületenkénti népgyűlés (joga a törvényhozás).
• Consul : az állam élén álló főtisztviselő (kettő). Feladataik: a szenátus és a népgyűlés összehívás a, ezek tárgyalásainak vezetése, a hozott határozatok végrehajtása, bíráskodás és hadvezéri szerep.
• Curia: 10 nemzetség szervezete.
• Curialisok: városi arisztokrácia.
• Decurio: városi tanács testülete a csáazárkorban.
• Diakonus: szolga, a presbiter e munkáját segíti.
• Dictator : meghatározott időre (fél év) teljhatalommal felruházott magistrátus.
• Divide et impera : oszd meg és uralkodj (a római külpolitika alapelve), a legyőzött és meghódított népekkel eltérőő tartalmú békét kötött, hogy azok inkább egymás ellen forduljanak, és ne foghassanak össze Róma ellen.
• Dogma: megváltoztathatatlan tantétel.
• Dominátus: nyílt császári hatalmi rend, a köztársaságkori intézmények már látszólag sem maradnak fenn, az államigazgatás a császári hivatalokban történik, a hadsereg a császárok magánhadseregévé vált.
• Dominus: Úr,császár, teljes hatalommal rendelkezik.
• Evangélium: "örömhír", a Biblia Jézusról szóló részei.
• Família:nagycsalád.
• Fibula : tű, amely a tógát fogta össze viselője testén.
• Géniusz: a család szelleme a római vallásban.
• Gens: nemzetség.
• Gladiátor : fegyverforgató, cirkuszi játékokon fellépő rabszolga.
• Imperátor : hadseregvezető, győztes hadvezér.
• Italicus : Itália indoeurópai nyelvet beszélő őslakosságának egyik csoportja, a letin, az umber és a szabell népek gyűjtőneve.
• Katakomba: barlangrendszer, a rómaiak temetkezésére solgál, a korai keresztény gyülekezetek helye.
• Kodifikálás: a törvények írásba foglalása és rendszerezése.
• Lares: a termékenység szelleme a római vallásban.
• Latifundium: rab szolgamunkán alapuló mezőgazdasági nagyüzem.
• Latin jog: jog a vagyonszerzéshez, a római polgárokkal való törvényes házasságkötéshez. Rómába költözés esetén a teljes római polgárjog megszerzésének joga.
• Legátus: alvezér a római hadseregben.
• Légió: a legnagyobb katonai egység.
• Libertinus : felszabadított, ám politikai jogokkal nem rendelkező rabszolga. A libertinus gyermeke szabad embernek számított.
• Lictor : testőr, a királyok kíséretét látják el, a vesszőnyalábba dugott bárdot ők hordozták.
• Limes : kiépített határőrvonal.
• Lovagok : gazdag kereskedők, kézművesek, politikai hatalommal nem rendelkeznek.
• Matróna: a római családanya.
• Mediolanumi ediktum: a kereszténység államvallássá nyilvánítása (313).
• Messiás: megváltó.
• Municípium: önkormányzattal rendelkező város.
• Néppárt: a lovagok szerveződése a reformok megvalósítása és a politikai hatalom megszerzése érdekében.
• Néptribunus: vétójoggal rendelkező magistrátus, fő feladatuk a plebejus ok érdekeinek védelme, személyük szent és sérthetetlen volt. Ők hívták össze a plebejus népgyűlést, és részt vettek a szenátus ülésein.
• Niceai zsinat : első egyetemes zsinat (325).
• Nobilitás: vagyon szerinti osztály, a patrícius ok és a gazdag plebejus ok összeolvadásával kialakult társadalmi réteg.
• Optimaták : "legjobbak", politikai hatalommal rendelkező gazdag földbirtokosok.
• Panem et circenses: "kenyeret és cirkuszt", a római proletariátus elégedettlenségének mérséklésére, a zavargások megelőzésére szervezett ingyenes gabonaosztás és cirkuszi játékok.
• Panetas: az élelmezés szelleme a római vallásban.
• Pater familias : a családtagok felett teljhatalommal rendelkező római családfő.
• Patrícius : a római társadalom előkelői, földbirtokkal rendelkező és a hadseregben lovas katonai szolgálatot teljesítő arisztok raták.
• Patrocínium : oltalmazás, az adószedők zaklatásai elől a közeli földbirtokos oltalma alá helyezkedő paraszt felajánlja földjét az urnak, aki azt nem fogadja el, de a védelemért terményhányadot követel.
• Pax Romana : a római birodalom belső és külső békéje.
• Plebejus : jogokkal nem rendelkező közrendű szabad, parasztok, kézművesek és kereskedők.
• Plebs: köznép, teljes joggal rendelkezik.
• Pontifex maximus : főpap.
• Populus Romanus: Római Nép.
• Praetor : magistratus, feladata a polgári és büntetőbíráskodás, valamint a városi rend fenntartása.
• Praetoriánusok : császári testőrök.
• Presbiter : a keresztény gyülekezet veztője.
• Princeps : Első polgár, császár.
• Principátus: a császárság burkolt formája.
• Proconsul, propraetor: a provincia helytartója.
• Proletariátus : nincstelenek, a plebejusok lesüllyedt rétege, főleg alkalmi munkákból, ingyen gabonából éltek, időnként polgárjogkat bocsátják áruba .
• Proscriptió : a kivégzendők listájának kifüggesztése.
• Provincia: meghódított, alávetett tartomány.
• Püspök : a keresztény gyülekezet vezetője.
• Qestor: az állami okmányok at őrizték, a hadsereg gazdasági ügyeit intézték és az államkincstárt kezelték.
• Rex: király.
• Római jog : felnőtt római férfiakra vonatkozik (eleinte). Tartalma: földhöz való jog, hivatalviselés joga, vagyonöröklési jog, házasság-, fellebbezés joga, népgyűléésen való részvétel és annak jogainak gyakorlása.
• Szenátori rend: az optimaták politikai szerveződése. Célja a politikai hatalom megtartása.
• Szenátus : vének tanácsa, létszáma változó (300, 600, majd 900 fő, Augustus 1200-ra emelte). Feladata az állami vagyon ellenőrzése, a külügyek irányítása, törvény előkészítése, a népgyűlési határozatok jóváhagyása.
• Terra sigillata: az alkotó nevével jelzett égetett cserépedény.
• Tetrarchia: négyes császárság a IV. század elején.
• Tribus : törzs, később kerület.
• Triumvirátus: hármas szövetség a hatalom megragadására.
• Veteránus: kiszolgált, földet vagy pénzt kapott katona
• Zsinat : az egyház tanácskozó, törvényalkotó, ünnepélyes keretek között megrendezett gyűlése.

KORA KÖZÉPKOR

• Aecheni iskola : Nagy Károly udvarában létrejött művészeti, kultúrális, tudományos műhely.
• Allódium: a szabad lakosság szabad foglalású földje
• Aszkézis: önmegtartóztató, önsanyargató életmód az erkölcsi tisztaság elérése érdekében.
• Athéni egyetem : az antik műveltség utolsó fellegvára, 529- ben záratta be Justinianus.
• Bencés rend: 529-ben Nursai Szent Benedek által Monte Cassinoban megalapított szerzetesrend.
• Benefícium : kötöttség nélkül adományozott birtok, nem örökíthető, általában már teljesített katonai szolgálatért adták.
• Capitulare de Villis: Nagy ká >roly rendelete, amely a királyi birtokok művelésére vonatkozó eligazítást tartalmaz.
• Dominus : a legfőbb hűbérúr, aki vazallus ainak szolgálat fejében földet adományoz.
• Faluközösség : a termelés rendjét meghatározó társadalmi egység közösen birtokolt földdel, amelyből évente sorsolnak parcellákat a parasztcsaládoknak.
• Feudalizmus : politikai, gazdasági, társadalmi rendszer, melynek jellemzői: a politikai hatalom alapja a föld, meghatározott szerepet játszik egy, a földbirtok fejében katonai szolálatot teljesítő nemesi réteg, a személyi függőségi viszonyok hálózata alakul ki.
• Feudum : jövőbeni szolgálatért adományozott birtok, örökíthető.
• Grafió : a frank királyi hatalom területi képviselője.
• Grófság: a frank állam területi, igazgatási egysége, élén a grafió áll.
• Háromnyomásos gazdálkodás : a kora középkori mezőgazdaságban kialakult növénytermesztési és talajpihentetési rendszer, melynek lényege, hogy a földet három területre osztják, és ezekből egy mindig ugar on marad.
• Határgrófság : őrgrófság, határ menti, viszonylag nagy közigazgatási egység, Nagy Károly hozott létre ilyeneket.
• Hét szabad művészet: az antik műveltségből átvett oktatási rendszer (grammat ika, retorika, dialektika, számtan, mértan, csillagászat, zene).
• Hűbéri lánc : a hűbéri kapcsolatok rendszere, amely országonként eltérő formában alakult ki.
• Hűbériség: a középkori társadalom személyi függőségi viszonyainak hálózata, hatalmi struktúra, amelyből felismerhető a földesurak egymáshoz, ill. az uralkodóhoz való viszonya.
• Iniciálé:díszes kezdőbetű a kódex ben.
• Jobbágy: középkori paraszt, aki földtulajdonnal nem rendelkezik? vagy a földesúr magánbirtokán dolgozik, vagy a faluközösségben; a jobbágy szolgáltatásokkal tartozik urának a földhasználat fejében.
• Iszlám: jelentése: teljes meghódolás Istennek, a megváltoztathatatlan sorsba való belenyugvás, engedelmesség.
• Kalifa: Mohamed utódai, az arab államok urai.
• Kamara: a pénzügyigazgatást ellátó központi állami szerv.
• Kancellária: az írásbeli ügyek intézésére felállított központi állami szerv.
• Képháború: a szentképek tiszteletének betiltása miatt kirobbant belviszály Bizáncban 726 és 842 között.
• Kétnyomsos gazdálkodás:a kora középkori mezőgazdaságban kialakult növénytermesztési és talajpihentetési rendszer, melynek lényege, hogy a földet minden második évben vetik be, de évente felszántják.
• Királyi küldöttek : a királyi hatalom által a grófok, őrgrófok, hivatalok ellenőrzésével megbízott kétszemélyes testületek (egy egyházi és egy világi személy).
• Kódex : az V.-XVI. században keletkezett könyv, eleinte kolostorokban, később világi másolóműhelyekben készült kézírással, jellemzó elemei: miniatúrák, iniciálé k.
• Korán: az iszlám > szent könyve, Mohamed tanításainak gyűjteménye.
• Legelőváltó gazdálkodás: a kora középkori mezőgazdaságra jellemtő növénytermesztési módszer, amelynek lényege, hogy a szántót kimerülésig művelik, majd új területeket vonnak művelés alá, a korábbi szántókon pedig legeltetnek.
• Majordomus : a frank államban a királyi udvar fő embere, eredetileg az uralkodó bizalmasa, helyettese, a fegyveres kíséret parancsnoka.
• Nehézeke : a germánok által kifejlesztett mezőgazdasági eszköz, amely a faekénél mélyebbre szánt, és megforgatja a földet.
• Normann : Skandinávia déli felén élt nép. Főleg dél és délnyugat felé hódítottak, így például a mai Normandiában. A 9.-10. században Nyugat-Európa, Szicília, Dél-Itália és Bizánc voltak a fő célp ontok.
• Novíciátus : a szerzetessé válás előtti próbaidő, ennek lejártával tesznek fogadalmat a jelentkezők.
• Nyomáskényszer: a faluközösség i termelésben kialakult szabály, amely szeint a kisorsolt parcellán a falu által meghatározott növényt kell termeszteni.
• Önellátó gazdálkodás: a termelésnek az a formája, amelyben megvalósul az ipar és a mezőgazdaság üzemszervez eti egysége, színtere az uradalom, amelyben a paraszt saját maga és földesura szükségleteinek kielégítésére termel.
• Pápa: a világi papság politikai és erkölcsi hatalmának letéteményese, a latin kereszténység feje, a pápa cím eredetileg minden püspök öt megilletett, csak az V. században sajátították ki a római püspök ök.
• Patrimonális monarchia : a kora középkorra jellemző államforma, amelynek lényege, hogy az uralkodó hatalma saját, nagy kiterjedésű birtokain alapszik.
• Reconquista: az Ibériai-félsziget visszahódítása az araboktól.
• Robot: a paraszt által a földhasználat fejében a földesúrnak teljesített munka.
• Senior : középszintű hűbéres, valamely család elismert feje.
• Szeldzsuk törökök: eredetileg az arab kalifák testőrei, a XI. században önállósultak, és saját állam kialakításához kezdtek; vezető szerephez jutottak a mohamedán világban.
• Szerzetes : a társadalomtól elkülöönülten, kolostorban élő egyházi személy, aki idejét imával, elmélkedéssel, kódex másolással tölti.
• Ugar: pihentetett, be nem vetett földterület.
• Varég : Skendinávia keleti felén élt és kelet felé hódító nép. Zsákmányszerző céllal indított hadjárataikkal a IX.-X. században eljutottak a Dnyeper a lsó folyásáig, a Volga torkolatvidékéig és Bizáncig.
• Vazallus : hűbéres.
• Viking : Skandinávia nyugati felén élt hódító nép. Zsákmányszerző hadjárataik során eljutottak a Brit-szigetekre, Izlandra és Grönlandra.

ÉRETT KÖZÉPKOR

• Arany Horda: Batu kán által 1242-ben alapí >tott mongol állam a Fekete- és a Kaszpi tengertől ézakra elterülő sztyeppei térségben.
• Árumegállító jog : a városi kiváltságok egyike, amelynek lényege, hogy a városon áthaladó kereskedők kötelesek voltak eladásra felkíná lni portékájukat a város piacán.
• Banca : piaci pénzváltó pult Észak-Itáliában, később pénz- és hitelműveletekkel foglalkozó társaság elnevezése.
• Bogumilok : a XII. században a Balkánon megelenő eretnek mozgalom.
• Céh : az azonos mesterséget űző iparosok szakmai és érdekvédelmi szervezete.
• Ciompi: (rongyos) posztóipari munkások városi eretnek mozgalma Firenzében 1378-ban.
• Cortez : a rendi gyűlés neve az Ibériai-félsziget államaiban.
• Cölibátus : papi nőtlenség szabálya, eredetileg csak a szerzetes ekre vonatkozott. VII. Gergel terjesztette ki a világi papság tagjaira
• Domonkosok: Domenigo Guzman által 1215-ben alapított kolduló szerzetes rend.
• Dózse : a Velencei köztársaság választott államfője.
• Duma: a cárok bojárokból álló tanácsadó testülete.
• Dzsizje: állami adó török birodalomban.
• Egyházszakadás, skizma: a keleti és nyugati katolikus egyház végleges különválása, amikor 1054-ben a római pápa és akonstantinápolyi pátriárka kölcsönösen kiátkozzák egymást.
• Egységes jobbágyság : azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkező parasztság (szabad költözés, föld használata örökjogon, terménnyel és pénzzel való adózás), a XI.-XIII. századra alakul ki Nyugat-Európában.
• Eretnek: az egyházi tanítást tagadó, a gazdag klérus ellen forduló személy, mozgalom, irányzat.
• États generaux: az általános rend i gyűlés neve Franciaországban, ahol a rend ek (papság, namesség, harmadik rend)három kúriában üléseznek, úgy, hogy egy kúria egy szavazattal rndelkezik.
• Felvásárlási és kiadási rendszer : a kereskedők kiadják a nyersanyagot a kézműveseknek feldolgozásra, a készterméket felvásárolják tőlük és maguk értékesítik.
• Ferencesek: Assisi Szent Ferenc által 1210-ben alapított kolduló szerzetes rend.
• Gazdaságon kívüli kényszer: a jobbágy nak a földesúrtól való személyes függése, ami abból adódik, hogy a paraszt a földesúr bírói hatalma alatt áll.
• Guilde : a középkori kereskedők szakmai és érdekvédelmi tömörülése.
• Hanza: távolsági kereskedelmi szövetség, a XII. századtól az Északi- és Balti-tengeri kereskedelmet bonyolította.
• Haradzs: a ráják tól beszedett fejadó.
• Hermandad: (testvériség) az araboktól megszabadult ibériai városlakók szövetsége.
• Hospes: telepes, szárazföldekre, mocsaras területekre, erdőségekbe telepített vendégek, akik a terület szántófölddé alakítása fejében meghatározott ideig adómentességet élveznek, majd pedig a földesúrnak terménnyel és pénzzel adóznak.