Azt nem mondom hogy nem állt már ennyire közel hozzánk más lény, mert voltak páran. De Bodri személyisége annyira lenyűgöző, mondhatnám példaértékű, már ha szereti valaki a kedves, bohókás de kemény gazembereket. Élmény és megtiszteltetés hogy egy ideig együtt élhettünk.

BEVEZETŐ

Mivel a pillanatnyi és tartós érzelmeket és élményeket, amit bennünk voltak, leírni nehéz, vagyis nekem az, így inkább naplószerűen végigírom hogy mi történt. Ez sajnos nem adja vissza, hogy mit éltünk át, de talán némileg érzékeltet belőle valamit.

… egy vér vagyunk …

Ha te nevelsz valakit, a legszebb dolgot teszed, ami csak létezik. Rengeteg öröm van benne, a nehézségek és félelmek ellenére is.

A dolog akkor könnyebb, ha azért neveled, mert azt akarod hogy veled éljen. Ilyenkor, ha jól állsz a dolgokhoz, olyanná formálhatod társad, amilyennek a közös élethez lennie kell. Kompromisszumokkal, elvárásokkal, engedményekkel. Mivel a legtöbb lény igen értelmes és alkalmazkodó, ez a feladat nem túl nehéz, főleg ha hajlandó vagy elfogadni a másikat, mint partnert.

A helyzet sokkal nehezebb, ha nem azért nő fel nálad valaki, mert magad mellett akarod tartani. Ha szabad életre akarsz nevelni egy fiatal lényt, sokkal több odafigyelésre, tudásra és lemondásra van szükséged. Hiszen először is tisztában kell lenned azzal, hogy milyen dolgokat kell tudnia majd, és azzal is, hogy az eredeti szülők ezt hogy szokták elérni. Mivel egyszer majd neki is tovább kell adnia a tudást, nem mindegy milyen mintát tanul meg.

Egy ilyen folyamatban sokkal intenzívebb élmények érnek.

Nagy örömök, mikor megért valamit, ha látod hogy kíváncsi és tudni akar, ha egészséges, ha megbízik benned és odabújik hozzád, ha úgy játszik, mint egy egyenlő féllel, ha tudását gyakorlatban bizonyítja, ha látod hogy alkalmas az igazi életre, saját közegében is.

Ám ehhez sok nehéz pillanat is kell. Mikor sír, mert nem segítesz, hogy egyedül is boldoguljon, ha beteg és letört, ha megfegyelmezed, mert nem tartja be a rangsort, ha látod hogy nem megy neki valami, ha le kell tenned, pedig szorítja a karod, ha egyedül kell hagynod, mikor úgy néz rád.

Valakit felnevelni az életre, nem könnyű. Magadból kell adnod, fizikailag, lelkileg, hogy ő felnőjön és szabad lehessen. Mikor melletted van, saját magából visszaadja mindezeket. Viszont ez nem tarthat örökké. De ha tudod hogy sikerült amit akartál, ha látod ahogy boldogan veszi birtokba a világot, boldog leszel, még akkor is, ha megszakad a szíved, mert nem látod többé, nem hallod a hangját, és amit adtál neki örök, keserédes emlék marad benned.

A történet eleje kissé hiányos, mivel ekkor még nagyon erősen csak rá koncentráltunk és gyakorlatilag lekötötte napi 24 óránkat.

Egy békés nyári nap délutánja volt, mikor Bodri becsöppent az életünkbe…vagy mi az övébe.

2014. 07. 16. - Sokféle lényt neveltünk, tartottunk már. Vidra sosem lakott nálunk és bár nem örülünk neki ha bárki árván marad, kicsit mindig vágytunk rá, hogy egy ilyen kicsit nevelhessünk. Nos ez ma teljesült. Beállítottak hozzánk egy kis visítozó vidrával. Leszakadt a partfal, ahol laktak és ő a parti iszapba kapaszkodva sipákolt. Erre figyeltek fel és kiszedték az átázott, csupa iszap kis jószágot.

Leginkább azért kötött ki nálunk, mert mi a Vadállatmenhelyünkön vállaltuk, hogy felneveljük és visszavadítjuk, vagyis ha már érett rá, szabad lehet. (utólagos megjegyzés, elképzelésünk sem volt mibe keveredtünk)

Az első órák az öröm és helykészítés között teltek. Mikor kicsit lenyugodtunk, átgondoltuk a helyzetet és a kicsi jövőjét…meg a miénket is. (bár akkor még nem sejtettük mennyire megváltoztatja a mindennapjainkat) Először megpróbáltuk biztonságba ringatni, tisztogatni, meg ilyesmi.

Sokkos állapotban van. Nehéz rájönni mit szeretne, milyen tejet kapjon. Mindennel megkínáltuk, evett csirke májat, halkonzervet, tejet..nagyon sokat, ez a sokk hatása. Ment is a hasa. Mivel még kicsi, meleg vizes vattával kell a fenekét dörzsölni, hogy elindítsuk a megkönnyebbülést…örül neki.