Az
előadásom címe: VADKERT FELÖL FÉLÚTON
(Péli
Zoltán Gábor)
A
képen az 1934-ben a föld alól előkerülő
„esztergomi első templom” falfestésének évezredes
megmaradt darabja látható. Ami nem más, mint egy
Életfa előtt lépő oroszlán. Eredetileg hét
ILYEN egymással szembenéző oroszlánpár
adta a Géza fejedelem által építtetett
palotaegyüttes mára már helyreállított
várkápolnájának kifestését.
Jelenleg gyakorlatilag az egyetlen vagyok, aki komolyan foglalkozik
eme falfestésdarab TARTALMI ÖRÖKSÉGÉVEL.
Amire most figyelnünk kell, az az aranyló testű oroszlán
mögött elhelyezkedő életfa ábrázolása.
Látható hogy az oroszlán teste alatt, a lábai
közt a növényi tő egy közös pontból
többfelé szakad, s jellemző szára 19,4°-os
töréssel elhajolva folytatja útját az
oroszlán mögött és fölött. DE MI
KÖZE LEHET ENNEK VADKERTHEZ ?
A
választ közvetlen nem itt kapjuk meg, hanem egy olyan
helyen, ami fizikailag közelebb helyezkedik el az ősi
Vadkerthez, mint Esztergom, s ez nem más, mint Soltszentimre
települése.
A
Vendégváró sorozat Látnivalók
Bács-Kiskun megyében című könyvben a
következőket olvashattam el a Soltszentimrét ismertető
lap 'széljegyzeteként':
Soltszentimre
határában van a Bárómajor, ahol érdemes
megnézni az.. erődített pusztatemplom maradványát,
a Csonkatornyot. A legenda szerint a ma látható szépen
helyreállított templomot maga Szent István
király építette Imre fia emlékére.
A páratlan nevezetességhez a települést
elhagyva tanyák és szőlők között kanyargó,
kb. 4 kilométeres úton érkezünk.”
Kellemes
érzéssel töltődtem fel eme érdekességet
megismerve. Egyrészt eme légvonalban mindössze 20
kilométeres távolságban elhelyezkedő történelmi
emlék egyáltalán nem volt számomra
ismerős, úgy mint valószínű, hogy a
soltvadkertiek többsége még csak nem is hallott
róla. Másrészt furcsának találtam
ekkor, hogy István király Imrének épített
volna templomot, mert miért tette volna ? Milyen nyomós
oka lett volna rá ? A királyok nem építenek
passzióból a fiaiknak templomot ! Azt azonban
tapasztalatból tudtam, hogy a régi történeteknek
a magvát kell megkeresni, és megérteni. A
lecsupaszított mag pedig nem más, minthogy SZENT
IMRÉVEL valamilyen módon kapcsolatos az ezerévesnek
tartott templom, amely a valamikori SZENT-IMRE nevezetű településen
található meg. Felettébb érdekes eme
összefüggés ! Úgy éreztem, hogy másnap
mindenféleképp ott kell lennem.
Megérkezve
és képét először meglátva a TEMPLOM
vaskos megjelenése és piciny lőrésszerű KÜLSŐ
ablakai azt mutatták, hogy a „romanika” stílusában
készült, azaz Árpád-kori s nyugodtan lehet
így AKÁR EZER ÉVES IS ! A kimagasló
torony belsejének alsó szintjét egy ismertető
tábla szerepel a „Csonka-torony Alapítvány”
segedelmével elhelyezve, melyet most kivonatosan idézek:
„CSONKA-TORONY
Soltszentimre
Műemlék,
pusztatemplom. Árpád-kori templom-rom. Pontos építési
ideje nem ismert... A templom orientált tehát
nyugat-keleti elhelyezkedésű. A torony a nyugati oldalon
helyezkedik el, 9m magas. Falai vastagok, a toronyablakok befelé
tágulnak, rézsűsek. A szentély szögletes
záródású egy nyolcszög három
oldalából képezve... Az első írás
a templomról 1880-ban a Pesti Hírlapban jelent meg
Blaskovics Sándor tollából. 1961-ben végeztek
először állagmegóvási munkákat,
majd 2000-ben a Millenium évében újabb felújítás
történt. A fal védelmét szolgálja a
toronyra került fém tető..”
Az
ismertető tábla írásából azonban
még aznap valamit nem fogadtam el: A TEMPLOM NEM KELET-NYUGATI
TÁJOLÁSÚ !
Tulajdonképpen
még aznap úgy éreztem, hogy ismételten
vissza kell térnem ide. S pont amikor visszatértem,
akkor a Nap már továbbfolytatta lefelé tartó
útját, s néhány perc múlva a
„nyugati” torony előtt helyezkedett el a nyugvásra
felkészülő Nap, de még mindig MAGASAN volt ! A
torony egyszerre vetett árnyékot és fényt
testének jobb és baloldalára. Súrolódott
a fény a templom hosszanti tengelyével, a FÉNY
IRÁNYA pontosan megegyezett ekkor a templom „tájolásának”
irányával. Az órámra néztem: 4 óra
múlt néhány perccel ezen az augusztus
nyolcadikai napon.
A
súrolódó fény hatására,
rögtön a templom belsejében vizsgálódtam.
A szentély előterében álltam, s a Nap iránya,
a torony iránya felé néztem. (Ez látható
most a képen.) S megláttam, amit meg kellett látnom
akkor, ott. A torony templombelső oldalán egy szokatlanul
nagy ablaknyílás tátongott; de ami még
meglepőbb ennek a térnek a közepén egy kisebb
ablaknyílás volt látható ! A kisebbik
ablak pediglen a torony külső felén helyezkedett el. Az
irány érdekes volt, hiszen közvetlen ki lehetett
látni innen az égboltra. A Nap ekkor MAGASAN JÁRT,
közvetlen napfényt a kettős ablakon keresztül
beereszteni nem tudott. S valóban a fényképen is
láthatóan a Nap a mai bádogtetőn csillant meg.
De a nyár utolsó havának lévén
tudható volt az is, hogy napról-napra a NAP útja
itt egyre ALACSONYABBAN fog járni ! Mígnem elérkezik
az a nap, amikor a kettős ablakon keresztüljutva A NAPFÉNY
KÖZVETLEN a templom legszentebb helyére, a szentélybe
vetülhet ! Míg tehát korábban a Nap
nyugvásának idején napról-napra egy SÖTÉT
templombelső fogadhatta a kicsiny ablakok miatt a hajdan kor
emberét, úgy elérkezvén egy bizonyos nap
idejéhez, HIRTELEN MEGJELNHETETT A FÉNY ! A TEMPLOM EGY
BIZONYOS DÁTUMNAPOT JELŐL KI !
Melyik
lehet az a nap, amelyiket a szentimrei ősi templom megmaradt kövei
kijelölnek a naptárban ? Kézenfekvő volt a
válasz. A templom Szent Imre nevét viseli, s az a föld
is amelyen elhelyezkedik szintén a Szentimre nevet hordozza,
Szent Imre életének kell hát megadnia a választ.
Mit tudunk hát róla ?
Imre
herceg az első királyunk, István fia volt, s 1031
szeptember 2.-án halt meg, méghozzá a krónikáink
szerint „hirtelen halállal”, MÉG MIELŐTT István
még életében királlyá
koronáztathatta volna meg ! S kivétel nélkül
minden forrásunk csak ezt az egyetlen napot jelöli és
jegyzi meg Imre herceg ÉLETÉVEL kapcsolatban. Nincs
kétség ! Biztos voltam benne, ezt a MEGHATÁROZÓ
napot jelöli a nevét viselő templom. Ekkor szökik
be legelőször a Fény ? Mivel még majdnem egy
hónapnyi idő volt ennek eldöntéséhez,
'lázasan' kapcsoltam be számítógépemet,
s elindítottam rajta azt planetáriumprogramot, amelyet
csillagnéző alkotóközösség is
előszeretettel használ. Leginkább arra voltam
kíváncsi, hogy a Nap a közel egy hónap
elteltével arányait tekintve a magasságából
fog-e majd annyit veszíteni, hogy a 'tető magasságából'
az 'elképzelt ablak' helyére kerüljön.
Megnéztem, s elképzelhető !
De
közben egy egészen más dologra lettem figyelmes !
Mivel pontosan modelleznem kellett a dolgokat, ezért a
kiszámított földrajzi koordináták
mellé egy időpillanatot is kellett 'írnom' a
csillagkép kiszámítása végett.
Természetesen azt az időpillanatot vettem, amikor a Nap
pontosan a Torony - és a templom hosszanti síkjának
– irányában vetette sugarait. Ez a nyári
időszámítás szerint a négy óra
után néhány perccel lévő időpont
viszont megadta a planetáriumprogramban a Nap akkori
elhelyezkedését. A leendő 'magasságváltozást'
(szeptember másodika függvényében) a Nap
figyelembevételével kellett vennem, ezért a
kijelölő egérkurzort föléje húztam,
ami kijelölte az égi koordinátáit. Méghozzá
A NAP AZIMUTJA - azaz égi irányának horizontális
elhelyezkedése - a Nyugati iránytól 19,4°
volt ! Mivel ebben az időpillanatban a Nap sugarai pont a templom
hosszanti tengelyével megegyeztek, ezért rögtön
megvolt az a korábbi kérdéses szög,
amellyel a tájolásban a templomépítők a
Nyugati iránytól eltértek.
Már
nemcsak a szentimrei templom tájolását tudtam
hihetetlenül pontosan megállapítani e 'véletlen'
folytán, hanem mindemellett nagyon, de nagyon ismerős volt ez
a fokmérték ! AZ ESZTERGOMI ÉLETFA DÖLÉSSZÖGE
PONTOSAN UGYANENNYI ! Köze-e lehet az ősi szentimrei templomnak
az ősi esztergomi falfestéshez ?
Szeptember
2.-át vártam már a valóságban is.
S valóban az ifjú herceg halálának
CSILLAGÁSZATI NAPJÁN süt be először a Nap a
toronyablak-kettős irányából a
templomhajó-testbe. Előtte lévő napon nem ! S ez a
bevilágító Napfény először csak egy
vékony fénysugár, de napról-napra
előrehaladva FELERŐSÖDIK, míg 'az egész Nap
köre' adja majd a csodálatos látványt. (Ez
az erősebb fénybevetülés látható
már a képen.) S mindez a felerősödés
analógiát mutat avval, amit Szent Imre életútjának
legendája is takar. Mivel csak halálának
harmincadik napján, vált végleg érzékelhetővé
Imre herceg személyisége, lelkületének
életútja. S ez olvasható az 1110 körüli
időkből származó Szent Imre herceg legendájában:
...HALÁLÁNAK
HARMINCADIK NAPJÁN az erények oly nagy jeleivel
tündökölt, hogy azoknak akik a királyi városban
tartózkodtak, ahol szent testét eltemették, EZ
NEM A BÁNAT ÉS A GYÁSZ, HANEM AZ ÖRÖM
NAPJA VOLT. ÉS EKKOR MÁR ATYJÁT SEM A FIA HALÁLA
FELETTI BÁNAT AGGASZTOTTA, HANEM ÖRÖM ÁRASZTOTTA
EL EGÉSZEN AZ ÖRÖK ÉLET KORONÁJA
MIATT, AMIT FIA KÉTSÉGTELENÜL MEGKAPOTT.”
Mindennapi
ismeretekkel rendelkezem az esztergomi 'életfa előtt lépő
oroszlános' falfestést illetően. S akaratlanul is
párhuzamot láttam benne. A Szentimre templom
tengelyének nyugattól vett elhajló iránya
19,4° . S miért használták a templomépítők
pont ezt az irányt a herceg halála-időpontjának
jelölésére ? Használhattak volna más
tengelyirányt is, s ekkor az ablakok magasságának
és nagyságának változtatásával
hasonló fényüzenet-eredményt lehetett volna
elérni. De nem tették ! Miért ilyen pontos a
templom tájolása ? S miért egyezik meg ez a
érték PONTOSAN az esztergomi Életfa elhajlásának
szögével ? Milyen további titka van ennek ?
Ráeszméltem,
hogy míg amit az esztergomi templom esetében egy
FALFESTÉSRE vittek, UGYANAZ látható a szentimrei
templom esetén a FALAKBA kódolva ! A falak, s az épület
jellemző tulajdonságai adják meg azt, és őrzik
azt, amit ma is láthatunk Szent Imre halálának
időpillanatában. A 19,4°-ú templomtengely mentén
átszűrődik a FÉNY, s az ÖRÖK ÉLET
hitéről regél. Az esztergomi ábrázolásvilágban
egy ARANYLÓ testű, fénylő testű oroszlán
társaságában található a 19,4°
tengelyferdülésű ÉLETFA. Az Életfa a
jelképiség világában az örök
élet hordozója, az arany viszont a Nap fényének
megtestesítője ! A szentimrei átszűrődő fény
kapcsán, ha le kellene rajzolnunk mindent ami fontos, akkor a
jelképiség nyelvén MAGÁT az esztergomi
életfás-oroszlános ábrát is
megalkothatnánk ! S ha még azt is figyelembe vennénk,
hogy az oroszlán, mint uralkodói jelkép
ismeretes, akkor már talán könnyebben láthatnánk
benne Imre herceget, a királyi sarjat is.
S
újból feltehetjük a kérdést: „De
mi köze lehet ennek Vadkerthez ?” Tulajdonképpen igen
sok.
Eszembe
jutott a pusztatemplom mellett állva, az előtte elhelyezkedő
út, amely földút minden valószínűséggel
az építménnyel egyidős korszak maradványa,
hiszen más út nem visz el a templom mellett. Az egyik
iránya hozzávetőlegesen északnak, a másik
délnek fut. Pontosabban mivel ez az út merőleges a
templom tengelyére, ezért gyakorlatilag 19,4°-kal
hajlik el (balra azaz) Keletre. Az út 'északi iránya'
mintha a királyi országközpontba vezetne innen. A
'déli út' pedig Vadkert irányába húz.
Vadkert az Árpád-házi királyok
vadászhelye volt a nép nyelvén élő
hagyomány szerint, s tudvalevő hogy az Árpád-házi
Imre herceg EGY VADÁSZAT SORÁN SEBESÜL MEG, s
súlyos sérüléseibe - szörnyűséges
módon, sokat szenvedve még aznap - belehal.
Történhetett-e Vadkerten a vadászat, s
történhetett-e Szentimrén a halálának
helye ? Hiszen Vadkert nincs messze ide, s egy megsebesülő
királyi utódot itt kellett elvinni, ha az ország
szívébe akarják visszajuttatni. Nemsokára
egyre inkább elfogadhatóvá vált az az
elgondolás, hogy ITT, ennek a szentimrei templomnak a
közvetlen szomszédságában történhetett
az utolsó lélegzetvétele az ifjú
hercegnek.
Tulajdonképpen
az esztergomi életfás oroszlánábrázolásban
Szent Imre herceg egész ÉLETÚTJA IS LÁTHATÓ.
Az oroszlán tulajdonképpen nem más, mint egy
VAD, s mindezt egy mindent átszövő növényi
dzsungel, azaz KERT öleli körbe. Összeolvasva:
VAD-KERT. Az oroszlán lábai közt található
indaelágazások pontosan megegyeznek az ősi Vadkertet
övező utak egy pontban metsződő elágazásaival.
Mindezek a kövesutak korában ma is léteznek,
csupán egy került közülük feledésbe:
az, ami fölfelé, azaz északnak megy. S ez nem más,
mint a Vadkertet, a Büdös-tó irányában
elhagyó úgynevezett: Rácz-út. Ami nevét
onnan kapta, hogy valaha ez volt az ország központjából,
az ország szívéből a déli vidék
irányába, a Rácz-országba vezető út.
Dr. Nagy-Pál István tanító a
helytörténeti munkájában megemlíti,
hogy ez a Rácz-út Vadkert területén
áthaladva 13 ÖL SZÉLESSÉGŰ VOLT !
Figyelembe véve, hogy az ÖL mértéke a
kinyújtott két karunk legtávolabbi pontjával,
azaz hivatalosan 1,89 méterrel egyezik meg, így ez az
út hihetetlenül széles volt. Tulajdonképpen
a legszélesebb, amely Vadkertet átszelte ! S ezt az
utat végigjárva pontosan a Szent Imre emlékezetére
épült templom előtt haladunk el.
Érdekesség
gyanánt bárki megteheti, hogy eme ÉLETFA-ÚT
dőlésszögével, azaz 19,4°-os szöggel az
esztergomi várhegy irányából (ahol ez a
falfestés megtalálható) egy egyenest húzzon
a mai térképeinken. S ekkor azt fogja tapasztalni, hogy
ez az út Soltvadkertet a SZARVASKÚT nevezetű részen
fogja metszeni. S nagyon érdekes, hogy az 1910-ben megjelent
Borovszky Samu által szerkesztett Pest-Pilis-Solt-Kiskun
Vármegye Monográfiája szerint az Árpád-házi
vadászatot Vadkertere, azon belül pedig Szarvaskútra
helyezi.
Szarvaskút
Vadkert azon része, amely az 1783-as I. katonai felmérés
– ide vonatkozó térképszelvényének
- „Nagy erdeje” 'alatt' helyezkedik el. Ez a valaha érintetlen
s vaskos fákat tartalmazó tölgyfaerdő helyének
egy részét ma a Nagyerdő-dűlő hordozza. (S további
érdekesség, hogy ez a Nagyerdő ezen a régi
térképen is láthatóan egészen a
mai Katolikus templomig, illetve északon a mai Dózsa
György utcáig húzódott.) A természeti
táj valaha különleges volt itt. Az ősi Vadkert
területének középén, egy természet
által megalkotott erdő, határában és
további környezetében tavak és nádasok
(„Városi-tó”-Bánomkert, Hosszúvíz,
Varnyúrét, Büdös-tó [ez utóbbi
egy másik térképszelvényen látható]);
valamint mindezeket egy mezőség öleli körbe.
Valóban, ha valaki ebben a valamikori érintetlen
természeti környezetben akart VADÁSZNI, akkor itt
igen kis távolságon belül mindent megtalálhatott,
itt volt egy helyen az erdő-, a mező-, és vízi-vadvilág.
Az
ősi Vadkert a központi törzs, a fejedelem törzsének
legdélebbi részén helyezkedett el (a legközelebb
a 'Naphoz'), s ezt a területi beosztását még
a XV. században is oly módon hordozta, hogy Fejér
vármegye Solti székéhez tartozott.
(Solt-Szentimre szint úgy.)
Szent
Imre herceg itteni élettörténetét még
nagyapáink apjai még minden valószínűség
szerint ismerték, mivel szinte majd kivétel nélkül
A KÖRNYÉKBELI TEMPLOMOK FELSZENTELÉSE SZENT IMRE
ÉLETÚTJÁHOZ KÖTHETŐEK. (Búcsújáró
napok így, szeptember 2.-a [halála napja], vagy
november 5.-e [1083-as szenté avatása napja], vagy
szeptember 8.-a [Kisboldogasszony napja, 1031-ben ezen a napon
koronázták volna meg] vagy a templom titulusa a
MAGYAROK NAGYASSZONYA elnevezést hordozza.) István
király Szent Imre herceg sírjánál
(gyakorlatilag a mai Szent Imre emlékezetére épült
ősi templomnál) felajánlja a Szent Koronát –
és vele együtt az országtestet – a
Szűzanya-Mária oltalmába, ebből következően a
magyar vallásosságban az 'Istenanya' „Patrona
Hungariae”, azaz a 'Magyarok nagyasszonya', a 'Magyarok
védőasszonya' megnevezést hordozza...
Becsüljük
meg, és ismét tiszteljük azt, amit az itt élő
őseink hagytak reánk ! Ha nem lesz múltunk, akkor nem
lesz jövőnk sem! Köszönöm, hogy meghallgattak,
köszönöm, hogy végigolvastak.
Péli Zoltán
Gábor
pelzo@pelzo.hu
2006.
január
(A
Soltvadkerti Konferencia alkalmából.)
A
bővebb és tartalmasabb tájékozódáshoz
a kedves olvasó keresse a
Pelzo:
Szent Imre emlékezetének templomában – Vadkert
felöl félúton
című
könyvet.
Bővebb információ: www.pelzo.hu
|