Meteo Hóinfó Bihar Napi csapadék VERTOP sipálya Radar Műholdkép Webcam TÉRKÉP1 2 A HONLAPOMRÓL BIHARI TÚRAINFÓK TÚRALEIRÁSOK OLVASNIVALÓK FOTÓK LINKAJÁNLÓ |
---|
Retyezát túra 2004. szeptember elején vetõdött fel a
gondolat, hogy az ezévi magashegyi túrákat egy retyezáti kiruccanással kellene
befejezni.Mivel tavaly a Bánsági EKE-sekkel néhányan a Kis-Retyezátot ismerhettük meg és egészen a Bukura-nyeregig jutottunk, kézenfekvõ volt, hogy ezúttal a klasszikusabb útvonalon „elölrõl” a hátszegi medence felöl közelítsük meg a hegységet. Eredetileg a marosvásárhelyi EKE-sekhez szerettünk volna csatlakozni, de kiderült hogy õk most Velicsek Évi vezetésével, egy komolyabb majd egyhetes gerinctúrát szerveznek, így magunk vettük kézbe a szervezést. Barátainkat erdélyszerte megkérdeztük, mit javasolnak a túrával kapcsolatban. Ezúton is köszönjük Illés Mihály (Temesvár), Siska-Szabó Zoltán (Arad) részletes útmutatását az eljutás, szálláslehetõségek és túrázási lehetõsek megismeréséhen. A nagybányai EKE néhány tagja illetve nemrég megismert kolozsvári túratársaink (Hám Péterék) pedig információik mellett jelezték, õk is benne lennének egy retyezáti túrában. Alapos mérlegelés után a Pietrele menedékházat szemeltük szállásul. Ez az 1480 méteren fekvõ cabanát az Arad-Déva-Vajdahunyad-Hátszeg-Kõaljaohába (Ohaba de sub Piatra)-Málájesd-Nucsoara útvonalon lehet megközelíteni. Nucsoara után megszünik az aszfalt és nem túl rossz erdészeti úton (7-8 km) lehet haladni a Carnic Cascada (1000 m) nevû motelig. Itt lépünk be a Retyezáti Nemzeti park területére. Innen 2 órás út vezet a Pietrele menedékház telepszerûen elhelyezkedõ házaihoz. (Alternatívaként felmerült a Gentiana/Encián menedékház is, amely a Pietrele völgyében 1670 méteren félalpesi környezetben fekszik, ide ugyancsak a Carnictól lehet eljutni sokáig a Pietrele felé vezetõ közös úton, de aztán a kék háromszögön balra kell fordulni (szintén kb. 2 óra). Ezt most azért nem választottuk, mert a 2 napi túrához a Pietrele is ideálisnak tûnt. A nagyobb kényelmet szeretõ turista pedig a Hátszeg-Malomviz út folytatásaként, a látványos Kolcvár mellett elhaladva autóval juthat el a Rausor turista (sí)komplexumig (webcam). Igaz ez a turista-bázis elégé kiesik a Retyezát fõ turista útvonalaiból. A
túra idõpontja szeptember 23-26 volt. Az
idõjárás elõrejelzések már
hétfõtõl
kezdve semmi jóval nem biztattak, egyre másra
fedeztük fel a neten az erdélyi
idõjárást elõrejelzõ internetes portálokat 1 2 , persze ettõl a helyzet még nem volt
jobb, talán a magyar meteorológusok kicsit jobb idõt jeleztek mint erdélyi kollegáik,
szerencsére nekik lett igazuk. Végül
is úgy határoztunk, hogy elindulunk a kedvezõtlen
elõrejelzések ellenére is. Közben
nagybányai barátaink a rossz
idõjárás miatt
lemondták a túrát, a kolozsváriak viszont
telefonon jelezték, jönnek. A
marosvásárhelyiek pedig azt írták, hogy a
túralétszámuk 2-re csökken,
megbeszéltük hogy az elsõ nap
megpróbálunk a csúcson összefutni (erre
kimondva
kimondatlanul kevés esélyt adtunk magunknak, de mint
lehetõség jól hangzott). Csütörtök
korán reggel útnak indultunk és a
kezdeti borús idõ után (a Maros völgye Arad
után persze most is kifejezetten
párás, felhõs volt). Ekkor jött az
elsõ biztató sms Velicsek Éviéktõl,
hogy õk
már fenn vannak a Bukura-katlan környékén
és jó az idõ, Déván
próbáltuk gyorsan
felfedezni a LA Virtus turistaboltot, amit a legtöbben
egyáltalán nem ismertek,
de csak kevesen merték azt bevallani, így le fel
küldözgettek a fõutca
környékén. Végül is megtaláltuk a
kedvezõ áru, de szerény
méretválasztékkal
rendelkezõ boltocskát. Utunkat Vajdahunyadon át
folytatva a város utáni
dimbes-dombos útszakaszról feltüntek a
Retyezát csúcsai. Hátszeg után Ohaba de sud
Piatranál jobbra fordulva csakhamar Malajesd
településhez értünk, amely
határában egy középkori vár romjait
jelzi a tájékoztató tábla. Kifejezetten
napsütéses idõben a falu széléig
behajtva pár perces sétával értük el
még
megmaradt négyzetes tornyát és csekély
falmaradékát. Csakhamar
elértük a Carnic motelt, ahol autónkat
ott kellett hagynunk, hogy húszonkilós zsákainkat
a Nucsoara völgyében a
Pietrele menedékházba jussunk ( szekérúton,
helyenként kék sáv jelzéssel
ellátva). Itt elvileg belépõt is kellett volna
fizetni (50.000 Lei ?), ezt
azonban senki sem kérte. Az elõzetes
információk szerint itt napi 30.000 Lei/nap
a parkolás taxája az õrzött
parkolóban, ez azonban valószínûleg
már nem
müködött. Hátunk nehezen viselte a nehéz
zsákokat, megint túlpakoltuk
magunkat….Pár perc multán elértük a
Lolája vízesés kis letérõjét,
érdemes
letenni a hátizsákot és pár perces
kitérõt tenni a tizenöt méteres
vízesést
megtekinteni (állítólag hamarosan a
vízszabályozás áldozata lesz az
útikönyv
szerint).
Ezután a bányászat által birtokba vett tájon bandukoltunk, ki érti ezt, nemzeti park területen ipari tevékenység…. Majdnem pontosan 2 óra teherhordás után elértük a Pietrele menedékházat, amely a Stanisoara völgyében található. Ez nem klasszikus menedékház egy épülettel, tucatnyi kis faház tartozik hozzá, a fõépületben van a recepció illetve a „bár”, és a „fürdõ”, az ottani szobákban még TV is van, hacsak azt általunk látott szoba nem a cabana vezetõjéé nem volt. Elektromos áram generátor réven biztosított, de az elsõ este ezt nem indították be.. Mi 6-an a 8. számú cabanát kaptuk meg. Ez két szobából állt, a körülményekhez képest tiszta szállást mondhattunk magunkénak, igaz fûteni, világítani nem lehetett, ára 110.000 Lei/éj. A bárban „étterem” is mûködik. A szállás felfedezése után éppen a bár után néztünk volna, mikor kellemes meglepetés ért minket, a marosvásárhelyi Velicsek Évi és Kis Zoli jelent meg egyszeriben, õk ugyanis a másik, kb. 2 km-rel feljebb lévõ Encián menedékházból, jöttek le hozzánk, hogy a másnapi túrát egyeztessük. Másnap ugyanis a Retyezát csúcs (2482 m) volt a cél a Lolája gerincen át. Hátszegi medencébõl ezt a csúcsot könnyû felismerni, mert teteje csapott. Reggel egész jó látási viszonyok között indultunk neki a túrának a sárga sávon. Gyorsan emelkedtünk és szemünk elé került a 4 majdnem párhuzamosan futó völgyet (a Staniosara, Pitrele , Rea és Vales ) övezõ hegyvonulatok (lásd alsó nagyobb kép). Még mielött a Lolája csúcsot elértük volna a Hátszegi medence felöl támadás indult a még akár szépnek is nevezhetõ idõ ellen lentrõl tejszerû felhõ tört be erõszakos gyorsasággal a völgyekben nyugatról pedig csúnya felhõk csaptak le a csúcsokra. Igy kb. 4 óra alatt értük el csúszós sziklák, köveken a Retyezát csúcsot. Az utolsó fél óra kissé nehéz mászásigényesebb, meredekebb szakasz. A csúcsot tábla jelzi. A kötelezõ fényképezkedés után kissé tanácstalanok voltunk, hogy folytassuk e utunkat a Bukura-nyereg, Pietrele völgy felé, tekintettel a beállt rossz idõre (idõnként az esõ is szemetelt, igaz kis intenzitással). Végül is a Stanisoara völgy felé indultunk lefelé, hogy így jussunk vissza a Pietrele menedékházba. A felhõk egyszeriben feljebb szálltak és a völgy és a környezõ hegyek majd teljes pompájukban mutatkoztak. Éviék visszafordultak, abban bízva, hogy a jó idõ tartós marad és látványosabb úton tudnak visszatérni az Enciánba. Mi a völgybe a Stanisoara tó környékén ereszkedtünk le a kék háromszög jelzésen és a szép völgyi úton, sajnos az út vége felé egyre felhõsebb idõben, a legvégén esõben értünk be a menedékházba. Este kiadós zápor volt. Péterék Kolozsvárról, akik mégsem tudtak eljönni, jelezték sms-ben, hogy másnapra az elõrejelzések szerint esõ, hó, szél várható, ezért másnap hazaindultunk. Reggel ugyan szinte még a nap is kisütött egy pár percre, de a szél erõsödött és az esõ lába is lógott, a csúcsok megint ködbe vesztek. A már könnyebb zsákokkal a felhõbe érõ lefelé vezetõ útón 75 perc alatt leértünk a Carnichoz. Éviék fenmaradtak, de késõbb arról számoltak be, hogy az erõs szél, esõ, „alacsony” felhõk miatt õk is feladták túratervûket és vasárnap tértek haza. Fotók a túráról fotók 1 2 3 4 5 6 térkép: forrás Perei Árpád Kapcsolodó link: Leégett a retyezáti Pietrele menedékház (2007. január) A hegyi mentõk és a tûzoltók szerint egy eldugult kémény okozta a
tûzvészt, amely rövid idõ alatt teljesen megsemmisítette az 1480 m
magasságban fekvõ gerendaépületet.
A Pietrele jó hét évtized során sok ezer igazi természetbarátnak nyújtott menedéket a hegység nyugati részében, igazi „csomópontot” képezett a kapuja elõl induló számos jelzett turistaösvénynek. Két társa, a bâleai és a Gura Apei-i menedékházak már korábban leégtek, a Pietrele viszont a Gura Zlata-i és a butai menedékházzal karöltve dacolt az idõvel. Valamennyiüket, akárcsak a Sztrázsa és a Páreng-hegység gerendaházait, jó hét évtizeddel ezelõtt építette az SKV, teljes nevén az erdélyi Szász Kárpát Egyesület, amely 1880 és 1945 között odaadással építette ki, gondozta a Déli-Kárpátok turistaösvényeit, menedékházait. A 11 évvel késõbb megalakuló EKE (Erdélyi Kárpát Egyesület), elsõsorban a Kárpátok keleti és nyugati vonulatait gondozta, a szászokat tömörítõ SKV viszont a déli hegységekben tevékenykedett, gyönyörû menedékházakat hagyva az utókorra. Sajnos, jelenleg közel nyolcvan százalékuk már csak az idõsödõ turisták emlékeiben él. És velük együtt hanyatlani látszik a klasszikus értelemben vett, hátizsákos hegyi turizmus - még a vadregényes Retyezáton is! Turistautak http://www.csernakereszturivendeghazak.ro/hu/retyezat-nemzeti-park Retyezát-hegyég http://www.retyezat.ro/ térkép térkép |