Túra
a Nagy-Bihar
környékén található
vízeséseknél
(Biharmezõ /
Poiana környékén)
2004.áprilisi
nyílt túránk a Sebes-Körös ill. a Misid
festõi völgyébe, Körösrév és
Vársonkolyos körzetébe vezetett, májusban
pedig ismét nagy érdeklõdés elõzte
meg a Bihar-hegység legnagyobb csúcsa, az 1849
méteres Nagy-Bihar közelében, a
Fekete-Körös un. Biharmezõi
forrásvidéken rejtõzõ
vízeséseket „felfedezõ”
túránkat. A nagy érdeklõdés nem volt
véletlen, hiszen Egri Ferenc, a nagyváradi
Czárán Gyula Alapítvány elnöke és persze a vidék kiváló
ismerõje, aki az egyesületünk
létrejöttének hajnalán, 2002-ben,
néhányunkat már
meginvitált a „vízesések”
túrájára, ezév márciusában
meghívásunkra Békéscsabán
tartott diavetítéses elõadást - hatalmas érdeklõdés mellett - errõl a tájegységrõl.

A
túra vezetésére Siska
Szabó Zoltánt (Arad) kértük meg, aki
szívesen és nagy lelkesedéssel vállalta e
feladatot, amit ezúton is köszönünk neki. A
túra túl jól sikerült hírverése
után Zoltán tréfás
útmutatását „talán jó lenne 30
fõben korlátozni a létszámot,
mert különben a helyiek újkori honfoglalásra
fognak gyanakodni” szem elõtt
tartva, tucatnyi érdeklõdõt kellett
visszautasítanunk, mert a túra jelzés
nélküli, sokszor nehéz terepen zajlik. A
vízesések közelében
egyébként a múlt rendszerben uránbányát üzemeltettek, ennek tudható
be az,
hogy ez a körzet a 80-as évek végéig tiltott
terep volt a turisták számára és
csak Czárán Gyula ill. Mátyás Vilmos
leírásaiból lehetett tudni, hogy itt
csodálatos vízeséseket rejteget a táj.
Rézbányától két és fél kilométerre északra a Sovrom–Kvarțit szovjet–román vállalat kezdte meg 1952-ben az uránérc felszíni és felszín alatti bányászatát. A kinyert érc nagy részét közvetlenül a Szovjetunióba szállították, és e célból a Stej és Szegyest közötti
Dumbrava fennsíkon repülőteret is kialakítottak. Az uránércbányászat
miatt a vidék lakossága sokszorosára duzzadt. 1960 után csökkent a
termelés, bár 1962-ben megnyitották az Avram Iancu bányát. Gheorghe Gheorghiu-Dej 1965-ben felmondta a szovjetekkel kötött uránbányászati szerződést, ezután az ércet Földvár mellett
dolgozták föl. 1985-ben itt hozták létre Románia egyetlen atomtemetőjét
az egykori uránbánya két tárnájában, 840 méteres magasságban] 1970 körül a településtől öt kilométerre kőbányát is nyitottak, ahol fehér díszítő mészkövet termelnek ki. forrás: wikipedia.org/wiki/Rézbánya

A
túra május elsején 30 túrázó
részvételével
kezdõdött meg. Autóinkat Biharmezõ
település után pár kilométerrel
hagytuk (késõbbi
sátortáborunk színhelyén) hagytuk és
a csapat elindult a
Szentháromság-esés
felé (lásd a legfelsõ képet), e vízeséscsoport három
egymástól nem
messze lévõ esést ölel fel, a
leglátványosabb a középsõ, az un.
Hotorán esés, a
vízesés teljes magassága 80 méter
körüli lehet, de a lentrõl látható
alsó esés
mellett is eltörpül az ember. Különleges
érzés e óriási vízesésre
felpillantani
és robaját közvetlen közelrõl hallani.
Nem minden izgalmak nélküli, „meredek”
mászás után a vízesés felsõ
része is szemünk elé tárult.
A
következõ túracélunk
az Ezüstlétra-esés volt, ezt 2
éve
medertúrával közelítettük meg,
Zoltán most más, kevésbé nedves utat
javasolt,
így a hegygerincen jutottunk fel az
Ezüstlétrához.
A Menyasszonyfátyol a sleppelelnevezésû
esés egy egykori bánya közvetlen
közelében találhatók, csoda, hogy a
természet gátlástalan
kizsákmányolói annak idején
meghagyták érintetlenül a
vízeséseket.
A negyedik
vízesésünk az út közvetlen
közelében lévõ, de a kis szakaszon
mégis csak meredek terepen megközelíthetõ Apród-esés
volt, amelynek vize zajosan
és hihetetlen nagy lendülettel zúdul alá. Itt
két túratársunk úgy határozott,
hogy a bizonytalan esti fürdõzés helyett már
akkor ott megfürdik a hideg
vízben.


Aznapi
utolsó vízesésünk a
talán legnehezebben megközelíthetõ
Amazon-esés volt, igaz e vízesést
távolabbról az erdészeti útról is
jól lehet látni, de néhányan
bemásztunk a
mederbe és közvetlen a vízesés
közelébe ügyeskedtünk. A
Bellavista-eséshez most nem mentünk el a Nagy-Bihar
közelébe.

A
társaság kissé fáradtan
de igazán kivételes élményekkel tért
vissza a táborhelyre, ahol sokakra a
sziklás talajon való sátorverés
„hálás” feladata várt. Másnap a
Béli hegységbe
indultunk, hogy ott nevezetes, de kevesek által
látogatott helyeket keressünk
fel:
a kalugyeli dagadóforrást
(amely párperces ciklikussággal ad vizet illetve szárad ki) és a Jókai víznyelõ barlangot (fotók). A túra
Menyháza üdülõhely (Czárán Gyula sírja itt található) illetve a Dézna vár /geo-láda/romjainak felkeresésével végzõdött.
túrafotók itt ill. itt
Perei
Árpád
lenti kép: a
Körösmezõ környéki vízesések
felett a Nagy-Bihar 1949 méter magas csúcsa
õrködik
Infók a fenti túrán bejárt vidékkel kapcsolatban:
http://www.fsz.bme.hu/mtsz/utleiras/bihar11.htm
http://www.reggeliujsag.ro/a-rezbanyai-vizi-jatekok-gyongyfuzere/
http://www.reggeliujsag.ro/a-vertop-hagotol-rezbanyaig/
http://www.reggeliujsag.ro/turaajanlo-bemutatjuk-czaran-gyula-kozepso-korutjat/
http://www.nimfea.hu/kiadvanyaink/zoldike/15.htm
https://www.geocaching.hu/caches.geo?id=2378
http://bibircs.hu/report.php?id=128