Pádison egy csoda vár

A CSODAVÁR 

azaz a Ponori Csetátye 

videó

Mai túránk a Bihar-hegység leglátogatottabb területére, a változatos és kalandos túralehetőségeket kínáló, karsztjelenségekben gazdag Pádis-fennsíkra vezet. Túracélunk a fennsík egyik leghíresebb, leglátványosabb látnivalója, a viszonylag könnyen megközelíthető Csodavár karszt-képződménye, amelynek mélyén, egy magas, fehérlő sziklafalban tátongó, több mint 70 méteres barlangi bejárat - a kis fantáziával gótikus kapuhoz hasonlítható - Nagy Portálé – ma már Pádis jelképe. Erdély és Közép-Kelet Európa legnagyobb barlangnyílása!           videó

Az Erdélyi Szigethegységben, az úgynevezett „ Apuseni” Természeti Parkban található, “Európa leglátványosabb karsztjelensége”-ként emlegetett Csodavár, a ponori Csetátye tulajdonképpen nem más, mint egy hatalmas, három egymás melletti, mély, dolinából álló, egyes helyeken talán 200 méteres, függőleges sziklafalakkal körbebástyázott - ha úgy tetszik várfalakkal körbevett- fantasztikus szépségű, nagyjából kör alakú katlan, amely barlangok tetejének beszakadása révén jött létre.

A Csodavár mélyének és felső sziklaperemének egyes részeit bejáró körút kötelező, izgalmas programja minden Pádisra látogató lépésbiztos, átlagosan edzett, nem tériszonyos turistának. A túra kényelmesen teljesíthető egy rövidebb túranapon is, s bár a közelben sok más látnivaló is van, mint pl. a Ponor-rét, Hamlet-barlang, Porcika jégbarlang vagy Galbena-szirt, de jobb nem elsietni a Csodavár túrát, élvezzük a látnivalókat és legyünk óvatosak, mert helyenként nehéz terepviszonyokkal találkozhatunk!

A Csodavárat 1887-ben, munkája közben, véletlenül fedezte fel Tóbiás Miklós püspökuradalmi főerdész és később a Bihar-hegység apostola, Czárán Gyula munkássága nyomán ismerte meg a közönség, miután 1902-re kiépítette az ösvényeket Csodavár körútján, ahol szavaival élve egy világcsodát tett elérhetővé a korabeli turistáknak.  túrafotók

Czárán így írta le a Csodavárat: „A Csodavár is egy földfeletti s földalatti roppant szakadék és barlang-labirintus..minden emberlakta, sőt emberjárta helytől távol, végtelen fenyveserdők sötét árnyától betakarva, a legzordonabb ősvadonban, nehezen hozzáférhető szakadékok közé mélyen elbújva rejtőzködik. ....főszerepet játszik egy föld alá búvó patak, mely itt végzi be felvilági pályafutását, és…. két óriási kádalakban képződött szikladolina, mely kádalakú bemélyedések százötven méternyi mélységgel s megfelelő 100—120 méter átmérőjű szélességgel bírva, függőleges sziklafalakkal annyira köröskörül vannak bástyázva, hogy a ki e sziklaköröndökbe belép s azok aljáról a körbefogódzó magas sziklafalakra feltekint, önkénytelenül azt a benyomást nyeri, mintha várudvarban állana…. A két szikladolina, a két várudvar magasabban van a beömlő patak medrénél, s a patak a kettő között a szikla homlokzati falába egy hetven méter magas portálét vágva, ezen át küldi habjait az óriás alagúton végig a hegynek másik oldalára, hol Galbina név alatt bukkan ki, öt szebbnél-szebb vízesést képezve, újra a napvilágra.”

Turisták Lapja, 1906 Czárán Gyula: A Biharhegységből (6 képpel)

A Csodavár vizek munkája nyomán, a mészkőtömbben, egy száz méternél is mélyebb víznyelőrendszer hatalmas termeinek berogyásával, hegyomlás révén kialakult hatalmas barlangrendszer, a fennsík egyik legmélyebb pontján, ahol mintegy 950 méter magasságban jelennek meg, több irányból érkezve, a Pádisi karsztplató vizei, hogy hamarosan ismét a föld mélyen haladjanak tovább és később csak a Galbina karsztforrásában törjenek ismét felszínre. ( Forrás: Élet és Tudomány 1968/10/04  Bihari barlangok )

A Csodavár legegyszerűbben a Glavoj-rétről (1085 tsz.f.m.), a Pádis(i Turistaház) felől ideérkező Csodavár-körutat jelző, kék kör útvonalába becsatlakozva járható be mintegy 6 kilométeres túrával.

Ide, a Glavoj-rétre, nem téli vagy télies, havas, jeges időszakban, autóval is ellehet jutni: a Belényesi medencéből a Belényes (Beius) – Kisszedres (Sudrigiu) DN76 - Vasaskőfalva/Petrosz (Pietroasa) – Boga-telep (Satul de vacanta Boga) - (Pádisi szerpentin) - Scăriţa/Lépcsőcske nyereg – Bál-réti (Depresiunea Balileasa) elágazás (DJ763) útvonalon jó minőségű úton, odáig összességében 37 km-t megtéve, majd a Bál-rétnél jobbra letérve 2,5 km hosszan magasabb építésű kisautóval járható makadámúton érünk el autóval a Glavoj-rétre (Poinan Glavoj/ La Grajduri) . A Pádisi szerpentint a téli időszakban is takarítják.

A fenyvesekkel körbevett, Ponor-rét közelében fekvő Glavoi-rét, amelyen a Csodavárba beömlő Vár-patak folyik keresztül (ha nincs éppen kiszáradva), népszerű, legális és a fennsíkon jószerivel az egyetlen táborozóhely, nomád vadkemping, a Pádis fennsík egyik fontos túraközpontja, hiszen innen tucatnyi látnivaló elérhető csillagtúrával és iható forrásvízhez is rendelkezésre áll. Régen istállók (La Grajduri románul istállókat jelent) álltak itt, ma már az istállók és a tehenek helyett több gyorsétkezde várja a nyári csúcsidős hétvégeken több száz, talán ezer főt is meghaladó turistahadat. Csorbaleves, mititei (mics), sültkrumpli és egyéb frissensültek, sör, üdítő, ajándéktárgyak, térkép stb.kapható itt a turistaszezonban.

A több országból érkező (többnyire román, magyar de lengyel, cseh stb.) turisták többnyire a békés „együttélés” szabályait betartva nomád, szabályozatlan körülmények között táboroznak itt, a tisztálkodás, WC-használat problémás a naturparki területen, ami felveti ennek a tömeges táborozóhely fenntarthatóságát ebben a formában. Ugyan korában megbírságolták, a területileg illetékes Vasaskőfalva (Pietroasa) önkormányzatát mivel nem léptek fel a réten megszaporodott illegális építkezések ellen és a kemping helyzetének rendezése is elmaradt, ugyanis a polgármesteri hivatalnak egy szabályos kempinget is ki kellett volna alakítania, mai azóta sem történt meg (2024). Érdekes rövid epizódja volt ennek a történetnek, mikor 2019-ben megtiltották egy rövid ideig a sátorozást, ami azonban hatalmas turistaáradat közepette nem volt kivitelezhető a természet e csodálatos, turisták által közkedvelt térségében.

A réten az elhagyatottnak tűnő régi Erdészház (Canton Glavoi) illetve a forrás közelében a Bihar megyei Salvamont/Hegyi mentőknek is van itt telephelye, e közelében térkép és a túraútvonalak főbb adatait is megtekinthetjük, de ha kempingezés közben olvasgatni van kedvünk, egy kis átlátszó gömbben elhelyezett becsületkönyvtár is rendelkezésre áll.

Most pedig induljunk el túránkra. A Csodavárat bejáró körtúránk során helyenként meredek, nehezen járható helyeken mintegy 6 kilométer távolság és 300 méter szintemelkedés vár ránk.

A rét déli sarkánál az utat lezáró sorompó mellett elhaladva az erdészeti úton (egy darabig a Vár-patak mentén) indulunk túránkra. Ide autóval behajtani már tilos, de a Csodavár Menedékházba (Cabana Cetățile Ponorului-Padiș) megszállt vendégek itt valószínűleg folytathatják útjukat a kb. 2 kilométerre lévő (út menti) szállásig.

A túra nagy részében követett kék kör, a Pádis Turistaház – Rotunda-rét - Ponor-rét - Csodavár – Csodavár Kilátók – Glavoj rét - Pádisi Turistaház körutat bejáró jelzés, melyet célszerűen most a Csodavárhoz közeli Glavoj-rétről induló kis körutunkban rövidítünk le. Az innen induló piros kereszt Piatra de casa/ Kőház felé (9,5 km - 3,5 óra) illetve az egész hegységet átszelő Biharfüredről induló, piros sáv jelzés a Vertop hágó (a Glavojtól kb. 11,5 km / 2,5 -3 óra) irányába is kíséri majd egy rövid darabon (1,3 km) utunkat. A közeli talán egyszerű megközelíthetősége miatt Ponor-rétre nem vezet jelzés, a hosszabb, Pádisról induló Csodavár-körút másik ága arra halad a Csodavár felé, amellyel hamarosan találkozni fogunk. A Glavoj-rétről az Eszkimó jégbarlang, a Galbina-szirt, a Galbina-kőköz és a Bársza-katlan és az Elveszett világ is megközelíthető.

Az úton haladva, elébb az Eszkimó Jégbarlang (Galbina-szirt/Galbina-körút) felé tér le a sárga kör jelzés mindjárt a rét közelében, majd hamarosan – alig 700 métert megtéve a kiindulási ponttól - a kék jelzés is letér jobbra, a Csodavár peremén lévő közeli kilátóhelyeihez, a balkonokhoz. Mi majd a túra végén érkezünk vissza ebből az irányból, így nem térünk le az útról, hanem tovább megyünk a piros sávon újabb 700 métert, míg csak elérjük a balról a közeli Ponor-rét felől érkező, az erdészeti utat keresztező, Csodavár-körút kék kör jelzését (vele együtt a Pádisi Turistaháztól a Galbina-szorost bejáró sárga körös körút jelzését) a jól kitáblázott információs pontnál. Eddig szinte egy szintben haladtunk.

A kihelyezett tájékoztató táblák több nyelven információkat közölnek a Csodavárról és jelzik, e csomóponttól milyen átlagos túraidőkkel, milyen nevezetességeket érünk el. A Csodavár peremét mintegy fél óra alatt fogjuk elérni a kék kör jelzésen. Az eddig követett piros sáv jelzés tovább halad a Vertop hágó felé, nem messze, alig 600 méterre, a Csodaház menedékházat találhatja az ott megszálló turista. Kőház település felé a piros kereszt jelzés is az erdészeti úton halad tovább.

Utunk tehát az infó-tábláknál, a kék és sárga kör jelzésen, az erdészeti útról letérve a fenyvesben folytatódik, és alig pár perc múlva egy újabb elágazáshoz érünk, ahol a sárga pont jelzés a Galbina felé leválik tőlünk, mert az a Csodavár hatalmas beszakadását megkerülve halad tovább. Később ezzel még találkozunk a Csodavár dolinájából kimászva, a „pihenőhelyen”.

Továbhaladva a kéken, egyre meredekebben ereszkedünk a fenyves erdőben a Csodavár első, mély dolinája felé, amelybe a Vár-patak is beömlik. Hamarosan az I. dolina peremén vagyunk. Már ott megpillantjuk szemben, kissé távolabb, lejjebb a nevezetes barlangi kaput, a Nagy-Portálét. Innen egy acéllépcső maradványait követve ereszkedünk lefele meredeken az ösvényen a hatalmas méretű beszakadt dolina fenekére. Acélsodronyok is vannak a falba rögzítve, hogy a leereszkedést biztonságosabbá tegyék, bár a lejutás a meredek, csúszós, sziklás, omladékos talajon óvatosságot kíván.

A katlanba való lejutás korábban létrák segítségével történt, aztán 2002 nyarán a balesetveszélyes létrákat kidobták és a sziklába rögzített fogódzkodók segítségével kell óvatosan leereszkedni a meredek, csúszós talajon. Mindig is izgalmas, persze veszélyeket is rejtő terep. Esős időben több mint bajos az ide való bejutás, de szárazabb időszakokban sem gyerekjáték. Megfelelő túrafelszerelés megléte szükséges. Télidőben tilos ez a túracél veszélyessége miatt.

Aztán elérjük azt a helyet, a barlangi kapuhoz közelítve, ahol közvetlen mellettünk, a Vár-patak - nagyobb vízállásoknál - irtózatos robajjal zúdul le a Portálé felé a hatalmas sziklatömbök között és egyre közelebb jutunk a technikás terepen a 120 méter magas fehérlő sziklafalban megnyíló Nagy-Portáléhoz, azaz az egyese dolina hatalmas, több mint 70 méter magas, 30 méter széles barlangi főbejáratához. „Czárán becslése szerint 70 méter magasságú. Alája a váradi székesegyház 61 méternyi tornyai kényelmesen elférnének”- írta Dr. Némethy Gyula: A biharmegyei Csudavár cimű művében 1911-ben.

Az ügyesebbek a sziklafalon sodronyok segítségévek lemerészkedhetnek a Portálé azaz kapun belüli, barlangi Előcsarnokba, amely mélyén, hatalmas sziklák között láthatjuk az Alvilág sötét, nagy méretű földalatti patakos barlangrendszer víznyelőjébe beömlő vad, dübörgő, fülsüketítően visszhangzó vizeket. Szárazabb időszakokban kisebb ez a zaj. A Csodavárba folyó vizek nagy része a Ponor-rét víznyelőiből, illetve a Vár-patakból érkezik. A víznyelő ezeket és más itt megjelenő egyéb vizeket elnyeli és azok a szűk beömlés után a 15-20 méter széles, 40 méter magas barlangi folyosóban, a Czárán Csarnokban folynak tovább. A vízjárástól függő, változó mennyiségű víztömeg egyébként a légvonalban mintegy 2 kilométerre lévő Galbina irányába halad, hogy aztán a Galbina vízkeletben felszínre törjön, és később majd a Köves-Körös születésénél bábáskodik.

Alacsony vízállásnál előfordul, hogy a szabályokat semmibe sem vevő, vakmerő turisták bemerészkednek a víznyelő barlangba és a patak medrében lévő sziklákon illetve a sekélyebb vízben haladnak a barlangi út során, majd egy kanyar után csakhamar egy balról meredeken lefolyó törmeléklejtőn - mintegy 200 méteres merész vállalkozás után - felkapaszkodnak ismét a felszínre, a Külső várudvarba (III. Dolina), az Alvilág kapuján. Ezen barlangi rész a a hirtelen vízszint-emelkedések révén veszélyes terület, nem része a túraútvonalnak. Egyesek a Külső várudvarban szállnak alá az Alvilágba, bár természetesen az is tiltott, a kihelyezett tábla szerint.

Az Előcsarnokban van még valami érdekes: jobbra megpillanthatjuk a belső várudvar, a II. dolina barlangi kapuját, de a meredek kőfolyás, a „Nagy Tunnelgádor” veszélyessége miatt ide sem szabad az egyszerű turistáknak átmászni (balesetveszélyes és ez nem része a turistaútvonalnak). Ennek a szűk alig 100 méter átmérőjű dolinának az oldalában is található egy nagyobb nyílás, amely a belső barlangrendszer egyik ablaka, az Alvilág „Nagy ablaka”, „Sötét kapuja” a czáráni elnevezések szerint,amelyen át fény szűrődik az Alvilágba.

Visszamászva az egyes dolinába, lépcsőket megmászva átjuthatunk a két dolinát elválasztó sziklás nyergen a III. dolinába, azaz az elragadó szépségű, tágasabb, 200-250 méter átmérőjű Külső várudvarba.

Egy kőfolyásos, törmeléklejtőn magas sziklafal mentén haladva érjük el alig 200 métert megtéve a már említett Alvilág mélyéből hűvös levegőt szállító, már említett barlangi kaput. Felettünk szemet gyönyörködtető, mintegy 150- 200 méter magasságban trónoló hármas halmot idéző Tátra - Mátra – Fátra hármas sziklacsúcs magasodik. Az ösvény továbbvezet a feljárat felé, azaz hamarosan kimászunk ismét a Csodavár szélére, az úgynevezett Tulogdi Gádoron, amely ugyan nem hosszú, alig félórás szakasz, de meredek, csúszós, kőomlásos, görgeteges szakasz, ahol helyenként láncok, sodronyok segítik a feljutást. Óvatosan haladjunk, vigyázva az esetleg legördülő kövekre! Ez az alig 100 méteres szintkülönbség talán a túra legnehezebb része, a kezdeti leereszkedés mellett. Sajnos szemben is jöhetnek.

Mikor kijutottunk a katlan szélére, egy pihenőhelyen találkozunk a korábban már látott sárga kör jelzéssel, amely a Galbina szorosba igyekszik a Porcika-jégbarlang érintésével, de ismét csak rövid ideig, mintegy 250 méteren lesz közös az utunk, mert mi a kék kört továbbra is követve a Csodavár felső peremének kilátóit, a Balkonokat keressük fel. 

Hamarosan elérjük a kilátópontokat a Csodavár dolináinak felső sziklaperemén, ahonnan a Csodavár külső és belső várudvarai felett, óvatosan le-lepillanthatunk a dolinák mélyébe és ott felfedezhetjük az általunk bejárt ösvényeket hátborzongató mélységben. Előbb a Külső várudvarra kukkanthatunk bele, végül pedig betekinthetünk az eddig nem látott kisebb, Belső várudvarba. Édekes, hogy ott a háttérben a Tóbiás-kilátót (a Havasfő oldalában) pillanthatjuk meg a Csodavár katlana felett. A fából ácsolt kilátóbalkonoknak már vagy 20 éve csak hűlt helyét találjuk (lásd a fenti fotót, az első fotón a régi kilátó, a másodikon csak a helye látszik), csak kellő óvatossággal tudunk azok helyén, a sziklaperemen, a mélységbe pillantani. A kilátók megtekintése után a kék jelzésen visszatérhetünk a Vár patak keresztezése után Glavoj rétre, a részben már bejárt útvonalon.   túravideó

                                                                                                                                                    Perei Árpád