Ma ismét útra kelünk, hogy felfedezzük a Pádis-fennsík két különleges természeti látványosságát: a szép kilátásáról híres Galbina-szirtet és a nyári melegben is hűst kínáló Eszkimó-jégbarlangot. Túránk kiindulópontja a már jól ismert Glavoj-rét (Glavoi), ahonnan egy viszonylag rövid, de élményekkel teli, körülbelül 6,5 kilométeres túra során ismerkedhetünk meg ezekkel a páratlan helyekkel. Az útvonal a Pádisról érkező Galbina-körút sárga kör turistajelzést követi, de lesz a Barsza-katlan letérőjénél egy kereszteződés, egy köztes kis kitérő erről a jelzésről, egy másik, hasonló színnel jelzett ösvényen a Galbina-szirt felé. A túra összességében mintegy 370 méteres szintemelkedés leküzdésével jár.

A túra első szakaszán a Glavoj-rétről a Csodavár felé indulunk, majd a Vár-patakon hamarosan átkelve fenyvesek és bükkerdők között kapaszkodunk fel a Pádis-fennsík illetve a Bársza-katlan titokzatos világának peremére. Az első pihenőhelyet 1,6 kilométernél érjük el, ahol a Bársza-katlan felől érkező ösvény is végződik. Innen már csak egy rövid szakasz választ el minket első célpontunktól, a Galbina-kőtől.

A Galbina-kő – román nevén Piatra Galbenei – 1200 méter feletti magasságával nemcsak a Pádisi-fennsík, de az egész Bihar-hegység egyik legszebb kilátópontja. A meredek mészkőszirt déli oldala több mint kétszáz méteres tátong. A napfényben világító sziklafal mintha őrt állna a Flóra-rét felett.

A Galbina-kő alatti bükkerdők zöldben ragyognak nyáron, ősszel pedig színekben pompázó festményként bontakoznak ki.
A kilátóból lenyűgöző panoráma tárul elénk: a szemközti oldalon egy hatalmas földcsuszamlás vöröslik – ez a híres Rozsda-szakadék, amelyet a hegyről zúduló vízmosások formáltak. Jobbra emelkedik a Tatárhegy erdő borította púpja, előttünk a Flóra rét és a Galbina-szorosa is kivehető és ha tiszta az ég, a távoli Nagy-Bihar csúcsa is látható a Zengőkő sípályája felett.

Innen továbbindulva – visszatérve a Galbina-körútra - hamarosan elérjük a túra másik fő látványosságát a jégbarlangot.

A Pádis-fennsík másik különleges természeti látványossága az Eszkimó-jégbarlang, román nevén a „Pokol Tüze-barlang” (Ghețarul de la Focul Viu).

Ez a barlang valódi jégvilág, amely egész évben őrzi fagyott kincseit. Már a barlanghoz közeledve is megérezhetjük a kiáramló hideg levegő frissességét – különösen nyáron, amikor ez igazi megváltást jelent a túrázónak.

A barlang két teremből áll. A nagyobbik, előcsarnokként is szolgáló térben egy hatalmas, mintegy 25 000 köbméteres jégtömb található – ez Románia harmadik legnagyobb jégállománya. A jégtömb fölé természetes nyílás, úgynevezett „felső ablak” nyílik, amelyen keresztül hó, levelek és farönkök hullottak be az idők során. Ezek részben belefagytak a jégbe, furcsa, szoborszerű formákat alkotva.

A barlang varázsa azonban nem csak a méretében rejlik: a déli órákban a besütő napfény különleges fényjátékot varázsol a jégformákra. A Czárán Gyula által elnevezett „Eszkimó” és felesége jégalakzatok ekkor tündökölnek a legszebben – igaz, az utóbbi minden nyáron elolvad, csak nyomot hagyva maga után.

Czárán kalauza szerint „a barlang nagy csarnokának Talaja sík, de nem nagyon síkos jég. Legelöl a Nagy Jégzuhatag kékesbe játszó fehér kristályképlete. Ezt jobbra hagyva, odább az előcsarnok belsejének közepén az Eszkimó, melynek az a jó szokása van, hogy évenkint özvegyen marad s minden évben újra házasodik. Tavasszal, a nyárelőn még egy jég alak van ugyanis mellette mindig : a felesége. Később azonban, midőn már jó magasan jár a nap az égen. sugarai behatolva a nagy felső ablakon, ép az eszkimónéra tűznek. Szegény jégasszony ezt nem állhatja ki sokáig, lassankint elsorvad, eltűnik férje oldala mellől s ezt özvegyen hagyja. Az eszkimó pedig. egy idő múlva megelégelvén az özvegység örömeit, más tavaszszal újra feleséget veszi.” Czárán Gyula: Kalauz Biharfüredi Kirándulásokra (1903).

A barlang második terme már nem rejt különleges képződményeket, és egy eltömődött kürtővel végződik. Mégis, a hideg és a sötétség itt is különleges atmoszférát teremt.

Sajnálatos módon az utóbbi évek klímaváltozása a barlang jégállományát is megtépázta. A jégalakzatok zsugorodnak, egyes formák nyaranta már teljesen eltűnnek – így ez a hely egyfajta időbeli emlékműként is szolgál, mely emlékeztet bennünket a természet törékenységére.

A barlang törvény által védett terület, és kizárólag a bejárati kilátóerkélyről tekinthető meg – ide egy biztonságosan kialakított pallósoron juthatunk le. A jégtömb védelme és a látogatók biztonsága érdekében az erkélyen túlmenni szigorúan tilos.

A barlangtól a sárga kör jelzésen – immáron a kitérő nélkül- visszatérünk a Glávoj rétre. A teljes útvonal hossza körülbelül 6,5 kilométer, szintemelkedése nagyjából 370 méter, és a természeti látnivalók sokasága miatt ideális választás egy fél napos kirándulásra. A túra igény szerint hosszabbítható a Bársza-katlannal is.

A Galbina-kő és az Eszkimó-jégbarlang túra nem csupán egy séta a természetben, hanem utazás időben, térben és érzésekben is – ahol a kilátások, a jégformák és az erdő csendje egyaránt hozzájárulnak a Pádis varázsához. Jó túrát kivánok!