PÁLINKÁS SZÉPNAPOK JORDÁNIÁBAN - 2009.október Perei Árpád honlapja: Bihar-hegység és más túrák, kirándulások |
---|
Jordán útinapló
Welcome to Jordan
Elõször jártam Európán
kívül, Ázsiában pontosabban egy
Közel-Keleten fekvõ arab országban, a Jordán
Hásimita Királyságban. Más, érdekes világ, amelynek
különleges báját emelte az, hogy otthon
már hûvösre
fordult az idõjárás, mi viszont nyári
kánikulában hûsöltünk a tengerparton,
búvárkodtunk a kellemesen meleg Vörös-tengerben
vagy éppen izzadtunk a
sivatagban. ”Jordánia titokzatos világ. Különbözõ kultúrák ötvözete és történelmi látnivalók sokasága várja az ide látogatót. A Nébó-hegyrõl megpillanthatjuk Jeruzsálemet és a Holt-tengert, ahol egykor Mózes állt. Felfedezhetjük a vörös sivatag rejtelmeit, hiszen a Wadi Rum sivatagból indította egykoron csapatait Arábiai Lawrence. Mégis az egyik legkedveltebb hely Petra, a rózsaszín város, melyet a világ nyolcadik csodájának tartanak.” (forrás: http://www.jordankonzulatus.hu/)
Az egyhetes, 2009. október elsõ felében tett utazás
során Jordánia turisztikailag
legérdekesebb, legismertebb területein jártunk,
számos élményt, benyomást, tapasztalatot
azaz némi országismeretet szereztünk, amelyet
„kis útravalóként” az alábbi
képes beszámolóban osztom meg az
olvasókkal, akik talán éppen ebbe az
országba
terveznek utazást. videó 1 2 3 4 5 Jordánia, a Közel-Kelet egyik legbiztonságosabb és
legnyitottabb országa
Az 1946-ban létrejött jordán állam
alig kisebb hazánknál, de
területét nagyrészt sivatagok, félsivatagok
borítják, ezért lakosainak száma csak
kb. 5,6 millió. Az iszlám világ része, népessének 95 %-a a szunnita mohamedán
vallást követi. Fejlõdõ
ország, a megtermelt nemzeti jövedelem viszonylag
alacsony (a magyar GDP 1/3-a körül alakul). Turisztikai
vonzerejét fõként a
Vörös-tenger korallos partja, a Holt-tenger és Petra,
az õsi város adja.
Olajban szegény, ipara nem túl fejlett,
mezõgazdaságát sújtja az akut
vízhiány.
Fõ bevételi forrásai: a nyersanyag-export
(foszfát, kálisó), az idegenforgalom,
(gyógy)turizmus és egyes déligyümölcsök,
zöldségek, gyógyszerek és bizonyos iparcikkek exportja. Abdullah
király, aki iskoláit Angliában és az
USA-ban végezte,
apjához hasonlóan nagyon Amerika-barát, és
országa gazdaságilag is erõsen
kötõdik az Egyesült Államokhoz.
Érdekessége, hogy idõrõl-idõre
álruhába bújik
(volt már bottal járó öregember és
taxisofõr is), hogy - Mátyás-király
módjára
– személyes tapasztalatokat gyûjtsön
országáról. A király 2009
májusában titkos
küldetése során öregembernek maszkírozva
egy ammani kórházba látogatott el és ott
a szolgáltatások minõsége felõl
érdeklõdött a betegektõl. 1993-ban
feleségül vette a palesztin Ránia Ál
Jasint.
Ránia-t, a királyné nagyon népszerû
hazájában, szépsége, kedvessége
és jótékonysági akciói miatt. A néhai Husszein
király, II. Abdullah király, idönként a
királyné sûrûn tekinget ránk
jordániai tartózkodásunk során,
hiszen a boltok, éttermek, közintézmények
falán, kirakatában ill. jól látható
pontján vagy éppen a fémpénzeken lépten
nyomon találkozhatunk képmásukkal, ez így szokás errefelé a Közel-Keleten. Érkezés Aqaba-ba Aqaba
Jordánia egyetlen Vörös-tenger parti városa,
az
ország tengeri kijárata, kikötõváros,
amely turisztikailag az utóbbi évtizedben
jelentõs fejlõdésnek indult, most is nagy
erõvel építkeznek városszerte. Lakosainak száma mintegy 90.000. A
Vörös-tenger északi részén
lévõ, Jordánia, Izrael, Egyiptom és
Szaúd-Arábia
által határolt
szinte egész évben
napsütéses Aqabai-öböl névadó
városa. Aqaba (vagy magyarosabban Akaba) fontos kereskedekmi központ
Ázsia, Afrika és Európa
határán. Az öböl
gazdag és persze szigorúan védett
korallvilágáról híres, amelyet a
városi
strandokon már nemigen tapasztalhatunk meg. Az egész
jordán tengerpart hossza kb. 25-27 kilométer, amely
nagyobb öblök, szigetek által egyáltalán
nem tagolt, így jól átlátható partszakasz. Október közepén csöppentünk be a jordániai nyárba (azaz helyesebben talán õszbe), és kellemes meleg volt az egész nyaralás ideje alatt a szubtrópusi éghajlatnak köszönhetõen. A Husszein királyról elnevezett repülõtérre érkezvén a kánikulai meleg mellett a kopár táj, a környezõ kõsivatag, a kissé távolabbi hegyek tûntek fel legelõször. A repülõtéren tilos a fotózás, így egyre ingerültebben, de nem agresszívan figyelmezteti az utasokat a kisszámú reptéri személyzet. Ha nem lenne olyan a szigorú az ellenõrzés, akár családias hangulatot is kölcsönözhetne a méretében igencsak kicsike repülõtéri kiszolgáló-épület. A vízumot gyorsan beütik az útlevélbe, hõkamerás- és csomagellenõrzésen áthaladva újabb kontroll után beszállhatunk a kopottas buszba, amely szûk negyedóra alatt a mintegy 8 km-re lévõ Aqaba-i szállodába viszi csoportunkat. Ennyi idõ alatt elméletileg egyébként Izrael legdélebbi városába, a szintén tengerparti Eilath-ba is eljuthatnánk. Az izralei város modern épületeit,és markáns éjjeli fényeit jól láthatjuk Aqaba egyes helyeirõl. A két ország közötti határátlépés egyénként hirek szerint elég körülményes, már csak ezért sincsenek kölcsönös városlátogatások az utazási irodák programjában. Akaba legforróbb augusztusban, mikor is a levegõ 43, a tenger 30 fokra is felmelegedhet, leghidegebb pedig februárban 25 fokos átlaghõmérsékletével, amikor is a tenger csak 19 fokos. Októberben 30 C meghaladó hõmérsékletre számithatunk, a tenger pedig legalább 25 C fok meleg. videó Hotel, étkezés A három csillagos Classic hotel a város központi utcáján, annak tengerparttól távolabbi végénél, egy mecset illetve a Haya Al Husszein hercegnõrõl elnevezett kórház közelében található. A szállodában, a Jordániában oly kedvelt mangólével és hotel boyok kisebb hadával vártak minket, akik jól begyakorolt színjátékként (és persze számunkra haszontalan idõvesztegetésként) kisvártatva felvitték csomagjainkat a szállodai szobába, ahol mi az idegenvezetõtõl kapott borítékot (benne néhány dinárral) átadtuk nekik. Igen elterjedt a baksis fizetése Jordániában. A szállodában különféle kialakítású szobák várják a vendégeket: a szerencsésebbek tágas, utcára nézõ ablakokkal rendelkezõ szobát kapnak (õket a közeli mecset magnós müezzinjének kora reggeli imája ébreszti), mások kisebb, cellaszerû szobákban nyernek elhelyezést (itt teljes csend és a nyugalom). Valahol olvastam, hogy az ágyon hagyott pár dinár fejében a takarítás és törölközõcsere (különlegesen hajtogatott törülközõkkel) tekintetében csodákra képes. A szálloda egyébként újszerû állapotban van és a berendezés is modern, alapvetõen tiszta szálláshely. A televízióban arab csatornák foghatok, némelyik angol nyelven sugároz. A légkondicionáló kellemes hûvöst varázsol a szobába. Szállodánk elsõ szintjén, az étteremben reggeliztünk és vacsoráztunk az esetleges kirándulásoknak megfelelõen rugalmas idõbeosztásban, mégpedig svédasztalos rendszerben. Jókor érkeztünk, mert az elõzõ üdülõcsoport hosszabban itt idõzõ tagjai elmesélték, hogy a múlt héten még szûkös, panaszukat kiváltó, kiporciózott adagokat kaptak. Az elsõ étkezéseknél még óvatosan eszegettem a tulajdonképpen ízletes ételeket, fülembe csengett ugyanis egy rögtön a szállodába érkezésünkkor hallott párbeszéd, ahol is egy már korábban érkezett magyar hölgy egy jordán taxisofõrnek kézzel, lábbal, magyar szóval arról panaszkodott, hogy nem tudnak menni aznap kirándulni vele, mert férjének gyomorproblémai vannak…na jó helyre kerültünk, ez az amitõl tartottam, gondoltam magamban akkor. E hír hallatán fokozottan és nagyobb kedvvel fogyasztottuk a hazulról vitt pálinkát étkezés elõtt (és a biztonság kedvéért utána is), hogy kellõképpen fertõtlenítsük gyomrunkat, jelenthetem, nem is sikertelenül. Késõbb kiderült – mivel az állítólagosan gyomorrontásos férj kifejezetten sokat és jóízûen evett társaságunkban –- hogy a gyomorproblémákat csak kifogásként találták ki, hogy a taxist lerázzák :-) Szóval az étteremben bõségesen és finomakat ettünk, csak a változatosság szenvedett csorbát, mert hamar megismertük a levesek, saláták és húsételetek (csirkesült, hal), köretek (rizs, burgonya) teljes ottani, nekünk szánt választékát: felváltva, kétnaponta majdnem ugyanazt kaptuk. Ettõl eltekintve kellemes meglepetés volt az étkezés, mert az egésznapos programok elõtt és után jóízûen és bõségesen étkezhettünk. Így a városi pecsenyesütõknél nem is próbálkoztunk, a házi, szállodai konyha biztonságosabbnak tûnt. Ami az ivóvizet illeti, a csapvizet még fogmosásra sem ajánlják (bár idõnként megfeledkezik az ember errõl), a mindenütt kapható ásványvizek viszont nagyon olcsóak és egyéb palackozott italok is nagy választékban vásárolhatóak úton-útfélen, elfogadható áron. A boltok még a pénteken és szombaton (az ottani szabadnapok) is nyitva vannak a turistaövezetekben. Szeszes italokat is lehet vásárolni a városban. Aqaba – különleges privilégiumként, a turizmus fejlesztése végett - vám- és adómentes övezet (a városba vezetõ utakon, a kialakított komoly vámhatáron ellenõrzik a helyi lakosokat, úgy vettem észre a turistabuszokkal nem szöszmötölnek különösebben ), ennek megfelelõen a bolti árak állitólag kedvezõbbek itt, mint más jordániai városokban. Aqaba felfedezése videó
A megérkezés után a város gyors felfedezésére indultunk. A szállodából kilépve szinte azonnal a fõutca forgatagába csöppentünk, aminek minden kicsi mozzanata újdonság és különleges az európai ember számára: a nõk nagy része az iszlám szabályoknak megfelelõen, a hõséggel dacolva, hosszú ruhába, fátylakba vagy éppen csadorba burkolózva, szinte egész testüket elfedõ „szemérmes viseletben” közlekedik. Nem veszik szívesen, szégyenlõsen elfordítják fejüket, ha fényképezni próbálják õket. A városban évek óta jelenlévõ turizmus révén elfogadják az európaiak merõben más, könnyed öltözködését. Az utcán nagyon sok turistával nem találkozunk, de elõfordul a francia, olasz, idõnként a német és persze a magyar szó.
2005-ig a jordán állam pénzügyileg
támogatta a
turizmust és rengeteg magyar járt a
megelõzõ években Jordániában, ennek
nyomaként
még most is sokan beszélnek pár szót, vagy
néha egészen jól magyarul a
bazárban, a boltokban vagy éppen a taxisok
körében. Szomorúan mondják, kevés
magyar jön újabban…. A
szállodából kilépve azonnal taxisok
ajánlják
szolgáltatásaikat a frissen jött turistáknak:
kirándulás Petrába, a Holt-tengerhez,
a Wadi Rumba, vagy éppen a tengerpartra. Az elsõ
árak még magasabbak, talán õk
sem gondolják azokat komolyan, de ha az ember nem dönt
azonnal és meghallgat
több ajánlatot, utastársak friss
ártapasztalatait, egészen jó árakon (a
szervezett, buszos utaknál sokkal olcsóbban) tud
kirándulni a taxisokkal, 2-3 vagy még
inkább 3-4 embernél már mûködhet a
dolog. De nem árt kialkudott árat
valamiképpen dokumentálni, mert nem minden taxis
egyformán megbízható, egyesek
próbálnak
ügyeskedni. Aquaba központi részében
nehéz eltévedni, az üzletekkel teli
fõutca (Al-Hammamat – Al-Tunisyya- St-) - két
végén egy–egy hatalmas
körforgalommal- vezet a tenger felé. A tengerpartra
lassú sétával is 10-15 perc
alatt ki lehet érni, igaz mi az
arab
világról az elsõ benyomásokat
szereztük, ezért lassan haladtunk, minden érdekes
volt számunkra, hamar feltûnt, hogy milyen gyakoriak a
rendõri, katona i
posztok és járõrök, és a városi
intézményeket is komoly fegyverekkel ellátott
õrség védi. Útközben
benéztünk a közeli pékségbe, ahol
barátságosan fogadtak
minket és megkóstolhattuk a frissen kisütött
péksüteményeket. Majd váltottunk
pénzt egy hivatalos pénzváltónál
és a fõutcán lévõ Tourinform
irodát is
megtaláltuk, ahol városi és a tengerpart
szakaszait ábrázoló térképet
és más nevezetességeket
bemutató angol, francia, német nyelvû
tájékoztató brosúrákat lehet
még
szerezni. Ezeknek egy része az EU
támogatásával kerül kiadásra
történik, és
bennük sok információt, szép, talán
még a valóságot is
megszépítõ, idõnként
megmosolyogtató dolgokat lehet olvasni. Most már
térképpel a kézben
közelítettünk a tengerpart felé és a
nagy körforgalom ill. a és McDonald’s étterem
(ingyenes WI-FI) elérése után megpillantottuk
végre -egy keskeny, fákkal, bokrokkal, parcellákkal teli földsáv mögött - a Tengert.
A tengerpart és a városi út
között földmûvelõ
parasztok mûvelik kicsiny parcelláikat, a tengerpart (a
szabad strand) pedig nem
kellõképpen gondozott (ez itt most diplomatikus
megfogalmazás), finom homok helyett
durva feltúrt, földes talaj borítja partját.
Nem is fürdött ott európai, de nagyon
helyi polgár sem. A víz persze csalogató lenne
beljebb
….de hallgatunk a korábbi
tanácsokra, majd a városon kívüli,
rendezettebb strandokon fogunk fürödni. Most
már értjük a korábban hallott
megfogalmazást, „ez nem olyan tengerpart, majd az
idegenvezetõk elmondják”. A fürdés
ugyanis a Szaúd-Arábiai határ felé
esõ déli
parton (ahol a vízbe merülve gyönyörû
korallokat, halakat vagy éppen hajóroncsokat
láthatunk),
illetve a nagyobb szállodák zárt,
egyébként drága
strandjain lehetséges kulturáltabb
körülmények között. A szálláshelyünk és a Nagy zászló közötti mintegy 1,3 kilométeres távolságot az ottani "bazár" színes világába merülve is megtehetjük, persze úgy nem 15 perc alatt érünk oda.... Különösen nyüzsõ az élet késõ este, a sok-sok kis utcába elterülõ "üzleti negyedben", a forróság akkor is óriási, de kellemes. Egy-egy üzletben megkinálják a nézelödõ turistákat teával is. Ne felejtsük, vásárláskor rámenõsen alkudni...ami persze nem mindig jár sikerrel, mi is hallottunk olyat a kereskedõ szájából, hogy "magyarok, minden ingyen kéne", az áruk különbözösége miatt egyénként sokszor esélyünk sincs a reális árak megsaccolásásra. A bazárnegyedben való séta kellemes idõtöltés, és a közeli boltokban hamar jóismerösként fogadják az embert...persze mindenáron rád akarnak valamit sózni, lehetõleg minnél drágábban. Vigyázat, az arabok ügyes, ravasz kereskedõk!
Fürdés, búvárkodás a korallzátonyoknál Akabától délre: Royal Diving klub, Japán kert
Egy õsi arab néptörzs, a nabateusok i.e. 4.sz.-ban épített
sziklavárosa, birodalmuk fõvárosa, több
kereskedelmi útvonal mentén elterülõ,
virágzó kereskedõváros volt hajdanán
Petra. A nabateusok gazdag birodalma a Vörös-tengertõl
Jeruzsálemig terjedt. A
történelem viharai, földrengések miatt a
város kiesett a kereskedelem fõ
vérkeringésébõl és elhagyatott
várossá változott. Közel ezer évig
merült
feledésbe és csak sejtelmes, meseszerû beduin
mendemondákból lehetett tudni,
hogy van valahol egy hatalmas, titokzatos sziklába vájt,
elrejtett város,
különlegesen szép, kultikus
építményekkel. Végül 1812-ben a
svájci Johann
Ludwig Bruckhardt muzulmánnak öltözve, fondorlattal
tudott bejutni a városba és
tette ezzel ismertté várost a külvilág
számára olyannyira, hogy ma már a világ
8-.ik csodájaként tartják számon és
az Unesco világörökség része.
Évente rengeteg
turista keresi fel, számuk elérheti az egymilliót
is évente (!). Jó hírverés volt volt
neki az itt forgatott Indian Jones film is. A város további részeit már akár teveháton illetve a magasabb helyeken lévõ látnivalókat szamárháton teheti meg a megfáradt turista. Egy egynapos kirándulás során, ha kellõen fürgék vagyunk, a város - turisták részére - szabaddá tett részének nagy részét bejárhatjuk. Ügyeljünk arra, hogy vigyünk magunkkal kellõ mennnyiségû folyadékot, mert igen csak meleg van a városban, igaz sok helyen árulnak ásványvizet ill. üditõitalokat. videó Aqabatól mintegy egy órás úttal (
Az érdekes élménynek ígérkezõ Holt-tengert Akabából az Izraeli határral sokáig párhuzamos, attól nem messze futó fõúton értük el, ennek megfelelõen idõnként ellenõrzõ pontokon haladtunk át. A közlekedésrendészet is elemében volt, még arab sofõrünknek is okoztak némi kellemetlenséget, mert gyorshajtás miatt megbüntették (ahogy hallottuk, ez nem egyedi, a taxisofõröket is gyakran büntetik, akik aztán esetleg az utasokra próbálják terhelni a büntetést). Nem rövid az út, mert kb. 300 km-t kell leküzdeni, busszal ezt kb. 5 óra alatt lehet megtenni. A Holt-tenger (a bibliai Arábiai-tenger) tulajdonképpen egy tó Izrael, Ciszjordánia ill. Jordánia határán, amelyet fõként csak a térség legnagyobb folyója, a Jordán folyó táplál. A tó lefolyás nélküli, mert a föld legmélyebb pontján vagyunk mintegy 420 méterrel a tengerszint alatt. A felszíni légnyomás a páratartalom és a mély fekvés miatt magas. Egyébként a tavat kiszáradás fenyegeti a környezõ országok megnövekedett vízfogyasztás miatt, már két részre is szakadt. Negyven-ötven év múlva pedig akár teljesen eltûnhet a Holt-tenger, állítják jordániai környezetvédõk, mivel a vízszint most is évente egy méterrel csökken. A tó környezetvédõk szerint megmenthetõ lenne, ha Izrael a Földközi-tenger felõl építene egy csatornát a Holt-tenger vízének táplálására, Jordánia pedig ugyanezt a Vörös-tenger irányából tenné. Vize tömény sóoldat, só-koncentrációja olyan nagy, hogy benne élet szinte nem is létezhet ("Holt"-tenger) és a nagy sótartalom miatt az emberi test minden úszómozdulat nélkül is lebeg a vízben. Óvatosnak kell benne mozogni, hogy szemünkbe, szánkba ne kerüljön a víz, mert igen súlyos következménye lenne könnyelmûségünknek. A Holt-tenger vizének egyedi összetételének (nagy ásványi anyag és sótartalom) köszönhetõen a gyógyturizmus jelentõsége nõ és a Holt tengeri kozmetikumok az egész világon hiresek. A Holt-tenger gyógyító erejét már az ókorban felismerték, harcok dúltak e különleges terület megszerzéséért, ókori uralkodók, mint Kleopátra, Sába királynõje, palotát emeltek a Holt-tenger partján és élvezték a különleges fürdõzést. Ezek a kozmetikumok segíthetnek a különbözõ bõrbetegségek, pl. psoriazis (pikkelysömör) kezelésében. Kedves „szokás” hogy a strandra érkezõ vendégeket pár dinár ellenében iszappal kennek be, egyfajta iszapkezelésként. A tó vize októberben 30 fok körüli, leghidegebb februárban (18 fok) és legmelegebb július-augusztusban, mikor is akár 35-36 fokra is felmelegedhet. Állítólag az itt napozó turistáknak az UV sugaraktól sem kell tartani, mert a vastag légkör megvéd a káros sugaraktól . fotók videó A fürdés valóban igazi élmény, soha nem érzett lebegés a vízben, kár, hogy az utazási irodák méltatlanul kevés idõt hagynak a fürdésre….ipari turizmus. Bár aggódtam, hogy az elõzõ napokban, a Vörös-tengeri korallzátonyoknál szerzett kisebb bõrsérüléseim kibírhatatlan fájdalmakkal járnak majd a sós vízben, azokat éppen csak érezni lehetett. Kellemes hely és a fürdõ egész területe elég kulturált és rendezett volt (az un. ammani strandon jártunk).
Talán még néhány szó a Holt-tengeri tekercsekrõl a www.kultura.hu
friss cikkenyomán, mert épp
most a napokban követelte Jordánia Izraeltõl, hogy az
1967-es hatnapos háború
során elkobzott holt-tengeri tekercseket adja vissza. „A
qumráni kéziratoknak
is nevezett holt-tengeri tekercsek az esszénus zsidó
vallási közösségnek a Kr.
e. I. században készült feljegyzései,
amelyeknek igen nagy a történelmi
értékük, különösen a
Biblia-kutatók számára. Az elsõ
töredékekre beduin
pásztorok bukkantak rá a Holt-tenger
közelében lévõ barlangokban.
Néhány
feljegyzést abban a kelet-jeruzsálemi múzeumban
õriztek, amely izraeli
fennhatóság alá került az 1967
júniusában lezajlott hatnapos háborúban,
amikor
Izrael a városrész fölött megszerezte az
ellenõrzést. Izrael a maga részérõl
nem követeli a holt-tengeri tekercsek tulajdonjogát, hanem
magát a kéziratok
"õrének" tekinti
Madaba, Nebo-hegy A
Holt-tengeri kirándulások mellett (sajnos sokszor az ott
töltött idõ rovására) a
kirándulók szervezett programja elvisz a közeli
A templom padlózatán a Szentföld a 6. századi, némiképpen sérült mozaiktérképet láthatjuk, amelyet kb. 2 millió színes mozaikkõbõl raktak ki hajdanán. Perei Árpád. |
---|
|
---|