PÁLINKÁS SZÉPNAPOK JORDÁNIÁBAN - 2009.október

Perei Árpád honlapja:  Bihar-hegység és más túrák, kirándulások  
                                                              






                                                                                                                               
Jordán útinapló 

Welcome to Jordan
Jordániai élmények

  Elõször jártam Európán kívül, Ázsiában pontosabban egy Közel-Keleten fekvõ arab országban, a Jordán Hásimita Királyságban. Más, érdekes világ,  amelynek különleges báját emelte az, hogy otthon már hûvösre fordult az idõjárás, mi viszont nyári kánikulában hûsöltünk a tengerparton, búvárkodtunk  a  kellemesen meleg Vörös-tengerben vagy éppen izzadtunk a sivatagban.


 ”Jordánia titokzatos világ. Különbözõ kultúrák ötvözete és történelmi látnivalók sokasága várja az ide látogatót. A Nébó-hegyrõl megpillanthatjuk Jeruzsálemet  és a Holt-tengert, ahol egykor Mózes állt. Felfedezhetjük a vörös sivatag rejtelmeit, hiszen a Wadi Rum sivatagból indította egykoron csapatait Arábiai Lawrence.  Mégis az egyik legkedveltebb hely Petra, a rózsaszín város, melyet a világ nyolcadik csodájának tartanak.” (forrás: http://www.jordankonzulatus.hu/)

 Az egyhetes, 2009. október elsõ felében tett  utazás során Jordánia turisztikailag legérdekesebb, legismertebb területein jártunk, számos élményt, benyomást, tapasztalatot azaz némi országismeretet szereztünk, amelyet „kis útravalóként” az alábbi képes beszámolóban osztom meg az olvasókkal, akik talán éppen ebbe az országba terveznek utazást.

Jordánia, a Közel-Kelet egyik legbiztonságosabb és legnyitottabb országa

  Az 1946-ban létrejött jordán állam alig kisebb hazánknál, de területét nagyrészt sivatagok, félsivatagok borítják, ezért lakosainak száma csak kb. 5,6 millió. Az iszlám világ része, népessének 95 %-a a szunnita mohamedán vallást követi. Fejlõdõ ország, a megtermelt nemzeti jövedelem viszonylag alacsony (a magyar GDP 1/3-a körül alakul). Turisztikai vonzerejét fõként a Vörös-tenger korallos partja, a Holt-tenger és Petra, az õsi város adja. Olajban szegény, ipara nem túl fejlett, mezõgazdaságát sújtja az akut vízhiány. Fõ bevételi forrásai: a nyersanyag-export (foszfát, kálisó), az idegenforgalom, (gyógy)turizmus és  egyes déligyümölcsök, zöldségek, gyógyszerek és bizonyos iparcikkek exportja.
  Szomszédjai (Egyiptom Szíria, Szaúd-Arábia és Egyiptom, Izrael) közül Izrael az, amelyhez a közelmúlt konfliktusai után még most sem fûzi teljesen zavartalan viszony: a jelenlegi jordán uralkodó, a békeszerzõdést 15 éve aláíró király fia, Abdullah király szerint pedig alig folyik kereskedelem a két ország között, és a jordánoknak szinte lehetetlen bejutniuk Izrael  területére. A jordán nép nagy rokonszenvvel és ragaszkodással tekint királyára. 
Az ország alkotmánya az uralkodót ruházza fel a legnagyobb politikai hatalommal, akinek jogában áll kinevezni a kormányt és jóváhagyni a törvényeket. Husszein király, 1952-tõl 47 évig volt hatalmon, fia - a jelenlegi király – II. Abdullah bin Al Husszein király 1999-ben követte õt a trónon. Nemrég, 2009. végén II. Abdalláh rendeletben oszlatta fel a komoly politikai hatalommal nem rendelkezõ ammáni kétkamarás törvényhozást, immáron másodszor uralkodása ideje alatt.

Jordánia egészen a hatvanas évekig integrálni akarta mind a nagyszámú, Izraelbõl menekült palesztint, mind az izraeli fennhatóság alatt álló palesztin területeket. Az erõsödõ palesztin nemzeti mozgalom azonban nem volt hajlandó lemondani az önálló államalapítás céljáról, így megromlott a viszony Husszein és az akkoriban alakult Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) között. Igy 1974-ben az Arab Liga (a közel-keleti arab államok, köztük Jordánia kifejezetten Izrael-ellenes célokkal létrehozott érdekszövetsége) képviselõi megvonták tõle a palesztin nép politikai képviseletének jogát, hogy azt Jasszer Arafatnak, a PFSZ vezetõjének adják. A fõleg fiatalabb éveiben rendszeresen katonai egyenruhában mutatkozó Husszeint 1967-ben érte élete legsúlyosabb kudarca. Ekkor történt, hogy az Egyiptommal, Szíriával és Libanonnal szövetségben indított úgynevezett hatnapos háborúban Izrael elfoglalta Jeruzsálemet és a bibliai Jordán folyó nyugati partjának övezetét. E területek jelenleg is Izraelhez tartoznak: 1988-ban a palesztin lázadás, az úgynevezett intifáda kezdete után Husszein hivatalosan is lemondott e területek visszaszerzésérõl. Jordánia csak 1994-ben kötött békeszerzõdést a zsidó állammal, amelyet Husszein jordán király, Rabin izraeli miniszterelnök és Clinton amerikai elnök írt alá. Forrás http://www.origo.hu/nagyvilag/19990206husszein.html

Abdullah király, aki iskoláit Angliában és az USA-ban végezte, apjához hasonlóan nagyon Amerika-barát, és országa gazdaságilag is erõsen kötõdik az Egyesült Államokhoz. Érdekessége, hogy idõrõl-idõre álruhába bújik (volt már bottal járó öregember és taxisofõr is), hogy - Mátyás-király módjára – személyes tapasztalatokat gyûjtsön országáról. A király 2009 májusában titkos küldetése során öregembernek maszkírozva egy ammani kórházba látogatott el és ott a szolgáltatások minõsége felõl érdeklõdött a betegektõl.  1993-ban feleségül vette a palesztin Ránia Ál Jasint. Ránia-t, a  királyné nagyon népszerû hazájában, szépsége, kedvessége és jótékonysági akciói miatt. A néhai Husszein király, II. Abdullah király,  idönként a királyné sûrûn tekinget ránk jordániai tartózkodásunk során, hiszen a boltok, éttermek, közintézmények falán, kirakatában ill. jól látható pontján vagy éppen a  fémpénzeken lépten nyomon találkozhatunk képmásukkal, ez így szokás errefelé a Közel-Keleten.
Az utcákon, strandokon, utakon, középületeknél rendszeres a katonai illetve a rendõri jelenlét, õrjárat, vagy éppen közlekedésbiztonsági ellenõrzés (ez is így szokás errefelé…). Az ellátás a városokban jó, sok a kis üzlet, ezek idegenforgalmi helyeken szinte mindig nyitva vannak. A jordán lakosság barátságosan fogadja a turistákat, velük többnyire angolul lehet kommunikálni, aki nem tud angolul az is mosolyogva mondja az idegennek „Welcome to Jordan”, a gyerekek pedig jókedvûen, huncutul kiabálják esetenként az idegennek „how are you?”.  A helyi idõ egy órával elõrébb jár mint nálunk, tehát óránkat elõre kell állítani.. Október közepén este 5 után már sötétedik, de a kellemes 30 fok körüli hõméréséklet ettõl függetlenül kitart az esti, éjszakai városi vagy bazári séták során. A heti 2 pihenõnap a péntek és a szombat, a turisták miatt azonban ekkor is nyitva tart sok üzlet. Pénznemük az (egyébként  nem konvertibilis) jordán dinár, amely nagyjából 1 EUR-os árfolyamon váltható a helyi valutaváltó helyeken. Az árak általában nem túl magasak, a bazárban és a boltokban azonban ügyesen kell alkudni, mert többszörös árakat mondanak be, esetenként,  elsõ árként az arab kereskedõk. Egyes helyeken az EURO-t is elfogadják, ha nincs nálunk dinár. Néhány jordán szót érdemes megtanulni: pl. "marhaba" (helló), sukran (köszönöm), maszalama (viszlát), naam (igen), la (nem).

Érkezés Aqaba-ba

Aqaba Jordánia egyetlen Vörös-tenger parti városa, az ország tengeri kijárata, kikötõváros, amely turisztikailag az utóbbi évtizedben jelentõs fejlõdésnek indult, most is nagy erõvel építkeznek városszerte. Lakosainak száma mintegy 90.000. A Vörös-tenger északi részén lévõ, Jordánia, Izrael, Egyiptom és Szaúd-Arábia által határolt szinte egész évben napsütéses Aqabai-öböl névadó városa. Aqaba (vagy magyarosabban Akaba) fontos kereskedekmi központ Ázsia, Afrika és Európa határán. Az öböl gazdag és persze szigorúan védett korallvilágáról híres, amelyet a városi strandokon már nemigen tapasztalhatunk meg. Az egész jordán tengerpart hossza kb. 25-27 kilométer, amely nagyobb öblök, szigetek által egyáltalán nem tagolt, így jól átlátható partszakasz.
A város Budapesttõl légvonalban mintegy 2 200 km-re fekszik, a MALEV charter járatai kb. 3 óra 20 perc alatt teszik meg ezt a távot, visszafele az út ideje több, mert a charterek az ott nyaraló utasok miatt, az egyiptomi, egyébként közeli Sharm el Sheikh-en kersztül térnek vissza Budapestre .
 A repülõgép a Szeged-Arad- Déli Kárpátok- Szófia-görög szigetvilág (pl. Kos) légi útvonalon éri el Egyiptom kisázsiai partjait. Már a görög szigetvilág is csodás képet mutat felülrõl, de a Vörös tenger-felett alacsonyan szálló repülõgépbõl csodásak a korallzátonyos partok látványa.

Október közepén csöppentünk be a jordániai nyárba (azaz helyesebben talán õszbe), és kellemes meleg volt az egész nyaralás ideje alatt a szubtrópusi éghajlatnak köszönhetõen. A Husszein királyról elnevezett repülõtérre érkezvén a kánikulai meleg mellett a kopár táj, a környezõ kõsivatag, a kissé távolabbi hegyek tûntek fel legelõször. A repülõtéren tilos a fotózás, így egyre ingerültebben, de nem agresszívan figyelmezteti az utasokat a kisszámú reptéri személyzet. Ha nem lenne olyan a szigorú az ellenõrzés, akár családias hangulatot is kölcsönözhetne a méretében igencsak kicsike repülõtéri kiszolgáló-épület. A vízumot gyorsan beütik az útlevélbe, hõkamerás- és csomagellenõrzésen áthaladva újabb kontroll után beszállhatunk a kopottas buszba, amely szûk negyedóra alatt a mintegy 8 km-re lévõ Aqaba-i szállodába viszi csoportunkat. Ennyi idõ alatt elméletileg egyébként Izrael legdélebbi városába, a szintén tengerparti Eilath-ba is eljuthatnánk. Az izralei város modern épületeit,és markáns éjjeli fényeit jól láthatjuk Aqaba egyes helyeirõl. A két ország közötti határátlépés egyénként hirek szerint elég körülményes, már csak ezért sincsenek kölcsönös városlátogatások az utazási irodák programjában. Akaba legforróbb augusztusban, mikor is a levegõ 43, a tenger 30 fokra is felmelegedhet, leghidegebb pedig februárban 25 fokos átlaghõmérsékletével, amikor is a tenger csak 19 fokos. Októberben 30 C  meghaladó hõmérsékletre számithatunk, a tenger pedig  legalább  25 C fok meleg.  videó 

Hotel, étkezés

A három csillagos Classic hotel a város központi utcáján, annak tengerparttól távolabbi végénél, egy mecset illetve a Haya Al Husszein hercegnõrõl elnevezett kórház közelében található. A szállodában, a Jordániában oly kedvelt mangólével és hotel boyok kisebb hadával vártak minket, akik jól begyakorolt színjátékként (és persze számunkra haszontalan idõvesztegetésként) kisvártatva felvitték csomagjainkat a szállodai szobába, ahol mi az idegenvezetõtõl kapott borítékot (benne néhány dinárral) átadtuk nekik. Igen elterjedt a baksis fizetése Jordániában.  A szállodában különféle kialakítású szobák várják a vendégeket: a szerencsésebbek tágas, utcára nézõ ablakokkal rendelkezõ szobát kapnak (õket a közeli mecset magnós müezzinjének kora reggeli imája ébreszti), mások kisebb, cellaszerû szobákban nyernek elhelyezést (itt teljes csend és a nyugalom). Valahol olvastam, hogy az ágyon hagyott pár dinár fejében a takarítás és törölközõcsere (különlegesen hajtogatott törülközõkkel) tekintetében csodákra képes. A szálloda egyébként újszerû állapotban van és a berendezés is modern, alapvetõen tiszta szálláshely. A televízióban arab csatornák foghatok, némelyik angol nyelven sugároz. A légkondicionáló kellemes hûvöst varázsol a szobába.

Szállodánk elsõ szintjén, az étteremben reggeliztünk és vacsoráztunk az esetleges kirándulásoknak megfelelõen rugalmas idõbeosztásban, mégpedig svédasztalos rendszerben. Jókor érkeztünk, mert az elõzõ üdülõcsoport hosszabban itt idõzõ tagjai elmesélték, hogy a múlt héten még szûkös, panaszukat kiváltó, kiporciózott adagokat kaptak. Az elsõ étkezéseknél még óvatosan eszegettem a tulajdonképpen ízletes ételeket, fülembe csengett ugyanis egy rögtön a szállodába érkezésünkkor hallott párbeszéd, ahol is egy már korábban érkezett magyar hölgy egy jordán taxisofõrnek kézzel, lábbal, magyar szóval arról panaszkodott, hogy nem tudnak menni aznap kirándulni vele, mert férjének gyomorproblémai vannak…na jó helyre kerültünk, ez az amitõl tartottam, gondoltam magamban akkor. E hír hallatán fokozottan és nagyobb kedvvel fogyasztottuk a hazulról vitt pálinkát étkezés elõtt (és a biztonság kedvéért utána is), hogy kellõképpen fertõtlenítsük gyomrunkat, jelenthetem, nem is sikertelenül. Késõbb kiderült – mivel az állítólagosan gyomorrontásos férj kifejezetten sokat és jóízûen evett társaságunkban –- hogy a gyomorproblémákat csak kifogásként találták ki, hogy a taxist lerázzák :-)

Szóval az étteremben bõségesen és finomakat ettünk, csak a változatosság szenvedett csorbát,  mert hamar megismertük a levesek, saláták és húsételetek (csirkesült, hal), köretek (rizs, burgonya) teljes ottani, nekünk szánt választékát: felváltva, kétnaponta majdnem ugyanazt kaptuk. Ettõl eltekintve kellemes meglepetés volt az étkezés, mert az egésznapos programok elõtt és után jóízûen és bõségesen étkezhettünk. Így a városi pecsenyesütõknél nem is próbálkoztunk, a házi,  szállodai konyha biztonságosabbnak tûnt. Ami az ivóvizet illeti, a csapvizet még fogmosásra sem ajánlják (bár idõnként megfeledkezik az ember errõl), a mindenütt kapható ásványvizek viszont nagyon olcsóak és egyéb palackozott italok is nagy választékban vásárolhatóak úton-útfélen, elfogadható áron. A boltok még a pénteken és szombaton (az ottani szabadnapok) is nyitva vannak a turistaövezetekben. Szeszes italokat is lehet vásárolni a városban.  Aqaba – különleges privilégiumként, a turizmus fejlesztése végett - vám- és adómentes övezet (a városba vezetõ utakon, a kialakított komoly vámhatáron ellenõrzik a helyi lakosokat, úgy vettem észre a turistabuszokkal nem szöszmötölnek különösebben ), ennek megfelelõen a bolti árak állitólag kedvezõbbek itt, mint más jordániai városokban.

Aqaba felfedezése

  A megérkezés után a város gyors felfedezésére indultunk. A szállodából kilépve szinte azonnal a fõutca forgatagába csöppentünk, aminek minden kicsi mozzanata újdonság és különleges az európai ember számára: a nõk nagy része az iszlám szabályoknak megfelelõen, a hõséggel dacolva, hosszú ruhába, fátylakba vagy éppen csadorba burkolózva, szinte egész testüket elfedõ „szemérmes viseletben” közlekedik. Nem veszik szívesen, szégyenlõsen elfordítják fejüket, ha fényképezni próbálják õket.  A városban évek óta jelenlévõ turizmus révén elfogadják az európaiak merõben más, könnyed öltözködését. Az utcán nagyon sok turistával nem találkozunk, de elõfordul a francia, olasz, idõnként a német és persze a magyar szó.

2005-ig a jordán állam pénzügyileg támogatta a turizmust és rengeteg magyar járt a megelõzõ években Jordániában, ennek nyomaként még most is sokan beszélnek pár szót, vagy néha egészen jól magyarul a bazárban, a boltokban vagy éppen a taxisok körében. Szomorúan mondják, kevés magyar jön újabban…. A szállodából kilépve azonnal taxisok ajánlják szolgáltatásaikat a frissen jött turistáknak: kirándulás Petrába, a Holt-tengerhez, a Wadi Rumba, vagy éppen a tengerpartra. Az elsõ árak még magasabbak, talán õk sem gondolják azokat komolyan, de ha az ember nem dönt azonnal és meghallgat több ajánlatot, utastársak friss ártapasztalatait, egészen jó árakon (a szervezett, buszos utaknál sokkal olcsóbban) tud kirándulni a taxisokkal, 2-3 vagy még inkább 3-4 embernél már mûködhet a dolog. De nem árt kialkudott árat valamiképpen dokumentálni, mert nem minden taxis egyformán megbízható, egyesek próbálnak ügyeskedni. Aquaba központi részében nehéz eltévedni, az üzletekkel teli fõutca (Al-Hammamat – Al-Tunisyya- St-) - két végén egy–egy hatalmas körforgalommal- vezet a tenger felé. A tengerpartra lassú sétával is 10-15 perc alatt ki lehet érni, igaz mi az arab világról az elsõ benyomásokat szereztük, ezért lassan haladtunk, minden érdekes volt számunkra, hamar feltûnt, hogy milyen gyakoriak a rendõri, katona i posztok és járõrök, és a városi intézményeket is komoly fegyverekkel ellátott õrség védi. Útközben benéztünk a közeli pékségbe, ahol barátságosan fogadtak minket és megkóstolhattuk a frissen kisütött péksüteményeket. Majd váltottunk pénzt egy hivatalos pénzváltónál és a fõutcán lévõ Tourinform irodát is megtaláltuk, ahol városi és a tengerpart szakaszait ábrázoló térképet és más nevezetességeket bemutató angol, francia, német nyelvû tájékoztató brosúrákat lehet még szerezni. Ezeknek egy része az EU támogatásával kerül kiadásra történik, és bennük sok információt, szép, talán még a valóságot is megszépítõ, idõnként  megmosolyogtató dolgokat lehet olvasni. Most már térképpel a kézben közelítettünk a tengerpart felé és a nagy körforgalom ill. a és McDonald’s étterem (ingyenes WI-FI) elérése után megpillantottuk végre -egy keskeny, fákkal, bokrokkal, parcellákkal teli földsáv mögött - a Tengert.
 A tengerpartról már voltak elõzetes, „baljós” információim, miszerint a tengerpart Aqaba-ban „nem nagy szám” és szállodában is céloztak rá, hogy majd az idegenvezetõk elmondják, hogy itt a tengerpart kicsit „más”, mint máshol. Ezzel együtt is nagy izgalommal közelítettük meg a tengerpartot. A vele párhuzamos úton  lejáratot kerestünk,  mellettünk félpercenként állnak le a taxik és elmagyarázzák, hogy a helyi tengerpart "le van zárva, nem jó" és majd õk elvisznek minket 10-15 dinárért a szép partra, ahol lehet fürödni. Nekünk azért végül is sikerült lejutni, mert egy lejárati lépcsõt lezáró „betontömb” el volt mozdítva helyérõl.

A tengerpart és a városi út között földmûvelõ parasztok mûvelik kicsiny parcelláikat, a tengerpart (a szabad strand) pedig nem kellõképpen gondozott (ez itt most diplomatikus megfogalmazás), finom homok helyett durva feltúrt, földes talaj borítja partját. Nem is fürdött ott európai, de nagyon helyi polgár sem. A víz persze csalogató lenne beljebb ….de hallgatunk a korábbi tanácsokra, majd a városon kívüli, rendezettebb strandokon fogunk fürödni. Most már értjük a korábban hallott megfogalmazást, „ez nem olyan tengerpart, majd az idegenvezetõk elmondják”. A fürdés ugyanis a Szaúd-Arábiai határ felé esõ déli parton (ahol a vízbe merülve gyönyörû korallokat, halakat vagy éppen hajóroncsokat láthatunk), illetve a nagyobb szállodák zárt, egyébként drága strandjain lehetséges kulturáltabb körülmények között.
Ezután elsétáltunk a közeli Arab Forradalom teréhez, ahol a világ legnagyobb, álló zászlója található 20x40 méteres zászlóméretével és 137 méter magas rúdjával. Itt a zászló alatt egy szabadtéri „bárban” pihengetnek a helyiek vízipipázgatva, üdítõt kortyolgatva. Itt van a közelben a múzeum is és a kicsiny méretû vár (Mameluk-erõd) is. A zászló a Nagy Arab Forradalomra emlékeztett (1916), mikor is Sharif Hussein Bin Ali vezetésével (ö volt II. Abdullah ükapja) az arab csapatok az oszmán birodalomtól való függetlenedésért harcoltak. Maga a város egyébként már a i.e. 4000-ben (vagy más  források 6000-ben)  is lakott volt, errõl tanúskodnak az ókori Ayla nem túl látványos romjai a belvárostól nem mesze (a Mövenpick hotel mellett).

A szálláshelyünk és a Nagy zászló közötti mintegy 1,3 kilométeres távolságot az ottani "bazár" színes világába merülve is megtehetjük, persze úgy nem 15 perc alatt érünk oda.... Különösen nyüzsõ az élet késõ este, a sok-sok kis utcába elterülõ "üzleti negyedben", a forróság akkor is óriási, de kellemes. Egy-egy üzletben megkinálják a nézelödõ turistákat teával is. Ne felejtsük, vásárláskor rámenõsen alkudni...ami persze nem mindig jár sikerrel, mi is hallottunk olyat a kereskedõ szájából, hogy "magyarok, minden ingyen kéne", az áruk különbözösége miatt egyénként sokszor esélyünk sincs a reális árak megsaccolásásra. A bazárnegyedben való séta kellemes idõtöltés, és a közeli boltokban hamar jóismerösként fogadják az embert...persze mindenáron rád akarnak valamit sózni, lehetõleg minnél drágábban. Vigyázat, az arabok ügyes, ravasz kereskedõk!

 Fürdés, búvárkodás a korallzátonyoknál Akabától délre: Royal Diving klub, Japán kert 

 

    videó

Petra  (fotók itt hamarosan) 

Egy õsi arab néptörzs, a nabateusok i.e. 4.sz.-ban épített sziklavárosa, birodalmuk fõvárosa, több kereskedelmi útvonal mentén elterülõ, virágzó kereskedõváros volt hajdanán Petra. A nabateusok gazdag birodalma a Vörös-tengertõl Jeruzsálemig terjedt. A történelem viharai, földrengések miatt a város kiesett a kereskedelem fõ vérkeringésébõl és elhagyatott várossá változott. Közel ezer évig merült feledésbe és csak sejtelmes, meseszerû beduin mendemondákból lehetett tudni, hogy van valahol egy hatalmas, titokzatos sziklába vájt, elrejtett város, különlegesen szép, kultikus építményekkel. Végül 1812-ben a svájci Johann Ludwig Bruckhardt muzulmánnak öltözve, fondorlattal tudott bejutni a városba és tette ezzel ismertté várost a külvilág számára olyannyira, hogy ma már a világ 8-.ik csodájaként tartják számon és az Unesco világörökség része. Évente rengeteg turista keresi fel, számuk elérheti az egymilliót is évente (!). Jó hírverés volt volt neki az itt forgatott Indian Jones film is.
 A városba megközelítése izgalmas, hiszen egy kb. egy mintegy 1 kilométeres szûk sziklahasadékon (szik) tudjuk megközelíteni gyalogosan, lóháton vagy szekéren, útközben lépten-nyomon ráakadunk a hajdani nabateusok mûveire. A kissé kanyargós, sötét szurdok végén egy fenségesen kifaragott, 30 méter magas, vöröses rózsaszín épülethomlokzatot pillantunk meg, ez a Fáraó kincstárára (Khaznat al Farcaun), amely valójában temetkezési szertartás céljaira szolgált, mindent, azaz a belsõ helyiségeket és az oszlopokat (ezeket felülrõl lefelé haladva) is a vörös homokkõbõl faragták ki.(panorámakép)

A város további részeit már akár teveháton illetve a magasabb helyeken lévõ látnivalókat szamárháton teheti meg a megfáradt turista. Egy egynapos kirándulás során, ha kellõen fürgék vagyunk, a város - turisták részére - szabaddá tett részének nagy részét bejárhatjuk. Ügyeljünk arra, hogy vigyünk magunkkal kellõ mennnyiségû folyadékot, mert igen csak meleg van a városban, igaz sok helyen árulnak ásványvizet ill. üditõitalokat. videó

Wadi Rum (fotók)

Aqabatól mintegy egy órás úttal (70 km) érjük el a Hold-völgyének (Wadi Rum), a Közel-Kelet állítólag egyetlen vörös homokos sivatagjának látogató központját. A sivatagi táj egyhangúságát hirtelen magasba szökõ, vöröslõ homokkõhegyek törik meg. Ezen a kietlen, holdbéli tájon a mai napig élnek beduinok, akik közül sokan a turizmus szolgálatába szegõdtek Érdemes megnézni az I. világháború idején játszódó Arábiai Lawrence filmet, nemcsak azért, mert itt forgatták a sivatagi jeleneteket, hanem azért is, mert az arab nép történetének egy fontos epizódjába enged bepillantást. Akkoriban a török (oszmán) Birodalom uralta a vidéket, de az I. világháború eseményei megcsillantották az arab népeknek függetlenségük fegyverrel való kivívásának illetve, saját államaik megalakulásának lehetõséget. A felkelés élére Husszein állt, és 1916 júniusában, az antant hatalmakkal való egyeztetés után Husszein fia, Feiszál vezetésével az arab törzsekbõl álló laza szövetség fegyveres harcot hirdetett a török uralom ellen (brit anyagi és egyéb támogatásssal). Lawrence ezredes, aki kiválóan beszélt arabul, koordinálásával a katonai átkelésre alkalmatlannak tartott Wadi Rum sivatagon át foglalták el az arabok a török uralom álló Aqabat, akik a támadást a tenger felöl várták (legalábbis a film szerint ez történt). A sivatagi kirándulások során  terepjárókba ülve ismerhetjük meg a tájat, a beduinok táborát, megmászhatunk egy-egy homokbuckát láthatjuk a naplementét (hacsak a terepjárósoförök késlekedése miatt nem érünk naplemente után a megfelelõ helyre, ahogy mi tettük). Sok film forgatásának volt már színhelye ez a sziklás sivatagi táj. Valahol itt a Wadi Rum nemzeti parkban található egy épületsor - azaz inkább kiégett romok és elszenesedett gerendák -, amely a David Lean rendezte Arábiai Lawrence egyik csatajelenetében játszott fontos szerepet. Sziklamászóhelyként is ismert.  videó

Holt-tenger

Az érdekes élménynek ígérkezõ Holt-tengert Akabából az Izraeli határral sokáig párhuzamos, attól nem messze futó fõúton értük el, ennek megfelelõen idõnként ellenõrzõ pontokon haladtunk át. A közlekedésrendészet is elemében volt, még arab sofõrünknek is okoztak némi kellemetlenséget, mert gyorshajtás miatt megbüntették (ahogy hallottuk, ez nem egyedi, a taxisofõröket is gyakran büntetik, akik aztán esetleg az utasokra próbálják terhelni a büntetést). Nem rövid az út, mert kb.  300   km-t kell leküzdeni, busszal ezt kb.  5 óra alatt lehet megtenni. A Holt-tenger (a bibliai Arábiai-tenger) tulajdonképpen egy tó Izrael, Ciszjordánia ill. Jordánia határán, amelyet fõként csak a térség legnagyobb folyója, a Jordán folyó táplál. A tó lefolyás nélküli, mert a föld legmélyebb pontján vagyunk mintegy 420 méterrel a tengerszint alatt. A felszíni légnyomás a  páratartalom és a mély fekvés miatt magas. Egyébként a tavat kiszáradás fenyegeti a környezõ országok megnövekedett vízfogyasztás miatt, már két részre is szakadt. Negyven-ötven év múlva pedig akár teljesen eltûnhet a Holt-tenger, állítják jordániai környezetvédõk, mivel a vízszint most is évente egy méterrel csökken. A tó környezetvédõk szerint megmenthetõ lenne, ha Izrael a Földközi-tenger felõl építene egy csatornát a Holt-tenger vízének táplálására, Jordánia pedig ugyanezt a Vörös-tenger irányából tenné. Vize tömény sóoldat, só-koncentrációja olyan nagy, hogy benne élet szinte nem is létezhet ("Holt"-tenger) és a nagy sótartalom miatt az emberi test minden úszómozdulat nélkül is lebeg a vízben. Óvatosnak kell benne mozogni, hogy szemünkbe, szánkba ne kerüljön a víz, mert igen súlyos következménye lenne könnyelmûségünknek. A Holt-tenger vizének egyedi összetételének (nagy ásványi anyag és sótartalom) köszönhetõen a gyógyturizmus jelentõsége nõ és a Holt tengeri kozmetikumok az egész világon hiresek. A Holt-tenger gyógyító erejét már az ókorban felismerték, harcok dúltak e különleges  terület megszerzéséért, ókori uralkodók, mint Kleopátra, Sába királynõje, palotát emeltek a Holt-tenger partján és élvezték a különleges fürdõzést. Ezek a kozmetikumok segíthetnek a különbözõ bõrbetegségek, pl. psoriazis (pikkelysömör) kezelésében.  Kedves „szokás” hogy a strandra érkezõ vendégeket pár dinár ellenében iszappal kennek be, egyfajta iszapkezelésként. A tó vize októberben 30 fok körüli, leghidegebb februárban (18 fok) és legmelegebb július-augusztusban, mikor is akár 35-36 fokra is felmelegedhet. Állítólag az itt napozó turistáknak az UV sugaraktól sem kell tartani, mert a vastag légkör megvéd a káros sugaraktól  .  fotók  videó 



A fürdés valóban igazi élmény, soha nem érzett lebegés a vízben, kár, hogy az utazási irodák méltatlanul kevés idõt hagynak a fürdésre….ipari turizmus. Bár aggódtam, hogy az elõzõ napokban, a Vörös-tengeri korallzátonyoknál szerzett kisebb bõrsérüléseim kibírhatatlan fájdalmakkal járnak majd a sós vízben, azokat éppen csak érezni lehetett. Kellemes hely és a fürdõ egész területe elég kulturált és rendezett volt (az un. ammani strandon jártunk).

Talán még néhány szó a Holt-tengeri tekercsekrõl a www.kultura.hu friss cikkenyomán, mert épp most a napokban követelte Jordánia Izraeltõl, hogy az 1967-es hatnapos háború során elkobzott holt-tengeri tekercseket adja vissza. „A qumráni kéziratoknak is nevezett holt-tengeri tekercsek az esszénus zsidó vallási közösségnek a Kr. e. I. században készült feljegyzései, amelyeknek igen nagy a történelmi értékük, különösen a Biblia-kutatók számára. Az elsõ töredékekre beduin pásztorok bukkantak rá a Holt-tenger közelében lévõ barlangokban. Néhány feljegyzést abban a kelet-jeruzsálemi múzeumban õriztek, amely izraeli fennhatóság alá került az 1967 júniusában lezajlott hatnapos háborúban, amikor Izrael a városrész fölött megszerezte az ellenõrzést. Izrael a maga részérõl nem követeli a holt-tengeri tekercsek tulajdonjogát, hanem magát a kéziratok "õrének" tekinti

Madaba, Nebo-hegy

A Holt-tengeri kirándulások mellett (sajnos sokszor az ott töltött idõ rovására) a kirándulók szervezett programja elvisz a közeli Nebo-hegyre is, amelyre a bibliai jelentõsége miatt szerpentin vezet fel. XVI. Benedek szentföldi zarándoklatának második napján, 2009. május 9-én Mózes emlékhelyére, ide a Nebo-hegyre látogatott. A hegy Ammantól 25 km-re dél-keletre, 800 méterrel a tengerszint felett található. A hegycsúcsról tiszta idõben kilátás nyílik a Szentföldre, Jeruzsálemre és a Holt-tengerre. A hagyomány szerint az Úr ezen a helyen mutatta meg Mózesnek az ígéret földjét. Miután Isten megtiltotta neki, hogy oda belépjen, Mózes aztán itt halt meg. A hegyen ma emlékmû tiszteleg Mózesnek. 
"A keresztények a kezdetektõl fogva elzarándokoltak a választott nép történetéhez, Krisztus életéhez és a születõ egyházhoz kötõdõ helyszínekre. Zarándoklatom e  hagyomány folytatása és megerõsítése " - mondta itt Benedek pápa.


A közeli Madaba, arab nevén Medeba 4500 éve lakott hely, és igen fontos település volt a Damaszkusz és a Vörös-tenger közötti kereskedelmi útvonalon, a történelmi Királyi úton. A város a St. Georg ortodox templomáról híres, egyébként ebben a városban él a legnagyobb keresztény közösség
Jordániában. 

A templom padlózatán a Szentföld a 6. századi, némiképpen sérült mozaiktérképet láthatjuk, amelyet  kb. 2 millió színes mozaikkõbõl raktak ki hajdanán.

                                                                                                   Perei Árpád


.




                                       






                                                                                  






                                                                  







                                                                   


                                   Perei Árpád honlapja (2008-2009-2010)                        
A honlapon található képek, írások további, bármilyen célú felhasználásához a szerzõ engedélye szükséges!