A Meziádi (Mézgedi) Czárán-cseppkőbarlang, 

a hegyek a földalatti katedrálisa 

(Peștera Meziad)

VIDEÓ

Az Erdélyi-szigethegységben, a Király-erdő hegység délnyugati peremén található a Meziádi Czárán-cseppkőbarlang, amelyet 1850-as években fedeztek fel. Egyedülálló természeti értékei miatt már a felfedezése óta ismert turisztikai látványosságnak számít, és egykor az ország egyik legnagyobb és legszebb barlangjaként tartották számon.

A Bihar-hegységben illetve a Királyerdőben még több látogatóknak kiépített barlang e barlangon túl: úgy mint a kiskohi Medve-barlang (Pestera Ursilor), a Farcu-bányában lévő Kristálybarlang (Pestera cu kristale din Mina Farcu), a (Nagy) Magyar-barlang (Pestera Unguru Mare) a Sonkolyois-szorosban, a Révi-szorosban lévő Zichy-barlang (Pestrea Vadi Crisului), az Aranyosfői Jégbarlang (Pestera Ghetarul Scarisoara), a János-kapu barlang (Peștera lui Ionele) az Örödöngös völgyben és a Tasádi-karsztvidéken az Isztrákosi-barlang (Peștera lui Ionele).

A barlang Mézged (románul Meziad) községből érhető el, amely Belényestől (Beiuș) 16 kilométerre található és a jól karbantartott a DJ 764-es megyei úton közelíthető meg. Útközben érdemes megállni Magyarremetén, ahol egy Árpád-kori templom XIV. századi freskókkal és egy hatalmas, körülbelül 400 éves tölgyfa is megtekinthető a falu határában Mézged (Meziád) felé haladva. Maziad falu hajdan ismert volt ezüst- és ólombányáiról, ma ezer fős kis település a hegyek alatt.

Meziad község szélétől indulva mintegy 3.5 kilométeres úton közelíthető meg a barlang; a Meziád patak, majd a Barlang-patak mentén haladunk a barlang felé.
. Az út utolsó szakasza egy szép szoroson vezet keresztül. A barlang bejárata előtt 900 méterre vendéglő, panzió, turistaház és árusok találhatók. Innen még kb. 600 métert autóval is megtehetünk, majd egy erdészeti úton gyalogosan jutunk el a barlanghoz. A turistaháztól kék háromszög jelzésű túraútvonal is vezet a barlang felé, amely egészen a Lesi-tóig folytatódik. Biharfüred felé is vezet egy ugyanilyen (kék háromszög) turistajelzés.

A barlang májustól szeptember végéig naponta látogatható, kizárólag vezetett túrák keretében, helyi idő szerint 10 és 17 óra között, általában óránként induló csoportokkal, román vagy esetenként angol nyelvű idegenvezetéssel. Ez a rövid túra körülbelül háromnegyed órás, és 1,5 kilométeres szakaszt foglal magában. A belépődíj felnőtteknek 37 lej, gyermekeknek 25 lej (2024-es árak, készpénzes fizetés). Korábban egy drótkötélpálya és egy rövidebb via ferrata pálya is kiépítésre került a barlang szájánál a kalandokat kedvelő látogatóknak.

A barlang bejárata 397 méteres tengerszint feletti magasságban nyílik, amelyhez fából épített hídon és lépcsőkön juthatunk fel biztonságosan, mivel az az erdészeti út szintjéhez képest 20–30 méterrel magasabban helyezkedik el. A barlang bejárata előtt található egy kis házikó, amely egy több száz éves hagyományos ház rekonstrukciója, amiben a pénztár és egy közösségi tér is található.

A 16 méter magas és 10 méter széles bejárat már önmagában is lenyűgöző: hatalmas alagútnyíláskén, gót kapuhoz hasonlóan tárul elénk a hegység mélyébe vezető kapu. Itt található Czárán Gyula emléktáblája is.

A barlangi részek, a belső terek lenyűgözően monumentálisak: a folyosók és termek gyakran 20–30 méter szélesek és 15–20 méter magasak. Az előcsarnok közel 200 méter hosszú, ezt követően ágaznak szét a barlangjáratok. A túra során ritka szépségű függő, álló cseppkő-képződmények, oszlopok, függönyök tárulnak fel, melyek különféle, a látogatók képzelete szerinti alakzatokat idéznek fel mint pl. polip, medúza, delfin vagy emberi arc.... A látogatók lépcsőkön küzdik le a szintkülönbségeket, miközben denevérek számos cseppkőformáció és a barlangi medve nyomai is szemük elé tárul. A legszebb kilátást az alsóbb szintekre egy földalatti, természetes hídról élvezhet a barlang látogatója. A Denevérek terme különösen jelentős: több ezer denevér példány hibernál itt, köztük a Schreibers-denevér (Miniopterus schreibersii) nagy kolóniájais

A barlang két karsztosodási szinten alakult ki: az alsó szint korábbi leírások szerint 1542 méter, a felső szint pedig 3208 méter hosszú, a járatoknak természetesen csak egy része látogatható. A felső-szint labirintusszerű járatai vízfolyás nélküliek, itt található a Denevér-terem, az Ördögnyak és a Csont terem. Az alsó szint kevésbé cseppkövesedett, itt található a Táncterem és a Nagy-terem is.

Tudományos jelentősége is kiemelkedő: régészeti leletek bizonyítják, hogy a paleolitikum és neolitikum idején is menedékül szolgált emberek és állatok számára. A barlangi medve (Ursus spelaeus) csontmaradványai segítik a kutatókat az őskori élővilág és emberi jelenlét rekonstruálásában. Egyes feltételezések szerint a kőkorszakban emberevők is élhettek e térségben.

.

A barlang története:

Érdekes, hogy a Vasárnapi Újság már 1859 áprilisában egy hosszabb cikket jelentett meg a barlangról, grafikákkal.

„Belényes városától keletészak felé, 1 órányi távolban létezik egy község, melynek neve „Meziád. Ezen község határában, a községtől magától félórányi távolságra pedig egy barlang, amely mind nagyszerűsége, mind pedig számos gyönyörű csepegő kövei miatt az adelebergi és aggteleki barlangoktól nem messze áll…

Különös ezen barlangnál az, hogy mind ez ideig ismeretlen volt, ugyanis a román ajkú pórnép természeti ösztönből az illy üregek iránt félelemmel viseltetvén, s azt gonosz lelkek tanyájául tekintvén, habár torkolatáról tudomása is volt, mindamellett ur embereknek arról soha jelentést nem tett, és igy egy szük völgy mentén a hegységben mintegy elzárkózva létezett jelen barlang, soha szóbeszédbe nem jött.

Mult évben a cs. k. telekkönyvi hivatalnokok által helyszini munkálataik felvétele alkalmával észrevétetvén, ugyancsak ők megszemlélték, és dicsérettel elhalmozták, igy azután múlt évben a nemzeti muzeumnak küldöttei,Frivaldszky urak bővebb vizsgálat alá vették, s habár egész terjedelmében mintegy 6—7 órai idő alatt még nem is szemlélhették, mindamellett már a tapasztaltakra kijelentették, hogy csepegőkövű alakzatai szebbek az aggteleki barlangéinál...Mult évi aug. hó 31-én Belényes városának uri egyénei, szép hölgyek kíséretében, mintegy 18 szekeren egy ünnepélyes látogatást tettek a barlangban, s ez alkalommal...a barlang,,Erzsébet barlangnak"kereszteltetett.

Egy kis folyó is van a barlangban, melly ott ered, a torkolatnál pedig a kövek között elvész, és mintegy 200 ölnyire alant a völgyben újra kibuggyan, ez képezvén a meziádi patakot. A barlang eddigi ismert részeinek megszemlélésére legkevesebb 4 óra kivántatik, és hihető, hogy még több ágai vannak, mellyek szépségükre a többiekhez hasonlók lesznek. Csontok a barlangban nem igen vannak; élő állatok, különösen denevérek, millió számra tanyáznak benne.”

A barlang első leírásában kulcsszerepe volt Adolf Schmidl osztrák geográfusnak, aki 1857–1862 között végzett kutatásokat itt, a barlangról leírását és első térképét 1863-ben ismertette ,Das Bihargebirge an der Grenze von Ungarn und Siebenbürgen cimű művében.

„A Mézgedi-barlang a környék ékköve Belényes (Beiuș) vidékén, és a barátságos kisváros már csak ezért is megérdemli, hogy felkeressék, hiszen ez a barlang a Monarchia egyik legérdekesebb barlangjai közé tartozik – nemcsak a cseppkőképződmények szépsége, hanem a barlang szerkezete miatt is.
A barlang teljes ¼ mérföldre fekszik Belényestől, és 1¾ óra távolságra Meziád (Mézged) falutól. Utóbbit azonban nem érdemes kiindulópontként választani, mivel gyakorlatilag lehetetlen ott szállást találni ; ezért a túra egy teljes nyári napot igényel.
Eddig egyetlen földrajzi mű sem említi ezt a szép barlangot, amely az Adelsbergi (Postojnai) és az Aggteleki barlang mellett az elsők között említendő. Nincs róla térkép – még Magyarország új közigazgatási térképén sincs feltüntetve, pedig azon barlangjeleket is használnak ezen a vidéken. Még Belényesben is csak mintegy öt éve ismerték és kezdték el látogatni.Egyébként a Mézgedi-barlang látogatásának az egyetlen valódi veszélye a tájékozódás hiánya – eltévedni viszont nem könnyű, különösen, ha az ember térképpel indul útnak, vagy olyan vezetővel, aki jól ismeri a környék nevezetességeit. Ha ilyet nem találunk Meziádban, még mindig örülhetünk, ha legalább valamilyen kísérőt sikerül szereznünk.”

Schmidl után K. Nagy Sándor, aki Biharország című könyvében közölt leírást 1884-ben.

„A meziádi barlang a Gyálu-Goronului oldalán, az osztrák-magyar birodalomban a legérdekesebbek közé tartozik és tudós utazók állítása szerint egy rangban áll az adelsbergi és aggteleki barlanggal.

Huszonnégy láb magasan a pataktól, 1448 láb magasban, egy rettenetes sziklaüreg tátong felénk, egy óriási kapu, melynek roppant homlokzatáról csak itt-ott mér lekandikálni egy vad kecskerágó, vagy apró fűnek látszó bozót, s balról egy háromszögű üreg, mintha várkapu törése volna. A nyílás előtt levő sziklatömb nem engedi egész nagyságában látni az üreget. Szeges botjaink segélyével felkapaszkodunk a meredek lejtőn s midőn a sziklatömböt elhagyjuk, az általános meglepetés leszegez bennünket. Előttünk áll a meziádi barlang egész fenségében, egész csudálatra méltó nagyságában és szépségében.Egy pompás kapu, — egy alagút művészi szabályossággal alkotott bejárata, melynek természetességérőllegjobban meggyőz az a tudat, hogy ily óriási munkát emberi kéz faragni képes nem volna.... Nem tudja azember : nagyságát bámulja-e inkább, vagy szabályosságát.”

Czárán Gyula, a bihari hegyek lelkes feltárójának pedig turisztikai célú kiépítésében vállalt úttörő szerepet és 1904-re jól járhatóvá tette a barlangot, útjelzésekkel, lépcsőkkel látta el, és ő fedezte fel a felső szint bejáratát is. Emléktáblája ma is ott áll az előcsarnok falán. Kalauzában (Czárán Gyula: Kalauz a biharfüredi kirándulásokra, 1903) pedig olyan nevekkel illette a barlang részeit, mint pl. Lehel kürtje, Frigyszekrény, Szószék, Díszterem vagy Kálvária. Czárán korában a barlang egyik különlegessége volt az „Éjféli körút”, más néven „Meziádi bál”, amelyet éjszakai, fáklyás vezetéssel mutattak be a korabeli úri közönségnek. Czárán így írt róla: „A meziádi cseppkőbarlang az aggteleki után hazánknak legnagyobb, legszebb cseppkőbarlangja. Oly nagy terjedelmű s oly sok elágazása van, hogy hat-hét órát kell benne eltölteni annak, a ki az egészet látni akarja.

1930. június 8-án emléktáblát helyeztek el a bejárat közelében a barlang előcsarnokában, e szöveggel: „A BIHARI HEGYEK NAGY SZERELMESÉNEK, CZÁRÁN GYULÁNAK EMLÉKÉT ÖRÖKÍTETTÉK MEG ITT 1930. JÚNIUS 8-ÁN A NAGYVÁRADI SPORT EGYLET TURISTÁI.”

Az eseményre több százan érkeztek, Váradról, Kolozsvárról, Aradról, Szalontáról és Székelyhídról. Tábortűz, zene, kétnapos ünnepség és barlangtúra kísérte az avatást. A Mézgedi bál rendezvényét 1931-ben megismételték.

A barlangot 1921-ben Emil Racoviță, a román bioszpeológia atyja is kutatta. Balogh Ernő pedig 1931-ben készítette el a barlang akkor legpontosabb térképét. 1972-ben hivatalosan is megnyitották a turisták előtt, majd 2012-ben teljes körű felújításon esett át: korszerűsítették a világítást és a járófelületeket, kibővítették a látogatható szakaszokat, ezzel is elősegítve a barlang védelmét és a látogatói élmény fokozását.

A Mézgedi-barlang nem csupán látványos természeti képződmény, hanem kiemelkedő kulturális és tudományos örökség is. Egykor Románia leghosszabb ismert barlangjának számított, ma pedig az Erdélyi-karszt egyik ékköve: egy föld alatti világ, ahol a természet, az őskor és az emberi kíváncsiság találkozik.

Sajtószemelvények:

Erdély 1899-10-01

A meziádi barlanga legrégebben felfedezett barlangokközé tartozik s egyszersmind egyik legnagyobb bejáró kapuzata pedig legszebb és legszabályosabb egész közép Európában — a mint ezt Schnmiedl híres bécsi tanár megírta. Csarnokai is oly óriás nagyok, a melyek bámulatba ejtik a szemlélőt, a szakértő tudósok előtt pedig azért csudálatos, mert benn a háromemeletes folyosók egymást keresztezik. Nagy kár, hogy midőn óriási előcsarnokában a barlangmélyében roppant mennyiségben felhalmozódott guánót a 60-as években ,az angolok feldolgozták, a füst összefeketítette a gyönyörű csepkövek nagyobb részét!