Azt hiszem, akadnak emberek, akik most bolondnak fognak tartani, hogy miért esek én neki 2007 decemberében egy jó nyolc éves rendszer elemzésének. Nos, ezt több indokkal is megmagyarázhatom. Foglaljuk hát össze röviden pár pontban:
Most pedig kezdjük el az időutazást, repüljünk vissza a kilencvenes évek utolsó éveibe!
1999-et írunk. Otthon éppen készülünk életet lehelni új számítógépünkbe, kezünkben a Windows 98 második kiadásának CD-lemeze, mely már bootfloppy nélkül telepíthető. Elindítjuk számítógépünket, majd betesszük a CD-t. Beállítjuk a BIOS-ban a rendszeridőt és a bootsorrendet. Majd újraindítjuk gépünket, és a megfelelő pillanatban átváltunk a CD-ről való indulásra. A BOIS megtalálja 64 MB RAM-unkat, rendben találja a 466 MHz-es processzort. Talál egy üres merevlemezt is, de floppy hiányában a CD-hez fordul. Ekkor elindul a telepítőnk DOS módban. Üdvözöl, megköszöni, hogy a Windows-t választottuk, és mi Entert nyomunk. Következik a legszükségesebb driverek betöltése, majd jön a formázás kérdése. elfogadjuk, hogy egész merevlemezünk egy 5 GB-os partíció lesz, és a telepítő hamar leformázza új, FAT32 fájlrendszerűre. Ezután a gépünk újraindul, és egy fagyás és reset után elindul a grafikus telepítő. Újabb köszönet a termék megvásárlásáért, majd a telepítő pár perc alatt felkészül. Megkérdez néhány alapbeállítást (mint pl. olyan, az XP-ben már eltűnt lehetőségek, hogy mi legyen a rendszer főkönyvtára, vagy hogy milyen összetevőket kívánunk telepíteni), és kb. fél óra alatt a helyére másolja a rendszerfájlokat. Várakozás közben megtudjuk, mennyit változott a Windows az előző kiadás óta. Kisvártatva gépünk újraindul, majd kér minket, hogy adjunk meg pár alapbeállítást. Már csak pár perc van hátra, számítógépünk hamarosan életre kel. Eltelik még kis idő, és megkönnyebbülve látjuk ezt a képernyőt:
Hamarosan gépünk magához tér, feláll a rendszerünk, és kezdhetjük is alapvető konfigurálását, programjaink telepítését. Ilyen asztallal fogadja modern gépünk az új évezredet:
Mi pedig a Start gombra kattintunk, és elkezdjük frissen telepített számítógépünk konfigurálását, a programok telepítését. Elsőként a nyomtatók telepítését végezzük el, mindegyiket külön CD-ről, ahogyan illik. Itt a nyomtató hozzáadására egy kedves ikont találunk, és kellő mennyiségű utasítást a bal oldalon.
Dokumentumok mappánk még szinte üres, az alapértelmezett Képek mappán kívül még csak egy mappát hoztunk létre. Válasszuk ki azt az elemet, amelyikről többet szeretnénk megtudni...
Következhet a Joystick-unk telepítése, hiszen anélkül sok játék nem kellő élvezettel játszható. Egy kellemes vacakolás a telepítéssel és a kalibrálással, ahogyan azt illik, és máris újra kéri a rendszer a Windows lemezt.
Ha mindez megvan, felépítjük internetkapcsolatunkat (igen, otthon van 56.6 Kbit/sec sebességű modemünk 1999-ben!), és beállítjuk a levelezést a jó öreg Outlook Express 5-ben, melyhez képest a következő verzió csak halványan módosult.
Végül egy kis tennivalóhoz igénybe vesszük a DOS-t, mert ez itt még a Windows felületéről nem intézhető el. Újraindítjuk hát gépünket MS-DOS módban.
És most következik a Windows98 egy olyan eleme, amelyről ódákat lehet zengeni, hiszen ha feltelepítjük, egy olyan fejlett és sokrétű témakezelőt kapunk, amely a Windows XP-ben már nem létezik. Érdekesség, hogy "A számítógép belseje" című témához háttérképnek egy elektroncsöves számítógép tartozik. :) Számtalan mennyiségű 8 és 16 bites téma közül válogathatunk, ahol minden felhasználó megtalálja az ízlésének valót (sport, természet, tudomány, régi idők, modern számítógép, állatvilág, stb.). Ha kiválasztottunk egy témát, a jobboldali palettával megadhatjuk, hogy a téma mely elemeit kívánjuk alkalmazni. Így szorgalmas munkával elemenként külön témákból is felépíthetjük rendszerünk kinézetét. Előnézetet is kérhetünk az elemekhez, és egy kép eleve mutatja, kb. mit fogunk látni. A képernyőkímélőket kivéve a témafájlok a Program Files/Plus! mappában tárolódnak, így egy olyan megszállott ember, mint én, könnyen átveheti a fájlokat XP-re, és beállíthatgatja az egyes elemeket (egérmutatók, hangok, hátterek, stb.). Ha tévedésből törlünk egy témát, a Start/Beállítások/Vezérlőpult/Programok hozzáadása/Windows telepítő fülnél visszavarázsolhatjuk a CD-ről. A háttérképek 1024*768 pixelesek, a hangok pedig wav formátumúak. Azt hiszem, ez az egyik legjobban eltalált eleme a windowsnak.
Ha pedig egy képernyőkímélő helyét szeretnénk felkutatni, üssük csak be a jó öreg keresőbe, hogy *.scr, és az összeset kilistázza nekünk (többségük a Windows/System mappában található). Ez az öreg kereső tökéletesen elég mindenre, semmi csicsa, gyorsan dolgozik, és ha valakinek túl jó keresőre van szüksége, akkor ott már valami nagy baj lehet, mert hatalmas szeméthegyek lehetnek a számítógépén.
