2008. március 21.
I. évf. 9. szám

Hofkens története

Csendes, idilli utcarészlet. A Hofkens hentesüzlet Merksplas-ban. Emögött volt a 60-as, 70-es években a világhíres Hofkens dúc. Hofkens hentes volt Merksplas faluban, jó barátságban volt Ad Schaerlaeckens-szel, aki alig négy mérföldre lakott tõle. Egy 10 kilométer sugarú körön belül olyan világhírességek éltek, illetve még ma is élnek, mint a Janssen testvérek, Van der Flaes, Klak, Boggmans, Luis van Loon, Meulemans és Schaerlaeckens is. Ma Magyarországon is több dúcban aratják a sikereket a Hofkens-ekre visszavezethetõ madarak.
 

Hofkens karrierje az 50-es években rövidtávú bajnoksággal kezdõdött. Quivrain-ból, 135 km-rõl verhetetlen volt. Ebben az idõben nagyon erõs versenyzõ volt, de ismeretlen. Õ nem szerette a nyilvánosságot, nem tartott árveréseket, pedig Belgiumban a népszerûséghez ez is fontos. A 60-as években Hofkens még szinte ismeretlen volt, pedig messze õ volt az egyik legjobb a környéken. Más versenykerületekben ekkor már felfedezték! Például Jan Grondelaars. Õ vagy 100 kilométerre lakott Hofkenstõl. Grondelaars-t a Hofkens madarak tették világhíressé. Az egyik legjobb, Hofkens-tól vásárolt galambja az Eenoog (Félszemû) volt. Ez a madár sok extra versenyzõt adott új tulajdonosának. Az Eenoog egy Fons Janssen x van den Bosch madár volt.

Ad Schaerlaekens írása Szili Méder Andrea és Szili Péter fordításában itt olvasható el.

A szerkesztõ jegyzete
Holnap küldöttgyûlés lesz

Itt az ideje a számvetésnek, hiszen szezon után, szezon elõtt vagyunk. Ami tavaly történt, talán átlagos évnek is mondható a postagalambászok szempontjából, bár kétségtelen, hogy történtek dolgok, amelyekrõl érdemes beszélni.

Csak csendesen mondjuk: reméljük, már túlvagyunk a madárinfluenzás korszakon. Legalábbis itt Európában. Az állategészségügyi hatóságok nagy erõfeszítéseket tettek, hogy a gócokat körülhatárolják és megakadályozzák a kór terjedését. Ha nem ez történik, az nekünk, postagalambászoknak sok bajt okozhatott volna. De úgy tûnik, egyelõre megúsztuk...

A versenyszezon rendben lebonyolódott a tagszövetségekben. Bár egyelõre maradt a sokszínûség, vagyis ahány ház, annyi szokás. Ezt igyekezett némileg egységesebb keretek közé szorítani a szövetség elnöksége, amikor például azonos követelményeket támasztott az elektronikus rögzítõkkel kapcsolatban - ezen szabályok közül van, amely csak jövõ esztendõben lép hatályba -, vagy például hozzákezdett egy egységes, minden kerületre érvényes pontszámítási rendszer kidolgozásához. Szó van például arról is, hogy módosítják a versenyengedélyek váltásának elõírásait, s nem csapatonként, hanem galambonként kell majd fizetni. A félelmeket cáfolandó egy szövetségi vezetõ lapunknak azt mondta: ez a megoldás nem kerül többe majd, mint az eddigi. A baj csak az, hogy miközben folynak az elõkészületek, a tagság - beleértve a tagszövetségi vezetõk jórészét is - meglehetõsen tájékozatlan. Sem a különbözõ szövetségi bizottságok, sem az egyes tisztségviselõk nem nyilatkoznak meg rendszeresen, nem beszélnek a tervekrõl, nem tájékoztatnak, csak közölnek. Ezen mindenképpen változtatni kell a jövõben: az emberek nagyobb nyilvánosságra és gyorsabb információáramlásra vágynak. Életet kell lehelni egyébként a bizottságokba is, mert innen nézve úgy tûnik, nem sokat csinálnak. Ha tesznek is, arról nem beszélnek, ha szólnak is a postagalambászok nagy táborához, azok legfeljebb szûkszavú, a döntések okait nem részletezõ közlemények.

Ma már mindenki számára nyitva áll a világ, sokan a külföldi helyzetrõl szinte napra készen tájékozottak. Az információk nem állnak meg a határnál, s az emberek jól látják, hogyan fejlõdik ez a sport Európa fejlettebb felén. Ugyanezt elvárják idehaza is a szövetség vezetõitõl.

Szombaton tehát évértékelésre kerül a sor. Reménykedjünk abban, hogy a küldöttek az ajtókon kívül tartják indulataikat, mert felelõsen vitázni, mérlegelni és dönteni csak akkor lehet, ha nem az emberek, hanem a vélemények csapnak össze. Jó lenne, ha minden tagszövetség vezetése felkészülten küldené el képviselõit a tanácskozásra, hogy ne parttalan viták, egymás mellett elbeszélõ felszólalások vegyék el a kedvét a normális embereknek az ilyen rendezvényektõl, hanem adjon ez az összejövetel további lendületet sportunknak.

Csak rajtunk múlik.

Furucz Zoltán fõszerkesztõ  

1997 júniusában 60 ezer angol galambot engedtek útjukra Franciaországban, és körülbelül az egyharmadukat soha nem látták többé. Feltehetõleg a madarak a Concorde keltette alacsony frekvenciájú hanghullámok miatt vesztették el tájékozódásukat.

A BBC írása szerint a galambok tájékozódása az iránytû mûködéséhez hasonló: a Föld mágneses mezejét és a Nap állását használják a navigációhoz. Ezenkívül egy "belsõ táblázat" segítségével összekapcsolják magukban az indulás helyét a célállomással.

Más szakértõk szkeptikusak a Concorde "felelõsségét" illetõen. David Glover, a British Homing World szerkesztõje szerint az 1997-es évrõl végzett kutatások azt mutatják, hogy egy intenzív esõhullám okozhatta a madarak halálát. Elmondta azt is, hogy a postagalambok között is vannak jó és rosszabb fajok, nem egyforma a teljesítményük - olvasható a hírben. A Concorde-okat néhány éve kivonták a forgalomból.

Gyûjtõhely az elkésõknek, menhely az elkóborolt galamboknak, galambonkénti versenyengedély
Szövetségi tervek, egyelõre magyarázat nélkül

Érdekes módon tesz közzé a szövetség honlapján közleményeket az elnökség és a versenybizottság. Nem külön-külön adják hyírül a hirdetni valót, hanem a Versenybizottsági határozatok cymszó alatt szereplõ szöveget bõvítik idõrõl idõre. Ilymódon értesülhettünk arról, hogy elõírják: minden tagszövetség oldja meg, hogy gyûjtés alkalmával legyen olyan központi, egy vagy több gyûjtõhely, amit az a tenyésztõ vehet igénybe, aki valamilyen külsõ körülmény miatt (forgalmi dugó, munkahelyi elfoglaltság stb.) késésben van. Ha még eléri a szállító autót, a kijelölt helyet felkeresheti és bepakolhatja galambjait az adott versenyre. Ezt a tagszövetség tagságával és a szövetséggel versenyszezon elõtt közöljék. Ez a lehetõség nem ad okot arra, hogy a tenyésztõ kikerülje az aktuális egyesületi gyûjtést és folyamatosan az autó utolsó pakolási helyén rakja be a galambjait. Természetesen a kijelölt központi gyûjtõhelyen pakolt tenyésztõ azon a versenyen minden érvényes listán szerepelhet - olvasható a közleményben. Ám az nem derül ki, hogy ez technikalilag hogyan oldható meg mondjuk egy olyan helyen, ahol mindenkinek egy, azonos elektronikus rendszere van, miközben a hozzájuk csatlakozó külsõ tagnak más típusú. A versenybizottság nem ad magyarázatot erre, nem foglalkozik a részletekkel, ez majd valószínûleg a tagszövetségek dolga lesz.

Ugyancsak javaslat, hogy minden zónában létesíteni kell egy galambmenhelyet, tehát összesen öt helyen az országban. "Amelyik tagszövetségnek van erre lehetõsége, keresse meg a szövetséget, hogy a feltételeket egyeztessük. A szövetség a takarmányozás költségében segítséget nyújt" - olvasható. Az azonban nem világos, hogy mi lesz a menhely feladata, mi lesz az ott elhelyezett galambok sorsa, oda milyen galambok fogadhatók be, esetleg a versenyen eltévedt postagalambokon kívül más fajták is.

Ami viszont logikus és egyértelmû döntés: a feleresztési helyeken a megadott koordinátáktól csak maximum 2 kilométer sugarú körben lehet a galambokat felengedni. Ezt az autóba épített nyomkövetõvel figyelemmel kísérik. Ha valaki ezt a szabályt megszegi, az adott utat nem fogadják el hivatalos versenynek. A feleresztési helyek koordinátáit a szövetség honlapjára felteszik.

A szövetségi versenybizottság az I. zóna 2. régiója 3. versenyének elfogadja Tangermünde feleresztési helyet, mivel az elõzõ több tenyésztõnek 800 km felett lett volna.

A hír már elterjedt a galambászok között, most hivatalosan is közzétették: 2009-tõl a versenyengedélyeket nem csapatra, hanem galambra kell majd váltani. Az összeg csak késõbbiekben lesz elfogadva - írják a közleményben. Mivel ehhez sem fûznek magyarázatot, a tagok egy jelentõs részében tartja magát az a vélemény, hogy ezzel ismét drágítják a versenyzést. A téma érdekes és fontos, feltehetõ, hogy a holnapi budapesti küldöttgyûlésen is szó lesz róla.

*********************************************************************************
Szigorított a Nyugat-Dunántúli Tagszövetség

Nagyon sok helyen örökös vita tárgya, hogy aki több csapattal versenyez, melyiket tekintheti úgymond a fõcsapatának. A legtöbben azt a megoldást választják, hogy amelyik a legtöbb helyezést hozza, azt favorizálják. A Nyugat-Dunántúli Tagszövetség most szigorított: a hosszútávú utakon mindenki a legkisebb kódszámú csapatával köteles indulni. A március 8-án megtartott küldöttgyûlésükön ezt 8 igen szavazattal fogadták el 3 tartózkodás mellett. Ellene senki sem voksolt. Gyanítható, hogy ennek a döntésnek lesz még visszhangja...