Az alapelv, mely minden akusztikus gitár hangképzésére általánosan jellemző: amikor megpengetjük a gitár húrját, energiát adunk át neki, ezzel rezgésbe hozzuk. Viszont ez a rezgés önmagában nem elég, hogy a környezet levegőjében erős, jól hallható hullámokat keltsünk.

Ebben a tekintetben a gitár húrja hasonlóképp viselkedik egy hangvillához. A hangvilla is rezeg ha megpöccintjük, de valójában nem hallható, amíg nem érintjük valami alacsonyabb sűrűségű nagyobb tárgyhoz, ami képes a rezgéseit hatékonyabban közvetíteni a közegbe.

Ez az oka annak, hogy az akusztikus gitároknak üreges teste van. A vibráló húrok energiája a nyergen és húrlábon át átterjed a gitár testébe, ami így együtt rezeg a húrokkal, felerősítve – ezzel hallhatóvá téve – a levegőben terjedő hanghullámot, ami így nagyobb távolságból is érzékelhető. Más szavakkal a gitár teste felelős a hangszer hangerejéért.

A legegyszerűbb módja ennek érzékeltetése, hogy játsszunk egy akusztikus gitáron párhuzamosan egy olyan elektromos gitárral, ami nincs erősítőbe dugva. Az erősítő nélküli elektromos gitár sokkal halkabb lesz. Ugyanis az elektromos gitár teste leginkább csak egy alaplap, amire rászerelték a húrlábat, a hangszedőket és a kapcsolókat.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a húrok rezgését az akusztikus gitár akusztikai módszerekkel erősíti fel, a test formájának köszönhetően, ellentétben az elektromos gitárral, ahol a rezgés felerősítése elektronikus úton történik – erősítővel és hangszóróval.

A nyak és a fogólap
A fogólap, amibe az érintőket ütik, a nyak elülső részére van ragasztva. Fémhúros gitároknál a fogólap gyakran hajlított, így alkalmazkodva néhány gitáros ízléséhez. Minden akusztikus gitár nyakában van valamilyen szilárdabb rúd, mely erősíti a nyakat, hogy könnyebben ellenálljon a nyomásnak, melyet a húrok feszítő ereje fejt ki. Ez lehet egy keményfából készült alátét, vagy egy (menetes) fémrúd.

A gitár hangszíne
Minden jól megépített akusztikus gitárnak jó a hangereje – hiszen annál jobb, minél kevesebb energiát kell befektetni a gitárosnak, aki pengeti a húrokat -, de mégis: ha két jóminőségű gitárt hallgatsz egymás után, nagy valószínűséggel azt veszed észre, hogy másképp szólnak. Ezt hívjuk a gitár hangszínének, tónusának.
A gitárkészítők (angolul „luthier”-ek) egyfolytában azon vitatkoznak, hogy mitől is jó egy gitár hangszíne. A hangszín főbb ismérveit meghatározó rengetek tényező egymásra is hatással van, és nagyon nehéz – ha nem lehetetlen – pontos különválasztásuk. Mindenesetre a gitár fedlapja az, ami a leginkább felelős a hangszínért. A legenda szerint egy spanyol gitármester, bizonyos Torres egyszer készített egy gitárt, melynek teste – a fa fedlap kivételével – papírmaséból készült. Akik játszottak ezen a kísérleti hangszeren, ámulatba estek finom hangzásán.