Vörösmarty Mihály (1800 - 1855) Egy Fejér megyei kis faluban született az akkori Puszta-nyéken 1800. december 1-jén, egy elszegényedett nemesi családban. Édesapja gazdatisztként 15 éven át irányította Nádasy Mihály gróf nyéki uradalmát. A család mindig anyagi gondokkal küszködött. Ennek oka főleg kilenc gyermekük felnevelése volt. Hét éves korában apja beadta a lakásuktól nem messze lévő evangélikus iskolába. A gimnázium öt osztályát 1811 novemberétől 1816 júliusáig a ciszterciták székesfehérvári iskolájában végezte el. 1816 novemberében Pestre került a piarista gimnázium hatodik osztályába poetica classisba. A családot súlyos anyagi válságba sodorta az édesapja 1817-ben bekövetkezett halála. Ekkor a Perczel családhoz kerül tanítóként, és elvégezte az egyetemen a két éves filozófiai tanfolyamot. Később a Börzsönybe költözött a Perczel családdal. Ebben az időszakban magánúton végezte el az egyetem jogi szakát. 1821 körül kezdődött az a tiszta és reménytelen szerelem, mely Perczel Adél (Etelka) iránt lobbant fel. Áthidalhatatlan volt közöttük a társadalmi különbség. 1822-ben Görbőre jött Csehfalvy Ferenc alispánhoz joggyakorlatra. Ügyvédi pályára készült. Itt került kapcsolatba a nemesi vármegyék Habsburg-ellenes mozgalmaival. 1820. december 20-án letette az ügyvédi vizsgát. 1825 augusztusában a Zalán futása című művének nagy sikere lett és ez arra az elhatározásra juttatta, hogy az irodalomból éljen. 1827 a szegénység ideje lett, de barátai segítségére siettek és megszerezték neki a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat és szépirodalmi melléklapja - a Koszorú - szerkesztői állását. Irodalmi szerepét politikai nézetek is kezdték gyarapítani. A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-i alakuló ülésén Vörösmartyt rendes tagjává választotta - rendszeres fizetéssel. 1837-tôl 1843-ig Bajza Józseffel és Toldy Ferenccel szerkesztette az Athenaeumot. 1842-tôl a Nemzeti Kör elnökévé, 1847-tôl pedig az Ellenzéki Kör alelnökévé választották. 1843. május 9-én feleségül vette a nála 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurát. Négy gyermekük született: Béla, Ilona, Erzsébet és Mihály, aki kisgyermekként meghalt. 1848-ban Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter felajánlotta neki a pesti egyetem irodalmi tanszékét, de azt nem fogadta el. Július 10-én - Kossuth ajánlására - Vörösmartyt a bácsalmási választókerület országgyűlési képviselővé választotta. 1849 júniusában, a Habsburg-ház trónfosztása után Kossuth a kegyelmi törvényszék közbírájává nevezte ki. Követte a kormányt Debrecenbe, Szegedre és Aradra. A világosi fegyverletétel után hosszabb ideig bujdosnia kellett. Közben egyik lánya meghalt, egészségi állapota megromlott. 1850-ben Pesten följelentette magát a katonai törvényszéken. Májusban házat és földet vásárolt a Fejér megyei Baracskán, 1853 tavaszán pedig Kápolnásnyéken. Betegsége 1853 őszén fordult komolyabbra. 1855 novemberében az egész család Pestre költözött, hogy állandó orvosi felügyelet alatt lehessen. 1855. november 19-én meghalt. November 21-én temették el a Kerepesi temetőben. OM  036371      7084 Pincehely, Vörösmarty tér 8.      Tel./Fax: 06-74/406-902      iskola.phely@gmail.com Hírek - Aktuális események Rólunk Dokumentumok Versenyeredmények Munkatársaink Fényképalbum Digitális tananyag Kapcsolat Az iskola története (Forrás: www.pincehely.uw.hu) A pincehelyi iskola össze- kapcsolódott az egyházzal, mert itt felekezeti iskola működött. Ezért történetét a Historia Domus alapján ismerhetjük meg. Sajnos azonban a pincehelyi plébánia történetét csak az 1770-es években kezdték el írni és összefoglalni az addig történteket. Az első utalás 1690-ben történt iskola létezésére. Ez még nagyon kezdtetleges volt. Az 1770-es években már rendes iskola működött a mezővárosban egy tanítóval. Az egyházi krónika 1722-től név szerint is megemlékezik a pincehelyi tanítókról, őket, mint "ludimagistereket" említi meg. 1789-ben már a tanító segédtanítót szeretne maga mellé. Ha megnézzük, hogy ebben az időben hány gyermek járt iskolába, láthatjuk, hogy a kérés indokolt volt.                         Év                    Tanköteles gyermekek száma                      1771                                       25 fő                      1774                                       20 fő                      1775                                       30 fő                      1789                                       64 fő Tehát az iskolaköteles gyermekek száma egyre nőtt. Ebben az időben azonban nem tartották sokra az iskolát. A gyerekeket nem iskolába járatták, hanem inkább munkára fogták be. Az iskola komoly szerepe csak az 1930-as években szilárdult meg. 1828-ban már feljegyzést találunk arról, hogy a mezővárosban a tanító mellett már segédtanító is dolgozik. A segédtanítót a tanítónak kellett keresnie és fizetnie. A tanköteles gyerekek száma egyre nőtt, ezért szükséges volt egy új iskola építése, melyre 1847- ben került sor, amikor Brodánovics József volt a tanító. Az iskolát Eszterházy Pál támogatásával építették fel. Ez egy két tantermes iskola, melyben segédtanítói szoba is található. Az idő azonban hamar kikezdte az új iskolát és 1879-ben az egész épület mennyezete leszakadt. Ekkor már Hajas János a tanító, akivel megkezdődött a Hajas nevű tanítók működése Pincehelyen. Ezt az iskolát rendbe hozták és még ma is áll, a mai emberek az épületet Hajas-háznak hívják. 1879-ben készül el az emeletes iskola, mely még ma is otthont ad a falu diákjainak. Ez négy tanteremből és három tanítói szobából állt, mert ekkor már egyre több gyermek járt iskolába, s már három tanítóra volt szükség. Nem sokkal később 1894-re aztán már a negyedik tanítói állást is meg kellett szervezni, aki ifj. Hajas János lett. A leányifjúság művelése érdekében Hangyály Mihály címzetes kanonok úgy rendelkezett, hogy az általa alapított zárda épületébe költözzenek irgalmas nővérek. Rendelkezése szerint kettőnek tanítói, egynek óvónői végzettsége legyen, s egyikük pedig a háztartást tartsa fenn. A zárda régen az uradalmi nagykocsma épülete volt. 1902-ben megkezdődtek az átalakítási munkák ahhoz, hogy a következő évtől itt óvoda és iskola működhessen. Ez volt az első óvoda Pincehelyen. Az irgalmas nővéreknek ajánlotta fel Hangyály szőlőjének közel két holdját, valamint a plébániával szembeni házat is. Ezek az ingóságok a rokonság halála utána a római katolikus hitközség tulajdonává váltak. 1903 július 1-én megérkeztek az irgalmas nővérek Pincehelyre: Schadutz Honorata, Marton Viktória, Szabó Paula Anna, Káplán Mária, Buzai E. Berta, Márton Flóra, Jancsik Ida, Székely Piroska Szerafina, Patkó Katalin Klotild. A nővérek munkájával meg volt elégedve a község. Ezt a Historia Domusban található bejegyzés is alátámasztja: "Működésük áldásait a leánynemzedéken csakhamar látni lehetett és jelenleg is látható eredménnyel dolgoznak úgy az iskolában, mint azon kívül is, mert főleg a betegeknek tett szeretetszolgálatokat is végeznek a községben." A történelem azonban elhozta a II. világháborút, mely nagy károkat okozott az óvodában és az iskolában is. Hábel Gyulát besorozták, s az irgalmas nővérek is elmenekültek. Ezzel a tanítás is megszűnt. Amikor a front elérte Pincehelyt, az iskolát és az óvodát is átalakították hadikórházzá. Az iskolapadokat kifűrészelték, s az útjukban lévő dolgokkal együtt kidobták az udvarra. Itt aztán tönkre is mentek, majd a később bevonuló szovjet katonák tűzifának használták, s elégették. A háború után azonnal megindult a tanítás is, mely nyáron folyt, hogy a gyerekeknek le legyen lemaradásuk. 1946-tól elindult a fejlődés. Tanfolyamot szerveztek a faluban az analfabetizmus megszüntetésére. 1947-ben már önálló állami általános iskola működik Pincehelyen. Ekkor az igazgató ismét Hábel Gyula. A tervek szerint az 1948-49-es tanévben Pincehelyen is szándékoztak internátust szervezni. Ezt 24 férőhelyesre tervezték, Vegyes Általános Iskola néven. Iyen nagy és gyors beruházásra azonban csak a kultúrforradalom után kerülhetett sor. Tegát az ötletet nem vetették el. 1950. március 16-án a római katolikus iskolát a 2700/1949. sz. miniszteri rendelet értelmében állami tulajdonba vették, amit az egyház képviselője Szigethi Béla nem fogadott el. Az erről készült jegyzőkönyvet nem írta alá és a bizottság döntése ellen fellebbezett. Az iskolát ennek ellenére államosították. Létrehozták a központi tanterveket, ezzel létrejött a központi irányítás, az iskolák helyi sajátosságait már nem vették figyelembe, s nem volt elegendő pénz a fejlesztésre. 1952-es adatok alapján tudjuk meg, hogy az iskolában már több lehetőség is nyílott a diákoknak szakkörök keretében. Az iskolában egyszerre több szakkör is működött (pl.: háztartási szakkör Arató Lajosné vezetésével, matamatika szakkör Horváth Anna vezetésével, ének-zene szakkör Deák Lajos vezetésével). Az iskolába lépés előtt a gyerekeknek legalább egy évig óvodába kellett járniuk. Az óvodában szalmazsákokon aludtak, evőeszközt a szülőknek kellett biztosítani. Az óvoda a zárda épületében működött egészen 1965-ig, amikor a Petőfi Művelődési Házat lebontották és a helyébe modern, korszerű óvodát építettek. Pincehelyen esti iskola létesült. Az esti iskolába jártak, akiknek a munkájuk megkívánta a nyolc általános iskolát, vagy valamilyen oknál fogva nem tudták tanulmányaikat befejezni. Működött itt Mezőgazdasági Technikum is. Ez Szekszárd-Palánk kihelyezett iskolája volt. Akik ide jártak, érettségit kaptak. Tolnanémediből, Tamásiból és több környező községből is jöttek ide tanulni. 1962 őszén készült el a görbői iskola épülete. Itt létesítettek négy tantermet, valamint az alagsorban egy tornatermet. Az iskola korszerűsítésére 1962-ben került sor. Ekkor Schwáb György volt az igazgató. Tervei között szerepelt az iskola tatarozása, politechnikai oktatás bevezetése, két tanműhely építése, új illemhely építése, mulasztás és magatartás javítása. A nagy létszámú osztályokat megszűntették, ezeket kisebb létszámúak váltották fel, valamint párhuzamos osztályokat hoztak létre. 1977-ben a belecskai felső tagozatos tanulókat Pincehelyre helyezték, ezért bővülnie kellett a tanítói létszámnak is. A diákotthon létrehozásának terve újra előkerült a körzetesítés folytán, majd 1978-ban meg is valósították. A diákotthont a régi irgalmas nővérek zárdaépületében hozták létre, de a hely így is szűkös volt, bővítésre lett volna szükség. A nagyszékelyi iskola felső tagozatos osztályainak megszűnése után a diákok Pincehelyre jártak iskolába. Főleg ők lakták a diákotthon szobáit. Az otthont külsőleg és belsőleg is tatarozták. A munkálatok során sajnos eltávolították az akkori bejárat fölötti falmélyedésből a ritka szép Szűz Mária szobrot. Ezt a mai napig sajnálja a község lakossága. Schwáb György igazgatóként 1979-ig működött az iskolában. A pincehelyiek szerették szorgalmáért, szaktudásáért, olyannyira, hogy másfél évre még a tanácselnöki teendőket is elvállaltatták vele. Ez idő alatt az iskola megbecsült tanára Gyene István látta el az igazgatói feladatokat, majd 1979-ben új igazgatót kap az iskola Schlauch Ede személyében. Ismét szót kell ejtenünk az iskola nyújtotta lehetőségekről. Az 1980-as években működő szakkörök a következők voltak: - német nyelv - Schwáb György - matematika - Takácsné Ortner Ilona - tömegsport - Takács Józsefné - lövészet - Szabó János A gyermekek létszáma egyre növekszik, s a demográfiai hullám 1979-ben eléri a csúcsot. Egyre több hely kell a tanköteles diákságnak. Így 1985-ben megszüntetik a diákotthont. A zárda épületében is osztálytermeket alakítanak ki. Így itt öt tanterem létesül. A diákotthoni berendezéseket nem dobták ki, hanem nyaranként visszakerülnek a régi helyükre, s Pincehely a vándortáborozók egyik szálláshelyévé válik. A zárda épületében még a mai napig is folyik a tanítás. Délután pedig napközis csoport tölti meg a termeket. Az 1985-86-os tanévben olyan nagyra emelkedett a tanköteles gyermekek száma, hogy volt olyan osztály, akik a kultúrházba jártak iskolába, mert nem volt elég osztályterem, pedig ekkor még az Eszerházy Pál által épített két tantermes iskola is működött, melyben később a könyvtárat alakították ki. A napközi otthonban 5 tanterem állt rendelkezésre, a nagy emeletes iskolában 6, a görbői iskolában 4 terem várta a tanulóifjúságot, plusz a 2 technika vagy gyakorlati terem. Mégis 1987-ben is teremgondokkal küzdött az iskola, ismét egy osztály a könyvtár olvasótermében volt kénytelen végigtanulni az évet. A tantermek száma napjainkig sem bővült. Az alsó tagozatosok a görbői iskolába és a napközi otthonban járnak iskolába, a felső tagozatosok pedig a nagy, emeletes iskolába. A tantermeket az 1990-es évektől kezdve nem tudják jól kihasználni, mert egyre kevesebb a gyermek. 1993-ban ismét igazgatóváltás történt. A stafétabotot Szenczi András vette át, Schlauch Ede pedig tanári munkakörben tevékenykedett tovább. Szenczi András működési ideje alatt a felső tagozatosoknak szaktantermeket alakítottak ki (pl.: kémia-fizika terem, biológia terem, történelem és irodalom terem, német nyelv szaktanterem, technika terem, számítástechnika terem). A "nagyiskolában" új, korszerű illemhelyet építettek, valamint az iskola külső-belső tatarozásban részesült. 1999-ben Szenczi András nyugdíjba vonult, ezért a képviselőtestület pályázatot hirdetett a pincehelyi iskola igazgatói székére. Ezt egy Tamási illetőségű tanár nyerte meg. Így 1999-től Kardos Mihály az iskola igazgatója. 2003-as tragikus haláláig látta el az igazgatói teendőket. Jelenleg Takácsné Ortner Ilona igazgatja az iskola mindennapjait. Vörösmarty Mihály (Barabás Miklós festménye) Csajághy Laura Az iskola központi épülete az 1970-es években