Az író magáról: Nem szeretnék megbántani senkit sem azzal, amit a könyvemben leírok, de az évszázados hittanulmányozások helytelenségeit nem lehet figyelmen kívül hagyni, és nem beszélni, írni azokról! Főképpen a Biblia értelmezéseiről, értelméről, fontosságáról, különlegességéről szeretnék beszélni. Bibliai bizonyításokkal tényeket szeretnék napvilágra hozni, olyan tényeket, amelyeket vagy félre értelmeztek, vagy nem értettek helyesen, esetleg átfutottak jövendöléseken, amelyek észrevétlenül be is teljesedtek. Másrészről Jézus Krisztus szavaival élve, el szeretném mondani, hogy a Biblia nem embereknek íródott. Szeretném, ha mindenki megértené egyszerű emberi módon, az Isten szeretetének a lényegét. Jómagam nem vagyok az Úr Apostola, sem bibliai szakértője, én egy egyszerű ember vagyok, aki képtelen elfogadni azt, hogy helytelenül értelmezik a Biblia szavait, és nemhogy csak helytelenül, de olyasmit is oktatnak melyek, egyáltalán nem szerepelnek a Biblia soraiban. Hívő vagyok, mégis pogány. Pogány, mert nem azt tanítsák, amit a Biblia oktat, hanem emberi tanításokat.  Az emberek tanításait, Bibliai oktatásaikat, jómagam teljesen elutasítom, de az Isten igéjét teljes szeretettel képes vagyok elfogadni, tisztelni és becsülni. Ezen oknál fogva nem a magam bizonyításait, elméleteit, és kitalációit tárom az olvasók elé, hanem a Bibliában leírtakat közlöm, azokat a szavakat, melyeket bárki olvashat az Isten igéjében bármikor. Zavaró, hogy miközben Isten igéjét oktatják, tanítják, nem a Biblia szavaiból oktatnak, hanem saját tankönyvekből, saját kéziratokból, saját elmélet és felfogás szerint. Azért mondom hogy saját felfogásaik szerint, mert amit nem tudnak értelmezni a Bibliából, azt egyszerű módon valami hasonlóval helyettesítik, hittan könyveikben. Esetleg amit valóban nem értenek, arra egyszerűen azt felelik, hogy a maga idejében megértik majd azt. Viszont akik a Bibliából oktatnak, és bizony milliók kíváncsiak az Úr igéjére, azoknak nem lehet helyettesítő kitalációkat mondani, sem olyasmit hogy majd valamikor az érthetetlent, megértik.  Sokan arra hivatkoznak, hogy kellenek a hittan könyvek, mert a Biblia példázatait értelmezik azokban. Viszont a félre tanított oktatásnak köszönhető, hogy sokan azt hiszik, hogy a Biblia szavainak leírásai között található meg az örök élet titka is. Pedig nem az Írások között rejlik az élet titkainak megismerései, sem az ember élete nem menthető meg a Biblia ismeretével. Mert a Bibliai ismeret kizárólag arra szolgál, hogy ismerjük az Úr törvényeinek rendeléseit, parancsolatait, igazságainak nagyságát és szeretetét. 
A Biblia a legkeresettebb, és a legtöbb nyelven megjelent könyv, melyet nem lehet helyesen értelmezni, és megérteni. Hogy mért nem lehet megérteni szavainak értelmét? Azért mert a Biblia szerint csak azok érthetik, akik közvetlen kapcsolatban állnak Istennel, vagy közvetlen kapcsolatuk volt Teremtőjükkel. Hasonlóan Krisztushoz, akinek szintén közeli kapcsolata volt, mielőtt, és miután megszületett a földre. Mert közvetlen kapcsolat szükséges, ahhoz hogy meg lehessen érteni a Bibliai példázatokat. Példázatokban egyértelműen azok szoktak írni, akik tikosítani akarják szavuk értelmét, minden olyan ember ellőtt, akik elől takarni akarjuk a leírt valóságot, azzal hogy nem érthető nyelven, példázatokban közöljük mondani valónkat. Hasonlóképpen Isten is azért üzen példázatokban, mert nem akarja, hogy mindenki értse azokat az üzeneteket, amelyek csak azoknak szólnak, akiknek, és akikért megíródott a Biblia. Egy alapértéket elfelejtett az emberség. Tudni illik, azt hogy az emberiségnek közvetlenül, könnyedén megérthető nyelven, a tíz parancsolat íródott. Amely közel 600 olyan értelmező törvényt tartalmaz, ami a tíz parancsolathoz fűződik, és ami a Mózesi Törvénykönyvben található meg. A tíz parancsolathoz tartozó hatszáz Isteni törvény az élet minden területére tanácsot ad az emberiségnek. Ezekben a részekben szó van a nők menzeszének állapotáról, tisztálkodásról, házassági törvényekről, szeretetről, barátságról, ivásról, evésről, nemi élet szabályairól, és oly sok mindenről, amit felsorolni hosszú időbe telne. Vajon Isten mért titkosította a Szent Biblia szavait azzal, hogy példázatokban fejez ki minden szót, és mondatott? Egyértelműen, azért mert a Biblia üzeneteit nem értheti mindenki. Lényegét és értelmét csak az értheti, akikért meg íródott az Isteni Ige. Az emberiség javára lett megírva, de nem embereknek íródott. Az emberiségért lett megírva, azok a bizonyos emberek által kiknek és kikért meg íródott a Biblia. De nem az emberiségnek szólnak Isten közvetlen üzenetei. A Bibliai Ó-szövetség szerint az emberiségnek kizárólag a tíz parancsolat adatott, míg az Újszövetség a hitből valóknak íródott. Viszont nem mindenki hitből való, mert a hitből való olyan, mint amilyen a Krisztus is volt. És ki olyan, mint amilyen Krisztus volt? A Biblia szavai önmagukban értelmezhetetlenek, homályosak, félreértelmezhetőek. Minden olyan ember számára értelmezhetetlen, akik a példázatokat próbálják megérteni. Azoknak, viszont akik hasonlóak a Krisztushoz, semmi szükségük értelmezni az Igét, mert nekik íródott Isten Bibliája, ezért ők értik a szavak lényegét és értelmét. Akik nem értik a Bibliai példázatokat, azoknak olyan a Szent ige, mint valami összekuszált zagyvaság. Akik Bibliakutatóknak tartsák magukat, azt hiszik, hogy meg tudják érteni a példázatokat, de csak találgatnak. A nevükben van hogy Bibliakutatók, vagyis hogy meg próbálják helyesen értelmezni a példázatokat. Krisztus szívből értette, míg az emberek értelmezései siralmasak, és ellentmondóak.  A Biblia különlegességénél fogva olyan könyv, amely félre értelmezhető, és szavainak nagyobb hányada nem érthető. Minden olyan mondat, szó, és közölni való, amely nem értelmezhető példázataiban, mint amilyen a Biblia is, értelmetlenné válik, értelmét veszti szavaiban-mondanivalójában, és teljes tartalmában mindazoknak, akik azokat a leírt példázatokat nem értik, vagy nem tudják megfejteni. Az elmúlt évszázadokra visszatekintve senki sem értelmezte helyesen a biblia útmutatásait, példázatait. Kimerem jelenteni, hogy mindenki átírta, átértelmezte, nem értette. Különböző vallások alakultak ki az évszázadok alatt, s minden vallás ki akarta erősíteni tanait. Mindenki a maga tanait tartotta a legjobbnak, és minden hittanító megrészegült, azokban a tanításokban, amelyekkel azt hitték, hogy esetleg az ő tanaik értelmezik Isten igéjét a leghelyesebben. De nemcsak tanításaikat akarták érvényesíteni a világban, azok, akik helyesnek hitték értelmezéseiket, hanem maga a Szent Bibliát is a magukénak szerették volna tudni, mint kizárólagos egyed értelmezők, és oktatók. Még a kereszténység kialakulóban volt, amikor elkezdték üldözni a keresztényeket, és pontosan abból az okból, hogy más tanítási elvek ne érvényesülhessenek. A kereszténység körülbelül kétezer évvel ezelőtt, a zsidó vallásból alakult ki, ami a szeretet vallása lett. Pál apostol nevéhez fűződik, a kereszténység. Az akkori keresztények nem tettek semmi rosszat, mégis üldözni kezdték őket. A kereszténység idején sokan vértanúhalált haltak, betartották az akkori világ törvényeit, mégis halállal lakoltak. Halálbüntetés volt a jutalmuk mivel nem tisztelték a császárukat (uralkodójukat) istenként. És mivel más nézeteket vallottak, az akkori egyházzal szemben. Az üldözések ellenére a kereszténység gyorsan terjedt a világban, egyre több gyülekezet alakult ki, és egyre többen hittek Pál Apostol tanításaiban, az igaz Krisztus szavainak értelmezőjében.. Ekkorra már szükségessé vált hogy a gyülekezeteket vezetők irányítsák, és ekkor tájt jelentek meg azok az emberek, akik az első papi vezető posztot betöltötték. Miután az egész világban elterjed a kereszténység, valami gyökeresen megváltozott a vallásvezetőkben. A népek által megválasztott papok, és főpapok akkora hatalomra tettek szert, hogy irányításuk alá került sok millió emberi élet, törvények és, Ország uralkodók akarata. Észrevették, hogy az emberek tisztelik őket, felnéznek rájuk, szót fogadnak és azt teszik, amit ők mondanak és hatalmuknál fogva mindent irányításuk alá, vehettek. Az emberek sokasága úgy vélte, hogy, kizárólag a papokon keresztül érthetik meg az Isteni üzeneteket, a Bibliai példázatokat. A papi vezetők a könnyedén megszerzett hatalmat Isteni jelnek vélték, amiből arra következtetek, hogy ők azok az Istenek melyekről Jézus is jövendölt annak idején a Szent igében. „Miszerint csak Istenek érthetik az Úr szavait, s rajtuk kívül senki más.” Megízlelték, hogy hatalommal rendelkeznek követőik felett. A Biblia kisajátítását, egy ősi nyelv felébresztésével próbálták saját maguknak megvédeni. Minden szót az eredeti héberről, és görögről, latinra fordítottak. Azért hogy csak ők legyenek az egyedüli értelmezői, és olvasói a Biblia szavainak. Uralkodni kezdtek, a népek sokaságán, azzal hogy Isteni tanácsokat csak ők adhattak a Bibliai példázatokból. Okoskodásaikban meg részegültek, s a Bibliát kisajátították annyira akkora már, hogy aki azt rajtuk kívül olvasni merte, vagy másféle hitet, mert vallani, kivégeztették. Ez azt jelentette, hogy rajtuk kívül más nem adhatott tanítást, nem olvashatta, és nem értelmezhette a Biblia útmutatásait. Végül is saját egyedi tanaikat védték, melyről azt hitték, hogy jó. Az akkori papság azért érvelt a biblia kisajátítása mellet, mert úgy gondolták, hogy csak rajtuk keresztül juthat a nép bibliai információkhoz. És ez fontos jelentőségű, mert Krisztus szavai szerint, a Biblia szavai Isteneknek szól, és azokon kívül, akiknek szól, és íródott az Írás más nem értheti meg. Az ok hogy a jövendölés szerint Isteneknek és Isten gyermekeinek hihették magukat az akkori papok, a határtalanul nagy, és könnyen megszerzett hatalomra jutásuk volt, az elképzelt hitük szerint. Ez persze sokaknak nem tetszett, így saját tanulmányozásokba fogtak. A papság hatalmuknál fogva eretnekeknek nevezte el mindazokat az embereket, akik nem azt tették, és nem abban hittek, amit ők akartak az Isteni akaratra hivatkozva. Persze ekkor már inkább a saját hatalmukat védték, mint Isten akaratát. Az eretnekeket abban az időben egyszerűen kivégezték, keresztre feszítették, nyilvánosság ellőtt megégették, esetleg enyhébb büntetésként mindössze megkínozták, illetve megkövezték mindazokat, akik ellenálltak irányításaiknak. Majd a nem egyetértések sokasága végett vallási háborúk dúltak sok száz éven át, pusztán csak, azért mert nem értettek egyet. A háborúk egyik része földszerzési okokból alakult ki, míg másik része vallási okból, és hatalmi vágyból. De akár így, akár úgy, a hatalom megtartása volt a cél, és az hogy a már meglévő hatalmukat az egész földre és emberiségre kiterjesszék. Szomorú de sajnos a biblia félre értelmezései alakították ki a legnagyobb mértékben a földön kialakult sok-sok véres és kegyetlen háborúkat. Egy könyv, amelyből hatalmas vallási vezetők születtek, egy könyv, amelyből hétköznapi emberek olyan hatalomra tettek szert, hogy isten nevében embereket végeztettek ki, vagy akár háborút is indíthattak országok ellen. Egy könyv, amelyről azt gondolták, hogy jogot-hatalmat, erőt, nagyságot biztosít. Egy könyv melyet félreértelmeztek. Hogyan válthatott ki ennyi gyűlöletet és haragot? Mindezek a cselekvések emberi gyarlóságra, tökéletlenségre utalnak. Igaz ma már nincsenek Szent háborúk, de a vallások közti viszály ma is megmaradt. Sőt a mai napig vannak, akik terrorista merényleteikkel, az Úr Istenre hivatkoznak. Az elmúlt dolgok történései, bizonyítékok a mostani világ számára, hogy nem a Szent Biblia szavai a tökéletlenek, hanem maga az emberi gyarló felfogás, a hatalomra törekvés önző vágya az, ami minden rossznak kezdete. A jelenlegi egyházaknak még mindig igen nagy hatalma maradt az emberek felett, és ahhoz hogy fenn tudják egyházaikat tartani, milliárdokat emésztenek fel, a szegény emberek elől. A Legegyszerűbb az lenne, ha a Bibliát, és helytelen tanait egyszerűen beszüntetnék. Talán egy másik nemzedék, akik, kizárólag ha csak a tíz parancsolatot ismernék, talán ők nem vitatkoznának, azon hogy ki értelmezi a leghelyesebben a Bibliában leírtakat. És valószínű, hogy Isten nevében, senki sem terrorizálná embertársát.  Igaz nem a biblia szavai idézték elő mindazt a rosszat, amit emberek követtek el. Viszont az emberi tökéletlenségből fakadó töménytelen félreértelmezések sokasága, határtalanul sok hibát, bűnt, és helytelen cselekedeteket halmozott fel, az által hogy a Biblia szavai között valami egészen mást értelmeztek, mint amit kellet, volna. Az emberek kilencvenkilenc százalékának a mai napig is értelmezhetetlenek az úr szavai. Ez, pedig bizonyíték, arra hogy az emberiségnek, nem való Bibliai oktatás, sem az hogy oktassanak. Mert mi haszna az emberek általi Bibliai oktatásnak? Talán ha majd egyszer lesz a világban olyan ember, aki az Úrtól való, aki olyan, mint amilyen Krisztus volt. Mert ha Isten fia oktatná az Úr Igéjét, az nagy valószínűséggel, tökéletesen oktatna és tanítana bennünket-embereket. A Bibliával semmi bajom, sőt kimondottan Szent könyvnek tartom, amely az Úr gondolatait, mondatait, tartalmazza. Viszont a mai napig a Biblia jövendölései szerint, fátyol borul mind azok elméjére, akik a Bibliát próbálják olvasni. És ez nem véletlenül van így, mert a könyvet nem közvetlenül az emberiségnek szánta, hanem mert Isteneknek íródott. A valamikori papság pontosan ezen oknál fogva akarta kisajátítani a bibliát, hogy rajtuk keresztül jusson el az Isten igazsága minden emberhez. A meglévő jövendölést a maguk hasznára váltották, a Biblia szavainak és jövendöléseinek alapján. Mivel könnyű szerel jutottak olyan hatalomhoz, amilyennel még Krisztus sem rendelkezett akkor, amikor a földön járt nálunk, az akkori egyházvezetők visszaéltek, és kihasználták a saját javukra a Krisztusi kijelentéseket, miszerint Krisztus testvéreinek, az Isteneknek Íródott a Biblia. Az Úr Jézus még azt is mondta, hogy az Úr szent gyermekei nagyobb hatalommal fognak bírni, mint Ő maga bírt földön létekor.  Ezeket a Szent szavakat magukra értelmezték, a magukénak érezték Isten hatalmát, és kihasználták a Bibliában leírtakat, saját egyházaikra. A szent biblia egyik versében Jézus krisztus így beszél azokról, akiknek a biblia íródott:     
„Istenek azok, akikhez az Isten beszéde szól.” Másrészről viszont az írás fel nem bontható.
/ János 10: 34, 35 / Vagyis senki sem tudja megérteni a Biblia szavait, csak azok, akiknek szól az Úr beszéde. A papság kegyetlen viselkedéseikkel bebizonyították hogy nem nekik, íródott a biblia, és ezzel azt is bebizonyították, hogy ők nem istenek Az emberiség szégyenletes időszaka volt a papi uralom. Valószínűnek tartom hogy az akkori szégyenfolt, napjainkra is kihatott. A vallások ma már meg sem említik Krisztus szavait, sőt nem is tanítsák, hogy a Biblia szavait csak Istenek értelmezhetik. Titokban tartsák, mert rájöttek, hogy ők maguk sem értik Krisztus kijelentését, miszerint Isteneknek íródott a Biblia. A már meg lévő hibákból okulva, könnyen mondható hogy a Biblia eme kijelentéseit majd megértik, ha Isten is úgy akarja az élet során valamikor, valamely időben. Felfoghatatlan ezek szerint a Biblia eme jövendölése számukra, hogy olyan embereknek kell megszületniük az emberek közé, akik olyanok lesznek, mint a Krisztus. Önmagukat hitték az Úr kiválasztott gyermekeinek az akkori egyházvezetők, a mostani időben, pedig mért nehéz továbbra is hinni, abban hogy Isten közénk fogja helyezni gyermekeit, és hogy a jövendölés valóságos? Talán, mert a papi uralomból fennmaradt szégyenfoltjuk, a mostani egyházaknak nem teszi lehetővé, hogy nyilvánosan bevallják, és bűnbánatot tanúsítsanak, abban hogy nem ők a kiválasztottak. A Bibliában megjövendölt Istenek, a Teremtő kiválasztott gyermekei.” Földi halandó emberek, ugyanúgy születtek, mint bárki más, és ugyanúgy halnak meg, mint bármely ember.” Ezek alapján felmerül a kérdés, halandó létükre hogyan lehetnek Istenek, és hogyan lehetnek az Úr gyermekei? /82 zsoltár 6, 7 / Krisztus is az Úr gyermeke, mégis Isten akartjából emberileg halandónak születet. A biblia isteneknek íródott, más néven, isten gyermekeinek, vagy Isten szövetségeseinek, az Ábrahám magvának, a megszentelteknek, Krisztus testvéreinek. A jövendölések szerint Isten gyermekeinek meg kell születniük ide a mi földünkre, hogy irányításuk alá vegyék az egész teremtett emberiséget. Születésüket a Biblia nem határozza meg pontosan, mivel többször is megszületnek és megszülettek az idők folyamán. Viszont az utolsó napokban, Isten gyermekei egyszerre születnek meg az emberek közé. Az Ige szerint legalább kétszeri születés, és halál átélése szükségeltetik az Úr gyermekeinek, ahhoz hogy igazán átéltek legyenek az emberi tapasztalatokban. Erre azért van szükség, hogy tapasztalataik révén segíteni tudják mind azokat, akik segítségre szorulnak. Az Ó-szövetség jövendölései végig Krisztusról és testvéreiről, az Isten gyermekeiről számol be, mint elközelgő megváltó, ill. megváltókról. A levázoltak alapján, többféle néven szerepelnek a bibliában Isten gyermekei, ahogyan krisztusnak is több neve van. Az elhangzottak alapján érthetetlen hogy az egyházak, vallások, hittanulmányozok mért nem beszéltek azokról, akiknek valójában íródott a biblia. Talán a szégyenfoltjuk gátolta meg őket, vagy az hogy maradék hatalmukat nem akarják elveszíteni azzal, hogy az igazság felszínre kerülésével, kiderülne, hogy semmi közük a Bibliai tanításokhoz. Habár a biblia tanulmányozóinak tudomása volt, és van Isten gyermekeiről, mégsem térnek ki rájuk tanításaikban oly részeltessen, hogy a világ elé tárják elengedhetetlen voltukat. A keresztény hitvallás ma már úgy tud róluk, mint az Istent segítő munkásokról, akik a mennyországból segítik az elesetteket. Egy másik szervezet, Jehova tanúi, pedig azt tanítják, hogy kizárólag az Isten fiain keresztül értelmezhető a biblia helyesen, és hogy az Úr gyermekei jelenleg még a földön élnek, de miután meghalnak a mennyországból, fogják irányítani az embereket. Úgy vélik Isten gyermekei a Bétel tagjai. „Csakhogy Isten azt mondja, a Szent Bibliában hogy ne keressétek a Bételt.” / Ámos 5: 5 / Jehova tanúi ennek ellenére mégis megkeresték Isten gyermekeit, holott az Úr gyermekeiről, kizárólag Isten tehet bizonyságot. És ha majd az Úr bizonyságot tesz, akkor a Biblia szerint az egész emberiség ellőt megmutatja, hogy az emberek között kik az ő fiai. Jehova tanúi ennek ellenére mégis úgy vélik, hogy Isteni bizonyítékok nélkül is biztosak, abban hogy ők, az Úr gyermekeitől szerzik azokat a tanítások, melyeket hirdetnek és tanítanak egymás között. Az ő véleményük szerint megtalálták Isten gyermekeit, miközben lehetetlenség megállapítani hogy kik az Úr gyermekei, mert emberi szemmel ugyanolyan emberek ők is, mint bárki más. És, még ami nagyon fontos, hogy Isten gyermekei nem tehetnek bizonyságot önmagukról, mert csak Isten az, aki egyszerre fogja megmutatni, hogy kik az ő gyermekei, az ember gyermekei között. Jehova tanúi viszont indokolttá tették, hogy az Úr Igéjét taníthassák úgy, mintha Isten gyermekeitől származna a tanításaikban leírt információk. Jehova tanúi nem foglalkoztak az Isteni jövendöléssel, sem az egyházak. De Isten egykori népe is megvakult, habár ők nem tartanak bálványokat templomaikban. A zsidó népről van szó, akiknek hite szerint, Krisztus még egyszer a világra fog születni. Tévednek, mert a Biblia szerint Krisztus testvérei azok, akik megszületnek, és Krisztusnak semmi szüksége megszületnie mivel hatalmánál fogva bárhol bármikor ott tud jelen lenni, ahol csak akar. Isten gyermekeiről kitalálták hogy hasonlóan Krisztushoz, azért kerültek, és vannak az emberek között, hogy haláluk után visszakerüljenek a mennyekbe. Ebben is tévednek, mert akkor minek születnek közénk? Vagy ahogyan tettünk, arról hogy Krisztus mihamarább visszakerüljön a mennyországba, úgy most megint ugyan abba a hibába esnénk Isten többi gyermekeivel kapcsolatban is? A lényeg, az hogy az idő múlásával, sok tanulmányozó belátta, hogy Isten gyermekei fognak megszületni az utolsó napok bekövetkeztekor. Viszont, nagy tévedés, hogy azért születnek, hogy haláluk után Krisztus mellé kerülve uralkodjanak az emberiségen a mennyországból. Minek mennének oda vissza ahonnét eleve el lettek küldve, hogy közöttünk lehessenek? Értelmetlen az emberi felfogás. Nem hogy mindenki öröm táncot járna, hogy hasonlóan Krisztushoz, most sokkal többen születnek az Úr erejéből az emberek megsegítésére. 144000 Isteni fiúról jövendöl a Biblia, kiket az emberek, közé helyez az Úr, hogy igazságosan uralkodjanak az emberiségnek. Ezt a Bibliai jövendölést figyelmen kívül hagyta szinte mindenki. Félreértelmezések sokasága, és az Isten gyermekeiről való hallgatás, igen sok bonyodalomhoz vezetet. Az ok, pedig ez: ha az emberiség megtudja, hogy isten gyermekei nélkül senki sem értheti a Biblia szavait, akkor bizonyára bezárhatná minden egyház, kapuit. Mert ha csak Isten gyermekei értelmezhetik a szent biblia írásait, és ha kizárólag rajtuk keresztül juthat az ember Isten ismeretére, akkor mért járjon az ember templomba, esetleg gyülekezeti összejövetelekre? Hiszen csak Istenek tudják értelmezni a teremtő szavait. Az Istenek, vagyis az Isten gyermekei, pedig jelenleg sehol sem találhatóak Egykoron nyilvánvaló volt Isten fiainak fontossága. Az apostolok jól tudták hogy nekik sóvárogva kell várniuk isten fiainak megjelenését. „Tudniillik az egész teremtett világ az Isten fiainak dicsőségének szabadságára menekülhet meg.” / Róma 8: 19, 21 /” Ha pedig Isten fiai nélkül senki sem menekülhet meg, akkor az egyházak és gyülekezetek mért nem az Úr gyermekeiről beszélnek? Hiszen a Biblia pontosan, sőt az egész Új szövetség róluk ír, és példázza elengedhetetlen fontosságukat. A jövendölés szerint Krisztus irányítása alatt, az Isten gyermekei által nyerhető el a meg menekülés, és a megváltás. A Bibliai pontosan, rámutat, arra hogy, az Úr gyermekei jelenleg ugyanazokkal az emberi gyarlóságokkal, betegségekkel küzdenek, mint bárki más. És elsőként ők menekülnek meg a tökéletlenség átkától, akiket az Úr saját maga fog kitanítani mindenre. Azért ők, mert Isteni lelkülettel bírnak. Az Isten gyermekeié a fiúság, a dicsőség, a szent szövetségek, a törvényadás hatalma, az Isteni tisztelet, és a bibliában leirt ígéretek. Közülük való test szerint Krisztus, aki mindenki felett való, örökké állandó Isten.” / Róma 9: 4, 5 / Isten a velük való Szövetség megkötése után, kezdi meg kiterjeszteni végtelen hatalmát az emberek között.

Isten gyermekeinek kell, megjeleni az emberek között, hogy lerontsák az emberi okoskodásokat, s minden olyan magaslatot, amely az Isten ismerete ellen emeltetett. /2 korinthus 10: 5-6 / Az, pedig hogy megjelennek, azt jelenti, hogy az emberek megismerik őket Isten akartjából. Sajnos az emberiség, ahelyett hogy betartotta volna az Úr tíz parancsolatját, inkább hatalomszerzésre törekedtek, okoskodásaik révén más parancsolatokat hoztak létre. Mért akarták az egész bibliát érteni, ha még a tíz parancsolatot sem tudták betartani? Az emberiség okoskodásai oda vezettek, hogy mindenki a maga igaza alapján különböző vallásokat építettek fel, különböző hittanulmányozó egyesületek jöttek létre, s mindennek vége az lett, hogy senki sem ért egyet senkivel, mindenki a maga igazát erőlteti, mindenki meg akarja cáfolni a másikat. Tudom, hogy most engem is sokan meg akarnának cáfolni azok alapján, amiket leírtam. Ezért teljes erőmmel azon leszek, hogy mindenkinek a lehető legteljesebb legtökéletesebb Bibliai válaszokat adjam meg. Prédikálás. Isten senkinek sem mondta, hogy az egész bibliát kiforgatva minden szó megtanulása után prédikáljanak az emberek azokról, melyek a Bibliában le vannak írva. A prédikálás elsősorban arra vonatkozott, hogy Krisztus halála és feltámadása után, hirdessék az emberek a jó hírt. A feltámadást, az örök életet, az Isten országának eljövetelét. Nem is létezett még a Biblia másik fele, az Új Szövetség, amikor is nyilvánvaló volt, hogy nem a Bibliai szövegeket kell hirdetni, hanem azt, hogy közeleg az Úr csodálatos béke korszaka. Most meg mindenki az Új Szövetséget akarja tanulmányozni, és prédikálni. Az egész prédikálásnak, az lett volna a lényege, hogy az emberek elhiggyék, Krisztus feltámadását, és azt hogy közeleg az örök élet. Minden más prédikálás az apostolok részéről nem, de az emberek részéről igen csak bolondságnak számított és a mai napig is annak számit. A prédikálás nem csak szerintem bolondság, de a Teremtő szerint is az. / 1 korinthus 1: 21 / Isten mindezidáig úgy vélte, prédikáljanak csak az emberek, legfeljebb a prédikálás bolondsága által, többen megismerik a jó hír közeledtét.  Isten ezzel párhuzamosan ördögi lelkeknek nevezi az olyan prédikálókat, akik a jó hír helyett rossz hírekről prédikálnak. Tudniillik Isten országának már az olyan ember is megfelelne, aki képes betartani az Úr egyszerű tíz parancsolatát, sőt már az is bemehet az Isten országába, aki képes elhinni, hogy Krisztus feltámadott a hallottak közül. /zsidók 10: 28 / Visszatérve a prédikálás helytelenségeire, a földön van egy olyan hittanulmányozó csoport kik kb.: 100 ezer királyság teremmel dicsekedhetnek az egész földön. És az igazat megvallva szinte mindig megemlítik összejöveteleiken, hogy a föld összes országában igen meggyarapodtak követőik, és mindezt a kitartó prédikáló munkájuknak köszönhetik. Ez a hit tanulmányozó egyesület kb. az 1800 évek vége felé jött létre, de konkrét nevük akkor még nem volt, és mint bibliatanulmányozók néven voltak ismertek. Majd később nevet adtak maguknak körülbelül az 1900. évek legelején választották ki a Jehova tanúi nevet. Ezen a néven mára igen ismerté váltak az emberek köreiben, mert hogy prédikáló munkáik során az egész világban hirdették, azt hogy az utolsó napokban élünk, és hogy ez azt jelenti, hogy közeleg az Isteni végítélet.
. Munkáik nem lebecsülendőek, mert hogy ők az egyetlenek az egész földön akik, bizony ez idáig szinte a föld összes országaiba eljutottak, hogy prédikálják az Isten eljövetelét. Hogy elhiggye a nép, hogy közeleg az Úr végítélet napja, amely egyenlő az armageddonnal, és ez után az armageddonni nap után fog beteljesedni a számukra várva várt Isten országa, melyben béke fog honolni, és az emberi élet örökké fog tartani. Nemcsak az emberiség köreiben váltak híressé Jehova Tanúi, de maga a Teremtő is felfigyelt rájuk a Bibliai jövendöléseiben. Ez idáig még senki sem vette észre, de a biblia jövendöléseiben, a szent iratokban is olvashatunk Jehova tanúiról. A lényeg, az hogy az egész földön prédikáló tevékenységet folytatnak, és meghatározó jelentősége van a szónak, melyet prédikáló munkáik során használnak, Azt írja róluk, amit valójában tesznek a föld minden országaiban, prédikálnak. Már több mint 2000- éves a biblia de pontosan megjelöli azokat, akik az egész világban prédikáló munkáik során, az utolsó napokra hívják fel a figyelmet, az Úr végítélet napjára, melyet armageddonnak neveznek. És ez az a szó, elsősorban amely rájuk mutat, mert hogy rajtuk kívül senki sem használja az armaggeddon szót prédikálás közben. Az ő hitük szerint csak ez után a nap után jöhet el a világbéke. Az igazat megvallva a biblia nem, mint saját népéről, hanem mint ördögi lelkekről jövendöl. Felismerhetővé teszi őket, szavaik cselekedeteik által. Ekképpen ír róluk ISTEN. „1” Azok, akik elmennek a fődnek minden pontjára prédikálni és sok embert meggyőznek.
„2” Azok, akik arról prédikálnak, hogy közeleg Isten ama nagy háborúja melyet zsidóul, armaggeddonak neveznek. Ezeket az embereket az Úr ördögi lelkeknek nevezi, mert nem Isten háborúja közeleg, hanem Isten országa.  Az igaz hogy ők is Isten Országát várják, csak hogy előtte mielőtt beteljesedne a béke korszaka, az Úr végítéletével ijesztik meg mind azokat, akik nem társulnak gyülekezeti tagjaikhoz, ahol is abban a hitben vannak, hogy mindazok megmenekülnek, akik benne vannak az ő Istentől védett gyülekezeteikben. Pedig a szent ige azt mondja, Jaj azoknak, akik kivájnák az Úrnak napját eljönni. Mert mire való az Úrnak napja néktek, kérdi Isten. És válaszként ezt feleli: Az Isten napja sötétség, sötétség az és nem világosság. / ámos 5: 18 /Vajon melyik gyülekezet használja az armaggeddon szót oly gyakran? Vajon kik mennek el ezen oknál fogva, a föld minden pontjára prédikálni? Ezek alapján az Isteni jövendölés pontosan rájuk mutat Szent igéjében. Ezek az emberek, mint hit tanulmányozok, gyakorolják a bibliai útmutatásokat, saját kitalált és jól elkészített tankönyveikből. Az Úr valódi nevével visszaélve a magukévá tették azt a nevet melyet, a tíz parancsolat szerint a szájukra se vehettek volna. Jehova tanúi. A tíz parancsolat utolsó parancsolata, pedig így szól: Isten nevét hiába a szádra ne vedd. Arról is ír, hogy Isten neve alatt prédikálni az elközelgő végpusztítást és az ehhez társuló hazugságokról szóló dolgokért, nagyon kemény büntetés várható. Döbbenetes hogy a./ János jelenések16: 14-15-16 / bibliai versei mennyire pontosan meghatározza Jehova tanúit cselekedeteik alapján. Jaj azoknak, akik a jót gonosznak mondják, és a gonoszt jónak tartsák, akik a sötétséget világossággá, és a világosságot sötétségé teszik. Jaj azoknak, akik maguknak bölcseknek látszanak, és eszesek saját maguk ellőt. / Ésiás 5: 20-21 / a nem Isteni népnek számító Jehova tanúi miatt káromoltatik minden nap az Úr neve. Miattuk mivel egyedül ők vették fel, és használják az Úr nevét, rajtuk kívül senki sem használja a nevet, azt a nevet, ami az Úr neve: Jehova. Ha ők egy igazságos szervezet lennének, és Istentől szerzett információkkal rendelkeznének akkor senki sem, szidalmazná az Istent. /Róma 2: 24 /. Ha igazságos igéket hirdetnének, és ha valóban szeretnék az Istent, akkor nem terjesztenének rossz hírt róla. Mert egy olyan Isten, aki saját fiát feláldozta, a bűnös emberiségért, nem e azt bizonyítsa, hogy menyire nagyon szeret mindnyájunkat a Teremtőnk.? Saját szeretet gyermekét áldozta fel, azért hogy mindnyájan megváltást nyerhessünk. Egy ilyen Isten nem hoz végpusztítást teremtett gyermekeire, mert mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. Egy az Istenünk, egy a Teremtőnk. Ezért az Úr jogosan védi magát a Szent Biblián keresztül, miszerint ördögi lelkeknek nevezi mindazokat, akik azt híresztelik, hogy Isten egy végpusztító armaggeddont hozna a teremtett világra. Jehova tanúival egyetemben minden vallás tanításai eltérnek a Bibliai tanításoktól. Mert hogy hozhatna még egy olyan hatalmas pusztítást ránk, amit már egyszer megbánt Noé idejében. Amikor is Isten fogadalmat tett önmagára, hogy még egyszer nem ismétlődik, meg az hogy sokakat meg semmisítsen. Én a Biblia olvasásakor Isten e kijelentését nem tudom figyelmen kívül hagyni, és valószínű az Úr sem felejtette el saját ígéreteit, mert Isten nem ember hogy hazudjék, és nem esküszik hiába önmagára./4 Mózes 23: 19 /
PL: a szent papság, holott nem is szentek mivel templomaik teli vannak bálványokkal. Mert a tíz parancsolat első parancsai szószerit ezt mondják: Ne készítsél magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, ne imádd, és ne tiszteld azokat. / 2Mózes 20: 4.-5 / Vagyis minden olyan dolog büntetendő, amivel az ember, menyei dolgokat, vagy Isteneket akar ábrázolni. A háromság tanaikról meg majdnem értelmetlen beszélni, hiszen akkora zagyvaságot találtak ki, hogy szerintem, ők maguk sem hiszik el azt, amit tanítanak. A keresztény vallás szerint, az atya, a fiú, és a szent lélek egy és ugyanazon személy. Én ezt el is hinném, ha a Bibliában ez így lenne megírva. De Isten mást mond a szent iratokban Jézusról. Mint fiáról beszél, hasonlóan Jézus sem beszélne Istenről, mint teremtőjéről. Másrészről az Úr a szent lelket úgy határozza meg, és úgy beszél róla, mint határtalan erejéről. Tehát két különböző dologról van szó, és Isten erejéről.
Őszintén meg kell mondanom, hogy nem tudom megemészteni az emberek naivságát. Tudniillik én egy egyszerű ember vagyok, aki egyetlen valláshoz sem tartozik. Vagyis pogány létemre képes vagyok, arra hogy felfogjam az ISTEN PARANCSOLATAI KÖZŰL hogy nemcsak a bálványimádás, de azoknak késztése is bűn. Mások ezt mért nem értik? Pedig a bibliai tíz parancsolat nem példázatokban íródott, hanem egyszerű hétköznapi nyelven. És ha már a tíz parancsolatot is képtelenek helyesen értelmezni, akkor a vallások mit akarnak tanítani az embereknek a példázatokban íródót bibliából? Valóban igazak a szent biblia szavai, miszerint a világ hiába valóság alá rekesztetett. Az emberek nem tudnak, nem értenek semmit, sötétségben vannak, a földnek minden fundamentuma inog. /82 Zsoltár5/
Nagyon valószínűnek tartom, hogy az emberek hetven-nyolcvan százaléka még sosem hallottak olyasmiről, hogy a biblia nem embereknek, hanem isteneknek íródott volna.

                KIK AZ ISTEN SZÖVETSÉGES FIAI


   
    Az engedelmes ÁBRAHÁM leszármazottai, hasonlóan Krisztushoz, ők is királyi leszármazottak, mert hogy Dávid király utódjai ők. Hús-vér emberek, ugyanúgy meghalnak, mint bármely ember. Itt élnek közöttünk az Úr gyermekei, családos emberek, egyetlen valláshoz, sem hittanulmányozókhoz nem tartoznak. Ők pogányok a világ tanításai szerint, mégis ők azok, akik a legközelebb állnak Istenhez, és akikkel az Isten közvetlen kapcsolatot épített ki / 82 Zsoltár 6-7 / Isten szószólói, az Úr akaratának közvetítői, Krisztus azt mondja felőlük a Bibliában: A szántóföld a világot jelképezi, míg a jó magok az Isten fiait. / Máté 13: 38 /.  Már a világ teremtése előtt ki lettek választva az emberiség javára Isteni útmutatóként. / Efézus 1: 4, 5 / Eleve elhatározott célja volt Istennek, hogy a maga fiaivá fogadja az Ábrahám magvát, mivel eleve Istentől származó lelkületük van.
A megszentelő, vagyis jézus, és a megszenteltek, egytől valók mindnyájan, ezen oknál fogva is Krisztus nem szégyellte őket testvéreinek nevezni, mivelhogy ő is ugyanabból a vérvonalból származik, mint 144000 testvére. / Zsidók 2: 10-13 / Isten gyermekei testből és vérből valók, így Isten igéje szerint nyilván nem angyalokat karolt fel a Teremtő, hanem az Ábrahám magvát, vagyis a kiválasztottakat. /Zsidók 2: 14-16 / Isten gyermekei, kiválasztottai, nem jöhetnek számításba angyalként, sem mennyei irányítókként, mert nem angyaloknak tett Isten ígéretet, hanem embereknek.  Ez azt is jelenti egyúttal, hogy a gyermekek nem mehetnek vissza a mennyországba, hogy aztán onnét irányítsák az emberiséget, mint ahogyan némely emberek gondolják. Isten meghazudtolná saját szavait, miszerint az Úr a szent Igéje szerint, nem angyalokat karolt fel, hanem hús vér embereket, a Krisztus testvéreit, Dávid király leszármazottait, akik az Ábrahám magvából valóak mindnyájan, és akik közül való a Krisztus is test szerint. A bibliai útmutató pontosan levázolja a bibliában a gyermekek és Krisztus eredetét, és származási helyüket. A nemzetségek leírásaiban olvasható a Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről. Itt megérthessük, hogy ki kitől származik. /Máté 1: 1-17 / Az Ábrahám magvából való Krisztus is, és a gyermekek is, az úrtól valók mindnyájan, mivelhogy Isten akaratából, a meg ígértek szerint lett így, ahogy lennie kell. /Ésiás 8: 18 / Habár emberekről és emberek leszármazottairól beszélünk, mégis ők Istentől valóak. Ha valaki képtelen elhinni az Úr gyermekeinek létezését, akkor a Krisztus létezésében is kételkedik. Jézus Krisztus, amíg a földön
Élt, csak kevesen tudták elfogadni őt úgy, mint Isten gyermekét. Most meg kiderül hogy Istennek nem Krisztus az egyedüli gyermeke. Ugyanis Krisztussal együtt a Teremtőnek 144000-fia van. Ha Krisztust, mint egyetlen gyermeket oly nehéz volt megemészteni az emberiségnek, akkor most hogyan fognak 144000 Szent gyermeket megemészteni? / Jelenések 14: 1 – 7: 4 / Gondolom, sokan ábrándoztak, arról hogy Isten a földre olyan uralkodókat tesz egyszer, akik mindent tudnak, akik által minden jó dolog megvalósítható lesz, és akik valóban igazságosan fognak tudni uralkodni. Ez az álom a Biblia szerint nem álom, hanem tény. Isten gyermekei közöttünk laknak, de még nincs itt az ideje, annak hogy felfedjék kilétüket. Isten szerint mindennek megvan a maga ideje. A zsoltáros ezt mondja: a szentekben, akik-e földön vannak és a felségesekben, bennük van minden gyönyörségem./ Zsoltárok 16: 3 / Nem azok tesznek hűséges szolgálatot az Úrnak, akik gyülekezetekbe és templomokba járnak, hanem azok, akik a meglévő életükben, tökéletes összhangban vannak a bibliai parancsolatokkal, és az Úr valós akaratával. / Zsoltárok 101: 6 /119: 63/ Áldott, aki az Úrnak nevében jő, áldott mindenki, aki az Úr házából való. /Zsoltárok 118: 26 / Sajnos a mostani vezetők, legyenek azok Ország vagy vallásvezetők, jóllehet Isten végzését ismerik, mégsem cselekszenek a bibliai utasításokkal összhangban. Minden ember kivétel nélkül bűnös, mert mihaszna van annak, ha valaki egy bizonyos valláshoz tartozik, vagy bármely más gyülekezet tagja? A különböző vallások, gyülekezetek tagjai emberileg különböznek egymástól? Mivel különb egy zsidó, vagy egy megkeresztelt, vagy egy körülmetélt ember a másik embertől? Isten szemében minden ember egyforma, sőt Istennél nem számit, az hogy ki van megkeresztelve és ki nem. Mert ha a pogány megtartja az Úr parancsolatait, annak az embernek a pogánysága már nem számit pogányságnak. Mert használ ugyan az, ha az ember meg kereszteltetik, de csak akkor, ha a törvényeket betartsa. Mert az Úrnál nem a számit megkereszteltnek, aki külsőképpen az, hanem az, aki belsőképpen.  / Róma 2: 25, 26, 27, 28, 29. / Tehát ha valaki szível lélekkel be, tartsa Isten parancsolatait, szükségtelen megkeresztelkedni. Egykoron szükség volt rá, de az Új Szövetség szerint már nem.
Tudni illik, azért mert senki sem tartsa be Isten parancsolatait, s mivel minden ember kivétel nélkül bűnösnek számit s mivel az egész teremtett világ hiábavalóság alá rekesztetett. /Róma 8: 20 / ami számít az a Krisztusi, Szent Lélektől való megkereszteltség, mert az a kereszteltség Istentől való és nem embertől. A bibliai szent iratok alapján, minden vallás, hit gyülekezet értelmetlenül, és feleslegesen létezik. Nem elég, az hogy nem tartsák be az Isteni parancsolatokat, de mindezek mellet teljesen mást oktatnak, tanítanak, mint ami a bibliában le van írva.
Az egész világ az egész bibliát félreértelmezte. Senki sem vette a szívére Isten parancsolatait, és senki sem fohászkodott az Úrhoz, azért hogy Isten gyermekeit, akik mindég is köztünk éltek, hogy végre kilétüket az Úr felfedje, hogy megtaníthassák az emberiséget az Isten szerinti életre. A bibliai félreértelmezések, félreértelmezett tanításokat hoztak létre. Teljesen Szinte a velejéig félreértelmezték a bibliai Igéket, például Isten országának jelentőségét és értelmét.
Isten országáról mindenki tud valamit, de sajnos nem azt, amit kellene. Másrészről a Teremtőnkről sem tud senki semmi konkrétumot. PL: hogy ki ő, miféle lény ő, vagy hogy milyen kapcsolatban áll az emberiséggel. Miféle erő hajtsa az Istent az emberek irányába, és a már jelen lévő Isten Országa vajon hol található? Ezek a kérdések csak töredékei azoknak, melyekre az elmúlt és mostani bibliai tanulmányozók, helytelen és értelmetlen válaszokkal elégtették ki, azokat, akik kíváncsiak voltak az Isten dolgaira..



                Az Isten Országa és a Teremtő


Félretéve mások tanítási módjait, a biblia egyszerű magyarázatot ad az Isten országáról. Először is az ige utasításai azt mondják, hogy hirdetni kell az Isten országának eljövetelét. A bonyolultabbik része, az hogy valós értelemben sem a valóságban, sem a mennyországban nem létezik az isten országa. Viszont a biblia sosem ír hazugságokat, így más vonatkozásban mégis létezik. Tulajdonképpen a biblia nemcsak azért nem értelmezhető helyesen, mert példázatokban íródott, hanem azért sem mert az írás szavai, megcáfolják egymás leírt mondatait. Viszont csak az olvasóknak tűnik az, hogy mondatai értelmetlenek. A Valóságban azonban kizárólag a valós igazságot írja. Sok bibliakutató mivel mindezt tudja, eleve úgy tanulmányozzák, hogy a példázatokra felkészülnek, és miután egy példázatot meg oldottak azt gondolják, hogy az egész bibliát meg tudják fejteni. Csakhogy Isten ennél cifrában oldotta meg a biblia szavainak lekódolását. Azok a szavak melyek hihetetlennek tűnnek, sem, lekódolásra sem példázati leírásokra nem volt szüksége Istennek, ahhoz hogy a biblia szavait titkosítsa. Pontosan azért mert, a hihetetlen dolgokat úgysem veszi komolyan senki, sőt biztosra vette a Teremtő, hogy mindenki azt fogja hinni, hogy a hihetetlen dolgokról szóló mondatokat, példázatoknak fogják értelmezni. Tehát amit szó szerint kellene értelmezni azt példázatoknak, értelmezte az ember. Ott tartottunk, hogy Isten országa nem létezik valós értelemben, de léte mégis valós, más tekintetben. Sok millió ember reménykedik, hogy egyszer eljön az Isten országa, és minden jobbá lehet majd abban. Bizonyos bibliakutatók tanulmányozásaik közben már rájöttek, hogy valóban nem létezik az Isten országa szószerit. Viszont úgy gondolták, hogy a helyes értelmezés szerint valószínűleg a mennyekben keresendő annak helye. Csakhogy a biblia szerint ez is helytelen, sőt azt is mondja, hogy nem jön el szemmel láthatólag az Istennek országa, sem szemmel azt látni nem lehet majd, és mindettől függetlenül mégis el fog jönni. Krisztus azt mondja, az Isten országa azért nem szemmel látható, mert az Isten országa bennetek van. / Lukács 17: 20, 21 / Csakhogy nem mindenkiben van jelen ez az ország, mert az Isten fiai azok, akik magukban hordozzák azt, és akik jogos örökösei annak. Mindenki más csak rajtuk keresztül juthat olyan információkhoz melyek az Isten országáról tudni, lehet, és csak rajtuk keresztül, az ő meghívásaikra lehet oda bejutni. Ezt a meghívó levelet azonban kikel érdemelni. Krisztus példázata alapján, az Isten országát egy lakodalomhoz hasonlítsa, ahol is a meghívottak csak az oda hivatalosak lehetnek. Isten országát ezért elsősorban Isten gyermekei, alkotják. Ezt a legbensőségesebb országot, értelmezi Isten úgy, mint a mennyek országát. /Filippi 3: 20/ Egyszóval az Isten országa egy mély érzésű belső viszony kialakulását értelmezi azokkal, akikkel megköti az Úr szövetségét. Hihetetlen hogy az Isten országa kizárólag csak lelki képen létezik, de mégis valós. Viszont így meglehet érteni Krisztus szavait, miszerint az Isten országa nem jön el szemmel láthatólag, és amit emberi szemmel meglátni képtelenség. Nem csak Isten országa láthatatlan, hanem az Isteni ítélet is. Lesz ítélet, de látható módon nem. Egy szóval a végnapra beígért végítélet úgy fog lezajlani, hogy azt emberi szem nem fogja meglátni. Amióta csak megíródott a Biblia, azóta mindig ugyanazok a szavai, és több ezer év alatt sem változott meg az Úr véleménye.  Azért nem lesz láthatólag, hogy azok az emberek megszégyenüljenek, akik azt hirdették, hogy az Isteni ítéletkor kő kövön nem marad. Hogy mi módon fog lezajlani Isten ítélete? A legegyszerűbb módon, és az ember számára a legfájdalmasabb legérzékenyebb részeiben, a szívben, lélekben, és gondolatokban. Sokan ezt csak akkor értik meg igazán, amikor is saját magukban érzik majd Isten ítéletét. Valószínűnek tartom, hogy válaszaimmal sok emberben csalódást okoztam, azzal hogy, az Isteni ítélet nem lesz látványos. Minden ember külön ítéltetik meg, megítéltethettünk lelkiképpen és mi emberek, mit szólhatunk Isten hatalma ellen? Semmit, mert mi nem oktathatjuk ki az Urat, hogy hogyan is kellene megítélnie bennünket, mert mi csak cserepek vagyunk, kiket akkor tör szét az Úr akarata, amikor azt jónak lássa. És nem tudunk arról semmit, csak mondjuk hogy de nagyon megvert az Úr Isten bennünket. / 1 Korinthus 14, 15, 16 / Az embereknek nem csalódottnak kel lenniük, hanem meg kell, hogy értsék, hogy a bibliát félreértelmezték. És meg kell érteniük, hogy az Isten országának hordozói, szövetségesei, az Úr gyermekei az emberiségért lettek. Hogy átadhassák Istentől szerzett tudásukat, hogy irányításuk alatt jobb legyen az emberek életének napjai. A bibliában azért olvashatunk Isten gyermekeiről úgy, akik után az embereknek sóvárogni kellene, mert nélkülük senki sem juthat tökéletességre. /Róma 8: 19 / Ők azok, akik a szívükben hordozzák kincseiket, és Isten ősi titkainak értelmezéseit, magyarázatait. Isten ítélete is ezeknek a kincseknek a mennyiségén alapszik majd, azon hogy ki mennyire önzetlen, hosszútűrő, alázatos, és szeretet teljes életet él a minden napjaiban. Van egy alapszabály, amely így szól: aki nagyon tud szeretni, annak sok bűne meg bocsáttatik, aki viszont kevésbé szeret, annak kevésbé bocsát meg az Úr. / Lukács 7: 47 / a bibliai jövendölések szerint, az Úr próbakövet tett az emberek elé, ez a próbakő az Isten gyermekei. Mert a tényt elkel fogadnia mindenkinek, hogy ők közöttünk élő emberi lények. A szent Ige ezt írja: íme az Isten országába (vagyis Isten gyermekeibe) a Sionba vagyis az új országba „egy követtettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, és aki abban hisz nem fut többé sehova keresni az Urat, mert abban megtalálja. / Ésiás 28: 16 / a biblia szavai azt is mondják, hogy ezért nyugodtan dicsérheti mindenki az Urat, mert határtalan kegyelemből és őrökké való jó szándékának jele, az hogy, közénk helyezte az ő gyermekeit, kikben megtalálható az Isten országa.

            Isten ítélete az isten országa


Mint ahogyan már szó volt róla, Istentől lelkiképpen ítéltetik meg mindenki. Ez az ítélet olyan lesz, mintha csak álmodnánk, mert látni semmit sem fogunk belőle, de érezni annál inkább. / Ésiás 29: 6, 7, 8 / Az ige ezért mondja, hogy ami Urunk egy rejtőzködő Isten, aki megrejtőzködik az ember keblében, és megítél akkor, amikor annak eljön az ideje. /Ésiás 45: 15 / Isten ítélete az Isten országa, mert akik nem hisznek azokban, akik az isten országát önmagukban hordják, azok az Isten valós ítélete után továbbra is meg fognak öregedni. Azok, akik meg képesek hinni, fiatalok maradnak mind örökké, mindaddig, amíg olyan bűnt nem követnek el, ami Isten szemében halálos bűnnek számít. Viszont Istent akkor sem, fogja látni senki sem, mint ahogyan előtte sem látta senki. Kizárólag a gyermekek lelkében látható az Úr, pontosan, úgy ahogyan Krisztusban is jelen volt Isten. Lelkiképpen mindenki érzi az Úr jelenlétét, és mindenki ráérezz, ha Isten haragszik ránk valamiért. Egyszer Krisztus egyik tanítványa azt kérdezte, hogy hol található az Úr Isten, merthogy szeretné őt követni a minden napi életében: Krisztus erre azt felelte tanítványának, hogy aki engem látott, az Istent is látta. Merthogy Isten lelke lakozott Krisztus szívében. / János 14: 9-11 / Galata 4: 6, 7 / Viszontszól az Isten mindenkihez. Minden emberhez legalább egyszer vagy kétszer szól élete során, éjjeli álomban. / Jób 33: 14 / és mért csak álmunkban szól az Úr? Azért mert jelenleg még nem tudnánk elviselni az Úr gondolatait, saját elménk, gondolataink között. Talán sokan megháborodnának, és talán sokan azt hinnék, hogy az idegen hang hallatán nem is az Úr Istent hallják, hanem hogy az ördög költözött az elméjükbe. Lelki hatalomra van szükség, ahhoz hogy, felfogjuk az Úr Isten szavait szívünkben. Mert mivel az Isten lélek, így csak lélekben tud szólni hozzánk. / 1 Korinthus 2: 4 / a Mózessel vándorló népek sokasága nem álmukban hallották az Úr szavait, hanem ébren voltak, és nappal volt. És hogy mi történt? A sokaság úgy érezte, megháborodik, ha tovább szól az Isten hozzájuk. Könyörgéseikben arra kérték az Istent, hogy Mózes által szóljon, és olyanok által, akik el tudják viselni az Úr hangját szívükben. Tehát nem mindenki képes az Úr hangját elviselni, és csak kevesen vannak, akik mindezt fel tudják dolgozni úgy, hogy ne háborodjon meg az elméjük. Isten gyermekei pont ezért lelkiismeretes emberek. Mindenkor ügyelnek, arra hogy Istenszerinti lelkiismeretes életet éljenek, és hogy a lélek utasításait akkor is betartsák, amikor a józanész mást diktálna. Ezért van, az hogy az Isteni ítélet lelkiképpen fog lezajlani az ember szívében. / 1 Korinthus 2: 14 / Mert nem beszédből áll az Isten országa, hanem erőben, szeretetben, és lelki nagyságban. / 1 Korinthus 4: 20 / Valójában az Isten országa minden emberben jelen van, csak nem tudják azt értelmezni. Az Isten országa azt jelenti, hogy lelki világ. Viszont nem minden ember képes, arra hogy, lelki világában elfogadjon egy másik lelki világot, vagyis az Isten valós voltát úgy hogy a saját személyiségünk mellet, ott legyen egy másik személyiség jelleme, személye, vagyis az Isten valója. Egy napon talán az emberiség felfejlődik arra a szintre, mint az Isten közvetlen gyermekei. Tudni illik, arra hogy elménk, lelkünk közt, úgy legyen kapcsolatunk a Teremtőnkkel, hogy elviselni tudjuk Isten gondolatait, szavait, saját gondolataink között. Meg kell mondani nem semmi az, ha valaki úgy tud élni, hogy egy láthatatlan lény gondolatai ott motoszkálnak az ember saját gondolatai között. Én azt mondom, hogy mindenki adjon hálát Istennek, hogy létre hozta azokat az embereket, akik a saját testüket meg tudják osztani az Isteni lénnyel. Ezek az emberek a biblia szerint azért Istenek, mert egy lélekké lettek az Úrral. / 1 Korinthus 6: 17 / Bármennyire is furcsa de kizárólag ezek alapján tudjuk megérteni, hogy Krisztus hogyan is volt közvetlen kapcsolatban a Teremtővel. Krisztus és Isten és a Szent fiak, nem űrlények, nem teleppatikusok, hanem egyszerűen a hatalmas dolgok törvényei így működnek. . / János 17: 21-23 / a bibliai bizonyítékok alapján, mindenkinek értenie kell, hogy Isten lelki képen ítél meg bennünket. Az hogy ezek a napok valóban azok az idők melyek a mostani korszakra jellemzőek, a biblia pontos jövendölései a mérvadók e tekintetben. Én a magam részéről többször is elcsodálkozva lepődtem meg a bibliai jövendöléseken. Egyrészt, azért mert olyan jövendölések soraira bukkantam rá, melyekre senki más. Ugye az első, az hogy megjelöli Jehova tanúit, mint ördögi lelkeket azért, mert armageddont prédikálják. A második, pedig az Isten Országával kapcsolatos, amely a már megtörtént jövendölés szerint, az Úr Országa elközelget, és már teljessé is vált. Az emberek mégsem vették észre, hogy a szemük láttára a biblia e jövendölése beteljesedett. Az igaz hogy Isten Országa lelki képen csak az Isten fiaiban létezik, de ettől eltekintve, a jövendölések beteljesedését észre kellet, volna, hogy vegyék az emberek. Az utolsó napokra szóló jövendölések számtalan leírásai találhatóak a bibliában, azonban senki sem vette észre, amit csak én esetleg néhány kiválasztott figyelhetett meg a megtörténtekből. Valószínűleg azért nem ismerték fel a már megtörtént események sorozatát, mert a jövendölés vissza nyúlik két ezer évre. 2000-évvel ezelőtt a biblia megjövendölt egy hatalmas kiterjedésű napfogyatkozást, amely Isten akkori népét segítette, hogy egy háborút megnyerjenek. Ezt a jövendölést mára mindenki beteljesedetnek, hitte. Csak hogy az Új Szövetségben Krisztus még egyről beszélt az utolsó napokra nézve beszámolójában, a később megírt Új Szövetség könyvében. Krisztus jövendöléseit azonban senki sem vette figyelembe, mivel mindenki úgy vélte, hogy az Úr napja nem jöhet el egy olyan egyszerű napfogyatkozással, melyet az emberek is előre tudnak látni. Viszont a 2000-ik év előtti napfogyatkozást, Krisztus 2000-évvel korábban megjövendölte. Másrészről az Ószövetség egy napfogyatkozásról, míg az Új szövetség egy másik napfogyatkozásról ír. Ezt a Jelenések könyve is alátámasztja, miszerint az egyik 1000-év eltelte után, és a másik ezer esztendő betejesedése előtt megkezdi, az Úr hatalmát a földön. Vagyis Isten a 2000-ik év beteljesedése ellőtt, megkezdte hatalmát a földön.  Az ezeréves évezredfordulóra minden ember érzett valami bekövetkezendő nagy és hatalmas változást. Amit persze minden ember jogosan érzett meg, mert valóban történt valami. A jövendölés szerint attól a naptól fogva kezdi meg Isten hatalmát gyakorolni a földön, amikor is beteljesedik a megjövendölt napfogyatkozás. Így a bekövetkezendő jövendölések csak jelei lesznek azoknak, amiknek még be kell következniük. Erről a napról Krisztus így jövendölt: Jelek lesznek az utolsó napokban, a napban, holdban, csillagokban. /Lukács 21: 25/ Akkor majd a nap elsötétedik, és a hold nem fog fényleni. Majd ezek után lesz csillaghullás. Máté 24: 29/ Az írás szerint megverették a napnak harmad része, és a holdnak és a csillagoknak harmadrésze, hogy harmadrészük ne fényeskedjen fényével, és az éjszaka is hasonló képen. / Jelenések 8: 12/ Márk 13: 24, 25, / Ezek a két ezer éves jövendölések, hajszálpontosan úgy teljesedtek be a napfogyatkozással, ahogyan meg lettek írva. Mert a föld harmad részén volt a napfogyatkozás létre jötte. Ezen kívül a Zakariás 14: 7 verse ezt mondja még: Lesz egy nap, amelyen se, nappal se éjszaka nem lesz, de mégis világos lesz az éjszaka idején. Akkor a nap elsötétedik, azért hogy az Úr Isten napja eljöjjön a földre. Mert az Úr napja sötétség és nem világosság. /Joel 2: 30, 31 / Ámos 5: 18 / Ezen oknál fogva a hold és a nap elsötétednek, és a csillagok is bevonják fényüket. /Joel 2: 10 / Annak a napnak az ideje is rendelt lesz, mikor is az Úr délben nyugtassa le a napot, hogy besötétítse a földet fényes nappal. / Joel 3: 15 / Ámos 8: 9 / Az Úr maga így folytassa: „mikor eloltalak, beborítom az eget, s csillagait besötétítem és a hold, nem fényeskedik fényével, mert minden világító testet besötétítek. / Ezékiel 32: 7, 8 /Az ég csillagai akkor majd nem ragyogtatják fényüket, a holdnak fénye mégis olyan lesz, mint a napnak fénye. A napnak nap fénye, pedig hétszer erősebb lesz, úgy, mint hét napnak nap fénye. / Ésiás 13: 10, 13 /- 30: 26 / Máté 24: 29 /Ezek a jövendölések mind a napfogyatkozást jövendölték meg. Annyira egyértelműen napjainkra lett, és valósult meg hogy senki sem vette észre az Úr napjának beteljesedését. Merthogy a napfogyatkozás csak jele volt, annak hogy az Úr napja el kezdődött, és hogy az Isten országa elérkezett közénk. Ez azt jelentette Krisztus álltásai szerint, hogy a választottakat, vagyis az Úr gyermekeit össze széve, egyberekesztik a hatalmasságokat, hogy megtaníthassák őket az Úr hatalmas dolgaira, hogy együtt uralkodhassanak Istennel, és Krisztussal az emberek között. / Máté 24: 31 / Szinte minden jövendölés beteljesedett, amikről Krisztus beszélt. Mert az napig szolnak a jövendölések, amíg az Úr napja, amely világosság, de mégis sötétségig szólnak. Amik ezek után következnek az Isten szerinti titkokra, van bízva. Mert a Biblia arról a napról és óráról már nem számol be, hogy az egész emberiséget mikor is fogja meg ítélni az Úr. /Máté 24: 36/ Aki ezeket a jövendöléseket megérti, az azt is képes megérteni, amit Krisztus mondott: miszerint az Isten Országa nem jön el szemmel láthatólag, és hogy az Isten Országát senki sem fogja látni, mivel az Úr Országa a lélekben létezik csak. /Lukács 17: 20, 21 /Róma 14: 17 /1 korinthus 4: 20 /Lukács 12: 34/ Mért van mindez így? Mert Isten színlelővé tette az örök élethez vezető utat. Hogy mért? Azért mert az emberek gonoszok, önzők, magukat szeretők, és naivan okoskodók. /Ésiás28: 17/ Haragszik az Úr, mivel ember uralkodik emberen a maga kárára, s mert félre tanították a szent írást. Ki vette észre a jelet, ami a napfogyatkozás bekövetkeztével, a jövendölés szerint az Isten országa elközelgett? Mert Krisztus ezekről a napokról jövendölt jövendöléseikor. A Biblia szószerit, ezeket a szavakat írja: „Mindjárt, pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullnak, és az egeknek erőségei megrendülnek. És akkor megláttatik az ember fiának jele az égen. Vagyis nem Krisztus, csak az ő jele.
És akkor sír a föld minden nemzetsége, mert meglátják az ember fiát eljönni az ég felhőiben nagyhatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait, hogy egybe gyűjtsék az ő választottait. / Máté 24: 29-31. /
A mindjárt ama napok nyomorúságai után azt jelenti, hogy az előtte lévő jövendölések mind beteljesednek, lehet tekinteni. Az egeknek erőségei megrendülnek, pedig azt jelenti, hogy minden teremtett lélek megrendül szívében az Isten hatalmát látván, a napfogyatkozás bekövetkezte végett.  Az, pedig hogy Krisztus jele megláttatik az égen, egyértelműen csak a jel, amiből felismerhető a bekövetkezett napfogyatkozásból, a Krisztusi szavak értelmének jelentőségei, és előre látó képességének hatalma.  Majd végül egybe gyűjtik a választottakat, az Úr gyermekeit, hogy megértsék helyzetüket az emberek között, hogy felismerjék az Úr tanítása által az ősi titkok rejtelmét, és azt hogy mire hívta el az Isten őket. A Biblia jövendölései eddig szólnak, és a mi időnkben beteljesedtek. Ami ezután fog következni az a végítélet, amikor is Isten minden létező embert meg fog ítélni, és amely ítéletről csak az Isten tudja, hogy mikor és mely időben fog bekövetkezni. Sem Krisztus, sem az ég angyalai, sem a választott nemzetség nem tudja annak a napját. Csak Isten tudja azt, és csak az Isten döntheti el, hogy ki érdemli meg az örökkévalóságot. Habár Krisztusnak hatalma van, és Isten fiainak is, de a végítélkezést Isten fogja véghez vinni, mégpedig azért hogy mindenkinek az Istentől legyen kegyelme az életre nézve, és mindenki elsősorban az Istent dicsőítse. Krisztus és Isten fiainak uralkodása az emberek felett mindenkor teljes értékű lesz, de a végítélet az Istené.  Az emberiség a szószorros értelemben látni akarják az Isten eljövetelét, és Krisztus e szavait is szószerit akarják értelmezni. Holott az Istent soha senki sem látta, és soha nem fogja látni őt senki. Legalább is a Biblia ezt mondja, ha ugyan nem hazudik az Isten, és mégis az embereknek van igaza. Viszont az Úr azt mondja, hogy nem ember ő hogy hazudjék, tehát az emberek azok, akik elhitették tanításaikban az egyszerű embereket. Ha Isten valóban megjelenne, itt kő kövön nem maradna, mert az Isten, emésztő tűz, és emésztő láng Ő. Tehát szabad szemmel nem látható, csak lelkünkben érezhető az Ő jelenléte. Ezért mondta Krisztus, hogy az Úr országa nem lesz szemmel látható, sem azt nem mondhatják az emberek, hogy itt, vagy ott található, mert az Isten országa az emberben található. Az Úr napja sem véletlenül van a napfogyatkozás jeleivel meghatározva. Mert Krisztus csak jeleket jövendölt, mikor tanítványai az utolsó napokról kérdezték mesterét. Azon kívül jobb nekünk, hogy jeleket látnak szemeink, mint hogy az Istent látnánk, mert nemhiába mondja a Biblia, hogy soha senki sem látta az Istent éltében. Ezért az ember dolga hogy figyelje a bekövetkezendő jeleket, és várni az Úr ítéletének napját. Várni miközben tisztességes és becsületes életet próbálunk élni az Isteni parancsolatok által.




                        A hit törvénye



Az úrnál kétféle törvény létezik. Az egyik a bibliai törvénykönyv, a másik a hitből fakadó belső lelki törvény. A bibliai törvények betartásáért cserébe, az ember hosszú életet élhet a földön de, nem tud abból senki sem megigazulni úgy, hogy azt az Isten tökéletesnek tudja elfogadni. Ahhoz hogy Isten előtt tökéletesekké váljunk, lelkileg egy olyan szintre kell, hogy fejlődjünk, amiben képesek vagyunk megérteni a szeretet lényegét, az Isten értelmét, nagyságát, és a szeretetből fakadó engedelmességet. Mert ha valaki fél szívében, akkor abban nem lett teljesé az Isteni szeretet határtalan nagysága. Az igaz ember hitből él, és szeretetből fakadóan teszi mind azt, amit Isten elvárhat egy embertől. A bibliának e része az ember elé tárja, hogy Istennek milyen emberek is tetszenek. A Róma beleikhez írt levél, pontosan meg is határozza azt az ember típust, amely a tökéletesség útján halad Isten ismeretére. És a biblia szerint ennek eléréséhez, semmi szükség, valláshoz, illetve hittanulmányozó gyülekezethez tartozni. Mert Istennél nincsen személyválogatás, és mert nem azok az igazak az Úrellőt, akik hallgatják a bibliában leírtakat, hanem azok fognak megigazulni az Úrellőt, akik a törvényt betartsák szívből és lélekből./ Róma 2: 13/ a pogányokat hozza fel az Úr példaként. Mert azok a pogányok, akik nem járnak el templomokba, sem gyülekezetekbe, szeretetüknél fogva képesek betartani az Úr törvényeit, még akkor is, ha sosem olvastak bibliát. Természetüknél fogva lelkileg olyan beállítottságú ember típusokról van szó, akik eleve betartsák mindazt, ami a bibliai törvényekben le van írva. / Róma 2: 14, 15/ Isten parancsolatait a biblia olvasása nélkül úgy képesek betartani, mintha az Úr törvényei a szívükbe lenne beírva. A lényeg, az hogy mindazon emberek a tökéletesség útjában haladnak akik, nem azért tartsák be az Úr törvényeit, mert azt, muszáj betartani, hanem mert pusztán saját akaratukból, saját szeretetükből fakadóan, természetes dolognak tartván az Úr törvényeit az életre nézve, figyelembe veszik hogy Isten nem magáért alkotott törvényt, hanem az emberiség javáért. Mindezek mellet azt is figyelembe veszik, hogy az Úr, a szívbe is beírta törvényeit, ezért a minden napi életben figyelembe veszik a szív utasításait, ami lelki ismeretes életre utal. Voltaképpen arra törekednek, hogy lelki ismeretük ne vádolja őket az életük során, ezzel elkerülvén a lelki ismeret furdalás fájdalmait. A biblia pontosan levázolja azokat, akik tetszenek, és akik nem tetszenek az Úrnak. Viszont amit a biblia nagyon fontosnak tart, az hogy az Isteni törvényeket ne azért tartsuk be, mert muszáj, hanem mindent figyelembe véve, szeretetből fakadóan tegyük azt, amit tenni akarunk. Ezét is mondja a Szent Írás, a törvények betartásáért senki sem igazul meg, senki sem lesz tökéletesebb, és senki sem fog közelebb kerülni Istenhez. Hogy mért? Mert a Törvények azért adattak, hogy az embereknek jobb legyen, hogy meg tudjanak férni egymás mellet. A bűn ismerete a Törvény által lett ismerté az emberek közt, ezért a törvény betartói nem igazulhatnak meg, a törvény cselekedeteiből./ Róma3: 20 / Kizárólag a szeretetből fakadó hit a melyből megigazulhat az ember. Az ókori embereknek, amíg nem volt Istentől törvényük, nem is tudtak, arról hogy bizonyos dolgok bűnnek számítanak. Mindaddig, amíg az Úr átadta nekik a tíz parancsolatot. Onnan fogva vált ismeretessé, hogy bűn az, ha valaki lop, esetleg embert öl, vagy paráználkodik. Az akkori emberek Isten Törvényeiből értették meg, hogy mi számít bűnnek. Ezért mondja a Szent írás, hogy a bűn ismerete a törvényből ismerhető fel, és ezért abból senki sem igazulhat meg, legfeljebb becsületes és tisztességes életet élhet. Mert hit által leszünk igazakká, és hit által térünk arra az útra, amely az Isteni tökéletességre viszi az ember útját. Nem azok lesznek hit által igazakká, akik vallásosak, akik bibliatanulmányozók, vagy akik teljes életükben betartották az Úr törvényeit. Hanem akikben szeretetből munkálkodik a hit. Mert szeretetből képesek betartani az Úr parancsolatait. Az Isteni törvényeket nem úgy tartsák be, mint más, hanem lelki ismeretükhöz igazodva, Isteni életet képesek élni. Ezért is mondja az Írás, hogy a törvény cselekedeteiből, a törvény cselekedetei nélkül, hit által kell meg igazulni. A szívünkből kell, hogy fakadjon az erő, mellyel legyőzzük azokat a dolgokat melyek az Úr szemében helytelenek.  /Róma3: 28/ Számítanak ugyan cselekedeteink a minden napi életre nézve, de abban nem, hogy, az Úr, ellőt megigazultakká váljunk. Mehet az ember prédikálni, vagy hitvallást gyakorolni, vagy templomba járni, betarthassa a nép a tíz parancsolat minden törvényét, mert az Úrellőt akkor sem fog meg igazulni egy ember sem. Mert a törvények azért adattak, hogy az jobbá tegyen bennünket. Nem hiába dicsekszik az Úr a szent biblián keresztül a pogányokkal, akik természetüknél fogva, lelki ismeretesen betartsák az igét és a törvényeket. / Róma2: 14, 15 / Ebben a bibliai versben bebizonyosodik hogy semmi szükség nem volt, arra hogy az emberek a vallásért, vallási haburúkat vívjanak egymással, vagy hogy prédikálással nevet szerezzenek maguknak az emberek között, vagy hogy vitatkozzanak, és kutassák a bibliai értelmezéseket. Mert hogy úgy is a szívből származó, Isten szerinti lelki ismeretes életmód, az, ami számít. És erre a pogányokat adta például az Úr. A bibliatanulmányozást, pedig mind addig ellehet felejteni, amíg az úr fiai meg nem jelenek közöttünk, hogy megtaníthassák velünk az isten titkait. Mert nélkülük amúgy sem, juthat senki sem tökéletességre. Övékké az Isteni tisztelet, a fiúság, a törvényadás minden hatalma, az Istennel kötött szövetségek, és közülük való a Krisztus is test szerint, aki vérszerinti testvérük Isten gyermekeinek, és aki mindenki fel lett állandó Istenné lett. /Róma 9: 4, 5 / Egyértelműen a szeretettel lehet Isten törvényeit betölteni./ Róma13: 10/ Jézus két fő parancsolatba tömörítette az Isten összes parancsolatát, a tíz parancsolatot, és a hozzá tartozó 600-z értelmezést. Az első így szól:
„Szeresd az Istent teljes szívedből, teljes erődből, teljes lelkedből, teljes elméddel.”
A második, pedig ez:
„Szeresd felebarátiadat úgy, mint önmagadat.” E-két fő parancsolatban rejlik az Úr összes törvénye. /Máté 22: 37, 38, 39, 40/ Semmi szükség Bibliatanulmányozásokra, semmi szükség Bibliakutatókra, sem vallási szertartásokra, sem prédikálásra, sem hasonlókra.  E-két fő parancsolat betartója és betartói, számítanak hitből származó embereknek. Azok, akik szeretetből, szível lélekkel, élik a minden napjaikat, az Úr törvényeinek betartása mellet. A hitből valók úgy szeretik Istenüket, mint ahogyan egy anya szereti gyermekét, vagy ahogyan egy gyermek szereti az édes apját. A hitből valók szeretete, szívből és lélekből fakad. Krisztus is hitből való volt, mert szeretete az Úr felé és ember társai felé határtalan volt. Hogy kik a hitből valók? A Biblia szerint azok, akik nem kérdezősködnek az iránt, hogy Isten kit hoz le, illetve kit visz fel a mennyek Országába. A hitből valók egyszerű módon elhiszik, hogy Krisztus fentről közénk születet, és hiszik hogy halála után feltámadott. / Róma10: 6, 7,/ a Bibliai törvények betöltése a szeretetünk erejétől függ. / Róma 13: 10 / Hogy mért fontos szeretni Istent, és mind azt, ami tőle származik? Mert senki sem önmagának él, és senki sem önmagáért hal meg, mert ha élünk az Isten akartjából élünk, ha pedig meghalunk az Úr akartjából halunk meg.

A szeretet lényege abban rejlik, ha szívünkben érezzük erejét, tisztaságát, egyszerűségét. Isten szeretetünk alapján fog megítélni, hogy valójában milyen emberek is vagyunk. Aki kevésbé képes szeretni, annak kevésbé bocsáttatik meg, de aki képes, arra hogy nagyon tud szeretni, annak nagyon sok bűne meg bocsáttatik. Mert minden Isteni parancsolatnak az lenne a célja hogy, mindenki tiszta szívből, jó lelki ismeretből, és igaz hitből való szeretettel élje az életét. /1 Tímótheus 1: 5 / Mert nem beszédből áll az Isten országa, hanem lelki erőből. Ezért is mondja Krisztus, hogy az Isten Országa nem jő el szemmel láthatólag, mert az Isten országa bennetek van./1 Korinthus 4: 20 / Lukács 17: 20 / Az igaz hogy Isten gyermekei olyanok, mint maga a Krisztus, de ennek ellenére mindenkinek, aki az Úr útját választja, olyannak kell lennie, mint amilyen a Krisztus volt. Nem véletlenül mondta Krisztus, hogy az Isten országa bennetek van. Mert hogy ezzel azt fejezi ki, hogy a teremtés pillanatától mindenki az Úr lelkéből kapott erőt, arra nézve, hogy élni és gondolkodni tudjon. Mindenki az Úr képmására lett megteremtve. S miben vagyunk mi képmásai Istennek, ha nem lelki képen? Akik hiszik, hogy teremtés útján, Isten keze munkái vagyunk, azok azt is elhiszik, hogy Isten nemcsak testet teremtet nekünk, de lelket, szívet, gondolatokat, és érzelmeket is plántált belénk. 
Minden érzelem, gondolat, szó, mondat, és egész tudat állapotunk az Úrtól származik. Teremtőnk a létező összes érzését, gondolatait, megformálva az emberbe ültette. Ezért vagyunk Isten képmásai, tükör képei. Ezért mondja Krisztus, hogy Isten országa bennünk van, mert mindenkiben az Isten lelke lakozik. Istentől nyertük gondolatainkat, érzéseinket, és a szeretetre képes hajlamainkat. Az Úr megformált bennünket a saját belső képmására, hogy hasonlóak legyünk mind gondolkozásban, mind érzelemben hozzá. Ahhoz hogy ezt felismerjük, és hogy hasonló módon gondolkozzunk, erősen figyelnünk kell belső hangjainkra, legbensőségesebb érzéseinkre, lelki világunkra.



                    Isten mért teremtett gonoszságot?

   
    Ha valami baj ér bennünket, mindig meg kérdezzük, Isten mért teremtett ennyi rosszat? Mért volt szükség, arra, hogy a rosszat is megteremtse a sok jó dolog mellé? Ezt a részét biztosan sokan nem értik az életben. Én viszont értem, mert elgondolkoztam a teremtés műveletein. A gondolataink nem jöhettek maguktól létre, mert Isten alkotta azokat belénk. Megalkotta a jó gondolatokat, de a jó gondolatokat senki sem ismerte volna fel, sem a jó érzéseket, sem a szeretet. Hogy mért? Azért mert ha nem tudunk, arról hogy valaminek van ellenkező, ellentette, akkor arról sem tudunk, hogy a meglévő dolgaink mire is valók valójában. Az emberi szabad akarat megnyilvánulása elsősorban abban rejlik, hogy tudatosan különbséget tehetünk jó és rossz között. Azért vagyunk tudatos gondolkodó lények, mert lépessek, vagyunk meghatározni a jó és rossz közötti különbséget.  Az ember azért is mondja közmondásaiban, azt hogy, minden rosszban van valami jó, és bizony minden jóban van valami rossz is. Tehát mire valóak a rossz dolgok? Arra hogy felismerjük, és meg értsük belőle a jó értelmét, értékét, és ellengethetetlenségét Ha csak a jó dolgok értelmének jelentőségét ismernénk, és ha a rossz dolgokról fogalmunk sem lenne, akkor hiányozna az emberből a tudat lényege, vagyis különbség tétel hiányában nem tudnánk értékelni mind azt a jót melyben élünk. A jó értékét vesztené, mivel nem látnánk meg benne, az értéket. Isten tehát a szabad akaratot így biztosította az ember számára.” Az Úr teremtette a világosságot, és a sötétséget, Ő szerez békességet, és Ő az, aki megteremtette a rosszat és a gonoszságot.” /. Ézsaiás 45: 7 / Isten tehát az emberi felfogó képességért teremtett rosszat, és nem gonoszságból. Az emberiség szabad akartjának volta rejlik, abban hogy felismerhetővé tette számunkra mind a jót, mind a rosszat. A jó pont úgy nincs meg a rossz nélkül, mint ahogyan a világosság sincs meg a sötétség nélkül. Viszont Isten mindig azt mondja: válaszd a jót, hogy jó dolgod lehessen. Sosem mondta az Úr, hogy éjjel a sötétség leple alatt éljük a minden napjainkat, hanem nappal kell élni, dolgozni és minden dolgainkat elvégezni. Hasonlóan az éjjeli sötétséghez, senkinek sem kell választania a rosszat, mert az csak úgy van, mert a rossz, pont olyan létfontosságú életelem, mint az hogy van nappal, és sötétség. Legyünk a nappal gyermekei, és ne legyen a sötétséghez közünk. Tehát azért mert van, nem azt jelenti, hogy nekünk ahhoz közünk lehet. Mert az éjjel is, a rossz is, azért van, mert Isten szerint lennie kell, mert ezekből tudjuk meg határozni, a jó és rossz közötti különbséget. Ennek ellenére sokan mégis a sötétséget, a rossz dolgokat válasszák Sokan a mai napig, sem tudnak különbséget tenni jó és rossz között. Ez, pedig azt jelenti, hogy még nem értek meg, sem tudatilag, sem érzelmileg, sem lelkileg arra, hogy meg tudják különböztetni a jót a rossztól, a rosszat, pedig a jótól. A teremtés óta ez az időszak arra szolgált, hogy az emberiség lelkileg, és tudatilag felfejlődjék arra az alapvető szintre, hogy képesek legyenek különbséget tenni, létfontosságú dolgok között. Ez az időszak az emberiség próba időszaka is volt egyúttal. Az eltelt évezredek arra szolgáltak, hogy megértsük az emberi lét értelmét, az Isten lényegét, és azt hogy születésünkkel és halálunkkal, milyen Isteni célt szolgálunk. Mert hogy semmi sem magától történik, mint ahogyan semmi sem magától jött létre. Istennek minden megtörtént, és minden ezután történő dologgal, célja van. Az Úr semmit sem tesz céltalanul, sem értelmetlenül. A jelképes paradicsomi kiűzetés óta, minden ember, születésével halálra van ítélve. A Biblia e magyarázatát az ember halálára nézve, sosem tudtam elfogadni. Hiszen minden gyermek, aki csak a világra jön, az még nem vétett Isten ellen. Minden új szülött tökéletesen bűnmentes, tiszta lelkű, és ártatlan. Maga Krisztus is a gyermekek ártatlanságát hozta fel példaként az embereknek. Az hogy örököltük a halál állapotát Ádámtól és Évától, még nem jelenti, azt hogy minden tiszta lelkű ember, ártatlanul kell, hogy meg öregedjék, és meg fáradtan meghalljék. Az igazatmegvallva a paradicsomi élet a teremtés időszakában, csak példázat, csak egy jelképes esti mese, melyből csak annyit foghatunk fel, hogy az ősszülők hibájából mindenkinek meg kell halnia. Mese azoknak, akik annyira rettegnek az Istentől, hogy még elgondolkozni sem mernek a valós tényeken.  
Azért értelmezem mesének a paradicsomi állapotot, mert ha egy szülőnek halálos bűne van, az nem jelenti azt, hogy a gyermeket is halálra kell ítélni. Mert mi köze a gyermeknek a szülő bűnéhez, vagy mi köze a szülőnek, felnőtt gyermeke bűnéhez?
Az hogy megkel halnunk, az hogy szenvedések árán juthatunk egy csepp jóhoz, és az hogy a halál, minden emberre ki hatott, egészen mást takar, mint ami le van vázolva a termési könyvben. Az egésznek az oka az emberi szabad akarat megnyilvánulása, felismerése, az emberi gondolat és érzelem világ ki tökéletesítése, a létünk és Isten létének megbecsülése, tisztelése, megismerése. Testünk-lelkünk felfedezése, a jó és rossz közötti dolgok meg különböztetése, az engedelmességre való hajlam, de legfőképpen a szeretet meg ismerése, helyes használata az, ami végett halálra lett minden ember ítélve. Mindaddig, amíg felismerjük ezeket. Az emberi halál volt az egyetlen megoldás az Isten részéről, hogy a tanítási időszak alatt ne uralkodjon, és ne hatalmasodjon el a bűn az emberiség között. Ha ez alatt az idő alatt örök életűek lettünk volna, nem ismerhettük volna meg az élet meg becsülni való felét, mivel az emberi gonoszság nagyobb mértéke nem tette volna lehetővé, hogy oda figyeljünk az élet szeretet teljes oldalaira. A mai apróbb gondok sem nagyon engedik, hogy eltűnődjünk az élet mivoltán, hát még ha a bűn és a gondok, nagyobb mértékűek lennének, akkor aztán semmi lelki dologra nem tudnánk oda figyelni. Sokan megkérdezik: Isten mire vár még? Isten arra vár, hogy a felsorolt dolgok teljes értékűek legyenek minden ember szívében, mert az Úr senkit sem akar a halálban hagyni, mert ő mindenkinek örök életet szánt. Senki halálát nem kívánja az Úr, mert mindenkit meg őrzött ez idáig hatalmas szívében, így mindenkinek vissza is fogja azt adni.  Az Úr hatalmánál fogva a halál állapotát mindössze egy alvó állapotnak tekinti, és hatalmánál fogva mindenkit fel tud ébreszteni. Végeredményül Isteni szemszögből nézve, a cél, az emberiség tökéletessé tétele. A jó dolgok megismerése, és azok teljes értékű használata. A szeretet létre hozása, és a szeretet teljes élet meg becsülése. Ezekből az Isteni célokból lehet valóság teljesen meg érteni, hogy semmi szükség Bibliatanulmányozásokra, sem gyülekezeti összejövetelekre, mert a Biblia szent irataiban senki sem találja meg az örök élet titkát. A minden napi élet gondjainak megoldása, és Isten törvényeinek betartása, sokkal nagyobb kihívás, és egy szeretet teljes élet kialakítása, sokkal közelebb visz mind embertársainkhoz, mind teremtőnkhöz. Istennek sosem volt az emberiséggel olyan célja, hogy mindenkiből okos Bibliaismerő legyen. Mert hogy a Bibliai ismeretek teljessége, kizárólag az Isten gyermekeinek dolga. A Bibliai történetek, pedig az emberiség okulására lettek.
Nem az emberiség dolga a Bibliát megismerni, mert az emberiségnek meg van a minden napi gondja baja. Ezért is íródott számukra a tíz parancsolat, és a szeretet törvényeinek betartása. Míg Isten gyermekeinek az egész Bibliát úgy kell ismerniük, mint a tenyerüket. Nekik kell ismerni, mert ők lesznek a földön az emberiség uralkodói. Egy uralkodónak teljesen ismerni kell az Isteni törvények minden morzsáját, míg az engedelmes népnek elég, ha a törvényeket betartsák.
Visszatérve- e rész fejezetének lényegéhez, a rossz dolgok elsősorban, az Isteni tíz parancsolatból ismerhetőek fel. Amióta létezik az Úr törvénye, azóta tudjuk, hogy mi számít rossznak. De azok az egyszerű, az életben előforduló rossz dolgokkal mit kezdjen az ember, amikre a Bibliában nem találunk tanácsot? Mert bizony vannak apróbb gondok, nagyon pici bűnök, melyeket, ha nem tudunk korrigálni, bizony csak idő kérdése és eluralkodnak az ember életén. Mert akár a jó dolgok, akár a rossz dolgok, olyanok, mint a vetőmag, melyek felnőnek és a maga idejében, megteremnek. Ezért az olyan ember, aki lelkileg elég fejlet, hogy ezt meg értse, az tudja, hogy mit mikor kell megöntözni szívében, esetleg kigazolni testének lelkéből.
Ezeknél az élet részeknél kell tudni lelkiismeretes életet választani, a szeretet alapjaira támaszkodva. Három fő dologból áll az ember élete, hit, remény, szeretet, és ezek közül a szeretet a legnagyobb. Mert ha nincs bennünk szeretet, semmik sem vagyunk. Sőt ha nem tudunk szeretni, élni sincs kedvünk. Szeretet nélkül nem tud egy ember sem élni, mert hogy a szeretet ereje tart életben minden embert. És ezt szó szerint értem, mert a szeretetnek életet adó ereje van. Nem hiába mondja az Úr, hogy aki nagyon szeret, annak nagyon sok bűne meg bocsáttatik. Mert aki képes szeretni, az teljességgel képes megbocsátani. Számunkra nagyon fontos hogy Isten meg bocsátó legyen, mivel sok bűne van az embernek.  Ezzel párhuzamosan az Úr is elvárja mi tőlünk, hogy meg tudjunk bocsátani embertársainknak, mert amilyen ítélettel vagyunk másokra nézve, olyan ítélettel lesz miránk nézve az Úr. Ahogy ítélünk, és ahogyan elítélünk másokat, Isten is úgy fog bennünket megítélni. Krisztus szerint nem a szálkát kell észre venni embertársainkban, hanem a gerendát a saját szemünkben. A megbocsátás a lényeg, és a megbocsátás mellet az őszítne szeretet használata, amelynek hosszú tűréssel kell párosulnia. Tűrni az elviselhetetlennek tűnő dolgokat, békésen élni a békétlenséggel, őszintén szeretni miközben nem vagyunk szeretve, viselni a vereséget háborúskodás nélkül, és szeretni kitartóan minden rosszban még akkor is mikor úgy hisszük nincs már sem reményünk, sem hitünk. Aki mind erre képes, annak lelki ereje már majdnem arra a szintre fejlődött, amit valójában elvár tőlünk az Úr Isten. Mert az Úr ítélete elsősorban abból áll, hogy meg méri az ember erejét, a szeretetre való hajlamát. / 1 Korinthus 2: 14 / Meg mér bennünket az Úr, hogy lelkileg mire is vagyunk képesek, s hogy ez alapján mit is bízhat ránk az életben. Ahogyan Krisztus hordta a maga terhét és keresztjét, úgy minden embernek külön- külön hordania kell a saját keresztfáját. Az, pedig hogy meg kell halnunk, csak az embernek tűnik úgy, mert Isten hatalmánál fogva senkit sem tud hallottként tekinteni, mert mindenkinek vissza tudja adni a saját testét az ujjá születéskor.
            Az ujjá születés fürdője, mely nem vízzel történik



    Hogy mit jelent az ujjá születés fürdője? És mért van szüksége erre az embernek? Krisztus és a Biblia szavai ezekre is kielégítő válaszokat biztosítanak az emberiségnek. De az újjászületés fürdője elsősorban az Úr gyermekeire vonatkozik. A Biblia szavai elsőként őket jelöli meg az újjászületés fürdőjében, mint hivatalosokat és kiválasztottakat. Az igazat megvallva döbbenetes miközben olvasom a Bibliát, hogy menyire nagy jelentőségük van az Úr gyermekeinek Isteni szemszögből. Sokszor úgy érzem, hogy már csak ők a fontosak Istennek, de mindig találok azért olyan részeket is, ahol, az emberiség megmentése is fontos. Azt viszont meg kell értenünk, hogy az Úr gyermekei azért elsők mindenben, mert álltaluk váltatik meg minden ember. És mert így teljes az Isten akarata, hogy az Úr gyermekei nélkül senki sem juthat tökéletességre. Krisztus volta is hatalmas befolyással bír e tekintetben. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” / János 3: 16 / Sokan véres, és pusztító végítéletet várnak, pedig nem azért küldte Isten fiát a világra, hanem hogy megtartassák a világ a Krisztusban való hit által. / János 3: 17 / Valamikor réges régen, de nem is az a fontos hogy mikor, hanem az hogy Krisztus mit mondott annak idején Nicodémus kérdéseire, az újjászületéssel kapcsolatban.
Jézus ezeket a szavakat mondta. „Bizony mondom néked: ha valaki nem születik meg újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. Nikodémus pedig meg kérdezte, hogy mi módon születhetik az ember, ha vén??  És vajon bemehet e az ember még egyszer az anyjának méhébe másodszor is, hogy megszülessék? Jézus ezt felelte: bizony mondom néked, ha valaki nem születik meg újonnan, víztől és lélektől, nem mehet be az Isten országába.” / János 3: 2-5. / Ezen kívül útalt még arra is, hogy ne reménykedjen senki a mennyországban, hogy oda lehetne bármi módon is jutni. Mert csak Krisztusnak adatott meg, hogy onnét ide jöjjön, és csak neki adatott meg hogy oda visszatérjen. / János 3: 13 / Ezen oknál fogva, nem létezhet a mennyország egyetlen ember számára sem, mert e kijelentésével Krisztus elmondta, hogy ő az egyetlen és az egyedüli lény, aki onnan jött, és aki oda visszamehet.  Ezért mondja a Biblia, hogy akik hitből valóak, nem kérdeznek olyan butaságokat, hogy ki megy, illetve ki jöhet le a mennyországból. Mert a hitből valóak tisztában vannak ezeknek ismeretével. Ezek ismeretének tényét a Biblia több helyen is ismerteti, így azok, akik abban reménykednek, hogy a halál után a mennyországba lehetne kerülni, azok igen nagyot tévednek. Félre tanították a Bibliai ismereteket azok, akik Bibliai oktatóknak tartsák magukat. / Efézus 4: 9, 10 / Mert a hitből valók nem kérdeznek ezekről, mert tudják, hogy ha az ember, embernek lett megteremtve, akkor az mindig embernek fog megszületni is. Krisztus az egyedüli, aki halála után vissza térhetet oda, ahonnét eleve származott.  Minden teremtett lélek oda tér vissza, ahova teremtve lett. Aki földi az a földre, és aki menyei az a menyekbe, születik.  Krisztuson kívül, pedig senki sem született a menyből, hogy oda visszamehessen. Isten gyermekei sem a menyekből valóak, hanem Dávid király leszármazottai, kiket az Úr kiválasztott hogy az Ő fiai legyenek, és jogos királyságukkal megkezdhessék uralmukat. Mivel Isten azt mondta, hogy két tanúbizonyság tétele az igaz, így Krisztusnak bizonyságot kellet tennie az Úrról, és hasonlóan az Isten is bizonyságot tesz önmagáról. Krisztus nem félre beszélt, amikor Nikodémusnak azt felelte, hogy senki sem lássa meg azt az Isten országát, amit persze amúgy sem lehet látni emberi szemmel, de mindazok meglássák, akik újra megszületnek, akik másodszor is bemennek az anyjuk méhébe, hogy onnét jöjjenek a világra. / János 3: 2-5. / Vagyis legalább egyszer mindenkinek újra kell születnie, és felnőtté válnia. És akik újra élnek, azoknak lehetőségük van arra, hogy meg ismerjék az Úr Isten országát. Ha valaki ezen csodálkozik, csodálkozzon, mert ezek Krisztus szavai.  Vagy talán az Istennek lehetetlen a holtakat ekképpen, a világra hozni még egyszer? Az Isten megmondta már számtalanszor, hogy ő nem a holtak Istene, hanem az élőké. Az Isten előtt semmi sem lehetetlen. Mégis a Biblia szerint ez nem számít feltámadásnak, mert a feltámadás akkor kezdődik meg, amikor is Isten Szent Lelkében meg szenteltettünk, azzal hogy az Úr meglátogat bennünket. De nem látható módon, hanem lélekben, mert hogy az Istent soha senki sem látta. Jób is utalt az ó korban arra, amit Krisztus megmagyarázott. Ezt mondta: ”És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. / Jób 19: 26 / Tehát már akkor nyilvánvaló volt, hogy legalább egyszer emberi módon meg kell halni ahhoz, hogy meg lássuk az Istent. Mert a Zsoltáros is tudta hogy halála után, az utolsó napokban fel fog serkenni, vagyis meg fog születni. / Zsoltárok 17: 15 / Dánielnek sem mondott mást az Úr csak, azt hogy az utolsó napoknak az idején, még egyszer meg fog születni. / Dániel 12: 13 / Majd a Dániel 12: 1, 2, versei ezt mondják: Abban az időben felkel Mihály, a nagyfejedelem, és abban az időben meg szabadul mindenki, aki beírva találtatott az élet könyvébe. És sokan, akik alusznak a föld poraiban, felserkennek. Némelyek örök életre, némelyek, pedig szintén, arra hogy elvesszenek.  Az egésznek az élet próbája, pedig az, hogy senki sem tudja hogy másodszor éli az életét. Senki sem tudja, hogy Istentől még egy lehetőséget kapott arra nézve, hogy az ember megváltozzék. Az Ezékiel 37: 13-ban, pedig Isten elmondja hogy ő mire képes hatalmánál fogva. Elmondja, hogy megnyitja az emberek sírjait, és előhoz onnét mindenkit. Krisztus, pedig a János 3: 2-5. ig. terjedő Bibliai versekben elmondja, hogy Isten hogyan fog mindenkit a világra hozni az utolsó időkben. Bármenyire is hihetetlen azok a szavak amiket leírtam, igazaknak kell hogy legyenek, merthogy a Biblia mondja e igazságokat és tényeket. De még mindig jobb mindenki számára, az hogy, saját anyáinktól születünk újra, mint az hogy a rothadó csontokból varázsolja elő a holtakat az Isten. Egyrészt azért nem térhet vissza az élők közé az ember egy szempillantás alatt, mert nemcsak azokat érné trauma, akik újra születnek, hanem az élőket is. Az újra megszületés Isten szerint nem a feltámadás. Azért nem, mert Isten szerint sose halt meg senki, csak éppen mély álomban volt. Az, pedig hogy valaki megszületik, annyit jelent hogy fel lett ébresztve mély álmából. Nem a saját képességeinkhez kell mérni az Úr erejét, mert az Úr mindenkitől hatalmasabb. A feltámadás akkor történik, meg amikor az Úr meg jelenik a bensőnkben, és megítél cselekedeteink alapján. Ezzel azonban még mindég nem nyertük el az örök életet. Az örök élet eléréséhez több kapun kell keresztül haladnia az embernek. Az hogy az Úr megítél gondolatban, a saját bensőnkben, az még csak azt jelenti, hogy nevünk be van írva az élet könyvébe. Ahhoz hogy el is nyerjük az örök élet jutalmát, tennünk, bizonyítanunk kell az Úr előtt, hogy tudunk és akarunk lelkiismeretes életet élni szeretettel. Ahhoz hogy az általam leírt Isteni kijelentéseket megértse az ember, olyan hiszékenynek kell lennie, amilyenről Krisztus beszélt. Miszerint ha nem lesznek olyanok az emberek, mint a kis gyermekek, nem mehetnek be az Isten országába. Sem meg nem érthetik az Isten szavait, sem a Krisztus mondandóit. A vallások, az egyházak, a hittanulmányozók, mind- mind csak okoskodnak, vitatkoznak, és erőltetik tanaikat, és azt, hogy aki nincs benne, gyülekezeteikben, mind elvesznek. Isten azonban azt mondja, hogy éld az életedet vidáman, nevetve, szeretetben, és az Úr parancsolataival összhangban. És az élet gondjai mellet mindenki növelje a már meglévő szeretetét, hosszú tűrését, megbocsátásra való hajlamát és alázatosságát. Mindenki tartsa meg hitét reményét, de legfőképpen a szeretetét. Az újjászületés fürdője az, amikor az Isten Szent Lelke ránk szál. Amikor a Szent Lélek befolyása alatt, olyan dolgokat tudunk meg, amelyek az Isten ősi titkairól szólnak, és arról hogy emberileg teljes változáson megyünk keresztül.  Ez a változás az, amikor is megértsük az Úr hozzánk való szeretetét, és az Isteni szeretetből meg indítatva, mi is szeretetünk növelésére törekszünk. A Szent Lélek egy olyan erő, ami Isten segítsége által közvetlen kapcsolat alakulhat ki, ember és Isten között. Mert az hogy az örök élethez eljussunk, meg kell értenünk, hogy az örök élet nem más, mint az hogy megismerjük lelkünkben, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldött a Jézus Krisztust.  / János 17: 3 / 



               

               


            A tíz parancsolat értelmezéseinek első része




    „Ne legyenek idegen isteneid én előttem. „Ez a parancsolat az Úr saját rendelése és végzése, ami azt fejezi ki, hogy, féljük az Istent, hogy megtarthassuk rendelt törvényeit, egész életünk során. Egy Isten van, és rajta kívül nincsen több. Ezért a parancsolat mind azoknak, akik képesek az Urat követni, kötelességük a teremtőt nem csak tisztelni, de teljes szívből, teljes lélekkel és erővel szeretni is. Isten mindenkitől elvárja hogy annyira ismerjük meg törvényeit, hogy azok a szívünkbe ívódjanak bele. És ugyan ezt a buzgóságot elvárja gyermekeinktől is, ezért mindenki Isten rendelése szerint, köteles gyermekeit úgy nevelni, hogy ismerjék az Úr törvényeit. Az Úr annyira fontosnak tartsa törvényeit, hogy arra kér mindenkit, sőt megköveteli, hogy mindenkor gyakoroljuk parancsolatainak meg ismerését. Azt mondja a Bibliában, mindenkor beszéljetek a törvényekről, amikor otthon ülsz, vagy amikor távol jársz, amikor lefekszel, és amikor felkelsz.
Kössed azokat inkább a te kezedre jegyül, és legyenek homlok kötőül a te szemeid ellőt. Írd fel azokat a parancsolatokat a te házadnak ajtajára, és a te kapuidra, hogy sose feledkezz meg a törvényekről. Féljétek az Urat, az Urat szolgáljátok, és ne járjatok idegen istenekhez. Szorosan tartsátok meg az Úr parancsolatait, bizonyságait, rendeléseit./ 5 Mózes 6: 1-25 /


                A második fő parancsolat

Ne készítsél magadnak faragot, képet, és semmi hasonlót, amik Isten féleségeget ábrázolnak. Pl. ne ábrázoljatok olyasmit, amik az égre, és égi dolgokra utalnak, vagy amelyek a föld alá, illetve a földi Istenekre utalnak. Ne készítsetek magatoknak bálványokat, se faragot, képeket, se oszlopokat ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok fel a földön, meg ne hajoljatok ezek előtt, mert ezt Isten parancsolja, mert az Úr mindezeket a dolgokat gyűlöli. / 3 Mózes 26: 1 / 5 Mózes 5: 8 / Nincsenek Istenek a bálványokban, ha pedig az Úr szol, szemtől szembe fog szólni, nem egy kőszoborból, vagy egy bálványból. /5 Mózes 5: 4 /




                A harmadik fő parancsolat




    Az Úrnak a te Istenednek nevét, a szádra hiába fel ne vedd. Mert nem hagyja büntetés nélkül azt az Úr, aki hiába valóvá teszi és felveszi az Úr nevét. Aki az égre esküszik, az olyan mintha az Úrra esküdne, ezért teljességgel senki se esküdjék az égre, mert az: az Úr királyi széke. Se a földre, mert Isten lábainak zsámolya az, se Jeruzsálemre mert az a nagy királynak városa. Se önmagunk fejére ne esküdjünk, mert egyetlen hajszálunkat sem tudjuk fehérré tenni, vagy feketévé. Legyen mindenki számára az úgy, úgy. A nem, nem. Az igen, igen. / Máté 5: 34-37 / 5 Mózes 5: 11 / Ne esküdjön hamisan senki Isten nevére, mert meg gyaláztatik az Úr neve az emberek között. Az Isten neve Jehova, aki egymaga felséges Úr az egész földön, és rajta kívül nincsen több, sem hatalmasabb. /83 Zsoltár 19 / Az Úr nevét senki sem fertőztetheti meg azzal, hogy Isten nevére hivatkozva bizonyos dolgokat kérnek, vagy meg tettetnek másokkal. Senki sem élhet vissza az Úr nevével, és az Úr hatalmával. A tíz parancsolat harmadik nagy törvénye ez, melyet senki sem szeghet meg. Krisztus annyira tiszteletben tartotta Isten eme parancsolatját, hogy ő maga sem használta sose az Úr valós nevét, sem Istenre nem esküdött, sem önmagára, és semmi hasonlóra.  Krisztus nem tevékenykedett az Úr neve alatt, mint Jehova tanúi, hanem ő az egyetlen Istent vallotta, mint szolga, aki az Úrtól való.





                    A negyedik fő parancsolat



    Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, amint megparancsolta azt Úr, hogy, hat napon átvégezd a dolgod, de a hetedik nap az Úrnak napja. Amelyen sem dolgozni, sem másokat dolgoztatni nem szabad. Ezen a napon mindenkinek pihenni kell, és ezen a napon mindenkinek meg kell emlékeznie, hogy, Isten hat napon át, teremtette a világot, és a hetedik napon megpihent. Ez a nap az, amikor el kell gondolkoznunk, azon hogy, Isten jó voltából létezünk, és hogy minden létező dolog az Úrtól való. Ezért kell hat napon átmunkálkodni, a hetedik nap, pedig a gyülekezésnek, a nyugvásnak, szombat napja kell, hogy legyen. / 3 Mózes 23: 3 /5 MÓZES 5: 3 / Istennél egy nap olyan, mint ezer esztendő, és az ezer esztendő olyan neki, mint az embernek egy nap. Tehát a hat nap azt jelenti, emberi mértékkel nézve, hogy Isten hat ezer év alatt teremtette a világot.



                    Az ötödik fő parancsolat


    Tiszteld apádat és anyádat. Senki sem szidalmazhatja szüleit, minden szülőnek, ha nem is a szeretet, de minimum a tiszteletadás, a megbecsülés, tisztelete jár. A gyermekek fogadjanak szót mindenkor szüleiknek, mert így igazságos az Úrnak. De a szűkök se ingereljék gyermekeiket, hanem neveljék az Úr tanítása és intése szerint őket. / Efézus 6: 1-4. / a szülők is legyenek egymásra jó akarattal, ás szándékkal, mert így kedves az Istennek. Az Isten törvényeit betartó férjnek, a feleség mindenkor szót fogadjon, és férje felé olyan engedelmességgel legyen, mintha teremtőjének engedelmeskedne. A férfiak, pedig szeressék feleségeiket, mint amilyen szeretettel Krisztus is volt ránk nézve, hogy az életét adta értünk. / Efézus 5: 22, 25, 24./ Az asszony mindenkor, mindenben engedelmes legyen férjének. Mert így kedves az Istennek.


                    A hatodik fő parancsolat



    Ne ölj, így szól az Isten parancsolata. Mert aki embert öl, az méltó az Isteni ítéletre. Ugyan úgy méltó az is az Isteni ítéletre, aki haragszik az ő testvérére ok nélkül. / Máté 5: 21, 22./ Aki gyűlöli az ő testvérét ok nélkül, az ember gyilkosnak számít az Úr szemében, és méltó az ítéletre. /1 János 3: 15./ krisztus áldozata nem válhat hiába valóvá, mert ha Krisztus képes volt az életét adni a bűnös lelkekért, akkor az embernek kötelessége szeretnie felebarátit, testvéreit, embertársait. Krisztus nem azért halt meg a bűnös emberekért, hogy mi ítéljük el őket akár okkal, akár ok nélkül. Krisztus nem a jókért jött, hanem azért hogy a bűnösöket megmentse. Ezen oknál fogva senki sem haragudhat, és nem ítélkezhet akár bűnösök felett, akár ok nélkül azokon, akiket az Úr meg akar menteni. Az Úr dolga az ítélet, az ember dolga, pedig az hogy szót fogadva betartsa az Úr törvényeit.
/ 5. Mózes 5: 17./


           
                    Hetedik fő parancsolat



    Ne paráználkodjál. /5, Mózes 5: 18./ Paráznaságnak számít, ha valaki vérszerinti testvérével hál, ha valaki házasságon kívüli nemi életet él. Paráznaság és fajtalankodás az, ha valaki szülőjének egyik tagjával, vagy saját nembeli társával él nemi életet. Krisztus óta, már az is a hetedik parancsolat alá esik aki, csak gondolatban viszi véghez az ilyen és hasonló fajtalanságokat, és paráznaságokat.  
Mert aki ezeken a bűnös dolgokon töri a fejét, az elülteti fejében a magot, mely, ha megérik, felszínre tör és vágyat ébresztve, az ember ellenállás nélkül bele megy az ehhez hasonló dolgokba. / Máté 5: 27, 28./ Tehát ha valaki asszonyra, vagy férfira tekint gonosz kívánságnak vágyából, az olyan mintha már paráználkodott volna. Bűnös paráznaságnak számít e tett, mivel az ember szövetséget köt saját szemeivel, és vágyat ébreszt önmagában olyan dolgokra, melyek a törvény szerint tiltottak.





                    Nyolcadik fő parancsolat



    Ne lopj. Aki lop és lebukik, annak az Úr törvénye azt mondja ki, hogy a lopott áru dupláját kell vissza fizetnie annak, akitől azt ellopta. Ha pedig nem tud miből fizetni a tolvaj, akkor szolgálja azt, akitől lopott, mindaddig, míg vissza nem fizeti az ellopott áru két vagy háromszorosát, vagy akár ötszörösét.  /2 Mózes22: 1,/ 5 Mózes 5: 19,/


                    Kilencedik fő parancsolat




    Ne tégy a te felebarátiad, és embertársaid ellen hamis tanúbizonyságot. Sose tanúskodjatok embertársaitok ellen hamisan, és ne hazudjatok olyat másra, ami nem igaz.  A Teremtő szerint a hamis tanura, és tanukra ugyan az a büntetés legyen, mint amit az, kapott volna, akire a hamiságaikat akarták fogni. / Példabeszédek 19: 9/ 5Mózes 5: 20/



                Tizedik fő parancsolat utolsó törvénye


    Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét vagy bármely házastársát. Ne sóhajtozz, és ne vágyakozz a te szívedben a te felebarátod házára és vagyonára. / Róma 7: 7/ 2 Mózes20: 17./ Istennek e törvénye egyértelműen azt mutassa, meg hogy ne kívánjunk olyasmit, melyet nem kívánhatunk. Ha csak gondolatban olyasmit kívánunk, amit nem szabad, akkor a tizedik fő parancsolat törvényeinek rendelése, kimondja ránk az Úr halálos ítéletét.



    Az Úr törvényeinek áthágása, halálbüntetést rónak arra, aki azokat áthágja.
Nem kegyetlen az Úr, mert törvények nélkül a fejetetejére állna a világ. Teremtőnk kegyelménél fogva akár, kétszer, vagy háromszor is megbocsát, ha vétkezünk törvényei ellen. Mert van halálos bűn, és nem halálos bűn is. / Zsidók 10: 28 / De aki e felül is vét a törvények ellen, az irgalmatlanul meghal. Ez, pedig azt jelenti, hogy az ember megöregszik, megbetegszik, és meghal. Ki az, aki az Isteni törvények ellen még sosem vétkezett? Mert ha van ilyen, az akár örökké is élhet Isten jóvoltából.  Egyértelműen nem a gyülekezetekben, hit tanulmányozások révén érhető el a hosszú élet, vagy az örök élet, hanem a minden napok alatti, a Bibliai törvények betartása az, mely nem csak hosszú életet busztósít, de azt is, hogy teremtőnk felfigyel ránk. Emlékezzünk csak arra mikor egy tömeg meg akart kövezni egy parázna nőt. Krisztus azt mondta, az vesse rá az első követ, aki nem bűnös semmiben. A végeredmény az lett hogy senki sem dobta meg kővel a parázna nőt.
Mert minden ember kivétel nélkül bűnös ezen a földön. Mindenkinek van valami bűne, hibája, és tökéletlensége. A tanulság, az hogy senki se ítélkezzék mások fellett, mert az ítélet az Úr dolga, a Krisztusé és Isten Szent gyermekeié.




               


                   

                    Kik azok, akik örökké élhetnek?



    Hát kérem ez bizony egy dillema az emberek köreiben. Az egyik szerint vallásosnak kell lenni, a másik szerint úgy kell ismernünk a Bibliát, mint a tenyerünket, és mások szerint sokat kell imádkozni meg prédikálni. 
Az Úr szerint valóban ismernünk kell a Bibliai tíz parancsolatot úgy, mint a tenyerünket, sőt még attól is jobban. Azon kívül mindenkinek hinnie kell Krisztus feltámadásában és az Istenben. És beszélni az elközelgő örök életről egymás között. Hogy ezekre képesek legyünk, nem kell templomokba járni, sem vallásosnak lenni, csak egyszerűen ismerni kell a tíz parancsolatot, és tudni kell azokat mindenkor betartani. Kik azok, aki örökké élhetnek? Az ellenkezőjét vissza kérdezve, kik azok, akik a mai napig is megöregszenek és meghalnak? Kivétel nélkül minden emberre kijutott a halál állapotából. És ha mindenkire kihatott a halál, úgy egy napon mindenkire ki fog hatni az örök élet léte is. Hogy mért van ez így? Hogy mért nem csak azok kapnak örök életet, akik nagyon vallásosak, vagy akik nagyon sokat prédikálnak? Azért mert senki sem önszántából kérte az Istent hogy megöregedve, megbetegedve, és megfáradva halljék meg. Az Isten akartjából hatott ki a halál minden emberre, ezek után, pedig jogos hogy minden embernek adott legyen a lehetőség az örök életre nézve. A Biblia ekképpen ír erről. „Amiképpen Ádámtól mindnyájan örököltük a halált, azonképpen a Krisztusban is mindenki megelevenítettig. Mert ha Ádámtól örökölhettük a halált, úgy Krisztustól örökölni fogjuk az örökké tartó életet. Különben mi haszna lett volna Krisztus véres áldozatának? „/ 1 Korinthus 15: 22./ Mert ha uralkodhatott a bűn az emberek halálára, ugyan úgy uralkodhat a kegyelem is, arra hogy mi emberek örök életűekké váljunk. / Róma 5: 21 / Miután ember által jött a halál ránk, azonképpen ember által fog kihatni az örök élet is mindenkire./ 1 Korinthus 15: 21 / Ahhoz hogy tisztán és érthetően felfogjuk az Úr akaratát, ismernünk kell a teremtés lényegét.



                    A teremtési beszámoló


    Isten embert teremtett a tökéletesség legnagyobb hatalmával, úgy hogy születésünkkel egyúttal halálra is lettünk ítélve. Halálra hogy a bűn ne szaporodjék el az emberek között. Tökéletesen megteremtette az emberi testet, és minden részünket pompásan megformált. Gondolatokat, megérzéseket is kaptunk. De a teremtés pillanatában még nem voltunk tisztában emberi képességeinkkel, sem gondolatvilágunk, sem érzelem világunk értelmének jelentőségével, sem annak hogy Isten minek parancsolgat nekünk. Én úgy gondolom, hogy az akkori ősszülők olyanok voltak felnőttként, mint egy mostani felfogású nyolc-tíz éves gyermek. De milyen más milyennek lehettek volna? Sokan azt képzelik, mivel Isten tökéletes embert alkotott, hogy ősszüleink minden eddigi embernél tökéletesebb lények lehetek. Én viszont azt mondom, hogy Isten testileg alkotott tökéletes emberpárt, az elme és lélek fejlődését azonban az időre bízta. A Bibliai beszámoló gyors léptekkel levázolja az ember teremtését, és a halál állapotának létrejöttét. Ahhoz hogy felfogjuk az ember működésének alapjait, elkel, hogy képzeljük magunkat Isten hatalmával. És hogy azzal a hatalommal az ember teremtésekor milyen buktatókba eshetünk, volna bele. Képzeljük csak el, ha Isteni hatalommal bírnánk biztosan, nem okozna gondot, az hogy létre kell hoznunk egy emberi testet. Az viszont hogy egy embert szabad akarattal ruházunk fel, az már valószínűleg nem menne egyik napról a másikra.  Mert nemcsak oda kell adni az embernek a szabad akarat lehetőségét, de rá kell venni arra is használóját, hogy felismerje szabadságát, hogy szabad akaratból azt tesz, amit csak akar. És mindezeken felül, az embert rá kell ébreszteni Isten törvényeire, és nem csak pusztán ráébreszteni, hanem az élet során megértetni, azt hogy szabad akaratból válassza az élete részének Isten törvényeit, mivel az Úr törvényei jók. A tökéletesség teljessége azt jelenti, hogy a test összhangban cselekszik a lélekkel. Amíg az ember szíve mást akar, mint az elméje, addig nem beszélhetünk tökéletességről. És a teremtés napjától ez volt a fő probléma, hogy az ember szíve mindig mást akart, mint az elmében lévő logikus, Istentől származó utasítások sora.  Magyarán amióta meg lettünk teremtve, folyton ellenállunk az Úr akaratának. Ellenállunk, habár ismerjük Istentelenségünk következményeit, mégsem tudunk, szível lélekkel szót fogadni. Elménk felfogja, hogy jó lenne szót fogadni, ellenben szívünk mindig mást akar. Nincs összhangban a kettő, és így nem tudunk szívvel lélekkel szót fogadni, amit az Úr szívvel és lélekkel vár el tőlünk, azt mi csak ésszel tudnánk cselekedni. És az ember mindaddig ellenáll az Istennek, amíg meg nem tanulja tisztán szeretni az Úr dolgait. Az Úr dolgait, pedig csak attól a naptól tudjuk megszeretni, amikor is már elég szenvedések árán, megtanuljuk, hogy az Isten csak jót akar nekünk. Ha felfogjuk, hogy Isten szeret bennünket, és ha megértsük, hogy az Istenhez tartozunk. Attól a naptól fogva, hogy felfedezzük szívünkben, hogy vonzódunk teremtőnkhöz, amikor is már megértsük, hogy szeressük teremtőnket, tiszta szívvel és lélekkel. Teremtőnk tehát azt várja, hogy szívünk és lelkünk összhangban legyen szabad akaratunkkal. Azért várja ezt az állapotot, hogy az ember ne érezze erőltetett menetnek az Isten követeléseit. Hogy az ember ne azért tegyen valamit valakiért, vagy akár önmagáért, mert muszáj, hanem azért mert jól esik szeretetből megtenni azt. Ezt az engedetlen állapotot jelképezi Isten, az emberi gyarlóságnak és gonoszságnak. Ez az állapot az ember sötét oldala, a tudatlanság mélysége, és a tudatlanságból fakadó gonoszság. Ez az engedetlen oldalunk mely annyi gonoszságot vált ki belőlünk, a sátáni sötét oldalunk. Mert habár az engedelmességre hajlamosak vagyunk, sötét oldalunk ellenben ellenáll minden jó cselekedetnek. Mintha nem a magunk urai lennénk, mert a saját kívánságaink rabságban tartanak. Fogva tartsák mind elménket, mind érzelmeinket mind addig, amíg elég tapasztalattal nem rendelkezünk arra, hogy ellenálljunk a helytelen kívánságainknak. A teremtéstől eltelt idő, pontosan azt a célt szolgálta,hogy az ember megértse, és szeretve fogadja el Isten akaratát és az örök élet, lehetőségét. Mert egyértelmű, az hogy az örökké tartó életnek nem őrültünk volna, ha nem tehettük volna azt, amit szabad akaratból megtehetünk. Azt senki se mondja, hogy nem tettük volna meg mindazt a rosszat, amit eddig is megtettünk. Ez az időszak arra szolgált, hogy ki rosszalkodjuk magunkat, hogy minden rossz cselekedeteinkből megértsük, hogy mit szabad és mit nem szabad megtennünk. Ez az időszak arra szolgált, hogy meggyűlöljük a sötét oldalunkat, hogy ne kívánjuk, és ne vágyakozzunk olyasmikre, amely dolgok nem szolgálják a szeretet teljes életet. 
Bármennyire furcsa de a bűnök sokasága és felhalmozódásának elkerülése végett döntött úgy Teremtőnk, hogy csak meghatározott, ideig tartó legyen az emberi élet. Csak vegyük figyelembe Sodoma és Gomora városainak gonoszságát, melyet az Úr azért semmisített meg, mert határtalanul elhatalmasodott azokban a városokban az emberi gonoszság. Istennek e cselekedete az egész világ számára példaként lett leírva a Szent Bibliában. Példaként hogy az emberek megértsék, hogy menyire el tud szaporodni a gonoszság, és hogy megértse az emberiség, hogy azért van szükség az emberi halandóságra, hogy az Úr mérgében ne semmisítse meg az egész világot. Azok, akik tudják, hogy rövid az élet, azok az emberek megpróbálnak úgy élni, hogy hasznossá teszik magukat azzal, hogy szeretet teljes életet próbálnak élni. Mások, pedig ezt megirigyelve, megpróbálnak hasonló életet élni. De ha egyszer a gonoszság elszaporodik, akkor még olyan emberek sem léteznének, akik próbálkozni akarjanak arra, hogy törekedjenek a jó elérésére. Istennek tehát nem volt könnyű dolga a teremtéskor, abban az időszakban, amikor a szabad akarat tudatát kellett úgy bele ültetni az emberbe, hogy az ember ne érezze fogságban magát, sőt inkább az volt a célja az Úrnak hogy mindenki érezze magát szabadnak, saját akarattal, saját döntésekkel. Ez, pedig azt eredményezte, hogy, senki sem akart irányított életet élni, hanem mindenki a saját életét irányítgatta az Istentől függetlenül. Az hogy Isten kiűzetett minket a paradicsomi kertből, ez pusztán csak annyit jelent, hogy Teremtőnk arra az időre lemondott mindnyájunkról, amíg mi emberek megértsük, hogy Isten nélkül véges, és értelmetlen az életünk. A paradicsomi kiűzetés tehát csak példázata, annak hogy Isten, ha nem is véglegesen de lemondott rólunk egy időre. A kígyó, aki a sátán engedetlenségét jelképezi, az egyértelműen az emberi engedetlen érzelmek állapotát mutassa meg. Azért ír valóság teljesen sátánról a Biblia, mert valóban sátáni engedetlenség rejlik az emberben.  Valóság teljes az, amikor is az emberi érzelem, a test kívánsága, teljesen mást akar, mint amit a józanész diktálna bizonyos helyzetekben.
Amíg az ember nem tanul meg uralkodni önmaga tettein, és gondolatain, mindaddig a szófogadás, , az alázat sem tud meg születni. Ezek az alapvető dolgok nélkül nem tudunk szót fogadni Istennek úgy, ahogyan kellene. Nem csak tetteinkkel, de teljes gondolatvilágunkkal az Úr akaratát kell, hogy szolgáljuk. S mindaddig ki leszünk űzetve a paradicsomból, amíg mi emberek a magunk útját választva, megtagadjuk az Úrnak akaratát. Mind addig, amíg megmakacsolva ragaszkodunk gyarló makacsságainkhoz, elképzeléseinkhez, tökéletlenségi állapotunkhoz. Hogy milyenek az emberek? A Biblia részletesen több helyjen is levázolja a különböző tulajdonságokat. Pl. önszeretők, önzők, makacsok, szeretetlenségre hajlók, paráználkodók, fajtalankodók, törvény megvetők, a rossznak szeretői a jónak gyűlölői. Amíg mások az elképzeléseink, mint Istennek, még ha cselekedeteink összhangban is vannak az Úr akaratával, elképzeléseink azonban nem értenek teljességgel egyet Istennel, nem lehet teljessé, a kapcsolatunk teremtőnkkel.
A mai emberiség eljutott arra a szintre, hogy észszerűnek véli az Isten által létre hozott törvényeket, utasításokat, rendeléseket. Viszont még nem jutott el oda a világ, hogy érzelmileg, lelkileg, szívvel tudjon örülni azoknak, amely dolgok egyszerűbbé, szebbé, és boldogabbá tehetné az emberi életet az Isten segítsége által. Isten arra vár, hogy elfogadjuk őt, és rendeléseit. A teremtéstől eltelt időszak arra szolgál, hogy megértsük az Úr akaratát, és hogy azokat az utasításokat el tudjuk úgy fogadni, hogy nem érezzük azt kényszernek. Nem akar az Úr mást, csak, azt hogy szeressük őt, megértsük őt, elfogadjuk őt, mint teremtőnket, mint az emberiség egyetlen Atyját. A tíz parancsolat rendelései is felhívják az emberek figyelmét, hogy az Úr mit kíván meg tőlünk. „Szeressetek teljes szívvel, teljes erővel, és teljes elmétekkel, mind az Istent, mind egymást, ezzel a szeretettel kell, hogy szeressétek. És ezek a szavak nemcsak a Mózesi törvénykönyvben találhatóak meg, hanem Krisztus is ezeket mondta, és ezért is jött közénk, hogy akár halálával is bebizonyította, hogy mennyire tud szeretni egy ember, ha akar. Krisztus azért halt meg, mert kitartott Isten igéje mellet, és kitartott mindvégig a bűnös emberek megmentéséért. Mekkora szeretet szükséges vajon ahhoz, hogy kitartva igazságunk mellet, nem egy igaz emberért áldozzuk fel magunkat, hanem egy gonoszért?
Krisztus, pedig sok bűnös emberért áldozta fel az életét. Krisztusban hatalmas volt az emberi szeretet, mert annyira szerette az embereket, hogy életét áldozta sokakért, pusztán, azért mert nem tagadta meg önmagát, az Istent, és célját hogy meg tud menteni sok életet, azzal hogy példát állít fel mindenkinek. Amit Krisztus ránk hagyott, az a szeretet lényege, fontosságának megértése, tisztelése. Ha az emberek képesek lennének azt a lelkületet felvenni, amivel Krisztus rendelkezet, akkor most sok embernek lehetne közvetlen kapcsolata a Teremtőjével. Isten céljai között ott szerepelt ez a kapcsolat felvétel a kezdetek óta, csak hogy az emberek mindez idáig nem fogadták be az Úr Istent lelkükbe.  Hogy mért fontos annyira nagyon hogy összhangban legyünk önmagunkkal? Mert az ember belső összhang hiányában, hajlamos a szétesésre, az összeomlásra, és arra hogy az elme megháborodjék. Amikor ez az állapot létrejön, az emberből felszínre törnek azok a gondolatok és érzések, amiktől feszűtekké, idegesekké, depresszívekké válunk. Ez az állapot akkor jön létre, mikor nem az történik, amit szeretnénk. Amikor mást kell megtennünk, mint ami jólesne. Sokszor mikor tudjuk, hogy nem jó következményei lesznek tetteinknek, akkor is hajlamosak vagyunk inkább vállalni tetteink következményeit, csakhogy azt tehessük, ami nekünk jólesik. Ezeket figyelembe véve, és azt hogy az Istentől való irányítás mennyire depresszívé tette volna a minden napi életünket, az ember inkább választotta volna az Istentől való elkülönülést, mint az Ő irányítása alatt úgy élni, hogy nem tehessük meg azt, amit akarunk. Ezért van, az hogy nincs közösségünk az Istennel, hogy nem vagyunk a paradicsomi kertben. Önszántunkból választottuk a halált, csak, azért hogy bármikor azt tehessünk, amit akarunk. És mindez ideig mit bizonyított az emberiség tetteivel? Csak, azt hogy senki sem tud boldogan élni, senkinek sincs szeretetteljes élete, nincsenek meg az ember számára azok a legfontosabb tényezők, amelyek emberi mivoltunkat kiemelhetnék tökéletlen életünk hétköznapjaiból. Egyszóval az Istentől való elkülönüléssel, az ember önmagát tagadta meg. Az önmegtagadás, pedig olyan mintha megvetnénk saját életünket, mintha halálra és betegségre kárhoztatnánk testünket. Az Istent hibáztassuk nyomorult életünk végett? Hibáztassuk, mert azt hisszük, hogy egy picit megkönnyebbülünk. De azzal hogy őt hibáztassuk még semmit, sem változtat azon a semmit mondó életen, amelyet a hiábavalóságra élünk.




                    Krisztus mért jött el hozzánk?


    Krisztus az abid hónapban született, vagyis február 12. én. Krisztus Jézus Dávid király sarjadéka, a szent Ábrahám magvából való királyi leszármazott. Szülei József és Mária, egyszerű hétköznapi emberek. Apja tiszteletben tartott ember volt az emberek között, aki ácsmunkákból tartotta, fen családját. Ábrahám leszármazottai, Izsák, Jákob, Dávid király, Salamon, Ezékiel, József, és ebből az ágból való a Krisztus. Ábrahámtól számítva Krisztusig, negyven két nemzetség telt el, ami durván számítva 400 évet jelent, Krisztus születéséig. Krisztus az Immánuel néven volt ismert az akkori korban. Az ő nevének jelentése a Jézus, és a János, ami egyben azt is jelenti, hogy vele az Isten. Krisztus megszületésével az akkori emberek azt képzelték, hogy a megváltó elhozza a várva várt megváltást, az örök életet. De mint kiderült továbbra is csak a hit, remény, és szeretet maradt meg. Körülbelül harminc esztendős korában kezdte meg tanításait, saját elvei alapján, ami az akkori vezetőknek nem tetszett, mivel egészen mást tanított, mint ahogyan azt az akkori vallásvezető emberek szerették volna. Krisztus szeretetéből fakadóan, saját lelkének utasításaira hallgatva tanította és oktatta az embereket az Isteni dolgokról.  
Nehéz élete volt. Még mielőtt megkezdte volna tanításait, már ellőtte lelkileg és érzelmileg megviselt, és fájdalmas szívvel élte az életét. Nem volt depressziós, sem lelki sérült, Ő csak úgy egyszerűen szomorú volt, és egyedül érezte magát az emberek között. Főleg akkor érezte egyedül magát, amikor megtudta, hogy neki az Isten az Apja. Nem az Isten miatt volt szomorú, hanem mert fel kellet dolgoznia, hogy ki is ő. Időre volt szüksége hogy feldolgozza hova tartozását, és eldöntse élete további teendőit. Krisztus is ember volt, mert ugyanúgy szerelmes volt egy lányba, mint ahogyan bárki szerelembe eshet. De mivel tudta hogy előbb utóbb vissza kell mennie az Istenhez, ezért egy életen át, uralkodnia kellet az érzelmein, hogy ne élje emberi mivoltát, hiábavalóan. Harminc három emberi éve úgy telt el, hogy egész élete során meg kellet tagadnia, hogy embernek születet. Harminc éves korában lett nagykorú, és mindössze három és fél évet taníthatta az embereket a Teremtőről, az élet lényegéről, és a szeretet fontosságáról. Ábrahámtól számítva 400 évet kellet várni a megváltó életet adó szavainak jelentőségére, és az emberek mindössze három és fél évet hagyták tanítani, azt az embert, akit a jövendölés szerint az Isten küldött fia.
Sokan nem képzelték volna, hogy Isten hús vér embert fog az emberek közé küldeni, megváltóként. Az Istentől a mai napig úgy várják a megváltás napját, mint valami nagyon látványos ítélethozatal, melyben mindenféle angyalok jelennek meg. 
Krisztus születése a példa hogy Isten ezt egészen máshogy gondolja. Bibliai jövendölések sora mutatott rá Krisztus születésére, úgy, mint Ábrahám leszármazottjára, aki testből való hús-vér ember lesz. És ugyan ezek a jövendölések mutatnak Krisztus 144000 testvérére, akik hasonlóan fognak megszületni a mostani utolsó napokban, mint ahogyan Krisztus is megszületet. Azzal a kivétellel, hogy Krisztus testvérei örökké itt maradnak az emberek között, mint igazságos uralkodók.
Születésüket éppen, úgy ahogy Krisztusét, égi jelek fogják jelképezni, és vannak jelek, amik már be is teljesedtek. Istentől való ember volt Krisztus, és azért küldte őt az Úr, hogy az emberiség megértse, és példát vegyen Krisztus szeretetének hatalmáról, jelleméről, egyéniségéről. Krisztusnak, vérszerinti ős atyjának, Dávid királynak, királyi székét kellet, volna örökölnie. Krisztus kivégzése előtti megaláztatások sora, pontosan ezen oknál fogva történtek meg. Ezért kapta Jézus a szögesdrótból készült koronát. Mert Királyivér folyt Krisztusban, amely királyságot sosem kapta meg hivatalosan. / Lukács 1: 32 / Ézsaiás 9: 6, 7./ a jövendölés szerint a Dávid leszármazottja csodálatos ember lesz aki, a legjobb tanácsosa lesz mindenkinek, és akinek uralma sosem fog véget érni a Dávid trónján. Ez a királyság Krisztussal azonban szószerit nem teljesedett be, nem lett örökké való uralkodó a Dávid trónján. De nem is kellet, hogy beteljesedjék e jövendölés, mert Krisztus egy olyan királyságot kapott az Úrtól melyben Krisztus hatalma az egész teremtett világra érvényes. Krisztusnak hatalma van a mennyeken és a föld egészén. Csakhogy a 2000 éves jövendölés, és a Krisztus előtti jövendölések szerint a Dávid trónjára valakinek ülnie kell, és uralkodni kell az egész lakott földön. A Bibliai jövendölések nem maradhatnak beteljesületlenül, mert a jövendölések azt mondják, hogy valakinek, vagy valakiknek uralkodniuk kell az egész teremtett föld nemzetségein.  Krisztus előhírnöke volt azoknak, akik majd uralkodni fognak a földön. Krisztus, pedig az a személy aki, az összes földi uralkodó felett, uralkodó és tanácsos irányítójuk lesz. Isten 144000 gyermeke, köztük Krisztussal, jogosság által váltatnak meg az Úr Istentől, mivel nemcsak Istentől valóak ők, de egyúttal királyi leszármazottak Dávid király trónjának, jogos örökségére. / Ézsaiás 1: 27./ Krisztus uralma az egész emberiségre nézve érvényes, de a hatalomban, Isten hatalmi rendet állított fel. Krisztus, Jákob nemzetségén, testvérein, a 144000 szenten fog uralkodni, s a 14000 testvérein keresztül fogja irányítani az emberiséget./ Lukács1: 33./ Dániel 2: 44/Dániel7: 27/
Mert a jövendölés kimondja, hogy Krisztusnak át kell adnia a hatalmat, a föld összes országainak királyságát, a szent népnek, Isten gyermekeinek, azoknak, akik szintén jogos örökösei mind Isten hatalmának, mind Dávid király királyságának. / Dániel 7: 18, 25 / Elsősorban Isten igéje a Biblia nekik íródott, pontosan azért, hogy Isten igéje felébressze bennük, hogy Istentől valóak, az Úr gyermekei ők. Krisztus sem tudta hogy ő Isten gyermeke, hogy ő az, akiről a Biblia oly sokat jövendölt jövendöléseiben. Csak apránként lépésről lépésre jutott el arra az ismeretre, hogy ki is ő valójában. Megszületett és élte a hétköznapi életét. Kitanulta az ács szakmát, dolgozott és még szerelmes is volt egy lányba. Ugyan olyan életet élt, mint bármelyik ember. Időről időre fogta fel, hogy neki ismerősek a Bibliai szavak, mintha mindig is ismerte volna a Biblia teljes egészét.  Érezte vonzalmát Istenhez, érezte, hogy ő mindig is szerette az Istent, hogy hozzá tartozik, és hogy neki az Urat kell szolgálnia. Különlegesen másnak érezte magát, mint egy egyszerű hétköznapi ember. Másnak, mert lélekben mindenkor együtt érzett az elesettekkel, a szegényekkel. Bele látott mások érzéseibe, gondolat világába, és át tudta élni mások szenvedéseit úgy mintha azok az övéi lennének. Akkor tudatosult benne, hogy ő az Isten fia, mikor az Úr szólt hozzá, és azt mondta neki, hogy te az én szeretet fiam vagy. Attól a naptól kezdve értette meg Krisztus, különlegességét, másságát, s jövetelének célját. Igaz hogy csak három és fél esztendőt taníthatta tanítványait, de az előtte eltelt harminc esztendeje nem hiába telt el. Mert tapasztalatokat szerzett az emberi gondolatokról, érzésekről, bűnökről, kívánságokról, vágyakról, betegségekről, egyszóval minden emberi lelki és testi dolgokról. Erre azért volt szüksége, hogy kipróbált legyen mindenben, hogy híven és igazságosan tudjon uralkodni attól a naptól, amelyen megkapja hatalmát az Úr Istentől. Egy igazságos királynak mindenben kipróbáltnak kell lennie azon felül, hogy ismeri az úr helyes törvénykezéseinek törvényeit. Egy igazságos király nem attól válik szenté, hogy szentnek születik, és nem attól lesz valaki szent, mert Isten szentnek teremti. Hanem attól lesz szent az ember gyermeke, ha mindenben kipróbált és mindenben megoldást talál az Isteni törvényeknek megfelelően. A királyi székbe való alkalmatosság, a jó és rossz közötti felismerés, a jó és rossz közötti megkülönböztetés igazságos döntés meghozatala a mérvadó. Krisztusnak emberi mivoltából kellett megtanulnia hogy mi a jó és mi a rossz. Krisztus és testvérei a 144000 gyermek, emberi tapasztalatokból, és ezt társítva, Isten tanításaiból kellet ismereteket gyűjteniük, ahhoz hogy megnyerjék az Úrtól királyságuk hatalmát. Ők Isteni lelkülettel, emberi tapasztalatokkal felruházottak. Krisztus embersége, hosszútűrése, szeretete, szilárdsága az Úrhoz, és egész emberi volta, egy példa mindnyájunk számára. Mert ha valaki igazán szeretni tudott, az a Krisztus. Az egész világot a szívére vette, minden ember terhét hordozta lelkében, mert mindenkivel együtt tudott érezni. Ez, pedig azt jelenti, hogy nekünk is együtt kell tudni érezni embertársainkkal, nekünk is tudni kell bebocsátónak lenni, segítő késznek, tisztességesnek, és mérhetetlenül igazságosnak. Krisztus emberségének példáját hagyta az emberiségre, egyéniségét, és szeretetének hatalmasságát. Példaként hagyta, hogy mindenki hasonlóan viselkedjen, és éljen. Ő a világ példaképe, és ő lett a világ leghatalmasabb embere. Viselkedése, és elszántsága, szeretet teljes és határtalan volt. Nincs nála nagyobb, és nem is lesz sose, még az Isten többi gyermeke között sem található olyan hatalmas, mint amilyen a Krisztus. Ezért lett Krisztusé minden, ezért is uralkodhat a 144000 szenten, mint fő irányító és tanácsos. Krisztusnak adott Isten minden földi és mennyei hatalmat, és csak Krisztus hozhatja meg mindenben a végleges döntéseket. Krisztus olyan ember volt, aki mindenre talált Isteni megoldást, Isteni törvényt, és aki úgy tudta értelmezni az Úr törvényeit, mint senki más az emberek között. Az ő különlegessége és ereje, a lelkében volt. Lelke nem csak Istentől való volt, hanem egy lélek volt a teremtővel. Mert minden uralkodó, aki az Istentől való, lélekben egyé válik az Isten lelkével. Egyé hogy tökéletesen egy akaraton legyenek, mindenkor és mindenben az történjék meg, amit az Úr igazságos akarata megkíván. / 1 Korinthus 6: 17 / 4: 20 / 2: 10/ a Biblia szerint Istent sosem látta senki, és sose fogja őt senki sem látni. Isten közlései, mondandói, és
Szavai ép olyan különlegesek, mint maga az Úr. Az ige szerint, aki az Úrral egyesül, az egy lélekké válik az Isten lelkével. Mert az Úr lelke mindent megvizsgál, mindent tud, még az Úr saját dolgait is. Az Ige szerint akár krisztusról, akár a 144000 szentről van szó, vagy emberekről, Isten mindenkor és mindig lelkiképpen lélekben szól és mondja el közölni valóit. Emberi fül hallás nem hallja meg az Úr szavait, kizárólag a lélek képes, arra hogy megértse az Istentől jövő szavak értelmét.
Krisztus nem hallható szavakat, hanem a lélek által megformált, Istentől jövő gondolatokat értelmezte. A közvetlen kapcsolat lelki eredetű, amikor is a lélek, lelkek közötti gondolatokat határoz meg, egyik gondolatból a másik gondolatba jutatását. Majdnem olyan, mint a telefonálás, vagy mint a telepatikus módóni társalgás. De csak majdnem mert itt nem szavak hallhatóak, hanem gondolatok. Gondolatok melyeket a lélek közvetít, és formál érthető szavakká az elme gondolatai között. Isten ekképpen társalog gyermekeivel, és minden emberrel, akinek mondani akar valamit. Csak éppen az emberek nem igen képesek értelmezni az Isteni nyelvet, mert hogy az Isteni nyelv lélekből, szóló gondolatokból áll. Az Isteni nyelv értelmezéséhez épen úgy, mint akár melyik idegen nyelv megtanulásához, értelem szükséges. Az Isteni nyelv neve: a lélek nyelve.
Ezt az ősi Isteni nyelvet az Úr gyermekei természetüknél fogva ismerik, és így közvetlen kapcsolatban lehetnek teremtőjükkel. Az viszont tény hogy minden embernek megvan az adottsága, hogy értse az Isteni nyelvet. Hiszen mindenkiben jelen van a lélek, és mindenki Isten képmására lett megteremtve. A lélek, pedig nem más, csak egy tükör, amely visszatükrözi az Isten jellemét, és fordítva is. Jellemünket, gondolatainkat a lélek visszatükrözi az Istennek. Ezért nem marad titokban az, amit gondolunk. Ennek alapján tud bennünket az Úr megítélni, és a jövendölések szerint ennek alapján lehet értelmezni azt, hogy Isten mindenkit lélekben fog megítélni. Az ítélet napján az Úr saját gondolatainkat fogja felhozni ellenünk, és saját gondolataink között fog megjelenni az Úr ítélő gondolatainak gondolata. Az Úr lélekben szól, Krisztus, pedig ezen oknál fogva keresztelt szent Lélekkel, és nem vízzel. / 1 Korinthus 2: 4 / Ámos 4: 13/ 1 Korinthus 2: 14 / És ezért mondta az Úr Jézus, hogy Isten Országa nem jön el szemmel láthatólag. / Lukács 17: 20, 21 / Fillipi 3: 20 / Róma 14: 17 / 1 Korinthus 4: 20 /
Krisztus hatalma elsősorban az egyéniségében rejlett, abban hogy képes volt kapcsolatban lenni teremtőjével, hogy képes volt alázattal azt tenni, amit az Úr meg kívánt tőle. A hatalom, főleg az Isteni hatalom nagysága nem abban fontos, hogy végtelen hatalmú. Erre szintén Krisztus a példa, aki bebizonyította, hogy a fontos az együttérzés, a mások megsegítésére való hajlam. Az igazi csoda az, amikor valakit meg tudunk változtatni, amikor valakit természeténél fogva, más természetre változtatunk meg. Úgy hogy egy új embert faragunk a régiből. Krisztus képes volt minderre, de nem, azért mert ő Isteni hatalommal rendelkezet, hanem inkább, mert Isteni nagy szeretete volt. Idejét nem sajnálta senkire, mert mindenkire szakított időt, mindenkinek adott tanácsot, és mindenkit útba igazított. Krisztus bebizonyította hogy milyen az emberi érték, hogy milyen az igazi szeretet teljes emberi tulajdonság. Krisztus határtalan szeretetével sokakat megfogott, és arra késztetett, hogy változtassanak magukon azok, akik hasonlóan akarnak szeretni, mint ahogyan ő szeretet. Sok ember példaképe lett Krisztus. Az ő útját a mai napig sokan próbálják meglelni, felkutatni, és hasonló életet élni, mint amilyet Krisztus is élt. Krisztus nagy emberré fejlődött az emberiség szemében. Egy ember, akit ártatlanul végeztek ki, így emlékszik rá mindenki.  Jézus jelleme mégse ezért maradt fenn már több mint 2000 éve. Mert sok embert kivégeztek az eltelt 2000 év alatt, sokan haltak mártírhalált, mégse maradt fen a nevük.     Jézus Krisztus neve azonban 2000 év után sem merült feledésbe.  Nem felejtettük el, mert emberséges szeretete, egyedül álló volt.
Nem pusztán azért maradt fenn az ő neve, mert ő az Isten gyermeke, mert az eltelt idő alatt sokan hitték magukat az Úr gyermekének, mégsem emlékszünk azokra, mert nevüket nem volt miért meg őrizni. Krisztust egyedül álló egyénisége, szeretetének egyedisége, jósága, feláldozó jelleme az, ami őt örökké valóvá tette.
Istennek több gyermeke élt az eltelt idők alatt, mégsem emlékszünk rájuk olyan együtt érzéssel, mint Krisztusra. Az Ábrahám magvából való összes első szülött, az Isten gyermeke volt. Pl. Izsák, Jákob, Dávid király, Ezékiás, Salamon az erős ember, és még sokan mások, kik Krisztus nyomdokaiba sem léphettek. Felfoghatatlan Krisztus lelki hatalma, és emberséges szeretete leírhatatlan. Krisztus valósággal tükrözte vissza az Úr Isten szeretetét, azt a szeretet, amellyel szeretet.

    Isten a teremtés napjától gondolt a tudatlan emberiségnek a tanítatására, azzal, hogy közvetlen gyermekeit az emberek, közé helyezte.
Az Úr gyermekeinek köszönhető, az Úr jó voltából, hogy nem felejtettük el teljesen Teremtőnket. De legfőképpen Krisztusnak köszönhető, aki önmagát is feláldozta, aki nem tagadta meg, hogy ő az Isten fia. Ezzel azt is bebizonyította, hogy Isten valóban létezik. Mert elsősorban azért gyilkolták meg, mert Isten káromolnak vélték, azzal hogy Isten fiának mondta magát. Ettől eltekintve minden eddig létező apostol, Isten lététét, jóságát, hatalmát, szeretetét bizonygatta az emberiségnek. Nekik köszönhető hogy ma is vannak olyanok, akik hiszik, hogy van Isten, hogy jó az Isten.
Az ő lelkületes tevékenységüknek köszönhető, és Istennek hogy a Biblia, mint Isten üzenete meg íródott. Az Úr tíz parancsolatát a mostani világ is törvényei, közé helyezte, mint elsődleges és igaznak tartott rendeléseket. Pedig a tíz parancsolat legalább 4000 éves rendelt törvény az Úr Istentől, amit azóta, hogy a törvények megjelentek, minden igazságot szerető ember betart. Minden eddigi király a tíz parancsolat révén hozott igazságos döntéseket. De nem is adatott más törvény a tíz parancsolaton kívül.  Isten tíz fontos törvénye, önmagában foglalja az ember számára a legigazságosabb alapelveket. Ezek nélkül az alapelvek nélkül az emberiség mára elveszett volna. E dolgokról azért írok, hogy minden jó szándékú ember megértse, hogy Krisztus nem az Isteni hatalmánál fogva mentette meg a világot, hanem azzal hogy hírt hozott a Teremtőről. Krisztus megváltotta a világot azzal, hogy sokan hisznek az Istenben, hogy sokakban megerősödött a hit, remény, és a leghatalmasabb dolog: a szeretet alapértékei. Krisztus azt a hatalmat hagyta az emberiségre, amellyel meghívást nyerhetünk az Úr Isten kegyelméhez, és amelynek révén megkereszteltettünk maga az Úr erejének Szent Lelkétől. Mindössze hinni kell Krisztus feltámadásában, a hitben, a reményben, és a szeretetben. És abban hogy ezek alapján Isten ítélete, a reménytelenségünkben megtartott hitünket, és szeretetünket fogja megmérni szívünkben. Ezeknek az emberi értékeknek az alapján fogja mérlegelni az Úr, cselekedeteinket, és azt hogy a továbbiakban milyen életet élhetünk, a majd elkövetkezendő örök élet során. Ahhoz hogy az embernek hite legyen az Úrban, és reménye az örökkévalóságban, mindössze szeretetre van szüksége, és nem bibliatanulmányozási órákra. Nem azt akarom kifejezni, hogy ne olvassák a Bibliát, hanem azt, hogy függetlenül a Bibliai ismeretektől megszerezhető a hit szeretete.


            Nem értelmezhető dolgok a Bibliából és történéseiből
               

    Az első ember párnak csak fiai születtek, de ha csak fiaik születtek, hogyan és kivel házasodtak meg a későbbiek folyamán? Ádám fia Káin egyszerre több feleséget is talált, miután meg ölte testvérét Ábelt, és elmenekült szülei fenyítése elől. Hogyan kerültek azok az asszonyok a földre és Káin útjába? Mert mielőtt megszökött szüleitől Káin, Isten csak Ádámot és Évát teremtette meg. És az első ember párnak csak Káin és Ábel született. És mindkettő fiúnak. Akkor azok a nők, és azok a falvakban lévő emberek hogyan kerültek a földre, ahova Káin menekült?, Vagy Isten nem csak az első emberpárt teremtette meg? Azokról mért nem ír a Biblia, ahova Káin elmenekült, és akiket meg ismert? És mért vázol a Biblia két nemzetségi táblát? Hiszen csak Ádám nemzetségét kellene nekünk ott olvasni, és azokat, akik tőle születtek. A Biblia Ádám leszármazottainak nemzetségéről ír, és Káin leszármazottainak nemzetségéről. De Ádám leszármazottja Káin is, akkor mért különíti el a Biblia Ádám nemzetségétől? Káinnak hogyan alakulhatott ki nemzetségi táblája, és hogyan ismerhette meg feleségét, ha Isten csak Ádámot és Évát teremtette meg, mint első emberpárt? Ádám, ha csak fiúkat nemzett, hogyan találhattak maguknak feleségeket? Ráadásul Ádám Összes leszármazottja szinte mind fiú volt, mégis minden gyermeke talált magához illő asszonyt. Sőt olyan is volt, aki több feleséget is szerzett magának.
Minden leszármazott fiú volt, mégis annyi nő akadt a földön amennyire szükség volt, hogy az első emberpár fiai, tovább tudjanak szaporodni. Az első emberpár Ádám és Éva. Majd gyermekeik születésekor egy időben, valahol, másutt míg Ádámnak csak fiai születtek, egy másik helyen valaki csak lányokat hozott a világra. Így van hát meg írva, hogy akik megházasodnak, lesznek egy testté és egy lélekké. Minden férfinak a maga testéből való asszonnyal kell meg házasodnia, ahogy Ádám is a maga testéből való Évával házasodott össze. A házasság ezért szent, és házastársunkkal azért vagyunk egy test, és egy lélek, mert testünkből való, és csontunkból való csont az a nő, akivel megházasodunk. És azért született oly sok fiú, a teremtés napjától, mert Isten ügyelt, arra hogy senki se a leány testvérét vegye el, mert az, vérfertőzés lett volna, és halálos bűn. Ezért van, hogy csak fiúk születtek sok-sok éven át, a teremtés napjától, Ádámtól és Évától.  Míg egy másik helyen csak lányok születtek egy másik ember pártól, akik azokból a fiúgyermekeknek a lelkéből jöttek létre, akik közben folyamatosan a világra jöttek az első emberpárból. Hogy pedig az a sok-sok lány mi módon született, vagy kitől, az igen nagy titok. Mert a Biblia nem számol be azok életéről, akik csak leányokat hoztak a világra. Vajon mért nem ír róluk semmit? Vajon kik lehettek azok? És mért van, az, hogy míg Ádám paradicsomi környezetben nevelkedett, a kiűzetés napjáig, addig azok a valakik máshol a földön, a paradicsomi résztől nem messzire élték a minden napjaikat? Ismerni kell Krisztus eredetét, és a Sátán kilétét. És ami még nagyon fontos, ismerni az Úr terveit az emberrel kapcsolatban. Ha valaki nem tudja elképzelni Isten terveit az emberrel kapcsolatban, akkor arra sem képes, hogy az általam, leírtakat elhiggye.  De lesznek olyanok, akik azért fognak hinni, mert kell, hogy legyen magyarázat, arra hogy kiktől származnak, és kiktől születhettek azok a leánygyermekek. Isten tervei alapján elsőként, Lucifert teremtette, akit most úgy ismerünk, aki a sátán. Lucifer nem volt kezdetben rossz, sőt segített teremtőjének mindenben. Lucifer volt a megteremtett lények közül a legelső, akit Isten megteremtett. Majd attól a naptól, hogy Lucifer nem teljesítette Isten akaratát, a Biblia nem foglalkozik vele érdemlegesen. Így nem is igazán ír a Biblia Luciferről olyasmit, amiből őt, jelleménél fogva meg lehetne ismerni. Viszont a Biblia leírja hogy ő az első teremtett lény, és kezdetben rajta kívül más nem létezet. Krisztus, mint második lett megteremtve, aki, és akiről mindig ír a Biblia, mivel Krisztus engedelmes volt. Krisztus több néven, és több alakban létezet az idők folyamán, ahogyan Lucifer is. Pl. Krisztus, mint Mihály arkangyal, Lucifer, meg mint maga a Sátán. Isten két legelső megteremtett lénye. A jó és a gonosz, a világosság és a sötétség.  Teremtőnk, mint ahogyan az előző teremtési beszámolóban is írtam, szánt szándékkal teremtette meg így őket. Szánt szándékkal teremtett jót, és rosszat is.  / Ésiaiás 45: 7 /Hogy mért? Mert a Biblián keresztül utal rá az Úr, hogy azt tesz, amit akar, és az ember mit sem szólhat ellene. Szintén az előző teremtési fejezetemben utaltam rá, miszerint a szabad akarat megnyilvánulása végett, is muszáj volt megteremteni a rosszat. Viszont Isten szerint rosszat cselekedni halálos bűn, ezen oknál fogva hordjuk a halál állapotát, mint az Úr büntetését. Habár az Isten teremtette a rosszat és a vele járó gonoszságot. Ha az ember elnyerhette Isten halálos büntetését, a teremtés napjától fogva mért maradhatott örök életű Sátán? Az ember meg mért lett halandó? Kérdés melyet sokan a világban úgy válaszoltak meg, hogy az emberek megnyugodjanak valamelyest. Némelyek azt mondják, Sátánt azért nem pusztította el Isten a halállal, hogy mennyei angyalaival, akik sokan átpártoltak Luciferhez, ne álljon le vitázni, és hogy a vitakérdések melyeket Sátán felhozott Isten ellen, azokra olyan bizonyságot kell tennie Teremtőnknek, hogy hinni tudjunk benne, mint az egyedüli igazságosban. Hát be kell látni, hogy nem egy kielégítő válasz ez. Mert amíg Lucifer indította el a gonoszságot, mint ravasz kígyó, hogy az embert rá vegye az engedetlenségre, mért csak az ember lett halandó? Ezek a kérdések csak további kérdéseket vetnek fel, amikből az ember nem fog kielégítő válaszokhoz jutni. A tényleges magyarázat a Biblia soraiban, összekuszálva találhatóak meg. Krisztus, mint az egyetlen jó, és Lucifer, mint az egyetlen rossz. A teremtés napjától kezdve, mint elsők a megteremtettek közül. Ebből kiindulva kell megértenünk a lényeget. Az első ember Ádám nem tudhatta, és nem ismerhette a földművelés szabályait.  Mert a földművelésben ismerni kell a vetni való magok eredetét, csírázó képességét, és a vetés idejét. Miután ki lett űzetve a paradicsomból, ahol is mindene meg volt, Ádám nem ismerhette a földművelés ismeretét. Így az sem érthető hogy hogyan tudott életben maradni az Isten nélkül. És így az sem érthető hogy hogyan lett földműves az, aki semmit sem értett ahhoz. A válasz, az hogy Ádám nem egy egyszerű Ádám volt, mint ahogyan Lucifer sem egy egyszerű kígyó volt. Isten mindent előre kitervelt, elkészített, és előre látott. Ádám nem más volt, mint maga a Krisztus, és Luciferrel együtt a földre lett megteremtve mind a kettő. Míg Ádámnak fiai születtek, addig egy másik tartományban Lucifernek csak lányai jöttek a világra. Csak a későbbiek folyamán, került vissza Krisztus, Isten mellé. És mint tudjuk már, a mennyországban senki sem lakik, csak Isten és Krisztus. És Krisztus az, aki többször is a földön járhatott az emberek között. / János 3: 13 / Istennek nem okozott gondot megteremteni a jót és a rosszat, mert mint tudjuk a szabad akarat meg nyilvánulása érdekében teremtette mindkettőt. Így valósággal megteremtette a jó Krisztust, és a rossz Lucifert. Hogy e két emberből ki indulva az emberek mindkét oldalt megismerhessék. És olyan tapasztalatokra tehessen az ember szert, mint amilyen az Isten, jónak és rossznak tudója. Az hogy Krisztustól származik minden ember, a Biblia több helyen is bizonyítja leírásaiban. És azt is alá támassza a Biblia, hogy nagyon sokan Lucifertől születtek. Minden olyan ember, aki kételkedik az Úr dolgaiban, Lucifertől születettek. Míg azok, akik hitből hiszik az Úr dolgait, a Krisztustól valóak,/ Róma 14: 23 / vagyis Ádámtól. A sátán szó és értelmezése, pusztán az ember elméjében létezik úgy, mint