Niccolo Paganini
(1782 Genova - 1840 Nizza)

Kora legendás hegedűvirtuóza, a hegedű játék forradalmasítója. Tanulmányait szülővárosában kezdte el Giacomo Costa hegedűművésznél. Tizenegy éves korától kezdve lépett fel nyilvánosan. 1805-től Luccában dolgozott: Baciocchi hercegnő szólóhegedűse és karmestere volt. 1810 után haláláig kötött állás nélkül élt: európai hangversenykörútjain hatalmas sikereket aratott. A szinte mágikus vonzerővel rendelkező virtuóz már életében a romantikus művész-típus fogalmává vált. Rendkívüli tehetségét arra használta, hogy hallgatóit a hisztéria határát súroló izgalomba hajszolja. A kortársak számára hihetetlennek tűnt ez a hangszeres tudás, ezért nevezték technikáját "boszorkányosnak" őt magát pedig "az ördög hegedűsének".

Kifejezetten saját maga számára komponált, azzal a céllal, hogy korában egyedülálló játékstílusát és virtuózitását érvényesíthesse.
Paganini a hegedű technikáját óriási mértékben bővítette: fő műve a "24 Capricci per violino solo", amelyben a legmagasabb technikai követelményeket halmozta fel. Hegedűversenyei sajátosan alkalmazott zenét képviselnek, melyben nem annyira az alkotó, mint inkább az előadóművész erényei állnak előtérben: a külsőséges csillogás és a hangszer technikai adottságait szinte teljesen kimerítő virtuóz, miközben a zenei mondanivaló kifejezése alárendelt szerephez jut. Remekül játszott gitáron is, erre hangszerre szintén sok művet komponált.

Munkássága hatással volt Brahmsra, Lisztre és Schumannra is. Szerzeményei Liszt zongoravirtuózitásának mintájául szolgált, Schumann pedig egyik koncertje után, melyet Frankfurt am Mainban hallott, döntötte el, hogy nem a jogi pályának, hanem teljesen a zenének szenteli magát. Paganini leghíresebb tanítványa Antonio Bazzini, ki nyomdokain haladva a virtuóz irányt folytatta.

Paganini briliáns kompozíciói a mai napig a hegedűművészek állandó műsorszámai. 1954 óta Genovában évente versenyt rendeznek az emlékére: "Concorso internationale de Violino Niccolo Paganini".