A BONSAI HELYES ÁTÜLTETÉSE

Amint a növény gyökereinek nincs elegendő helyük a további növekedéshez, leállítja, a föld feletti növekedését is, és végül elpusztul, így van ez a bonsainál is. A gyökérteret behatárolja a tál. Normál szobanövénynél az eggyel nagyobb méretű cserépbe való átültetéssel gondoskodunk új gyökértérről. A bonsainál azonban a fa és a tál egy egységet alkot, mint egy kép a keretével. Ennek megfelelően itt másképp kell gondoskodnunk új gyökértérről. Ez gyökérmetszés segítségével oldható meg.

Gyökérmetszés

A bonsai általában a vízelvezető nyílásokon átvezető huzalokkal van rögzítve a tálban.Elsőként ezeket, a rögzítő huzalokat kell elvágni (l-es kép).Ha óvatosan kiemeltük a tálból a bonsait, akkor láthatóvá válik a teljes gyökérlabda (2-es kép).A gyökérlazító kapirccsal óvatosan meglazítjuk a gyökérszövedéket (3-as kép).A gyökérlabda külső részétől indulva haladunk lassan befelé. Egy idő múlva hosszú gyökérszakállak csüngenek le,melyeket Bonsai-ollóval visszavágunk.A fa fajától függően mérsékelt (a gyökérzet egy harmadát távolítjuk el), vagy erős (a gyökérzet több mint felét távolítjuk el) gyökérmetszést végzünk.Egy fapálcával kiszabadítjuk a gyökérnyakat (4-es kép) és a csillag formában egymástól eltávolodó vastagabb gyökerek fölötti egyéb gyökereket levágjuk (5-ös kép). Így jól láthatóvá válik a gyökérnyak és a lekicsinyített gyökérlabda (6-os kép). Az így keletkezett nagyobb sebekre is sebzáró gittet helyezünk (7-es kép). Eközben tisztítsuk ki a tálat, és a vízelvezető nyílások fölé bonsai- huzallal rögzítsünk kis műanyaghálókat,hogy a fának a csökkentett gyökérlabdájával átültetés után is biztos tartása legyen a tálban, alulról a vízelvezető nyíláson keresztül egy rögzítő huzalt vezetünk be (8-as kép). Vízelvezető rétegnek durva szemcséjű bonsai földkeveréket töltünk a tálba (9-es kép) A halom olyan magas legyen, hogy elölről nézve a gyökérnyak kicsivel a tál fölött legyen látható. Erre a halomra helyezzük rá a gyökérlabdát könnyű, forgató mozdulatokkal, majd a rögzítő huzalt átvezetjük a gyökérlabda fölé (10-es kép), és végeiket egymással összecsavarjuk. A tálba száraz bonsaiföld- keveréket töltünk, és fapálcikával a gyökerei közé nyomkodjuk (ll-es kép). Eközben arra ügyeljünk, hogy a gyökérlabda minden üregét kitöltse a földkeverék, és minden gyökér közvetlen kapcsolatba kerüljön a földszemcsékkel. A ki nem töltött üregek a gyökérkorhadás melegágyai.Végezetül finom takaróréteget alakítunk ki (12-eskép) a felületét elsimítjuk, és a bonsait jól beöntözzük. Az öntözést addig végezzük, amíg a felesleges víz kezd eltávozni a vízelvezető nyílásokon. A szebb megjelenés érdekében, valamint a pótlólagos nedvességtárolás céljából vékony mohapárnát teríthetünk a föld felületére. Megfelelő mohát napos helyen találhatunk, például nagyobb kövekben. Ellenben az erdőben gyűjtött moha alkalmatlan, mivel ezek a mohafajok csak nedves árnyékban képesek nőni. A következő négy hétre állítsuk széltől és napfénytől védett helyre a bonsait. És ne trágyázzuk. Amint új növekedés létható, visszaállítjuk a bonsait a megszokott helyére és ismét trágyázhatjuk.