A bonsai összképének az edény legalább olyan fontos része, mint maga a növény. A nevelök általában a fa kialakítása után választják a tartót,úgy,hogy a kettő harmonizáljon színben, alakban, méretben. A választást gyakorlati és esztétikai tényezők befolyásolják.

Gyakorlati tényezők: Az edénynek elegendő talajmennyiséget kell megtartania, hogy a gyökerek egy vagy két évig zavartalanul fejlődhessenek. Fagyálló legyen, és kellő számú vízelvezető nyílást tartalmazzon. A bonsaitartók általában sekélyek, de néha mélyebbet is használhatunk. Erre akkor lehet szükség, ha a fa sok vizet igényel. Soha ne próbáljuk azzal megtakarítani az öntözési időt, hogy túl nagy edényt választunk.

Esztétikai szempontok: A legfontosabb szabály, hogy a cserép vizuálisan egyensúlyban legyen a fa magasságával és szélességével.

A fa helye az edényen belül szintén meghatározza a kettőjük viszonyai.

Ovális vagy téglalap alakú konténer esetében a legtermészetesebb hatást úgy érhetjük el,ha a fát nem középre,hanem 2: 1 arányban az edény egyik oldalához közelebb ültetjük. Az elülső és hátsó szélétől nagyjából azonos távolságban lehet a növény. Ha a fa alsó ága erőteljesen kinyúlik balra,az egyensúly kedvéért a fát a tál másik széléhez közelebb helyezzük el.Az oldalra dőlő törzsnél arra ügyeljünk,hogy a fa csúcsa az edény közepével kerüljön egy vonalba.A bonsai tartója belül máztalan,kívül lehet mázas vagy máztalan. A máztalan,földszínű cserepek általában szebben mutatnak,mint a harsogó színű edények,bár néha a gondosan megválasztott szín fokozza a pompás virágok vagy a ragyogó őszi lombozat hatását. Egyes bonsaiokhoz jól illik a finoman fényes, foltos kerámiamáz.

A cserép stílusa

Főleg külföldön egész sor tartóedény kapható a bonsaira szakosodott boltokban. Az edények nagy része Japán Tokoname vidékéről származik. A tervezők érdekes cserepekkel alkotnak szerte a világon. A főbb alakzatok a kerek, ovális és szögletes. A festett dekorációjú edények nem illenek az erdei fákhoz, azok inkább dísztelen, földszerűt igényelnek.

Az edény mérete

A cserép mindig arányos legyen a fa méreteivel. A magányos növény ne vesszen el egy óriási edényben, de az sem jó, ha teljesen elnyomja azt. Általános útmutatóként elmondható, hogy egy nagyjából függőleges fánál a tartó hossza körülbelül a fa magasságának kétharmada vagy háromnegyede legyen.Erőteljesen vízszintes növekedésű fánál az edény hossza a növény szélességének 2/3-ával - 3/4-ével egyezzen meg. Amikor újonnan kialakított lombhullató fát ültetünk ál, vegyük figyelembe, hogy leveles állapotában nagyobb a tömege és a kiterjedése. Mivel az edény a talaj és a víz megtartására szolgál, egy kisebb tartóedénynek mélyebbnek kell lennie - a szélesség arányában -, mint egy nagyobbnak. Bizonyos típusú és stílusú fák mélyebb cserepet igényelnek.

A tartóedény előkészítése

 A vízelvezető nyílásokat el kell takarni, hogy öntözéskor a víz ne mossa ki a talajt. A leghagyományosabb módszer, cseréptörmelék beillesztése, sok helyet foglalna el egy lapos tál esetében. Sokkal jobb, ha műanyaghálóból kis négyzeteket vágunk, és azokat a nyílásokra erősítjük hajlított drótok segítségével. Szögletes nyílás esetén átlósan rögzítsük a huzalt. Ne tegyünk az edény aljába egyetlen nagy hálót, mert a gyökerek belegabalyodnak, és ez komoly problémát okozhat az átültetésnél.A fát biztonságosan rögzítsük a tartóedényben, főleg ha fiatal, és még nem fejlesztett megfelelő gyökérlabdát vagy a sűrű levéltömegű örökzöldeket, melyeket a szél könnyen kiboríthat és kicsavarhat. Vezessünk egy hosszabb huzalt a konténer alatt, majd fel a levezető nyílásokon. Miután behelyeztük a gyökérlabdát, rögzítsük a huzal végeivel. Nagyobb edénynél több drótra lehet szükség.