Kedves látogatóm!

Az alábbiakban a tengerimalac tartásáról, táplálásáról, ápolásáról olvashatsz egy rövidke leírást. Kimerítőbb információt egy kedves barátnőm tenyészetének honlapján találhatsz a "Tudnivalók" menüpont alatt. Íme a link: Stylish tengerimalac tenyészet

Ha tenyészteni szeretnél, feltétlenül kérj tanácsot tenyésztőktől, mielőtt belefognál!

A tengerimalac

A tengerimalac a hiedelmekkel ellentétben - angol nevéből (Guinea pig) tévesen ítélve - nem Guineából, hanem Peruból származik. Sztyeppés, kissé sziklás területen él a természetben.
Nagyon ellenálló állatka, de mivel táplálékállat, így nagyon stresszes az élete a szabadban. Nagy területet fednek át az egyes családok, amelyekbe általában egy fedező hím, több nőstény (köztük természetesen szigorú hierarchia uralkodik) valamint a fiatal, többnyire még szopó egyedek tartoznak.
A tengerimalac növényevő. Fűféléket, föld közeli növényeket, csírákat, alacsonyabb bokrok leveleit, zsenge ágacskáit fogyasztják, vagyis nem magevők, mellyel sokan tévedésben vannak.

Malackánk társas lény, így sokkal jobban fogja magát érezni egy fajtársa társaságában, azaz legalább 2 egynemű(!) állatka tartása ésszerű.
Az együtt tartott egyedek feltétlenül egyneműek legyenek, mivel a nőstények folyamatos, szünet nélküli pároztatása az anyára nézve halálos lehet!
Ha hímeket szeretnénk tartani, akkor mindenképpen szűz vagy már előzőekben összeszoktatott párost válasszunk. Nem feltétlenül igaz, de többnyire a már pároztatott hímek nagyon nehezen szoknak össze, sokszor teljesen esélytelen kibékíteni őket.

A tengerimalac helye

Két tengerimalac számára a minimum 100cm x 50cm-es ketrecet ajánlom. Ebben viszonylag kényelmesen elférnek.

A tengerimalac zsákmányállat, így nem kedveli a nagy, nyílt területeket, szívesebben bujkál. Biztosítsunk neki egy házikót a ketrec egyik sarkába, ahová visszavonulhat pihenni.

Szükség van még golyós önitatóra, ami mindig friss, tiszta vizet biztosít. Még azok a malackák is hamar megtanulják a használatát, akik korábban tálkából ittak.

Érdemes beszerezni egy stabil, lehetőleg porcelán tálkát a táp részére. Szeretnek a tál szélén állni, vagy rágcsálni azt, így könnyen ki tudják borítani, ha nem elég nehéz.

A tengerimalac nem szeret labdázni vagy tükörben nézegetni magát, a mókuskereket egyáltalán nem tudja használni, így ezek - és hasonló játékok - beszerzése teljesen szükségtelen, ráadásul felesleges veszélyforrások. Ehelyett inkább vegyünk barlangokat, nagy átmérőjű bújócsöveket, átfúrt farönköket. Ezeket szívesebben fogja használni, és jó kondíciót biztosít.

Almozáshoz a fenyőfaforgács kiváló, de igény szerint használható macskaalom, kukoricacsutka alom vagy akár préselt ('pellettált') forgács is. Szénát ne használjunk almozásra, mert nagyon hamar bebüdösödik, és egyáltalán nem higiénikus, ha a vizeletes szénát megeszi a malacka. A szénát külső szénarácsban kínáljuk, ma már kaphatók szép színes műanyag változatban is, ezekből kifelé nem tud kihullani a széna.

A tengerimalac táplálása

A tengerimalac emésztőrendszere nagyon érzékeny, alapvetően fűféléket és kisebb bokrok kérgét és levelét fogyasztja. Így fő tápláléka apró ágak (pl.: mogyoró, fűz) és széna legyen.

Mivel nem tudunk az év minden szakában friss, zöld füvet biztosítani, ajánlott a széna mellett egyes zöldségek és gyümölcsök etetése is. A tengerimalac is szereti a változatosságot, de manapság a vegyszerek túlzott használata miatt ez a választék nem túl tág intervallumú. Tehát elsősorban az idénygümölcsöket és -zöldségeket adjuk. "K"-betűs zöldségeket, salátát, uborkát és a savas gyümölcsöket kerüljük! Tenyészetünkben a malackák almát, sütő- és főzőtököt, céklát, sárga- és görögdinnyét, valamint saját kertben termesztett sárgarépát, brokkolit és cseresznyét kapnak. Emellett rendszeresen csíráztatunk nekik búzát, zabot és kukoricát. Fontos, hogy ezek "nassok", azaz csakis kis mennyiségben adagoljuk, ne ezzel lakassuk jól a malackát! Ha nem kap elegendő szénát, akkor felborul a bélflóra egyensúlya, amely emésztési gondokat, hasmenést okoz, és ez akár halálhoz is vezethet!
Tehát a széna folyamatosan legyen malackánk előtt, a tápból napi egy teáskanál a fejadag, és a többiből csupán egy kis maréknyit adjunk (lehetőleg változatosan, ne csak egy félét kapjon egyszerre).

A tengerimalac szervezete - hasonlóan az emberhez - nem tudja saját maga előállítani a C-vitamint. Emiatt ennek pótlására nagy hangsúlyt kell fektetni. Mivel sajnos természetes úton nem tudunk elegendő C-vitamint biztosítani (a túlzott zöldség- és gyümölcsetetés hasmenést okozhat!), ajánlott C-vitaminos ú.n. 'tenyésztői táp' etetése, valamint Cebion csepp adagolása is (10-12 csepp/nap/malacka) szájba vagy itatóba.

Semmilyen mézesrúdra, mézeskarikára, puffasztot zőld rettenetekre, és egyéb melaszos, mézes, cukros, puffasztott dologra se, tartanak igényt ezek a jószágok! Ezek a "finomságok" csakis a gazdinak szólnak! Higgyük el, hogy  mindennél jobban örül a malacka annak, ha a gazdája kiveszi egy kicsit simogatni. Ne ezekkel lepjük meg kedvencünket, ha azt szeretnénk, hogy még sok-sok évig köztünk maradjanak! Tartsuk szem előtt, hogy minden egyes falat egy mézesrúdból egy aprócska szeg a kis koporsójukba!

A tengerimalac ápolása

Manapság már nagyon sok fajtából választhatunk, rövidszőrűt, félhosszúszőrűt, hosszúszőrűt, göndört, simát, még kopaszt is. :) Mindegy, milyen a malackánk, feltétlenül ápolásra szorulnak mindannyian.

- A kopaszokat (skinny) érdemes rendszeresen megfürdetni meleg vízzel, sampon nélkül, mivel egészségük érdekében fontos a bőrüket tisztántartani.

- A rövidszőrűeket nem kell annyi időközönként fürdetni, mert nekik nem lóg bele az alomba a szőrűk úgy, mint a hosszúszőrűeknél, viszont az alapvető ápoláshoz hozzátartozik. A rövidszőrű malackákat elegendő évente 2x-3x megfürdetni.

- A hosszúszőrűeket gondosabban kell ápolni, ugyanis nekik a fenekükön és a hasukon nagyon könnyen összecsomósodik a bundájuk, és ezek a csomók komoly fájdalmat tudnak okozni, ahogy húzódik a bőrük. Ezeket heti rendszerességgel ellenőrizni kell, és ollóval kivágni. Rendszeresen kell fésülni őket, kivéve a göndörszőrűeket, nekik elég széthúzogatni a tincseket, mint a puliknál. A hosszúszőrűeket is ugyan avval a módszerrel kell fürdetni, mint a rövidszőrűeket, annyi különbséggel, hogy ajánlatos szintén kölyökkutyák részére szánt balzsammal is megfürdetni őket, valamint szárítás közben érdemes kicsit fésülgetni őket.

A fürdetés menete a következő:

Engedjünk egy kevéske meleg vizet a mosdóba, vagy egy lavórba, tegyünk bele egy borsónyi sampont (kölyökkutyák részére gyártott nercolajos vagy proteines sampont használjunk, ajánlom a Bobi vagy a Panzi termékeit), keverjük el alaposan, de ne habosítsuk fel nagyon. Ebbe tegyük bele a malackát. Figyeljünk arra, hogy kényelmesen tudjon állni, ne lógjon bele a feje a vízbe. Dörzsöljük át a samponos vízzel, majd tiszta vízzel alaposan öblítsük le a malackát. Törülközővel tapogassuk le a víz nagy részét, majd hajszárítóval a legkisebb fokozatra kapcsolva szárítsuk meg teljesen a jószágot. Fürdetés után tartsuk még őt meleg helyen.
Közvetlenül fürdetés után ne tegyük ki legelni a kertbe, mert egyrészt közel sem biztos, hogy megfelelően megszárítottuk, másrészt eltávolítottuk a bőrt védő zsírréteget, és így fokozottan ki van téve az állat a fertőzéseknek és a megfázásnak!
Fürdetés képekben ITT.

A karmok ápolása:

Minden tengerimalacnak rendszeres manikűrre van szüksége, ugyanis a karmuk folyamatosan nő, és a forgácsban nem tud megfelelően kopni. Ezt végezhetjük pl. körömcsipesszel úgy, hogy a karmok végét lecsippentjük vigyázva a bennük lévő erekre! Azokba ne vágjunk bele, mert elfertőződhet. Ha mégis sikerült, akkor fertőtlenítsük le alaposan Betadine-nal, és mindenképpen cseréljünk almot.

A fülek ápolása:

A tengerimalac füle alapvetően tiszta, bár a fajtatisztáknál már gondot okozhat, hogy lelógnak. Felgyülemlenek bennük az elhalt hámsejtek és a kosz. Ezért nem árt legalább havi egy alkalommal (+ kiállítás előtt) alaposan kitisztítani azokat. Én a Bobi fültisztító cseppet használom erre a célra.
Cseppentsünk pár cseppet a hallójáratba, majd nagyon finoman dörzsöljük meg a fül tövét, így a folyadék mélyre juthat. Várjunk pár másodpercet, majd egy fülpiszkálóval tisztítsuk ki a fület vigyázva arra, hogy ne nyúljunk még véletlenül se mélyre, mert megsérthetjük a járat érzékeny felületét! Attól nem kell félni, hogy a dobhártyát elérjük, ugyanis a tengerimalacnak - a kutyáéhoz és macskáéhoz hasonlóan - elfordul a külső hallójárat vízszintesre, közvetlenül a dobhártya előtt.
A fül belső felületét szintén evvel az oldattal tisztíthatjuk meg, egy vatta segítségével. Áztassuk meg kissé a vattát, majd finoman törölgessük meg a fülecskéket.
Fültisztítás után gondoskodjunk pár percig huzatmentes helyről, mivel a nedves fül hamar megfázik, és ez komoly fülgyulladást tud okozni! Mivel a Bobi fültisztító csepp alkohol tartalmú, kb. 1-2 perc alatt elpárolog.

A hímek végbélzsákja:

A másik nagyon fontos dolog, hogy a hímek végbélzsákját rendszeresen tisztítsuk ki! Ezt úgy tudjuk elvégezni, hogy a malackát valaki hanyatt fekve megfogja, mi pedig a popsiját széthúzzuk, és alaposan kitörölgetjük az ürülékmaradványokat, forgácsmaradványokat, amelyek beleragadtak a malacka által termelt fehéres, igen erős szagú faggyúba. Evvel elkerülhetjük, hogy a malackának eltömődjön a végbélnyílása a felgyülemlett, és beszáradt szennyeződések miatt. A hímek jellegzetes szagát is ez a faggyú adja, így ezt is megszüntethetjük.

Amikor csak lehetőségünk van, ellenőrizzük malackánk fogait, fülét, szemét. A fogak legyenek hófehérek, ne legyenek túlnőve! A szemek és a fülek mindig legyenek tiszták! Ha a fogak sárgásak, vagy a szemek könnyesek, csipásak, esetleg a fülekben túlzott mértékű szennyeződés mutatkozik, azonnal hívjuk fel állatorvosunkat, és kérjünk tanácsot!
Malackánk lehelete ne legyen büdös vagy gennyes szagú. Ha ezt érezzük, azonnal vigyük el állatorvoshoz!