A Pilvax kávéház és étterem történelmi nevezetességu vendéglátóhely Budapest V. kerületében a Belvárosban, a Pilvax köz 1–3. szám alatt.

Története
A Pilvax elodjét Privorsky Ferenc kávés alapította Café Reanaissance néven az akkori Úri utcában (Herrengasse, ma: Petofi Sándor utca) 1838-ban. Nevét késobbi tulajdonosáról, Pilvax (eredetileg Pillwax) Károlyról kapta, aki az 1840-es években muködtette a kávéházat a pesti Belvárosban. A kávéház a reformkor vége felé a radikális értelmiség és különösen a fiatalok törzshelyévé vált. Itt alakult meg és muködött a Fiatal Magyarország és a Tízek Társasága nevu asztaltársaság, amelynek tagjai között volt Petofi Sándor is. A fiatal költo 1844-tol rendszeresen itt reggelizett. Az ifjak között volt – többek között – Vásárhelyi Pál és Vajda János költo.

1848–49-ben
1847-tol Fillinger János bérelte a kávéházat (ezért fordul elo több forrásban is a Fillinger kávéház elnevezés). 1848 márciusában Petofi és társai itt beszélték meg a forradalom követeléseit és itt került sor a 12 pont megszövegezésére, amelyet az utolsó rendi országgyulésen a Függetlenségi Párt szorgalmazott. A hagyomány szerint 1848. március 15-én itt szavalta el Petofi eloször a Nemzeti dalt és innen indultak ki ezen a napon a forradalmi események. A kávéházat 1848. március 15-e és 1848 augusztusa között Forradalmi Csarnoknak nevezték.

A szabadságharc után
A szabadságharc bukása után az utca nevérol Café Herrengasse volt a kávéház neve; 1867 és 1895 között a Schoja Kávéház nevet viselte. Az utca neve többször változott: 1874-tol Koronaherceg utca, késobb Petofi Sándor utca lett. Az eredeti épület 1911-ben a városrendezés áldozatává vált, ám az 1920-as években nem messze, a mai helyén nyílt meg a Pilvax Kávéház, ahol 1927-tol rendszeresen találkoztak a Petofi Társaság tagjai.

A Pilvax ma
Jelenleg a Taverna-csoporthoz tartozó City Hotel Pilvax az eredeti helyiségcsoportban üzemelteti a Pilvax Kávéház nevu vendéglátóhelyet.

Forrás Budapest lexikon II. (L–Z). Foszerk. Berza László. 2., bov. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1993. 325. o. ISBN 963-05-6411-4