Fönt már kigyúlt az éjszaka,                 
messzi fények ragyognak szerteszét;         
de a patak nem hozza le nekünk             
a csillagok neszét.  
                       
Ott fönt barátok alszanak                 
s talán ránk gondolnak még,                 
itt a mélyben sötétek a falak,              
s csak a karbidlámpa ég.  
                  

Ref.: Sej, haj, nem bánom én,
      ha a síromon nem lesz kereszt;       
      aki nem látta még a csend             
      világát, úgysem érti ezt. 

           
Foltos ruhájú, víg legény,                  
próbaútján nem kíséri gond;                 
Hegykirálynő csoda-birodalmát              
Két kezével túrja a bolond.
 
Cseppkőpalástban élete,  
ő lesz majd e világrész ura,
ó, de addig sok-ezerszer jön még el       
fönn a külszínen az éjszaka!