Üdv!
A hajnali kelés engem személy szerint kicsit megviselt, főleg annak fényében, hogy ~3 órát sikerült aludni, de ugye aki éjjel legény az nappal legyen kemény!
Rutintalanságomnak köszönhetően nem igen tudtam, hogy mire számítsak, de a cél mindenképpen az volt, hogy a középmezőnybe legyek mind az időmérők alatt, mind pedig a versenyen, meg ugye az, hogy a közös autónkat ne bontsam le teljesen. A beállítások, meg igazából minden technikai dolog a bátyámra maradt, mert enyhén szólva sem vagyok az a műszaki zseni, de végülis azért jöttünk, hogy szerezzünk egy kis tapasztalatot, rám nagyon rám fért. Sajnos amiatt, hogy Pesten tanulok, nem igazán volt időm sem autózni Dákán, sem pedig a műszaki dolgokat megtanulni. A nap folyamán azért sikerült megtanulni pár dolgot, úgyhogy már csak emiatt is megérte lemenni.
Az első időmérő, ahhoz képest hogy először mentem a pályán, nem sikerült rosszul. Ha jól emlékszem sikerült 5. helyen zárni a 8-ból. Technikai probléma nagyon nem volt, legalábbis nekem úgy tűnt és akkor még a gumi is fogott és jelvesztés sem volt. A második időmérő szintén jól sikerült, 4. helyen zártam, úgyhogy bizakodva készültem a 3. megmérettetésre. Ekkor még nem sejtettem, hogy nem úgy fog sikerülni ahogy én azt elterveztem. Sajnos már az időmérő bemelegítésén jelvesztés volt, így vevőcsere, elemcsere a távban és minden, amivel el lehet tölteni az időmérő 10 perces idejét. Ennek köszönhetően csak 8 kört sikerült megtenni, azt is nehézkesen, mert néha késve reagált az autó. Sajnos erről nem mi tehettünk, de ennek ellenére azért bosszankodtam elég rendesen. Az utolsó elrontott időmérőnek köszönhetően csak a 6. helyről indulhattam a döntő futamban. Csak azért idegesített a dolog, mert lehetett volna 2 hellyel is jobb ez, ha a technika nem gondolja úgy, hogy keresztbe tesz, de hát nincs mit tenni, ez egy ilyen sport.
Miközben készültünk a versenyre (kaja, pia, nők, ja nem utóbbi nem nagyon), reméltem, hogy nem lesz megint jelvesztés, de sajnos csalódnom kellett, már a rajtnál is gondok voltak, sikerült kiugranom úgy, hogy a féket húztam, ennek köszönhetően a mögöttem lévő Péter kolléga is elrajtolt, így új rajt következett. Itt szintén majd fél méteres korai rajtom volt, nem igazán tudtam vele mit kezdeni, szerencsére ekkor már nem akartak új rajtot. A kör végén egyből be is jöttem a boxba, megint vevőcsere, elemcsere a távban. Közben a többiek már szép számmal tették meg a köröket én meg tehetetlenül álltam az emelvényen és vártam, hogy ki legyen cseréve a vevőm. Miután a csere megvolt úgy ahogy lehetett vezetni az autót. Mivel tudtam, hogy elég nagy hátrányban vagyok, gondoltam amíg fog a gumi és veszi a jelet az autó, addig megpróbálok kicsit gyorsabban autózni. Ami úgy ahogy sikerült is, rendszerint nekem is a 3-as ugratóval volt gondom, de legtöbbször csak akkor mentem bele úgy, hogy a középsőt átugratom, amikor úgy éreztem, hogy jól jövök ki a ráfordító kanyarból. Azért néha sikerült szépet borulni, de nem volt sok választásom, ha nem akartam utolsó lenni, valamennyit kockáztatni kellett. A jelvesztéssel csak néha volt már probléma, az autóval magával szinte egyáltalán nem. A verseny vége fele viszont kezdett gond lenni a gumik állapotával, aminek köszönhetően a futam utolsó 5 percében pálya széltől szélig közlekedtem. Az utolsó körökben már szinte semmi tapadás nem volt, de sikerült befejezni a versenyt a 6. helyen, ami a körülményekhez képest nem volt olyan rossz. Alig 3 körrel maradtam le az előttem lévőtől, ami nem olyan sok, ha azt beleszámítjuk, hogy elég sok időt kellett a boxban töltenem.
Lényeg a lényeg, én élveztem az egész napot, csak eléggé bosszantott, hogy ha nincs gond a távval, akkor jobb helyezéseket sikerült volna elérnünk.
Ezúton köszönöm én is mindenkinek a segítséget és a tanácsokat.
Valamint külön köszönet a bátyámnak, hogy rám merte bízni az autóját, meg úgy mindenért.
