Saját építésű rádiók élesztése, működtetése (kezdőknek)

Kiegészítés: a cikkben szereplő adókapcsolás megváltozott, mert a visszajelzések szerint nem mindenkinek indult be, vagy ha be is indult, nem volt elég stabil, megbízható a minősége! A most szereplő kapcsolás is ki lett próbálva, de ez garantáltan jó minőséget, megfelelő frekvenciastabilitást, és aránylag nagy hatótávolságot ad!

Sok esetben gondot jelent, hogy hogyan is lehet a legjobb módon letesztelni az elkészített kapcsolás működőképességét. Ezt sajnos az elégtelen rádiótechnikai tudás eredményezi. Olyan esetekben például, ahol a tápellátásnak túlságosan hosszú vezeték van meghagyva, az is mint egy antenna működhet, ezzel akár működésképtelenné téve, az egyébként működőképes áramkört. A következőkben egy konkrét kapcsolás elkészítésének és élesztésének folyamatában próbálom leírni a legfontosabb tudnivalókat, az elindításhoz, és a helyes behangoláshoz.

Adott a jobb oldali kapcsolás. Ez egy nagyon egyszerű alapadó, ahol a tranzisztor munkapontja egy 10kW-os ellenású ellenállással van beállítva (bázisáramos munkapontbeállítás). Hogy ez pontosan hogy is működik, nem részletezem, mert erről sok irodalom van az interneten is. A tranzisztor kollektorkörében lévő párhuzamos LC rezgőkör felelős a vivőfrekvencia előállításáért, míg az emitter lábra kötött ellenállás un. hidegítést végez, vagyis áramkorlátozással akadályozza meg, hogy a tranzisztor C-E kivezetései között túlságosan nagy áram folyhasson. Ha ezt nem kötnénk be, akkor a pozitív táppont, és a föld között lényegében csak a tranzisztor ellenállása jelenne meg, és némiképen az LC rezgőkör reaktanciájának lenne még áramkorlátozó hatása, de ezek együttesen is kevésnek bizonyulnának, és a tranzisztor rövid időn belül tönkremenne. A 22pF-os kondenzátor szándékos visszacsatolást hajt végre, de nem célszerű a megadott értéknél sokkal nagyobbra választani! A tranzisztor szerepe az adóteljesítmény előállytása, valamint a vivőfrekvencia modulálása.

Miután nagyvonalakban már ismert az áramkör működése, essen néhány szó az ilyen kapcsolások természetéről. A nagyfrekvencia eredménye, hogy sajnos nem csak a későbbi antennának szánt fémről sugározódnak le a jelek, hanem már maga a nyák, és az alkatrészek kivezetései is sugároznak, így a panelek elkészítésekor törekedni kell a lehető leg rövidebb lábhosszúságokra, és a nyákon is csak nagyon kicsi vezető szigeteket érdemes kialakítani. Ahol nincs funkcionális vezetési sáv, ott meg kell hagyni a felületet egybefüggő testpontnak, ezzel is hozzájárulva az adó árnyékolásához, és a zavarmentesítéshez. A rövid vezetékhosszok nem csak adás, hanem vételi oldalon is ajánlatosak, a lap tetején már említett példa miatt is. Ugyanis, ha az adó által kisugárzott jel, valamilyen vezetéken keresztül -akár a tápkábelből, akár a hangfrekvenciás modulálóvezetékből- visszakerül a bemenetre, akkor az képes nem kívánatos oszcillációkat kelteni, ezzel instabillá, és kezelhetetlenné téve az adót, vagy az alapfrekvencia ellen dolgozva, le tudja lecsillapítani azt. Utóbbi egy olyan jelenség, aminél a kimenetet pontosan ellentétes fázisban -ha úgy tetszik ellentétes polaritásban- vezetődik vissza a bemenetre, és ez az erősített jel legalább akkora erősséggel jelentkezik a kimeneten, mint az eredeti jel. (Abba, hogy a tranzisztoros erősítők 180°-os fázisforgatással dolgoznak most nem megyek bele, itt az elv a fontos!) Ez a hatás frekvenciaeltolásban mindíg meg fog nyilvánulni, ezért a Thomson képlettel kiszámított rezgési frekvencia adott L és C értékeknél, csak egy közelítő értéket képes megadni, nem beszélve arról, hogy ebbe beleszól még a tranzisztor típusa, és a visszacsatoló kondenzátor is! Ezekből is látszódik, hogy egy nagyon komplex jelenségről van szó, ami megköveteli a precízitást.

Az eddigiek ismeretében neki lehet látni a nyák megtervezéséhez. Amiket szem előtt kell tartani: minél kisebb vezetőszigetek kialakítása, a vezető részek, és a testfelület között elegendő hely kihagyása -szórt kapacitások elkerülése végett-, és a lehető rövidebb alkatrészlábak meghagyása (igaz ez majd a forrasztásnál lesz fontos, de tervezésnél is adódhatnak ebből gondok). A fenti kapcsoláshoz megfelelő nyákrajz a következő ábrán látható.

Mivel az ilyen pontos áramkör kézi filces rajzolással történő kivitelezése szinte lehetetlen, ezért érdemes az ilyeneket számítógépen megtervezni, és a nyomtatásos-vasalásos technikával felvinni azt a rézfóliára. (Erről cikk hamarosan!). Ebben az esetben törekedni kell a megfelelő felbontásra, amellyet célszerű legalább kétszeresre választani! (Én személy szerint kétszeres fölé szoktam hozni, és utána egy-két próbanyomtatással állítom be a helyes nyomtatási arányt)

Ha a nyák kész, az alkatrészek beforrasztása után lehet kezdeni az élesztést. Ilyenkor még érdemes egy egyszerű 10-15cm-es drótot beforrasztani antennaként, de ami még jobb, ha koaxkábelen elvezetjük az antennát pár méteres távolságba, így biztosítva a gerjedésmentességet. Mielőtt rákapcsolnánk a tápot, szét kell húzni a tekercset úgy, hogy a menetek között kb 1-1,5mm-es légrés legyen. Ekkor már megadható neki a tápfesz, figyelve a rádióvevőt. A bekapcsolás pillanatában a felcsengés során, ha a vevő pl. 102MHz-en van, és az adó 107MHz-en sugároz, akkor egy pillanatra ugyan, de meg lehet hallani, hogy beindult a kapcsolás. Ha ez nem jelenik meg, akkor érdemes több frekvenciát figyelve eljátszani a bekapcsolást. Amennyiben még így sincs változás, akkor elméleti magasabb frekvenciára kell hangolni az adót. Ha beindult, akkor már nincs más hátra, mint a célfrekvenciára állni a vevővel, és addig hangolni az adó LC-körét, míg az a kívánt frekvencián nem rezeg. Vigyázni kell arra, hogy a rezgőkör közelében lévő szinte bármilyen tárgy -csavarhúzó, emberi kéz- képes azt elhangolni, és az eltávolodása után nem az adott módon beállított frekvencia fog megmaradni, ezért az un. túlhangolást kell alkalmazni, ami annyit jelent, hogy egy kicsivel túl kell hangolni, és úgy már nagyobb eséllyel marad meg a kívánt frekvencián. Ám sajnos mivel a tranzisztorok tulajdonságai a hőmérsékletükkel erőteljesen változnak, ezért erre is oda kell figyelni. Ha már van egy adott bekapcsolási frekvencia, akkor azt feljegyelve, ahhoz képest meg kell nézni, hogy 10-15 perces üzem után mennyivel fog elhangolódni, és a bekapcsolási frekvenciát ennek megfelelően kell csökkenteni, vagy növelni, hogy ne később kelljen utánahangolni.

A példakapcsolás teljesítménynövelése érdekében lehet csökkenteni az emitterköri ellenállás értékét. Nálam ez 22W-nál még stabil működést eredményezett, a tranzisztor sem melegedett nagyon. Egy esetleges másik mód erre, ha a bázisoldali 10kW-os ellenállást lecsökkentjük. Ezzel viszont jobban kell vigyázni, mert az adó stabilitásának elvesztéséhez vezethet! A tápforrás egy 7.4-7.2V-os kameraakkumulátor volt, így ha 9V-ról üzemel a kör, a stabilitási határ nagyobb ellenállásértékeknél jön elő!

Nem mindegy viszont, hogy milyen antennával fog üzemelni a kapcsolás. Érdemes hozzá megépíteni egy adóteljesítmény-indikátort, és különböző antennatípusokat letesztelni vele, mert egy ilyen kis adó teljes mértékű kiismerése közben rengeteg gyakorlati tapasztalatot lehet szerezni az antennák, a rádiótechnika, és a hullámterjedés terén is! Én 75cm hosszú, sodortréz huzalt használok az első élesztgetésekkor.