Molière:
A fösvény
Nemzeti színház Budapest
Molière az emberi természet legmélyét feltáró jellemkomédiájának főszereplője maga a pénz. A pénz, amiből sosincs elég – egyesek számára. A pénz, ami mindig a másé; a pénz, amit meg kell őrizni, amit gyarapítani kell, amit irigyelni kell; a pénz, amely a szerelem helyett a legfontosabb szenvedéllyé válik; a pénz, amely az emberiség szerint igenis boldogít… Harpagon pénzhez fűződő végletes, tragikomikus vonzalmát Molière gazdagon, részletekbe menően, gyilkos humorral ábrázolja. Harpagont Blaskó Péter játssza, az előadást Rába Roland rendezi.
A legendás regény és film új színpadi változata különleges, műfajteremtő
előadás, ahol a zene, a tánc és a szöveg egyformán fontos eleme a produkciónak.
A történet szerint egy fürdőhelyen maratoni táncversenyt rendeznek, ahol a
nyeremény reményében éjjel-nappal, kifulladásig táncolnak a párok. A szörnyű
fizikai fáradtság, a gyilkos testi-lelki hajsza közben emberi sorsok villanak
föl, barátságok és szerelmek története bontakozik ki.
Horace McCoy regénye és az abból készült film is az első nagy gazdasági válság
idején játszódik. A Vígszínház új átirata azonban a mába helyezi a történetet,
Magyarországra, hiszen az aktuális helyzet összecseng az eredeti mű
alaphelyzetével.
Az előadás, melyben szinte a teljes társulat szerepel, igazi embert próbáló
kihívás, hihetlen koncentrációt és állóképességet igénylő feladat. Eszenyi Enikő
új rendezésében olyan kiváló alkotótársak működtek közre mint Presser Gábor,
Duda Éva, Kopek Gábor, Füzér Anni, Bartha Andrea, Dinyés Dániel, Furák Péter,
ifj. Zsuráfszki Zoltán és Budai László.
Joseph Stein—Jerry Bock—Sheldon Harnick
"Hegedűs a háztetőn. Őrülten hangzik, ugye? Pedig Anatevkában, ebben a mi kis eldugott falunkban mindnyájan hegedűsök vagyunk a háztetőn. Kellemes, egyszerű dallamot akarunk kicsalni a húrokból, de úgy, hogy közben ne törjük ki a nyakunkat. Nem könnyű. Kérdezhetnék: miért nem állunk odébb, ha itt ilyen nyaktörő mutatvány az élet? Mert Anatevka a mi otthonunk is. És mi óv meg bennünket a zuhanástól? Egy szóval megmondhatom: a hagyomány."
Bertolt Brecht Jóembert keresünk
Három Isten érkezik egy nagy szegénységben élő városkába, azért, hogy próbára tegyék az emberek jóságát. A próba egyszerű: találniuk kell valakit, aki szállást ad nekik. Az isteneknek azonban csalódniuk kell, mert hosszú útjuk során senki sem akad, aki befogadná a három idegent. Csak egy pénztelen utcalány látja őket szívesen: Sen Te, akit a jótéteményért megajándékoznak, mert abban bíznak, Sen Te példája bebizonyítja majd, hogy jó emberek is élhetnek emberhez méltó életet a Földön. Az ajándék segít Sen Tének talpra állni, de közben az istenek kísérletének alanyává is teszi: kérdés, hogy képes lesz-e jó maradni egy olyan világban, ahol hatalmas a szegénység, és mindenki csak a saját, önző érdekeit tartja szem előtt, vagy tigrissé kell válnia, hogy megvédje magát.