Érdekes dolgok történtek velem még szünet előtt és utána.Még
szünet előtti héten írtam egy 3 oldalas emailt George-nak.
Ő egy nagyon kedves, aranyos bácsika, akivel 2006ban együtt nyaraltam Görögországban.
George 12 évesen 1956ban kiment Amerikába és ott élt nagyon sokáig. Ott
házasodott meg először ott éltek a szülei. Mióta hazajöttünk a nyaralásból
az óta levelezünk. Illetve igyekszünk tartani a kapcsolatot, mert nagyon
a szívemhez nőtt, azaz idős úriember. A legfrissebb emailben elpanaszoltam
neki a problémáimat, félelmeimet és betekintést nyújtottam neki a boldog
pillanataimban. Meséltem neki Lilluról, Kitturól, ösztöndíjról, a mai fiatalságról.
Miután megírtam a levelet furcsa dolgok történtek.
Lillával kapcsolatban az egyik dolog az volt, amit írtam,
hogy jó végre egy olyan lánnyal is barátkozni, lenni, jól érezni magadat,
akinek nem újdonság az, amivel anyu foglalkozik, és benne van a témában.
Erre következő nap, feljött az egyik osztálytársam hozzánk és hát szembesült
a feliratokkal a szobám falán. (Nem, nem, firkáltam megint össze a falamat,
hanem szépen kinyomtattam a szövegeket, és azokat kivágtam felragasztottam.
Szerintem jó lett, tetszik és majd még dalszövegek is, kerülnek fel.) Aztán
akkor elkezdtünk beszélgetni anyukám munkájáról, és hogy miért nem szoktam
erről mesélni az osztályban mire én csak annyit feleltem: Már azon is röhögnek,
hogy Dalai láma… Akkor minek meséljek a vallásomról, gondolatimról. Fölösleges.
Aztán levélben írtam a mai fialtságról. Orvosi vizsgálaton, pedig a doktornővel
kezdtem el erről beszélgetni. Most ezt nem fejtem ki, szerintem mindenki
látja, hogy ma milyenek a fiatalok, és ha visszagondolunk, mondjuk 10 évet
akkor ez még sehol se volt. Nagyon gyorsan fejlődik a világ, és nem mondhatnám,
hogy jó irányban.
Az emailben szóba hoztam az ösztöndíjat is. Csak futólag. Akkor még nem volt fenn az Interneten a pályázat, miután megírtam két napra rá, pedig felkerült. Nagyon gyorsan haladtak az események
A szünet első napját kivel, mással, mint drága Lilla barátnőmmel töltöttem. Nagyon jól éreztem magam vele, bár eddig sose volt, hogy az, hogy unatkoztam volna mellette. Kicsit beszabadultunk a C&A-ba, mindent magunkra aggatunk, majd csak fél órát álltunk a kekszek előtt és néztük, hogy mit együnk.
Kedden felmentünk pestre. Imádok az osztállyal vonatozni.
Egyszerűen ott annyira hülyék vagyunk, hogy az valami hihetetlen. Beszabadultunk
a mamutba is. Hát mondjuk mire beértünk kicsit nyomott kedvünk lett, szerintem
elfáradtunk Lotyival, de jó volt. Viszont láttuk Máté Krisztinát is. Vettem
egy cipőfűzőt meg egy új táskát is.
Lilluval is voltunk mamutban, igaz ő pörgött, mi meg mint a lassú csigák.
Nyomott volt a mamut nekünk. Szóval, ha fél órára bemész, akkor jó, de ha
4 és fél órán keresztül benn vagy, na az úgy sok. Nagyon sok.
Szerdán drága egyetlen MÁJLÁWIZJÓRLÁW ikreméknél voltam. Dvd-t néztünk.
Mi mást, mint a Just my luck-ot. Neki és nővérének is nagyon tetszett a
film, én persze alapból imádom a filmet, nem is tudom mi, illetve ki miatt.
(DOUGI, illetve a McFly szerepel a filmben. Amikor először láttam a filmet,
akkor indult el a rajongásom a fiúk iránt) Szinte egész délután náluk vendégeskedtem,
nagyon jól éreztem magam, náluk hagytam az egyik filmemet, de nem számít.
És egyre inkább közeledett a csütörtök. Amitől, hét elejétől
fogva féltem. Egy évvel ezelőtt egy véletlen folytán az RTL Klubbra kapcsoltam,
ahol egy rajztanfolyamról mutattak bemutatót. Év évig keresgéltem a neten,
mikor és hol tartanak ilyen négy napos tanfolyamot erre egyik nap emaileztek
anyukámnak, hogy lesz Veszprémben.
Anyu nagyon győzködött, hogy menjek el, mert ez sokat segíthet mindenben.
Hát igen óriási félelmekkel indultam neki a csütörtöki napnak. Nem is emlékszem
mikor izgultam utoljára ennyire. Szóval ott voltam csütörtökön reggel a
nyelv suliban és vártam, hogy elkezdődjön a rajztanfolyam. Rajtam kívül
egy velem egy korú lány volt még, a többiek idősebbek voltak. De mindenki
nagyon rendes és aranyos volt. Géczi Dóri anyukájával nagyon jóba lettem,
sokat beszélgettem vele, nagyon aranyos, kedves és értelmes nő. Dóriról
is beszélgettünk. Első nap még minden jól ment, 25 perc alatt hazaértem,
boldog és
elégedett voltam magammal.
Második nap, negatív terek tanulása. Hát igen. Eleinte
ment, majd jött a virágos, keres lyukakat feladat. Bea és én egy olyan növényt
kaptunk, amit egyszerűen képtelenség volt jól lerajzolni. Szóval ránéztem
a feladatra és mondtam, hogy mi ez? Nem értettem, hogy hogyan mit kell megcsinálni
és kiakadtam. Rögtön az első növénynél azt hittem, hogy most összetépem
a lapot, felállok, és abba hagyok mindent. Az este folyamán még itt se sikerült
a rajzom totál káosz uralkodott rajtam. A 25 perces hazajövetelből lett
egy 45 perces. Lassú léptek és borzalmas gondolatok. A Margit-templom előtt
jártam, amikor egy olyan gondolat ment végig bennem, hogy talán mégse a
művészetek az az amihez közöm van, nem fogok megtanulni soha se rajzolni.
Ekkor óriásit haragoztak, üvöltött Jared Leto a fülemben, de nem hallottam
Jared hangját. Csak a harangok zúgűsát. A templom előtt voltam és mintha
csak nekem szólt volna. Térj észhez, ne becsüld le magad. Isteni jelként
tekintettem az egészre. Hazajöttem, de még mindig mérges voltam, ki voltam
akadva. Kittu és Lillu próbáltak belém lelket önteni, kicsit sikerült is,
hamar elmúlt a rosszkedv.
Jött a szombat. A mélypont. Szénnel kellett rajzolni. Nem sikerült. Haza
utat végig sírtam. Kossuth utcán jöttem és odamentem az egyik bolthoz, ahol
converse tornacipők voltak. Próbáltam a tornacipőket nézni, de tükröződtem,
és újra szembesül magammal. Szánalmasnak éreztem magam. Nem hittem el, hogy
csak én lehetek annyira nyomi, hogy nem sikerült megrajzolnom azt a hülye
halászt. Nem értem miért nem sikerült, nem értem miért nem tudtam a szénnel
bánni. Újra a templom előtt mentem el, újra könnyes szemekkel, újra hatalmasat
harangoztak. Kivettem a fülemből fülhallgatómat, nem érdekelt abban a pillanatban
Tom Fletcher varázslatos hangja csak megálltam a templom előtt és válaszokat
vártam. Én megpróbáltam és nem sikerült. Mit kell még tennem? Volt elég
hitem, elég kedvem, oda figyeltem, koncentráltam és nem sikerült. Nem értettem,
hogyan csinálhatnám másképpen, hogyan sikerülhetne? Csak álltam és
válaszokat vártam, de a templomtól újra csak azt kaptam, hogy sikerülni
fog, ne add fel. Harangok után visszatettem a fülembe a fülhallgatót és
tovább hallgattam a zenét, tovább folytattam az utamat, hazafele, könnyes
szemekkel. Haza érve, szívem és az agyam egybe kapcsolódott és két és fél
órán keresztül csak sírtam. Nagy vágyam volt ez a tanfolyam és nem értettem,
hogy miért nem látom a változást. Feljöttem msnre és megint csak barátaimra,
támaszkodtam, biztattak, hogy ügyes vagyok és sikerülni fog.
Kittu, Lillu és Gica: ÓRIÁSI ÖLELÉST KÜLDÖK
NEKTEK! Köszönöm csajok! Gica másban is véleményt alkotott aznap este és
az ö véleménye nagyon feldobta az estémet.
Ahogyan Gica felnyomta az estémet, úgy rombolták le mások. Nem értették
meg, hogy éppen az álmom omlik össze, fáradt voltam és erre még megkapom,
hogy túl depressziós vagyok, és ezt rühellik bennem.
Nem igaz! Nem vagyok és sose voltam depressziós. Olyan
személy mondta, akitől sose számítottam volna ilyen véleményre. Komolyodok,
de a komolyságot és depressziót ne keverjük össze. Meg nem hiszem el, hogy
ha valakinek éppen romokban hever az álma, akkor neki is olyan vidám kedve
lenne, vagy ő is egyenesen haladna a mély bánat és szomorúság irányába.
Vasárnap reggel még mindig bánattal telve ébredtem
fel. Tükörbe néztem és nem értettem, hol van az igazi Kriszta? Hol van a
mindig mosolyogós lány? Keresni kezdtem a tükörben, de nem láttam. Reggel
utam a városba 50percbe telt. Nem volt kedvem a naphoz. Sokan abbahagyták
menetközben a tanfolyamot, de nekem bármennyire is rosszul mentek a feladatok
egy percre se álltam meg. Egy percre se gondoltam azt, hogy akkor most megállok,
abba hagyom. Nem. Kifizettem. És nem is a pénz, hanem nem szeretek félbe
hagyni semmit se. Szóval, ha eldöntöttem hogy végig csinálom, akkor végig
is csinálom. Nem álltam meg a végéig.
Vasárnap már az első feladat tetszett. Negatív terek, kivételes jól láttam
őket és mindent ment. Egész jó lett. És jött a 3 órás portré rajz. Magunkat
kellett lerajzolni. Egy óra után volt egy szünet és akkor odajött Erzsi,
Dóri anyukája hozzám és mondta, hogy ez nagyon jól sikerült. Bár akkor még
csak a forma volt meg. De azzal, hogy azt mondta, hogy jó, elkezdtem még
jobban bízni magamban. 2 és fél óra múlva készen volt mindenki a saját portréjával.
Meglepőén jók lettek. Bár se, Kata se én nem voltam megelégedve a képpel,
mivel szerintem pingvin fejem lett, de azért tetszett. Szóval ahhoz képest,
hogy honnan indultam, jó kép lett.
A tanfolyam végén, mindenki elmondta a véleményét a tanfolyamról. Amikor
én beszéltem Dóri anyukája büszkén nézett
rám. Nagyon jól esett. Hazajöttem anyukámnak, megmutattam, és ő is büszke
volt rám.
Akiknek megmutattam, azt mondták jó lett. Én ennek csak örülök. De amikor
Erzsi rám nézett és a büszkeséget láttam rajta irántam az nagyon jól esett.
Láttam rajta, hogy tényleg megkedvelt.
És én?
Mit érzek?
Nem tudom. Megcsináltam, végig mentem. Nem álltam meg. Aztnem mondom, hogy
büszke vagyok magamra, mert nem. Na jó, egy kicsit! De jobbra számítottam.
De gyakorlással, minden megoldható.
Szóval továbbra is rajzolni fogok, nem állok meg, folytatom. Az egész szünetemet
végig dolgoztam, de megérte. A rajzolás alapfortélyait tudom és nekem egyelőre
ez bőven elég. Végre újra boldog lettem, a nagy csalódások után…
Képek:
Lilluval: 1,
2,
3,
4,
5,
6
Kirándulás, Pest: 1,
2, 3
Rajztanfolyam: Morcost
kellett rajzonliuk
Első és az utolsó napon készült kép:
Portré
Reggel megnéztem a postafiókomat, és mit látok: Találka.hu: Belső leveled
érkezett.
Kíváncsian felmentem, hogy vajon ki az az örült, aki írhatott nekem.
Az üzenet így hangzott:
„Szia!
Te pont olyan lány vagy, akit én keresek!!
Nagyon szép vagy a képen!!!!
Szeretnék ismerkedni veled!!
Ha van kedved velem ismerkedni, légyszi írj!!!!!!
Légyszi írj magadról!!!!
Várom a válaszod!!!!!
Addigis Puszi !
Szilárd! „
Persze a fiatalember számomra nem tetszik ezért hát nem is válaszoltam
a
levelére. Így járt!
Ez után a kis remekmű után egy számmal találtam szembe magam:
Billy Talent – Fallen Leaves TECHNO!!!!!!
100 éven aluliaknak nem ajánlom, de azért ha valakit hajt a kíváncsiság,
tekintse meg: katt
Mai napon ebéd közben fura dolgot tudtam meg.
Apukám egy furcsa tervel állt elő. Mint kiderült drága testvérem, márt egy
évvel, ezelőtt mondta ezt, csak elhaladtunk az ötlete felett.
Az ötlet úgy hangzott, hogy mi lenne, ha leadnánk ezt a lakást, ahol most
lakunk (3 éve, nem is hosszú idő az előzőben 14 évig laktunk) és a mamámék
telkén építenénk egy új lakást, illetve házat. Belegondolva nem is lenne
rossz.
Bár nem tudom, hogyan gondolta el apukám. Őszintén szólva először egy dolog
jutott az eszembe és sajnálom, hogy ez volt az első gondolatom. Apu a mi
pénzünkből akarja felújítani a mamánk házát. Ami már a II. világháborút
is
megélte és ez sajnos látszik rajta. Évek óta mondogatja, hogy meg kellene
csinálni, rendbe hozni stb. Míg apu ezt mondja, addig a testvére, aki Pesten
él
ő azt mondja, hogy dozeroljuk le és apuék költözzenek panelbe. Ezt se
apukám, se én nem engedném. Nincs az a pénz, amiért engedném, hogy az
egyetlen telkünknek annyi legyen. A kert, ahova annyi emlékem fűzz egyszer
csak egy másik család éljen rajta feledve a mi történetünket. Itt dolgozott
a
papám rengeteget, nem engedném, hogy a munkája elvesszen. Mellesleg
gyerekkorom nagy részét ott töltöttem, úgyhogy ezt rosszul gondolta a
kedves rokonom. Maradjon csak pesten aztán az unokatesomékat
szórakoztassa a hülye ötletivel.
Aztán tovább beszélgetnünk, hogy mégis hogyan lenne, ha egyszer csak
tényleg megvalósulna ez az ötlet. Fura gondolat ment újra végig a fejembe:
akkor újra apuval élnénk szinte? Rémisztő bele gondolni. Nem is rémisztő,
hanem a gondolat fura. Újra függni apukámtól? Nem. Nem.
Meg hiába mondták, hogy külön ház lenne stb. de akkor is. Nem tudom, hogyan
gondolta. Ismeri anyukámat, ő is ott élt egy évig biztos, tudja, hogy nem
menne bele. Nem szeretett ott lenni anyu, mert sok volt a macska és ő nem
szereti őket. Aztán mondta anya, hogy akkor mi hozzá járna az Ivett (apu
barátnője) hozzá meg majd a barátja. Meg ismerjük apát, nem szereti az
embereket, és mivel anyu az emberekkel foglalkozik, és rengeteg ember jár
hozzánk szóval ezt ő nem hiszem, hogy eltudná viselni.
Szóval remek ötlet volt, de megvalósíthatatlan.
Álmodozom arról, hogy egyszer majd családi házban lakom, de nem hiszem,
hogy az itt lesz. Eddig sosem fordult meg a fejemben az, hogy a mamáméknál
történhetne ez meg. Jó lenne végre kikerülni a paneltőmből, nem függni
annyira a szomszédoktól, nem kéne naponta 7 emeletet gyalogolni.
Kényelmesebb lenne annyi biztos, nem érni meg ez most. Anyuval tudjuk, hogy
költözni fogunk majd újra, érezzük, hogy ez a lakás már nagy kettőnknek.
A
költözést anya látja az én és saját horoszkópjában is. Kitudja, mit hozz
a
jövő költözés terén. Én most jól érzem magam a kuckómban. Egyetlen dolog
van, amit hiányolok és ez az, amit legjobban szeretnék, majd ha lesz családi
házunk és abban saját szobám. Egy hatalmas ablak és az ablak előtt illetve
közetlen az ablakban ilyen párkányszerű vagy nem is tudom, hogyan mondjam
szóval egy kis ülés, pad. Ahova kiülhetek és nézelődhetek, megfigyelhetem
az
embereket, viselkedésüket, menésüket. Nagyon szeretem vizsgálni őket a
távolból. Viszont erről le kellett mondanom a mostani szobámnál. Hatalmas
ablak meg van, de nem szeretek kinézni rajta, mivel szemben egy óriási
lépcsőház van, és ablakokkal találom szembe magamat, amiken emberek
néznek ki vagy csak belátok az életükbe. Utálom a szembe lévő házsort. Főleg
azt a gyereket a 9.-ről. Néha ha olyan kedve van, átlézerezik hozzám.
Egyszer a giga poszteremen Justin Timberlake fejére X-eket rajzolgatott.
Azóta van általában elhúzva a függönyöm. Nekem ne lássanak bele az
életemben.
Kicsit paranoiás vagyok. De ez van.
Ma néztünk drága bátyámmal megint Hősöket. Haladunk és kezdi megszeretni.
Ez jó jel. Bár még mindig ott tart, hogy ez nem Lost vagy 4400. De nem is.
Hogyan várhatja, hogy ez olyan legyen, mint a 4400? Oké, hogy képességek
vannak, de az 4400 ez meg Heroes. Teljesen más. Ez olyan mintha a Dallast
meg a Lost-ot összehasonlítod. Semmi köze egymáshoz.
De messze van még Február. Akkor újra kezdődnek a heti izgulások,
rejtélyfejtegetések a legújabb részek miatt. Ú már előre várom, szóval Zsöle
készülj, újra támadok majd ilyen témával kapcsolatban. Nem foglak békén
hagyni, amíg meg nem beszéljük a legújabb teóriáimat.
Meg kellene nézni újra, de nekem nincs erre időm. Majd….
Ma először érzem azt, hogy megérte egy évet próbálkozni a paint shop pro-
val.
Ma végre olyan képeket alkottam, amiket szerettem volna. Egy
fotósorozat,de mégis nem vágta ki őket, csak radíroztam és olyan lett,
amilyet szerettem volna. És tetszik, és nem bírom ki, hogy ne nézzem meg
egy
nap többször is. Jó lett. Nagyon jó. Büszke vagyok magamra. Erre vágytam
és
sikerült. Ikonok is szépek lettek, de ez a két blend. Varázslatosak.
Gicát három nap alatt sikeresen kiástuk Kittuval a föld alól. Bár nem ment
zökkenőmentesen, csak két napba telt mire eljutottunk Gicához. Útközben
elveszett a kanalam, néha énekeltünk.
De a végeredmény?
Doug az enyém!
Ezt biztos nem értitek, de örült jó beszélgetés zajlott le úgy éjféltájban!:
D
Csak pár mondat, ami nagyon tetszett:
[Kittu] [CsirkeeFalat] (L)Don't Stop Us Now!
(L) nekiáll ásni.
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) ások, ások, ások, ások, ások
[Kittu] [CsirkeeFalat] (L)Don't Stop Us Now!
(L) ás, ás, ás, ás, ás, ás
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) ott vagyunk már?
[Kittu] [CsirkeeFalat] (L)Don't Stop Us Now!
(L) cuppog
[Kittu] [CsirkeeFalat] (L)Don't Stop Us Now!
(L) énekel
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) éláéláééé:D
[Kittu] [CsirkeeFalat] (L)Don't Stop Us Now!
(L) dont stop us now ! xD
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) dont stop us nowww!* Danny
vigyort vág, feláll és neki áll ugrálni* DONT STOP US NOW!!!!
[Kittu] [CsirkeeFalat] (L)Don't Stop Us Now!
(L) röhög és utánozza Krisztut
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) asszem! Mindegy húzd (egy dal jut eszébe: Húzz fel bármit...)
[Kittu] [CsirkeeFalat] (L)Don't Stop Us Now!
(L) húzza és közben ő is, énekel: húzz fel bármit!
[Kittu] [CsirkeeFalat] (L)Don't Stop Us Now!
(L) a Kittu 3000 hatásos volt! - örömködik xD
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) dobjuk piacra! Ha már ilyen jól megy a varázslötty gyártás lécci szánj
meg egy "Doug belédszeret azonnal" löttyel:D.wKérlek!!!!
Gicaaaa megköszörüli a torkát: én is itt vok ám!
[Kittu] [CsirkeeFalat] (L)Don't Stop Us Now!
(L) Kittu előveszi legnagyobb tudományát és a Danny belédszeret löttyben
kicseréli a Danny cuccot Dougre. ÉS voilá! Kész is!
[Kittu] [CsirkeeFalat] (L)Don't Stop Us Now!
(L) Ez nem Dougie! - lepődött meg.
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) DOUGOT AKAROM! -állt neki hisztizni....:D
[Kittu] [CsirkeeFalat] (L)Don't Stop Us Now! (L) megijed, majd beletüszköli
a gilisztát a nem sikerült találmányok közé:D És nekiáll egy újabb főzetet
készíteni
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) Lécci lécci Kittu drága Siesss....elvonási tünetiem vannak...Kérlek,
Doug-ot gyorsan!
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) ugrál össze vissza miközben Dont Stop us Now-t énekel...mint egy idiota..
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) uramisten most kapcsolok: negyedórája új nap van.... BUNK CSAJOK!:D
(itt éppen éfjfél volt. Bunk = boldog új napot kívánok)
[Kittu] [CsirkeeFalat] (L)Don't Stop Us Now!
(L) ja tényleg! Doug! - mondja és megcsinálja az utolsó dolgot: kavar egyet.
és kész. de miez? Ez nem csak egy ember. Hirtelen Kettő is. Nem! Három.
Négy! Egy együttes. Gitárok, mikrofon, dobok. - Hol vagyunk? - kérdezi a
McFly.
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now! (L) DOUg!!!!!! -ugrik kedvence nyakába!
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) Ránézz dougra, mégjobban beleszeret:D
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) következő pillanatban a fiatalok már...
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) hát ez már 18as karika:D
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) Can you feel me? -kérdezi Doug...
(ez volt az egyik legjobb)
[Kittu] [CsirkeeFalat] (L) Don't Stop Us Now!
(L) héé Doug - ordít Danny - ez az enyém xD
[Kittu] [CsirkeeFalat] (L) Don't Stop Us Now!
(L) Kittu lenyomja Danny fejét - osztozzatok basszus xD
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) Doug!!!!!! ááá..:D
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) de cuki vagy!:D
Gicaaaa üzenete:
Kittu, megverjük?:D
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now! (L) üzenete:
miért?:D
Gicaaaa üzenete:
mert szemétkedsz:D
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) üzenete:
nem tehetek arról, hogy nekem van a legjobb pasim:D
[Kittu] [CsirkeeFalat] (L) Don't Stop Us Now!
(L) Kittu furán néz. - Nem is Doug a legjobb. - mondja és ránéz Dannyre.
- Az enyém jobb xD
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) ..... De csak Doug után:D
Gicaaaa üzenete:
na jó... én maradok Brandonnál(L)
[Kittu] [CsirkeeFalat] (L) Don't Stop Us Now!
(L) jó oké, hagyjuk, mi lenne ha mindketten Dannyre lennénk ráindulva? így
perfect xD
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) Danny? -kikacsint Doug kezei közül:D
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) ez aribb! -tér vissza hercegéhez - Hazaviszem!:D
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) ugye megtarhatom? -nézz Kittura
És a végére a nap képei.
Ezek a hajak nagyon bejönnek. Szeretnék is ilyen hajat, csak elég nagy fejjel
rendelkezek szóval ezért maradok ilyen. (kép 1,
kép 2)
Lillától (Egyből én jutottam eszébe.
Nem is tudom miért:) )
És a legjobb, nem is kell kommentár. (Köszi Kittu
)
Ui.: Galéria frissült.
Ma egész nap képeket keresgettem a neten, hogy megtaláljam
a hangulatomhoz illo új design-t. Kicsit szomorkásat, elgondolkodósat,
egyszerut, de mégis szépet szerettem volna.
Szerintem sikerült is, nekem tetszik. 
Tegnap óta a hangulatom még mindig nem változott. Kicsit szomorkás, de azért valamivel vidámabb vagyok. Ma néztünk tesommal Hosöket, sikerült letöltenem 30 seconds to Mars akusztikus számokat és Timbaland albumát. Ezeket nagyon szerettem volna, úgyhogy ez így reggel öröm volt számomra.
Hát most más nem tudok mondani.
Vigyázzatok magatokra, pihenjetek a pár nap alatt. Jövo
héten úgyis szünet lesz.
A mai napom egy része nagyon nem volt jó, emiatt hangulatom,
kedvem nagyon rossz.
Tudom az okait is, csak nem értem.
Miért befolyásolnak ennyire? Miért nem tudok elszakadni,
tovább lépni?
A napom úgy kezdodött, hogy irodalom tanárunk bejött
és az egyik lány kissé felhúzta. Erre o belekezdett
a szokásos monológjába, hogy mennyire rossz a mi nemzedékünk,
hogy teljesen buták vagyunk, mi lesz velünk késobb! Kimegyünk
külföldre élni, azzal semmit nem oldunk meg, mert a magyarokat
mindenhol utálják. Több órája szid és
aláz minket. Elviselhetetlen.
Az ilyen ember ne legyen tanár komolyan. Vagy úgyis már
annyiszor ígérte: Adjon le minket! Neki és nekünk
is könnyebb lenne egy másik tanárral. Kivételezik
a kedvencekkel. Miért kell? A többi ugyanúgy megérdemli
azt a hangnemet is bánásmódot, mind a többi. Undorító
egy rendszerben, világban élünk. Nem értem, hogy
hogyan jutottunk el ide! Általánosban is megvoltak már
a pofára osztályozó tanárok, de hogy 93%-ban
ilyenek a tanárok, az számomra felfoghatatlan.
Aztán jött az osztályfonökkel való veszekedés. Az se volt jó pont, mivel én nem akartam vele összekapni, végtére nem is kaptunk össze, csak rosszul jött ki a helyzet, és kissé így visszagondolva csúnyán beszéltem vele. De mindegy, majd bocsánatot kérek és meg lesz oldva minden.
De a legnagyobb „tragédia” a mai nap során: Death
Note vége.
A legjobb anime amit, valaha láttam. Felfoghatatlan, hogy vége
lett, foleg így. Ezt nem szeretem az anime-kbe, hogy nem adnak neki
véget. Inu Yasha, Full metal Panic vagy Elfen Lied. A végük
vagy semmi, vagy pedig rossz az egész. És most a Death note
is beállt ebbe a sorba. Amíg kedvencem L nem hallt meg minden
jó volt. Imádtam nézni.
De meghalt…
Valami kiveszett a sorozatból, valami más lett.
Nem voltak meg a poénok, a gondolkodásmód. Hiányzott
az a plussz löket. Ám az utolsó részben egy halvány
szikra gyulladt meg bennem, hiszen úgy vettünk észre
G. –vel, hogy talán mégis jó vége lesz?
De nem….
Ez csak a mi gyermeki ábrándunk volt. Light meghalt, L meghalt.
Á borzalmas!
Most lehet, hogy ezt nem értitek, de ha szerettek valamit és
elveszítitek, csalódtok, akkor minden rossz. Ez felér
Charlie Pace (LOST) halálával. Ot is napokig gyászoltam.
Az amúgy se jó kedvemre jön még anyám
is. Mondom neki rossz kedvem, van, nem zavar, ahogyan bejött a szobába,
csak egyszeruen nem érzem jól magam, az alap hangulatom rossz.
Erre pufog és vágja a pofákat. Nekem nem lett rossz
kedvem? Állandóan vidámnak kell lennem? Állandóan
mosolyogjak és adjam magam másnak, mint ami vagyok?
Nem, nem akarom.
Rossz a kedvem, ez van. Majd lesz jobb is.
Nem tudom, mi van velem. Kimerültem? Annyira sötéten látok most mindent.
Csak zenét hallgatok és gondolkodok az életemen.
Az a sok rossz és szenvedés. Jó lenne elbújni messzire, egyedül lenni és csak sírni. Az elmúlt pár hónap rohadtul nem állt mellettem. Sot, karácsony óta mióta meghalt a nagyapám, nem sok minden jó történt velem, azon kívül, hogy új embereket ismertem meg, akik bearanyozzák a napomat.
Egész héten egy személyre gondoltam sokat. Csak Zolira,
hogy vajon mi lehet vele. Annyira úgy érzem, hogy ha o velem
lenne minden könnyebb, lenne. Vagy csak észhez térítene.
Megölelne és tudatná velem, hogy rendben leszek. Azt
érzem, hogy szükségem van rá. Jobban, mint a pár
év alatt bármikor. Csak ülök, és rá
gondolok. Mennyit jelentett pár szava és hogy velem volt.
Nem kellett elotte megjátszanom magam, elfogadott olyannak amilyennek
vagyok, évek multával is. Mindig mellettem állt. Hiányzik.
Bárcsak lenne tél, úgy, mint akkor este.
Ölelve álltunk a fenyofa mellett. Egy Avril Lavigne nótát
dúdoltam, de ot nem zavarta. Elfogadta a dalolási mániámat.
Hogy abban a pillanatban velem volt és ölelt és rám
figyelt ezt jó lenne újra megélni, átélni.
Illatát újra magamban szívni, újra közel
érezni magamhoz, újra érezni érintéseit,
kedves szavait.
Szükségem van rá.
Sajnálom, hogy akkor elkergettem. Hülye voltam, beismerem. Sose
tudja meg, hogy igazából mit érzek. Fáj rágondolni,
hogy, talán ha akkor ot választom, minden másképp
alakul és akkor talán megjavítottam volna, és
egyszer se kerül oda, ahol most van. Miért számít
nekem o ennyire? Talán, azért mert o mindenben tökéletes
volt. Soha egy szavam nem lehetet arra, hogy hogyan viselkedik. O ismer
a legjobban.
Az is eszembe jutott, miközben Zolin és az elmúlt 6 közös
évünkön gondolkodtam, hogy most nem csupán azért
hiányzik e, mert kétségbeestem? Nem e azért
nyúlok hozzá vissza, mindig a múltba, mert félek
továbblépni?
Nem tudom, de legjobban a jelen körülmények között
rávágyok. Nem Mátéra, nem másra csak
rá. Arra az emberre, aki a legjobban ismer, aki elfogad, aki bemutat
a barátainak, bekerülve ezzel a családjába. Aki
vigyázz rám, bármilyen körülmény között.
Tudom, hogy neki is sokat jelentek. Talán ez a legfontosabb. Március
1.-je volt, amikor újra találkoztunk. Szememnek is alig hittem
és egybol könnyezni kezdtem, mikor újra megölelt.
És o is könnyezett. Sosem éltem át még
ilyet. Ekkora szeretet az évek múlásával is!
Tudom, hogy még évekig nem látom, nem hallok felole.
Gondolkozok, hogy írok neki levelet, de hova küldeném
el? Amikor mesélt a börtönrol, mondta, hogy mindenét
megnézik. Nem szeretném, ha elolvasnák az én
személyes levelemet.
Félelmek. Megint csak.
Pedig beszélni szeretnék vele. Vagy ha nem is beszélnék
vele, akkor hallgatnám, ahogyan mesél nekem ismeretlen dolgokról,
életérol. Ahogyan mindig is tette.
Miért engedtem el? Miért hagytam, hogy másodszor is
elsétáljon? Miért nem nézett soha vissza? Miért
tudod o elengedni?
Bár mondta, hogy gondolt rám bent, nem értem miért
nem keresett.
O túllépet, viszont én még mindig a múltban
bujkálok.
Félek a jelentol? Mitol? Hiszen az igazságtalanságon
és kivételezésen kívül minden rendben van.
Sok megoldásra váró kérdés. Egyszer talán
találok választ rájuk……
Újra csak a zenében keresem a megoldást és
a nyugalmat.
Búcsúzás képen hallgassátok meg a kedvenc
számomat, ami az aktuális hangulatomra jellemzõ.
30 Seconds
to Mars - A Modern Myth
2007.07.19 01:48
Email-em érkezett. Dupla klikk bájos kis tündérlányra
és a következõ üzenettel találtam szembe
magam:
„szia!:) ******-en olvasom a "blogodat" és nagyon-nagyon-nagyon tetszik!!!!:))) tök jó, hogy ilyen hosszú részeket írsz és hogy normálisan megfogalmazod, szerintem nagyon értesz ehhez;):))) örülök, hogy ilyen jó történeteket is lehet találni, mint a tiéd!:) csak így tovább, már nagyon várom a részeket!:) puszi Kittu”
Boldogság hatalmas volt lelkemben, hiszen Kittu volt az elsõ,
aki véleményezte a fikciómat. Amikor csak írtam
egy új részt, õ pár óra múlva
már küldte is az emialt, hogy az új rész nagyon
jóra sikerült. Mindig örömmel töltött el,
amikor kaptam tõle véleményt.
Aztán megadtam msn címemet. Felvett és ott kezdõdött
csak el az igazi beszélgetés. Õ volt Kittu, aki mára
már annyira szívem csücske lett, hogy hiába csak
eddig Interneten beszélgettünk, mégis úgy érzem
nagyon jó barátra találtam benne.
Rengeteg közös vonás bennünk. A zene iránti
szeretünk sok jó beszélgetést élt már
át. A legjobban azt szeretem, amikor megismerünk egy új
bandát, bemutatjunk egymásnak és várjuk a másik
véleményét. Mondanom se kell, hogy kedvenc bandáink
is azonos. McFly-t sikerült megszeretetnem vele, olyannyira, hogy nyáron
együtt megyünk ki Angliába, hogy drága szerelmeinket
megnézzük és egy közös koncerten, tomboljunk.
Több mint valószínû, hogy Doug miatt összeomlok,
úgyhogy Kittu fog majd támogatni. Vagy Doug vissz el?:D Remélem
tényleg sikerül ez az angliai út. Annyira szeretem a
McFly és Kittut, hogy mindenképpen szeretném, hogy
teljesüljön az álmunk. Akarom látni a fiúkat,
velük együtt énekelni végre olyan dolgokat átélni,
amelyekre itthon nem biztos, hogy lenne lehetoségünk.
A Mcfly után õ szeretette meg velem a the Grenma-t, BoysLike
Girls-t és a the Moog-t.
Amikor közösen olvasunk egy blogot és utána, megbeszéljük,
hogy kinek mi tetszett mi a véleménye az a másik, ami
bennünk nagyon jó.
Mielõtt elmentem nyaralni Rómában, egyik este 4-ig
fenn voltunk, a viva és az mtv között (akkor még
MTV EUROPE-nk volt, most meg csóri magyar MTV) ingázott tekintettünk.
Rómában a szállásunk mellett volt egy kis szórakozó
hely, Funky Buddha. Esténként Lillával átjártunk
oda, általában az úttest melletti füves területen
pihentünk. Egyszer csak egy dal szólalt meg: Timbaland feat.
Keri Hilton: The Way i are. Egybõl a pár nappal elõtti
Kittus beszélgetés jutott eszembe és rá gondoltam.
A füvön ugrálni kezdtem és ekkor jött oda a
német fiú. Elsõ külföldivel zajló
élõ beszélgetésem is tehát Kittunak köszönheto.
Cipõk iránti rajongásunk is valami elképesztõ.
Drágája és az én Morcosom szerintem nagyon jól
kijönnének egymással!
Törökök érzett hatalmas utálunk is azonos.
(Elég fura, hogy egy ideje nem zaklatnak minket. De ennek csak örülünk!)
Sok vágyunk, célunk és álmunk közös.
A cserediákos érdeklõdésemet is vele kezdtem
el. Emlékszek, hogy olvassuk a történeket, és
ugyanazt érzi, mint én. Rázza a hideg õt is
és könnyezik. Amikor arról olvasol, hogy az álmodat
valaki hogy valósítja meg, akkor csak könnyezni tudsz
és reménykedni, hogy neked is sikerül.
Közös prospektusnézés és elámulás,
hogy lehet, hogy mégse lesz semmi? De aztán jött az új
ösztöndíjról való tudás, újra
elámulunk, és csak reménykedünk, hogy sikerül.
Sajnos Kittu idén még nem tudja megpróbálni,
de nekem legalább annyira szurkol nekem, mintha idén velem
együtt pályázna és szorítana magának
és nekem
Kittu meghívott magukhoz. Annyira jó lenne elmenni, anyukám
persze nem tudom, hogy mennyire fog belemenni, bár amikor említettem,
azt mondta, hogy legalább 4 nap kell, hogy eljussak hozzá.
De annyi tuti nincs, szóval csak egy olyan szokásos lódítás
volt. Vagyis remélem. Õszi szünetben, pedig remélem
sikerül összehozni a pesti vidámosparkos kalandunkat.
Nem tudom, mi lenne ma már velem Kittu nélkül. Beleépült
a mindennapomban, hozzá tartozik, hogy délutántól
egészen estig beszélgessünk. Jó végre egy
olyan emberrel beszélgetni, akinek hasonló érdeklodési
köre és vágyai vannak.
Szóval köszönjük Internet, hogy vagy, hiszen te hoztál
minket össze!:)
DON’T STOP US NOW!
Dougie Poynter and Danny Jones
Végére csak ennyit mutatok, ami nagyon jól esett a
szívemnek.
Az ösztöndíjról beszélgettem Robertával:
(*)tündérkirálylány(*)
üzenete:
mindenkinek meg van az esélye
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) üzenete:
Persze, meg engem nem érdekelnek, hogy mit mondanak mások,
hogy van, van nincs esélyem. Sose érdekelt mások véleménye
és ezzel kapcsolatban meg végképp nem fog. Nem akarom,
elvegyék a kedvemet, vagy elszomorítsanak. Kitartok a célom
és az álmom mellett
(*)tündérkirálylány(*) üzenete:
ju de szép volt ez a pár sorod
(*)tündérkirálylány(*) üzenete:
azta:(
(*)tündérkirálylány(*) üzenete:
meghatódtam
(*)tündérkirálylány(*) üzenete:
de télleg
(*)tündérkirálylány(*) üzenete:
azta
(*)tündérkirálylány(*) üzenete:
te aztán jókat tudsz írni::
Krisztu(#)Napsugár(#)(L)Don't Stop Us Now!
(L) üzenete:
köszi:)
(*)tündérkirálylány(*) üzenete:
ez nagyon tetszik
(*)tündérkirálylány(*) üzenete:
ki is irom
(*)tündérkirálylány(*) üzenete:
kitartok a célom és az álmom mellett
(*)tündérkirálylány(*) üzenete:
áááááá
Roberta Személyes üzenete msnen:
Az elmúlt pár napban kedvem nem mindig
volt a toppon. Nem tudom miért. Túl sok emlék jött
fel, örlödtem magamban, ahogyan mondani szokás.
Még mindig a barátságokon gondolkodtam. Ahogyan az
embereken és a cselekedeteiken gondolkodtam vagy szomorú lettem,
vagy csak rájöttem, hogy vannak dolgok, amik változnak,
vagy szorosabbak lesznek vagy pont, hogy széthúznak.
Az emlékek és az érzések miatt semmihez nem
volt kedvem. Csak ültem, bambultam és Grenma-t hallgattam. Ami
részben jó kedvre derített, de azért még
mindig rágtam magamat. Ehhez jött az irtó hülye
álmom a Márkkal de ezt most nem részletezem.
Igazából vártam arra, hogy megnyisson valaki, hogy
beszélgessünk, de nem tette. Ez megint csak szomorított.
De aztán megjött Kittu! Hu csajszi, örülök, hogy
jöttél msn-re és dumáltunk! Nagyon jó kedvre
derítettél! (jaj a magyar MTV-n tudod, mit láttam?
The MOOG!!! Uhh..:D:D Egybõl te jutottál eszembe!) Szóval
jött Kittu beszélgettünk és jó kedvem lett.
Fura, hogy az emberek milyen hatással vannak egymásra. Szóval
újra visszaváltoztam jó kedvû normális
lánnyá és elmúlt az egész örlödés.
Köszi Kittu!
Szóval most megint jól vagyok!
De nézzük mi történt velem a hétvégén:
Pénteken egyetlen Loccsomat megleptem egy képpel, mert szülinapja
volt szombaton! Arca felejthetetlen marad számomra, ahogyan kibontja
az ajándékát, elpirul, mosolyog, és csak mondja:
Jaj köszönöm Loccsss!!
Itt már tudtam, hogy a péntek jó nap lesz!
Iskolánk most ünnepelte a 25. iskolaévét. Ez alkalomból
ünnepséget szerveztek. A legnagyobb meglepetésünkre
Baán Roland (akit annyira nagyon imádtunk két éven
keresztül) visszatért hozzánk két rövid szám
erejéig! HiJack! Fantasztikus volt! Tamarával olyan jó
kedvünk lett, hogy miután vége lett az ünnepségnek
megrohamoztuk a srácokat, autogramkérés és közös
kép! Danival beszélni… Uramisten! Örült jó
volt! De úgy remegtem, hogy az valami hihetetlen. Azon gondolkodtam,
hogy mi lesz velem Angliában? McFly közelébe? Dougie
közelébe? Összeesek vagy mi? Azért csak nem, hiszen
látnom kell azt az édes fejét.
Legyen nyár és menjünk már Angliába!
Szombat délelott illetve kora délután Lucajjommal illetve
Lillummal voltam. Szokásos császkálok, dumálások!
Rajzomat megkapta, nagyon örült neki lelkem!
Jaj Lost fanok! Elmentünk füstölöt is venni és
képzeljétek mi volt ráírva a dobozra: NAMASTE!
Akkorát röhögtem, és egybõl lefotóztam!
Aztán anyát megkérdeztem, hogy ez miért volt
ráírva a füstölos dobozra és õ megmondta,
hogy a namaste azt jelenti, hogy a benned lévõ isten köszönti
a bennem lévõ istent! Szóval ilyen köszönési
forma. Nagyon nagy!
Szombaton Lilluval városban voltunk. Egy csillagos orrpiercinget
láttam meg az egyik kirakatban. Most imádom a csillagokat,
és amikor megláttam, annyira belezúgtam! Az nekem kell!
Fekete csillag! Ide vele! :D Aztán anyunak persze megint elõadtam,
a milyen jó lenne és de, miért nem engeded, hiszen
szabad akarat van c. szöveget, de õ még mindig ugyanazt
mondogatta! Majd ha 18 éves lesz! És akkor szerinte még
meg lesz a csillag? Na ilyenkor nagyon mérges tudok lenni anyára.
Nem értem miért nem lehet piercingem.
De én továbbra is füzni próbálom, nem adom
fel!
Elvileg 16-án felkerül az ösztöndíj. Izgulok
rendesen! Kiváncsi vagyok!
Képzeljétek egyik, este éppen néztem a lottósorsolást
és a 21es szám jött ki. Ugye aznap születtem. Mondom
hangosan: ha a következo szám, hármas lesz (március
hónapban születtem, ami ugye a harmadik hónap, szóval
születési dátumommal játszottam), akkor megnyerem
az ösztöndíjat. Amint kimondtam, a hármas jött
le! Azt hittem feldobom a talpam. Hihetetlen volt. Utána nézem
az aktívot: 321-en haltak meg! Szépen játszott velem
a sors. Ilyenkor jut eszembe John Locke egyik, mondta:
Ne keverd össze a sorsot a véletlennel!
Még történtek dolgok a hétvégén,
amirol nem kívánok beszélni, mert tudom, hogy senkit
se érdekel.
Na mindegy!
Ti legyetek jók! Vigyázzatok magatokra. Jó hetet! (de
hamar mennek ezek a hétvégék!)
Üdv: Kriszta
Ui. Új képek kerültek fel a Galéria menübe.
(ikonok, blend, színezések).
És egy új link is megtalálható az oldalon! (oldal:
linkek)
Képek: Loccs ajándéka
Hijack Aláírás
Lillunak készített
rajzom
Kicsit unatkoztam:D
Namaste füstölõ 1,
2
Sokan tudják, hogy anyukám mivel foglalkozik.
Többek között asztrológiával is.
Még 2007 januárjában meg mondta, hogy ez az év
arról fog szólni, hogy minden nehezebben sikerül és,
hogy végeleges szakítások történhetnek
az életben. Gondolva itt barátságok szétválására.
A napokban ezen sokat gondolkodtam és észrevettem, hogy anyukámnak
igaza van. Általában be szokott jönni az, amit anya mond
a jövovel kapcsolatban, de ennek most nem tulajdonítottam különösen
nagy jelentoséget.
Amikor festés után takarítottam a szobámat,
a szívemet is takarítottam. Itt jöttem rá, hogy
anyukámnak igaza van, hogy tényleg megszakadtak kapcsolatok
az életemben. Eloször csak három fiú jutott eszembe.
Eloször is Máté. A történetet mindannyian
ismerjük. 6 év után újra megjelent és végleg
lezártam. Aztán jött a Zolival való szakításom.
Neki talán sokkal nagyobb szerepe volt az életemben és
valahol belül még mindig szerepe van. Hiszen talán o
ismer a legjobban. Sokszor gondolok rá, mert néha szívesen
kikérném, a véleményét, örülnék,
ha észhez térítene, vagy ha csak velem lenne és
mesélne nekem, de nem lehet. Talán a vele való megszakadás
fáj a legjobban. Aztán a harmadik fiú, pedig a Gyurka.
Ezt is én rontottam el. Még amikor májusban összevesztünk,
nagyon rossz volt. Nem tudom, hogy ot mennyire érintette rosszul
vagy mit érzett, de rossz, hogy több hónapja nem beszéltünk.
Oszinte barát volt.
A fiúk után egyre több lány barátom jutott
eszembe. Neveket itt nem írok, bár ok úgyse olvassák
a blogomat, csak azok a dolgok rosszul érintettek. Érdek barátságok
voltak. Az elkeseríto ebben talán csak ennyi, hogy mostanában
egyre több az ilyen érdekbarátság.
Szóval takarítás közben rajtuk sokat gondolkodtam
és megváltam emlékektol és gondolatoktól.
Aztán elkezdtem a jelenre gondolni, hogy most mi a helyzet barátságok
terén, hogy kire számíthatok, kit tudhatok magam mellett,
ki támogat, és ki figyel arra, amit mondok! Összesen
7 emberre bukkantam rá, akik több éve kitartanak velem.
Bár ebbol két emberrel friss a kapcsolatom, de ok azonnal
szívem csücskei lettek!
Amikor anyukámnak említettem, hogy igaza lett és mennyit
kellett csalódnom az emberekben mostanában, akkor újra
leültünk a számítógép elé,
hogy megnézzük a képletemet, hogy most ez csak egy állapot,
hogy ennyi a csalódás vagy ez alapból hozzám
tartozik, állandó kellékem. A válasz nem volt
annyira tetszetos számomra! Ugyanis míg másoknak szerelem
terén vannak ilyen gondjaik addig nekem a barátokkal, lesznek.
Folyamatos csalódások várnak reám. Oszintén
szólva ez elszomorított. De kit nem szomorítana el
egy ilyen hír?
Aztán tovább vizsgáltuk a képletemet, ahogyan
szoktuk. Utazás a születési idomtol napjainkig majd a
jövobe. Újabb érdekes dolgokat tudtam meg, amiket nem
kell rajtam kívül senkinek megtudnia. Két hét
múlva egy asztrológus barátunk látogat el hozzánk,
úgyhogy ot is meg fogom kérni, hogy nézzen bele a képletembe
és árulja el, hogy o mit lát.
Kíváncsian várom!
Na de térjünk vissza a normális életbe és
álljunk két lábon a földön, mint a „normális”
emberek!
A hétvégén végre szobám is bezöldült.
A tapéta leszedés borzalmas volt, de köszönjük
Lillunak a segítséget, hiszen, ha o nem jön, nem tudom,
mikor végeztünk volna! Apukám eloször egy kékes
zöld színt talált ki a falamra, de azonnal lebeszéltem
és 4 kisüveg napságra festék után végre
elérte a rendes zöld szint a festék. Vasárnap
végre megkezdodött az igazi festés is. Amikor elkezdett
délután 2 óra felé száradni akkor annyira
szép színe volt, hogy ha kiléptem tesom szobájából,
már ott világított! Nagyon szép lett! Vasárnap
és hétfon mondhatom, hogy egész délután
pakoltam és takarítottam. Mérhetetlenül nagy szemét
gyult össze a szobámban, de legalább most végre
rend és tisztaság van a szobámban. Pénteken
felkerülnek a kendoim is, amiket türelmetlenül várok!
Valahol belül hiányzik a feliratos, dalszöveges falam.
Fura, hogy nincsenek itt, de ez egyfajta elengedésnek is megfelel,
aminek örülök! Régi gondolatok, csalódásoktól
búcsút vettem ilyen formában is. Fizikailag és
lelkileg is!
Még anno Lilluval végig jártuk egész Veszprémet,
hogy találjunk nekem egy tökéletes kabátot. De
aztán végül is nem sikerült! Tegnap, pedig Lotyi-szívemmel
és Dórikámmal bementünk a városba és
megtaláltam a megfelelo kabátot. Azt vettem észre,
hogy a gombok hasonlítanak Tom (McFly) egyik fotósorozatában
használt kabátjának gombjaira!
Szóval egy újabb McFly dolgom lett! :D Mondjuk ez nem annyira
olyan, mint a Dougie-s fülbevaló vagy a Harry sapka!
Még mindig tart a boldogságom és remélem nem
is, múlik el!
Bocsánat, hogy ilyenre sikerült ez a blog, csak most ezek úgy
jöttek, és gondoltam megosztom veletek.
Legyetek jók, vigyázzatok magatokra, szép hetet!
Üdv: Kriszta
Képek: Szobám 1,
2, 3,
4, 5,
6
Régen írtam blogot és régen is szerkesztettem
az oldalt, de úgy gondoltam, hogy majd csak akkor szerkeszgetek,
ha kitaláltam, hogy milyen is legyen az új design.
Régóta tervezgettem, hogy McFly lesz a téma, de eddig
nem találtam meg a megfelelo képet és ezért
hallogattam a dolgokat. Bár ez a kép már régóta
meg van, nem tudtam elképzelni, hogy mit fogok belole kihozni, és
lám ez lett. Nekem nagyon tetszik!
Lényegében az együttes iránti szeretetem már
akkora, hogy képes lenne hegyeket porrá zúzni. Azt
hiszem igazi fan lettem! Ennek is betudható, hogy Dougie-s fülbevalót
keresgettem és találtam is. Eloször Kittu talált
nekem, de most szombaton sikerült találnom nekem is. Úgyhogy
amikor megláttam, hogy csillagos és olyan, mint Dougie-é
akkor mondtam, hogy ez kell! Ezután jött a fültágítós
fülbevaló, ami ugyancsak nagy öröm volt számomra!
Szóval elkönyvelhetem, hogy a szombat mindenképpen jó
volt! Este még festegetem utoljára egy képet a falamra,
amit kicsit elrontottam, de azt a nagy fekete foltot leszámítva
szerintem nagyon jó lett!
Elvileg jövo hét csütörtökön végre
megkezdozik a zöldülés a szobámban! Végre!
Múlt héten beszéltem apukámmal és elvileg
o már ezen a héten el tudta volna kezdeni a festést,
de anyukám dolgozott ezért jövo héten úgyis
egyedül leszek itthon csütörtöktol ezért akkor
végre totálisan, zöldülök! Végre kinn
lesznek a kendok és Buddha poszter! Már nagyon várom,
hogy készen legyen!
Csütörtökön kaptam egy új mp3 lejátszót.
Muszáj volt, mert az elozo kedd reggel bekattant. Egy számot
se tudtam végig hallgatni reggel. Ez nekem viszont óriási
veszteség volt, mivel zenefüggo vagyok. Szóval kaptam
egy gyönyöru 2Gb-os fekete mp4es csodát. Videót
és zenét is le tud játszani, képeket lehet rajta
nézegetni, játszani lehet rajta, olvasni is lehet szóval
nagyon jó, és nagyon szeretem. Neve még nincs de, szerintem
nem is lesz!
Kittuval elterveztük, hogy nyáron meghódítjuk
Londont és ellátogatunk egy McFly koncertre! Amikor szüleink
is beleegyeztek ebbe a fantasztikusan jó ötletbe, mondhatom
bátran, hogy szárnyaltunk! Azóta is, ha csak belegondolok,
hogy nyáron ott leszünk a srácok, közelébe
elkezdek zsongani! Áááá :)
Tegnap este Lilluval beszélgettük, hogy csináltatnunk
kéne piercinget. Hát ugye régi nagy vágy újra
eluralkodott rajtam. Még mindig szeretném magamat "szétlövetni",
de tudom, hogy anya nem engedi. Majd ha 18 leszek, csak akkor. Ezért
hogy addig is love legyek arra jutottunk, hogy fülemet fogjuk kiloni.
Úgyhogy várhatóan pár lukkal gazdagodik a fülem!
Csak remélem, hogy bírni fogom és találok olyan
fülbevalót, ami nem üt ki!
Elkészültek az osztályképek is, amik szerintem
nagyon jól sikerültek! Mamám eloször meg se talált
a képen! Nem számít! :D
Továbbra is folytatom a photoshoppos tevékenységeket,
egyre szebbeket gyártok úgy hiszem!
Így a végére csak annyit, hogy minden jó most
és továbbra is minden így alakul akkor csak egyre jobb
lesz!
Legyetek jók, sziasztok!
Kriszta
Képek: Dougie-s fülbevaló
Fültágitós fülbevaló
mp3/4 lejátszó
Falam