Blogom

2008.06.01.. vasárnap - 2008.05.31.
Zene: Sláger Rádió

Képek egy újabb nagyszerû napról, VELÜK! :)

Ugrottunk Kittuval :)

Megint. . Igazi Rockstar-ok leszünk egyszer ilyen ugrásokkal

Õk! :)

Következõ Terv :D

Legközelebb is együtt, ugyanitt!

Hazafelé, buszról

2008.05.23. péntek - Levél Lillának
Zene: Charlie - Régi jó rádió

Nem akarok magyarázkodni.
Most nem!
Most az egyszer hagyjátok meg nekem, hogy csak leírjam, amit gondolok, kibeszéljem magamból, hogy beszélgessek magammal, vagy hogy gondolkodjak!

Sosem gondoltam volna, hogy írsz nekem, és hogy így!
Percek óta csak ülök, nézek magam elé, és szavaidon gondolkodok.
Tudod, mindenkinek van egy szomorú oldala. Neked is, nekem is, nekik is. Azaz oldal, amit nem szívesen mutatunk. Legyünk bármennyire is vidámak, erõsek, nem mutatjuk. Senkinek nem kell tudnia, hogy te éppen miért vagy bánatos.

Gondoltam is bármit, te jó barátnõ vagy.
El sem tudod képzelni, hogy mennyire irigyellek!
Azt, ahogyan könnyedén suhansz végig az emberek között, mindenkivel megtalálod a közös hangot, hogy engem is próbálsz bevonni az életbe. Mert te ott vagy és élvezed.
Nem félsz semmitõl! Történjék bármi, te bátran, vidáman és mosolygósan neki állsz, végig csinálod!

Tudod, bennem minden egyes közös pillanatunk itt él a szívemben.
Az elsõ leveled. Amikor elõször megláttalak a buszról. Amikor este odajöttél hozzám, majd az elméleteket gyártottunk arról, hogyan fog a hinta leszakadni alattunk. Ahogyan együtt közlekedtünk Rómában. Az esti séták. Amikor egy dalra ugráltunk a fûben, aztán beszélgetés egy igazi külföldivel. Majd a következõ napok és esték. Az este, amikor a kapcsolatunk elmélyült. Ott kinn, amikor zene szólt, az aszfalton táncoltak, mi meg csak ültünk és beszélgettünk. Bár fáradtak voltunk, de mondtuk.
Aztán ahogyan hazajöttünk este sms-eztünk.
Lassan elindult az itthoni élet. És igen a barátságunk nem csupán egy nyári volt vagy egy nyaralási, nem, folytatódott.
Egybe kapcsolódott életünk. Jöttek egymás után csütörtökök majd szombatok. Jártuk a várost, röhögtünk, fényképezkedtünk.

Emlékszel a szülinapomra? Tudod, hogy képzeltem el, mielõtt bekövetkezett volna az a nap?
Hogy fekszünk a kertekben és bámuljuk az eget miközben Sangriát iszogatunk. Sokszor írtam, hogy csak az eget akarom bámulni. Csak ez az egy kérésem volt! Ha nem is bámulhattam az eget, de veled lehetettem a szülinapomon, bármennyire is volt az rossz. Az egészet feldobtad! Abban az idõszakban annyi rossz dolog között úgy emlékszem ez volt az elsõ kellemes pillanat.

Annyi helyzetben velem voltál! Annyiszor ott voltál, figyeltél rám, mert tudtad, hogy szorongok, hogy félek, hogy zavarban vagyok, s te jöttél és megmentettél!
Ennyi hála után hogyan mondhatnám neked azt, hogy nem vagy mellettem? Hogy nem tartasz ki mellettem? Hogy nem figyelsz rám?
Hosszú évek után tõled hallottam elõször az a két bizonyos szót, amit te talán nem is úgy gondoltál, vagy csak mondtad hirtelen. De nekem is te, a legjobb barátnõm vagy.

Sosem akartam, hogy bármi is bántson téged, velem kapcsolatban! Nem akartam, hogy napokat rágódj „rajtam”! Mondtam, ne bántson, hogy nem sikerült felmennünk Pestre! Ne bánd, van még idõnk, megcsináljuk! Felírjuk arra a bizonyos rózsaszín cetlire, ami ott van a parafatábládon és megcsináljuk!

Már nem érzem azt, amit múlt héten írtam. Kibeszéltem magamból azt hiszem. Vagy csak jót tett, amit Gica írt? Vagy csak, az hogy Gábor itthon volt, végre? Vagy az, hogy végre olyan napokat tölthettem el a suliban boldogan, vidáman, röhögve, mint régen?
A banda megint egyesült és csak mulatjuk az idõt. Léggitározunk, malacozunk, énekelünk majd az embereket, fikázzuk. Ennyi keserûség után annyira jól esik végre nem úgy hazajönni a suliból. Húzzon fel akármennyire is az összes tanár, hogy lehetetleneket kérnek tolünk, nem érdekel, mert én akkor is boldogan gyaloglók fel a lépcsõkön!
Végre nem szorul görcsbe a gyomrom, ha meghallom a With Me-t!

Nem tudtam, hogy úgy látod, hogy minden, ami „Krisztu”, az veszni készül!
Szó sincs errõl! Csak, kellenek napok, hetek, amikor ezt kell éreznem! Hogy semmire nem vagyok elég jó! Kellenek ilyenek!
Ezekben az esetben bármennyire is vágyom arra, hogy megmentsen valaki, annyira erõsnek és büszkének mutatom magamat, hogy nem fogok segítséget kérni.
Mert amikor minden annyira szürreális és reményvesztett, akkor ezeket, gondokat, élményeket, gondolatokat csak magam tudom megoldani. Mert túl kell rajta esnem, lépnem! Vagy csak elfogadnom!
Beszélni, pedig azért beszélek róla, mert nem gondolom, hogy ezek bárkit is érdekelhetnek.

Nem tudom, mit írhatnék még neked.
Még tudnék, de nem lenne sok értelme!
Csak köszönöm, hogy írtál!

2008.05.17. szombat - ide írni kéne valamit?
Zene: SUM41 - Count Your Last Blessings

Jó lenne levetni ezt a bort, szinte levedleni. Csak egyszeruen kibújni belole, otthagyni a földön és egy új borben, újra kezdeni az életet.
Máshogy.
Annyira sajnáltam, hogy ma anyának el kellett mondanom, hogy mennyi minden bánt, hogy igazából egy mérhetetlen nagy csodtömeg vagyok.
Látom hogy a keseruség elemészt.
Nem akarok csalódást okozni neki.
Nem erre vagyok nevelve. Nem akarom megbántani.
Utálom, hogy már minden este sírok.
Mintha sajnáltatnám magam. De nem, csak bánt. És ahogyan kimondtam oket, ahogyan tényleg a gondolt szavak jelentést kaptak, nem tudtam megállni, hogy ne könnyezek. Ahogyan kiejtettem oket a számon szinte mindegyik úgy pattogott a szoba kellos közepén.
Annyira nem akarom, hogy ez én legyek!
Ez nem lehetek én!

Szeretnék túl lépni az Anita és Ivett miatt érzett fájdalmon.
Oké egy életre tönkre raktak, nem tudok megváltozni.
Gyáva és feszült vagyok ismeretlen emberek között. A zavarról nem is beszélve. És az a félelem, ami szinte mindenhova elkísér.
Félek, hogy olyan leszek, mint a Mamám. Akit már a férje évek óta elhagyta o, mégis még a mai napig sértegeti.
Vagy olyan, mint a bácsikám. Sosem leszek képes elköltözni anyukámtól?

És a nap egyetlen pillanata, amiért megérte felkelni:

X_x_X <3 Gicaaaa </3 X_x_X üzenete:
amúgy most lehet hülyének fogsz nézni, de te nagyon sokszor emlékeztetsz engem önmagamra, mindazok mellett, hogy én csak szeretnék olyan lenni mint te
Krisztu(#)Napsugár(#)Hey ho, Let's go! üzenete:
megtennéd hogy kifejted ezt?:D
X_x_X <3 Gicaaaa </3 X_x_X üzenete:
hát..
X_x_X <3 Gicaaaa </3 X_x_X üzenete:
ahogy olvasom a blogod... te valahogy meg tudod fogalmazni azokat, amiket én csak érzek, és nem tudom leírni. az én bejegyzéseim egyre rosszabbak, egyre kevésbé tudom megragadni azt, amirol írni szeretnék...
az írásaid is. illetve hát az az egy történeted... én soha nem tudtam ilyen gördülékenyen írni, ugyanakkor a stílusod, a hibáid, pont mint az enyémek voltak...
ráadásul neked ugyanolyan félelmeid és kétségeid vannak. ugyanúgy erosnek és függetlennek mutatod magad minden téren, te is "eljátszod" hogy mennyire rendben van minden... ugyanakkor te is szeretnéd végre érezni hogy szeretnek, de mégsem mersz tenni érte, hogy ez megvalósuljon, mert félsz a csalódásoktól. ugyanúgy ragaszkodsz emberekhez, akikhez nem kéne, mégsem vagy képes elengedni oket, mert minél jobban akarod, annál görcsösebben kapaszkodsz beléjük...
ugyanakkor te is borzalmasan ragaszkodsz a testvéredhez, aki messze van toled, és o tud leginkább megbántani. ahogy én láttam...
neked is fontosak a barátaid, és ha már nem érzed úgy, hogy valaki mindig van melletted, te is bezárkózol, és nem tudsz kitörni, folyt.köv
X_x_X <3 Gicaaaa </3 X_x_X üzenete:
mert titkon te is azt reméled, hogy a barátaid megkeresnek és hogy mint a mesében, minden rendbe jön egy pillanat alatt... a céljaink, az álmaink és az elérésükhöz az eszközeink is nagyon hasonlítanak... idonként megérzem hogy mi van veled, milyen kedved van... pl ma is... aludtam, és arra keltem fel, hogy Krisztunak szar kedve van... elolvastam utána a blogod, feljöttem msnre, láttam a kiírásod, és írtam is neked...
X_x_X <3 Gicaaaa </3 X_x_X üzenete:
most így jobban nem tudom megfogalmazni, pedig biztos van még pár dolog..
X_x_X <3 Gicaaaa </3 X_x_X üzenete:
ja igen
X_x_X <3 Gicaaaa </3 X_x_X üzenete:
már amikor az imneten ránéztem a képedre, valahogy akkor megéreztem, hogy ilyesmi ember vagy... egyszeruen emlékeztettél önmagamra, és asszem a levélben, amiben megkerestelek, akkor is írtam, hogy van pár közös vonásunk... hát erre céloztam
X_x_X <3 Gicaaaa </3 X_x_X üzenete:
na meg neked is apa-komplexusod van
Krisztu(#)Napsugár(#)Hey ho, Let's go! üzenete:
apa komplexus?
X_x_X <3 Gicaaaa </3 X_x_X üzenete:
nem sok kapcsolatod van az édesapáddal és baromira bánt téged hogy milyen keveset beszéltek, meg hogy (asszem ezt egyszer a blogodban írtad) hogy mennyire nincs témátok, mennyire nem ismer téged, és mégis mennyire szeretnél egy rendes kapcsolatot vele
Krisztu(#)Napsugár(#)Hey ho, Let's go! üzenete:
ez igaz, így van

Sokadszorra is köszönöm Gica.

2008.05.17. szombat - the day
Zene: Good Charlotte - The Story of My Old Man

Esténként egyre többször gondolkodok el azon, hogy van-e értelme az én életemnek.
Mindig ugyanoda jutok: NINCS.
Tegnap már életem utolsó napjait elképzeltem és még mindig úgy találtam, hogy az én szánalmas életemnek bizony semmi értelme nincsen.
Persze, ahogyan mondogatni szokták 17 évesen, még nem kell megváltanom a világot, de akkor is szar, hogy nincs semmi olyan dolog, ami feldobná ezt az életnek korántsem mondható valamit. Vagy amiért érdemes lenni nap, mint nap felkelni. Úgy fogok meghalni, hogy semmit sem csináltam? Hogy nem ért semmit se ez a több évtized?
Valószínu.
Az pedig szinte egyértelmu, hogy az utókornak fogalma sem lesz, hogy ki voltam én.

Néha komolyan sajnálom, hogy nincsen megszabva elore a sorsom.
Mármint, hogy meg lenne szabva, hogy mit fogok dolgozni, kihez megyek férjhez. Elore elrendezett élet ellen legalább tudnék valamit lázadni, akkor lennének céljaim, de így, úgy érzem, hogy semmi reményem nincs az életben.

Nem vagyok barát, nem hogy jó barát, ahogyan gondoltam. Örülten szánalmas egy ember vagyok. Semmi öröm nincs az életemben.

Szomorú, hogy több éve nem tudok barátja lenni úgy igazából senkinek.
Annyira egyedül érzem magam.
Bárcsak lehetnék valakinek a barátja.
Én igyekszek, de úgy látom, van, ami nem megy. Van, amin nem tudok változtatni. Nem figyelek rátok, el vagyok foglalva az istenverte szinte semmi problémáimmal.
Nincs értelme semminek.

Minden este csak ez jut eszembe.
Az én életemnek nincs értelme, de öröm se sok van benne.

2008.05.14. szerda - c a n a d a b o y
Zene: Varga Miklós - Vén Európa

-Szia! Folytatjuk a tegnapi beszélgetést?
-Szia. Ha gondolod.
-Igen, gondolom! Szóval szerinted miért vagy csúnya, dagi, buta?
-Csúnya: Szóval ezt azért gondolom, mert ****.**.**. óta nincs hapsim. És ha valaki nekem tetszik is, az biztos, hogy csak hülyíteni akar.
Dagi: Hát az utóbbi idoben felszedtem egy kicsit.
Buta: hát nem is tudom, miért gondolom. Talán, azért mert a Gábor mindig azt mondja.
-Attól, hogy nincs hasid nem vagy csúnya! De egyébként ez a logika rád vall.
Ki nem szarja le a Gábort. Mit gondolsz engem, érdekel, amit mond? NEM!

Ez de régen volt. . .
Már akkor ismertél. : )

2008.05.10. szombat - ez most ilyen
Zene: Moby - Ooh Yeah

Eloször is bocsánat mindenkitol, akivel tegnap beszélgettem msn-en és csak úgy eltuntem.
Sajnos a netem elveszett valahol. Illetve a kábel már annyira el volt törve, hogy akárhogyan csavartam, helyeztem el újra, és újra nem tudtam megcsinálni, így internet nélkül maradtam este.

Aztán ma elküldtem apukámat, hogy szerezzen egy új kábelt, és vett is szóval ismét köztetek, lehetek.

Tegnap, végre három év után lett óra a szobámban. Nagyon tetszik.
Plusz..
Ez most annak biztosan nem nagy érdem, aki minden hétvégén csinálja, de nekem az.
FOZTEM!
Én egyedül, a konyhában.
Képzeljétek el, húst szeleteltem, hagymát vágtam és PÁROLTAM! Pároltam. Hihetetlen. Csináltam finom húslevest, ami megközelítoleg majdnem olyan jó lett, mint a mamámé. Pörkölt is nagyon finom lett. Szóval büszke vagyok magamra. Még apa is azt mondta, hogy jó lett.

Közben a fejemben kitaláltam egy csomó új megvalósítandó ötletet, amiket reményem szerint hamarosan végre is hajthatok.
Jó lenne legalább a fél éves tervet végre hajtani.
Na mindegy.

Chuck

2008.05.05. -hétfõ - Fallen leaves, fallen leaves. . .
Zene: -

Elöször is: Boldog szülinapot LÁJTÓ! A második X is meg van! Imádlak drága bátyám! :)

Régen volt, de szép is volt. Ennek az emlékére egy remek videó, ami szinte életre kell bennem! Annyira jó lett! Ügyes vagy, Gicám!

Nagyon jó! És nemsokára újra együtt leszünk, ugye? :)

2007. december 1.

2008.05.03. -szombat - i don't want this moment. . .
Zene: -

Számtalan alkalommal várok el olyan lehetetlen csodákat, amik nem teljesülhetnek. Hiába van teli az életem minden jóval, mégis gyakran érzem, hogy egyedül vagyok.
Vágyhatok én minden egyes apró szívdobbanásommal arra, hogy legyen valakim, nem lesz.
Gyakran vagyok egyedül.
Így rendeltetett.
Te megmondtad: feslett alak vagyok.

De köszönöm, hogy láthattalak csütörtökön.
Azaz 5 másodperc, amíg észrevettél, majd elnéztél és újra a kék szemeiddel rám tekintettél az utóbbi idok legszebb pillanata volt.
Tudom, hogy ismerjük egymást, emlékszek rád! Csak a nevedre nem! Hiába kereslek az ismerosei között, nem talállak. Tudom, hogy te is emlékszel rám, sot arra is emlékszek, hogy tavaly láttál vele! Emlékszek, ahogyan végig néztél rajta majd rajtam. De már nem azt látom benned. Minden alkalommal, ha találkozunk az utcán, felvesszük, a nem törodöm arcot egymás felé, de mégis nézzük egymást, hosszú másodperceken keresztül.
Annyira más vagy, mint akkoriban. Jobb lettél a szememben. Az elérhetetlen játszod. Ez a legjobb. Így nem kell azzal a tudattal nap, mint nap ébrednem, hogy egyszer az enyém leszel. Vagy szenvednem azzal, hogy az enyém sose lehetsz! Csak érzem, hogy az, hogy te meg én együtt, ilyen, nem lesz. Mert valahol belül, érzem, vagy talán tudom is, hogy ez nem fog bekövetkezni.
Csak könyörgöm, sétálj még el mellettem sokszor!
Nézz rám a kék szemeddel. Hadd nézzem meg a piercinged, hadd lássam,ahogy lobog a hajad.
Hitesd el a szemeiddel, hogy vagyok valaki 5 másodpercre!
Járj, úgy ahogyan senki más. Legyen a hajadban az egyszeruséget idézo hajpánt.
Legyél csak te!
Ígérd meg, hogy találkozzunk még! Ugye nem hagysz cserben?
Csak azokat a sejtelmes pillantások kérem, amikben elveszek!
Ennyit, nem többet.
Örökké hálás leszek ezeknek a nézéseknek.
Tudom, hogy a te életedben egy senki vagyok, hogy minden nap végig csinálod ezt vagy 100 lánnyal. De nem érdekel. Csak 5 másodpercet kérek az életedbol.
És örülök, hogy nem vagy Zoli.

x.o.x.o.

Imádom ezt a dal: Sum41 - With me

2008.04.28. -hétfõ - Finland. . .
Zene: Zagar - Never the same

Hát kiderült kik juthatnak ki Finnországban. Mindenki tudja, hogy bunda volt az egész, de mélységesen sajnálom azokat az osztálytársaimat, akiknek nem volt lehetoségük, sot esélyük se volt kijutni.
Annak ellenére, hogy örülök, hogy maradnak, tényleg sajnálom, hogy az esélyt is elvették tolük.
Több hete „játszottuk” már ezt a ki megy, ki nem szinte macska egér játéknak mondható valamit. Senki se reménykedett, már annyira, mint eloször! Mikor megtudtuk és láttuk, hogy esetleg itt valami más is lehet, valami történik a háttérbe, teljesen titkosan, ám mégis nyílt titok volt, akkor már tényleg veszve volt minden!
Undorító, ahogyan ok nyertek. Nem is zavar, hogy ok mennek, mert hát menjenek! Csak ez aljasság és büszkeség, ami az arcukon ott volt, azzal az ocsmány vigyorral és felsobbrenduséggel, na az nem tetszett!
Eniko megint bukott, megint kiakadt! Megint sajnálom! Szegény. . .
Mindegy.
A lényeg, hogy Malac és Marci marad!
Ha hiányozni is fognak az osztályból, márpedig néha biztosan vagy foleg az elején, mi továbbra is jól osztály leszünk!
Ja és majd sok sikert 21 évesen az érettségihez! ( na ez a gáz )

2008.04.27. -vasárnap - Öröm vagy bánat ér?
Zene: Zanzibár - Jönnek újak

Mérhetetlen bánat és düh tölti teli a szívemet.
Tegnap utolsó erombol is az új design megvalósításán dolgoztam. Körülbelül 4 órán keresztül. Igaz, hogy eloször a saját oldalamat szerettem volna megcsinálni, de gondoltam segítek megint az enyém, ráér.
Komolyan, nem érte meg.
Beteg lettem és megint nem én kaptam a dicséro szavakat.
Meg kéne szoknom, hogy az emberek buták, felületesek és önzoek.
Nincs is megemlítve a nevem, hogy én készítettem, el sem tudjátok képzelni, mennyire szomorú vagyok most!
Hálátlan. Soha, de soha többet nem csinálok neki design-t.
Nem volt értelme fáradozásaimnak! Megint nem! Múltkor is o csinálta a nagyszeru új design meg most is mi? Hát nem! Én szenvedtem vele! Szarnak ezek rám!
Nem szeretném, hogy az új hajamhoz legyen valami köze ennek a sok rossz dolognak.
Naponta egy vagy két dolog, ami sírásra, szomorúságra ösztönöz.
Összevesztem vele, õ nem törodött velem, amit nem is tudom, miért csinál, õ meg hálátlan.
Nekem nincs ennyi erom, hogy ezt elviseljem. . .
Miért bánnak velem így?
Mindenkiért kiteszem a lelkem, utolsó energiámból is küzdök, csinálom, de le se szartok.
Hát akkor. .

De végül is, megcsináltam az új design-t ide is. Csakazértis.