Szerelmes érzelmes versek
Kedvenc verseim gyűjteménye
Karodban ébredtem, ma reggel is, a szerelem ringatott álomba, s a beléd vetett hit, hogy másnap is itt leszel, itt mindig nekem, s míg csendben élem napjaim, fogod majd a kezem...
De az ajtó, mely világodba beengedett, bezáródott újra, én csak feküdtem,s éreztem, ismét nem vagy más,csak múltam.. Némán néztelek, ahogy békésen alszol, hát csak ennyi maradt nekem, de én kívárom a napot, míg újra enyém leszel, s ismét közel engedsz, addig pedig emlékedből, táplálom a lelkem..
Bár elillan a füstje a tábortűznek, táplálói körötte még álmot űznek. Szelíden pirosló parázspárnán a tűz a magányos éjszakába szikrákat űz. Előtte ülök de téged nézlek szemben mint tükröződik fénye bogárszemedben. Arcom és mellem lágyan süti a meleg, hátamon a sötétség ujja oly hideg. A tűz lassan kihuny. Magában füstölög. Fénypereménél szúnyogok hada dörmög. Szeretnék átülni hozzád egész közel mert a szeretet mindig magába ölel. Nem ülök át mert nem akarlak zavarni, füledbe álmatag vágyakat hadarni. Tudom, kicsit más vagyok, mint a többiek és nem gerjesztek viszonzást már senkinek. Végetérni látszik valahol itt utam mivel tökéletlenségemet meguntam. Sokért tartozék most köszönettel néked, hogy még szívem dobbanását is megérted, örülök, hogy voltál eddig is itt társam, szereteted fényét mindörökre lássam.
"Lelkem korlátján áthajlott egy ág: Tövisek helyett új rózsákat ád!
Rózsák nyílnak és lelkemben öröm. Szépséges rózsák! Az illatot köszönöm!"
"Örökké szoríts, örökké fájjon, Örökké lássalak, ne érjél máshoz. Örökkön örökké érezzem hatalmad, Elveszíteni soha nem akarlak."
"A változás varázsa
Csak mennek a napok, S, Te nem vagy itt velem, Pedig annyira, annyira Kellenél nekem! Talán nem is sejted Mennyire megváltozott minden, Más szemmel látom a világot, És ezt Neked köszönhetem.
Tudnál-e szeretni? Lehetnék a kedvesed?
Mennyi a kérdés, És a válasz Benned van, Ne siesd el kérlek, Fontold meg nyugodtan.
S ha úgy érzed, Valamit el kell mondanod, Csak nézz a szemembe, Én majd mindent tudni fogok.
Mert elég egy pillantásod Hogy megértsem, Lobog még a Láng, Vagy meghalt egészen..."
"A szerelem?
A szerelem olyan, mint Egy édes álom. Mely, ha fölébred, Áttör minden gáton. S ha egyszer fölébredt, Megállítani nem lehet. Utolér majd mindenkit, S összetör szíveket.
De ha a szerelem, Viszonzásra talál. Akkor az a pár, Biztos felhokbe száll.
Attól kezdve kettejüknek, Boldog lesz élete. Meg nem bántják egymást, S ez csak a kezdete."
"Mondd, vannak-e álmaid? Hisz csak magad vagy. Mondd, álmodsz-e még, S mondd, ott is kék az ég? Az ég, mely itt oly tisztán ragyog, Mint két szemed fénye, ha hagyod. S mondd, a tó ott milyen színu, Az elso csókod milyen ízu? Tudod mit? Ne mondj semmit. Csak egy szót, mást semmit. Hogy Szeretlek! - ennyit.
Egyszer majd én is elmegyek, Lelkemet, akkor átadom Tenéked. A vihar kinn üvöltve tombol, Te már ébredsz, de én továbbálmodom."
Tudod, játszottam én már sokat, Szép, izgalmas, vad játékokat. S kiélveztem mindig, minden diadalt, De most kedves, meleg hangod fogva tart. Minden mozdulatra válasz egy mozdulat, Mind gyönyörű, ki nem mondott gondolat. Én a hullám vagyok, Te meg a part, Két titokzatos szemed fogva tart. Közös a két szív dobbanása, Akarom, hogy legyen folytatása. Eddig a közöny köpenye takart, Most testem válasza fogva tart. Adj esélyt, ne hagyj magamra, De készülj fel egy szerelem rohamra. S veled átvészelek minden vihart, Ha két erős karod fogva tart.