Pólópanteon - Olimpiai érmesek

Bolvári (Bolváry) Antal (1932-)

1932. május 6-án született Kaposvárott (Somogy vármegye). Vízilabdázó. Édesapja üzletvezető. Tizenhárom évesen kezdi pályafutását. 1946-tól 1947-ig a Neményi Papírgyár pólósa. Nevelőedzője Laky Károly. Az ifjúsági csapattal veretlen bajnok. 1948 és 1951 között a Budapesti Lokomotív úszójaként Sárosi Imre tanítványa. Az 1951-es berlini főiskolai világbajnokságon 200 és 400 méteres hátúszásban ezüstérmet szerez, vízilabdában aranyérmes. 1952-ben megkezdi sorkatonai szolgálatát, és végleg áttér a vízilabdára. A Budapesti Honvéd játékosa. 1952 és 1956 között negyvennégyszeres válogatott. Tagja az 1952-es helsinki és az 1956-os melbourne-i olimpián, valamint az 1954-es torinói Európa-bajnokságon győztes csapatnak. Az 1956-os olimpia után hazajön, azonban rövidesen Ausztráliába távozik. Melbourne-ban a Myers áruház átvevője, egy magyar étteremben pincér. Egy évet tölt Perthben, ahol munka mellett ausztrál bajnokságot is nyer. 1961-ben tér haza. A Vasas, 1963-tól a Budapesti Spartacus, végül 1964-től a Ferencváros játékosa. 1965-ben és 1968-ban országos bajnok, 1964-ben és 1967-ben Magyar Népköztársasági Kupa-győztes. 1969-ben visszavonul.
A budai Vízivárosban, a Margit körúton nő fel. 1950-ben érettségizik a II. Rákóczi Ferenc Kereskedelmi Iskolában. Hivatalnok. Tiszti tanfolyamot végez, honvéd hadnagy. 1955-től 1956-ig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója. 1961-ben megvonják, majd visszaadják katonai rendfokozatát. 1966-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben edzői oklevelet szerez, majd 1976-ban a Testnevelési Főiskolán szakedzőként diplomázik. 1970-től 1978-ig a Budapesti Spartacus, 1979-től 1988-ig a Budapesti Honvéd edzője. Emellett 1971-től 1981-ig a junior válogatott szakmai vezetője, majd a felnőtt válogatottnál edző. 1988-tól ismét a Spartacusnál dolgozik. 1992-ben megy nyugdíjba, a család boltjában segédkezik. Eszter unokája úszó.

Vissza

Forrás: Magyar Olimpiai Lerxikon CD-változat, Bp. 2009.