Pólópanteon - Olimpiai érmesek

Bozsi Mihály dr. (Bozsidarácz Mihály) (1911-1984)

1911. március 2-án született Budapesten. Vízilabdázó, úszó. A Nemzeti Sport Club úszójaként kezdi pályafutását. Tizenhat évesen a Magyar Úszó Egyesület színeiben tér át a vízilabdázásra, majd egy évvel később az Újpesti Torna Egyletbe igazol. 1930 és 1942 között tagja az UTE tizenkétszeres magyar bajnok pólócsapatának. Emellett 1933-ban tagja a négyszer 200 méteren bajnokságot nyert gyorsváltónak, valamint a folyambajnokságban hatszor győztes csapatnak. 1931-ben egyszer lesz úszóválogatott. 1931 és 1942 között a válogatott pólócsapat hatvankettő mérkőzésén szerepel. 1933-ban, 1935-ben és 1937-ben főiskolai világbajnok. Az 1931-es párizsi, az 1934-es magdeburgi és az 1938-as londoni Európa-bajnokságon aranyérmet szerez. Az 1936-os berlini olimpián győztes csapat tagja, 1932-ben Los Angelesben tartalék. Visszavonulása után nemzetközi versenybíró. A Vasas edzőjeként 1947-ben, 49-ben és 53-ban magyar bajnok, 62-ben kupagyőztes.
1929 júniusában érettségizik a budapesti ágostai hitvallású evangélikus gimnáziumban. Testnevelési tanára ghimesi Mikó Imre. A középiskolai évek alatt a Deák téri evangélikus templom Lutheránia énekkarának tenoristája. 1934 őszén a magyar királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatja tanulmányait, 1938 decemberében kap végbizonyítványt. Az Egyesült Izzó tisztviselője, majd a magyar királyi belügyminisztérium alá rendelt Újpesti városi számvevőség számellenőre. Budapesten hunyt el 1984. május 5-én.

Vissza

Forrás: Magyar Olimpiai Lerxikon CD-változat, Bp. 2009.