Pólópanteon - Olimpiai érmesek

Faragó Tamás dr. (1952-)

1952. augusztus 5-én született Budapesten. Vízilabdázó. 1965-ben kezdi pályafutását a Budapesti Vasutas Sport Clubban, majd 1969-től a Vasas játékosa. Tagja az 1975 és 1984 között kilenc országos bajnokságot nyert csapatnak. 1971-ben, 1981-ben, 1983-ban és 1984-ben Magyar Népköztársasági Kupa-győztes. 1979-ben és 1984-ben a Bajnokcsapatok Európa Kupájának aranyérmese. 1970 és 1985 között 258 alkalommal szerepel a válogatottban. Az 1970-es barcelonai Európa-bajnokságon második, 1971-ben ifjúsági Európa-bajnok. 1972-ben ezüstérmes a müncheni olimpián. 1973-ban Belgrádban világ-, 1974-ben Bécsben Európa-bajnok. Az 1975-ös cali világbajnokságon második helyezett csapat tagja. 1976-ban a montreali olimpia bajnoka, a torna gólkirálya. 1977-ben a jönköpingi Európa-bajnokságon aranyérmes. Az 1978-as nyugat-berlini világbajnokságon második, az 1980-as moszkvai olimpián bronzérmes, az 1985-ös szófiai Európa-bajnokságon ötödik. 1984-től a Düsseldorf, 1987-től 1989-ig az olasz BC Arenzano játékosa, illetve játékosedzője. 1988-ban aranyérmes a Kupagyőztesek Európa Kupájában és az Olasz Kupában.
1980-ban a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen diplomázik, majd 1981-ben a Testnevelési Főiskolán szerez szakedzői oklevelet. 1990-től a BVSC, 1992-től az olasz Florenzia edzője. 1993-tól a magyar utánpótlás-válogatottal dolgozik; 1993-ban ifjúsági Európa-bajnokságot, 1994-ben junior Eb-t, 1995-ben pedig junior világbajnokságot nyernek. 1993-ban Csapó Gáborral magán vízilabdaiskolát indít Matáv-Pólósuli néven. 1995 novemberétől a Vasas vezetőedzője. A csapat 1996-ban, 1997-ben és 1999-ben Magyar Kupa-győztes. 2000 júliusától a női válogatott szövetségi kapitánya. Vezetésével a csapat 2001-ben Budapesten Európa-bajnokságot, 2005-ben Montreálban világbajnokságot nyer. 2005 novemberében lemond. A Pólósuli mellett a Vasas utánpótlásigazgatója.

Vissza

Forrás: Magyar Olimpiai Lerxikon CD-változat, Bp. 2009.