Pólópanteon - Olimpiai érmesek

Gyarmati Dezső (1927-)

1927. október 23-án született Miskolcon (Borsod vármegye). Vízilabdázó. Balkezes. Édesapja adventista lelkész, édesanyja iparművész. Ökölvívóként, kézilabdázóként, majd úszóként kezdi pályafutását. A középiskolai pólóbajnokságban az óbudai Árpád Gimnázium játékosa. 1941-től a Gamma, 1945-től a Csepeli MTK, 1947-től az Újpesti Torna Egylet (a Budapesti Dózsa) pólósa. Rendőrfőhadnagy. 1952-től 1956-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanul. 1948-ban, 1950-ben, 1951-ben, 1952-ben és 1955-ben országos bajnok, 1951-ben és 1952-ben Magyar Népköztársasági Kupa-győztes. 1948-tól válogatott. Az 1947-es párizsi főiskolai világbajnokságon győztes, az 1948-as londoni olimpián ezüstérmes csapat tagja. 1951-ben Berlinben főiskolai világbajnok, 1952-ben Helsinkiben olimpiai bajnok, 1954-ben Torinóban Európa-bajnok, 1956-ban Melbourne-ben olimpiai bajnok. A küldöttség Forradalmi Bizottságának tagja. Az olimpia után hazajön, de megtorlástól tartva 1957 tavaszán családjával együtt elhagyja az országot. 1958-ban amnesztiával térhet haza. Két évre eltiltják a hazai, örökre a nemzetközi szerepléstől. A Sasad Termelőszövetkezetnél és a Kályhaépítő Szövetkezetnél segédmunkás, italboltban csapos. 1960-tól a Ferencvárosi Torna Club játékosa, föloldják nemzetközi eltiltását. 1961-ben, 1962-ben, 1963-ban és 1965-ben országos bajnok; 1961-ben, 1962-ben, 1964-ben és 1965-ben Magyar Népköztársasági Kupa-győztes. 1964-ig összesen 108 alkalommal szerepel a válogatottban. Az 1960-as római olimpián harmadik helyezett csapat tagja. 1962-ben Lipcsében Európa-bajnok, 1964-ben Tokióban olimpiai bajnok. 1966-ban visszavonul.
1944-ben érettségizik az Arany János Gimnáziumban. 1966-ban művészettörténészként diplomázik és a Testnevelési Főiskolán szakedzői oklevelet szerez. 1963-tól a Központi Sportiskola úszó- és vízilabda szakosztályának szervezője. 1966-tól az FTC edzője, 1970-től kolumbiai szövetségi kapitány. 1971-től a Vasas edzője. 1972-ben a válogatott másodedzője, 1973-tól vezetőedző. 1981-től a BVSC, 1985-től a válogatott vezetőedzője. 1988-ban Németországban szaktanácsadó. 1989-től 1990-ig az Orvosegyetemi Sport Club technikai vezetője. Vezetésével a válogatott 1973-ban világbajnok, 1974-ben Európa-bajnok, 1975-ben világbajnoki ezüstérmes, 1976-ban olimpiai bajnok, 1977-ben Európa-bajnok, 1978-ban világbajnoki ezüstérmes, 1980-ban olimpiai harmadik. 1990-től 1994-ig a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője. 1992-től a Magyar Vízilabda Szövetség alelnöke, 1996-tól társelnök. 1999-ben rövid ideig az FTC edzője, illetve szaktanácsadója. 2004-től a Nemzet Sportolója. Első felesége Székely Éva, lánya Gyarmati Andrea és Eszter. Veje Andrea révén Hesz Mihály, Eszter révén Szilágyi Zoltán, a Ferencváros úszóolimpikonja.

Vissza

Forrás: Magyar Olimpiai Lerxikon CD-változat, Bp. 2009.