1924. december 8-án született Szolnokon (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye). Vízilabdázó, úszó. Balkezes. Édesapja mozdonyvezető, amatőr sportoló, kuglizik. Hasznos István 1932-től bérletes az uszodában. 1934-től 1943-ig a Szolnoki MÁV igazolt sportolója. 1943-ban egy vidéki úszóbajnokságon fedezi föl Csík Ferenc és viszi Ferenc bátyjával együtt a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club pólózóihoz, ahol még az év során megnyeri a másodosztályú bajnokságot. 1945-től ismét a Szolnok, 1947-től a Budapesti Előre, végül 1948-tól 1963-ig a Szolnoki MTE (a Szolnoki Dózsa) versenyzője. 1950 és 1963 között a Szolnoki Dózsa 212 első osztályú vízilabda-mérkőzésén szerepel és 339 gólt szerez. Tagja az 1954-ben, 1957-ben, 1958-ban, 1959-ben és 1961-ben országos bajnokságot nyert csapatnak. Az aktív játék mellett 1952-től a csapat edzője. 1946-ban a 100 méteres mellúszás országos bajnoka. Hosszútávúszásban (Balaton-átúszásban és folyambajnokságban) négyszeres egyéni és négyszeres csapatbajnok. 1952-ben két alkalommal játszik a válogatottban. Az 1952-es helsinki olimpián győztes csapat tagja.
1943-ban érettségizik. Kezdetben alkalmi munkából él, majd 1950-től edzőként dolgozik. 1956-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben szerez edzői oklevelet. 1956-os tevékenysége miatt 1957-ben eltávolítják a rendőrségről. 1962-ben rehabilitálják. A szolnoki Damjanich uszoda igazgatója, úszóedzőként előkészítő csoportokat tanít. Emellett a nyolcvanas évek közepén a Vízügy SE női csapatának edzője. Szolnok díszpolgára. 1998. május 7-én hunyt el Szolnokon. Ferenc bátyja (Hasznos I) 1954-ben, '57-ben és '58-ban tagja a Szolnok országos bajnokcsapatának. Zsuzsa lánya a Szolnoki Dózsa úszója, István fia a Szolnoki Vízügy Dózsa válogatott vízilabdázója.