1913. július 17-én született Marosvásárhelyen (Maros-Torda vármegye). Vízilabdázó, úszó. Dédapja Erkel Ferenc zeneköltő, a Pesti Sakk-kör elnöke, édesanyja Erkel Sarolta, a marosvásárhelyi konzervatórium tanára. A harmincas évek elején települ az anyaországba. 1932-ben tűnik föl az országos középiskolai (KISOK) vízipóló-bajnokságon második helyet szerzett Eötvös József Főreál csapatában. Előbb a Magyar Testgyakorlók Köre, majd a Budapest Sport Egyesület sportolója. 1934-ben tagja az MTK országos bajnokságot nyert vegyes váltójának. 1940-ben a BSE vízipólócsapatával lesz magyar bajnok. Az úszásban 1934-ben háromszor, míg vízilabdázásban 1934 és 1940 között negyvenszer válogatott. Az 1936-os berlini olimpián, valamint az 1935-ös budapesti és az 1937-es párizsi főiskolai világbajnokságon aranyérmet szerzett csapat tagja.
A Székesfővárosi Központi Számvevőség tisztje. Pénzügyi főtanácsos. 1945-ben B-listázzák. Külföldre távozik. Malmőben úszóedző és testnevelő, 1960-ban költözik Koppenhágába. Itt hunyt el 1996. december 21-én.