1906. február 2-án született Budapesten. Vízilabdázó. Kilencévesen kezd úszni a Magyar Testgyakorlók Körében. 1917-ben Komjádi Béla edző összekülönbözik Fodor Henrikkel, az MTK titkárával, mert az nem adott díjtalan belépőt a gyermekeknek a labdarúgócsapat mérkőzésére. Komjádi az Erzsébet híd pesti hídfőjénél lehorgonyzott Beitsher dunai uszodából, az MTK-s Messinger Mihály keze alól a Császárba viszi a Homonnay (akkor még Hlavacsek) és a Keserű fivéreket, majd kialakítja a III. kerületi Torna és Vívó Egylet vízipólócsapatát. Homonnay 1923-ban és 1924-ben tagja az országos bajnokságot nyert csapatnak. 1924 és 1929 között háromszor úszóválogatott. 1926-ban visszaigazol az MTK-ba. 1924 és 1936 között 108 mérkőzésen szerepel a vízipóló-válogatottban. 1926-ban Budapesten, 1927-ben Bolognában, 1931-ben Párizsban és 1934-ben Magdeburgban Európa-bajnokságot nyer. 1924-ben Párizsban olimpiai ötödik, 1928-ban Amszterdamban második, 1932-ben Los Angelesben és 1936-ban Berlinben első helyezett magyar csapat tagja.
1917-től a Budapest Székesfővárosi IV. kerületi (Belvárosi) Községi Főreáliskola (a mai Eötvös József Gimnázium) diákja. Tornatanára Cserjesi Károly és vitéz Áts Sándor Béla. 1924 tavaszán befejezi a nyolcadik osztályt, de vizsgázatlan marad. Öt évig katona. 1933-tól az ifjúsági pólóválogatott kapitánya. A Nemzeti Úszósport Alapítvány és a Nemzeti Sportuszoda titkára. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium számvevőségének számvizsgálója. 1945-ben a nyilas uralom alatt kifejtett tevékenységéért távollétében háborús bűnösnek nyilvánítják. Németországban marad, majd Dél-Amerikába vándorol. Edzősködik. Húsz évig edzi a Buenos Aires-i River Plate pólósait. Uszodaigazgató. 1969. október 15-én hunyt el Buenos Airesben. 1935-ben jelent meg Vízipóló című szakkönyve. Lajos bátyja gépészmérnök, a III. kerületi TVE vízilabdázója, 1922 és 1925 között huszonnyolcszoros válogatott. Felesége Szőke Katalin, a Magyar Úszó Egylet országos hátúszóbajnoka. Leányuk Szőke Kató.