1903. május 1-jén született Budapesten. Ivády Béla országgyűlési képviselő (gróf Károlyi Gyula kormányának földművelésügyi minisztere, a Nemzeti Egység Pártjának országos elnöke) és nagyjeszeni Jeszenszky Anna bárónő fia. Vízilabdázó. A Magyar Athletikai Club versenyzője. Kezdetben atlétikával és tornával foglalkozik, emellett futballozik, teniszezik, birkózik, golfozik és jégkorongozik. Tagja a MAC 1929-es vízipóló-bajnokcsapatának. 1924 és 1934 között hatvanhétszer szerepel a magyar válogatottban. Tagja az 1931-ben Párizsban és 1934-ben Magdeburgban Európa-bajnokságot nyert csapatnak. Az 1924-es párizsi olimpián tartalék, majd 1928-ban Amszterdamban ezüst-, míg 1932-ben Los Angelesben aranyérmet szerez. 1935-ben súlyos vállsérülése miatt visszavonul. 1937 és 1940 között a Magyar Úszó Szövetség vízipóló-kapitánya.
A MÚSZ alelnöke. Gimnáziumi érettségi után a szegedi tudományegyetemen szerez államtudományi doktorátust, leteszi az államszámviteltani és posta-takarékpénztári szakvizsgát. 1923-tól a Magyar Általános Hitelbank, 1925-től a Posta-takarékpénztár, 1928-tól az Országos Munkáspénztár tisztviselője. 1933-ban kerül a Földművelésügyi Minisztérium állományába. Darányi Kálmán, Marschall Ferenc, Stranyavszky Sándor és gróf Teleki Mihály miniszter titkára, tanácsos, az elnöki ügyosztály vezetője. A budai Fillér utcában lakik. 1945 után internálják, hónapokat tölt a Mosonyi utcában, majd Kistarcsán, végül három évet Recsken. 1953-ban szabadul. Kitiltják Budapest területéről. Vasöntő, majd a föld alatt dolgozik egy vasútépítésen. 1956 őszén elhagyja az országot. Bécsben él, a Swimm Union pólóedzője, tolmács, benzinkutas, garázsmester. A Meinl cégtől megy nyugdíjba. Bécsben hunyt el 1998. december 21-én. 1999. március 27-én végakaratának megfelelően Ivádon helyezték örök nyugalomra.