1938. február 20-án született Budapesten. Vízilabdázó. 1953-ban jelentkezik a Császár uszodában a Ferencváros úszóinak edzésén. Fél év múlva átküldik a vasutas pólósokhoz. 1954-től a Budapesti Lokomotív (a Budapesti Vasutas Sport Club) játékosa. 1966-ban tagja az egyesület magyar bajnokságot nyert csapatának. 1972-től 1973-ig a Vasas sportolója. 1958 és 1962 között 32 alkalommal szerepel a válogatottban. Az 1957-es párizsi főiskolai világbajnokságon második. 1958-ban Budapesten Európa-bajnok. Az 1959-es torinói Universiadén ezüstérmes és tagja a 4x200 méteres gyorsúszásban második helyezett váltónak. Az 1960-as római olimpián bronzérmes csapat tagja. Az 1961-es szófiai Universiadén harmadik. 1962-ben Lipcsében Európa-bajnok. Az 1963-as Porto Alegre-i és az 1965-ös budapesti Universiade győztese. Az 1970-es torinói Universiadén harmadik.
1964-ben a Sportvezető és Edzőképző Intézetben szerez edzői oklevelet. Kezdetben a BVSC, illetve a Vasas utánpótlásnevelője, majd 1974-től 1976-ig az Orvosegyetemi Sport Club felnőtt csapatának trénere. A nyolcvanas években a BVSC vízilabda-szakosztályának elnöke. 1961-ben közlekedésmérnökként végez az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem vasútüzemeltetési szakán, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen gazdasági mérnöki, ipari szakközgazdászi oklevelet szerez. Vasúti mérnökként lép munkába, majd a minisztériumban dolgozik. Főcsoportfőnök. A győri Közlekedési és Távközlési Főiskola tanszékvezetője, címzetes főiskolai docens. 1990-től a Közlekedési Múzeum főigazgatója, 2006-tól nyugdíjas. 1995-től a Közlekedéstudományi Egyesület főtitkára. 1997-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen közlekedésmérnökként szerez egyetemi doktorátust. A Vízivárosban él. Lánya a Statisztika asztaliteniszezője.