Pólópanteon - Olimpiai érmesek

Tarics Sándor dr. (Alexander G. Tarics) (1913-)

1913. szeptember 23-án született Budapesten, az óbudai Pacsirtamező utcában. Vízilabdázó. Édesapja asztalos. A Tímár utcai általános iskolába jár. 1929 októberében tűnik föl az országos középiskolai (KISOK) bajnokság döntőjében, ahol a 400 méteres gyorsúszásban helyezést ér el. 1932 júniusában az Állami Árpád Gimnázium vízipólócsapatával KISOK-bajnokságot nyer. Egy diákmérkőzésen Komjádi Béla fedezi föl és viszi az ifjúsági válogatottba. A Magyar Athletikai Club játékosa lesz. 1936 és 1940 között hatszor szerepel a magyar válogatottban. 1933-ban Torinóban, 1935-ben Budapesten és 1937-ben Párizsban főiskolai világbajnok. 1936-ban Berlinben tagja az olimpiai bajnokságot nyert csapatnak. Az olimpia után Európa-válogatott.
1936-ban mérnöki diplomával végez a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Budapest székesfőváros főmérnöke. 1941-ben néhány hónapot Jeremiás ösztöndíjjal az Egyesült Államokban tölt. 1943-ban műszaki doktorátust szerez. 1947-től 1949-ig műegyetemi magántanár. 1949-ben Indiana államból kap szerződést. Az USA-ba települ. 1949-től 1951-ig a Fort Wayne University (Indiana), majd a Technical University of California professzora. 1951-ben építészmérnöki irodát alapít San Franciscóban. Földrengésbiztos épületeket tervez. Munkásságáért 1985-ben Goethals Érdemérmet, 1987-ben Toulmin Érmet kap. 1985-ben, majd 1995-ben eladja vállalkozásait. Ezután is aktív, független szakértőként dolgozik. 2000-ben a Los Angeles-i megyei kórház építési szakértője. Az ötvenes évek óta a San Francisco-i öböl partján lévő Belvedere-ben él. 2002 márciusától a Budapesti Műszaki Egyetem tanácsának tiszteletbeli tagja. Sógora Csuvik Oszkár.

Vissza

Forrás: Magyar Olimpiai Lerxikon CD-változat, Bp. 2009.