Gondoltuk, megint küldünk képet Komáról, aki akkoriban még Wolfi néven futott! Mostanra a két kutya teljes mértékben megbarátkozott, együtt járnak sétálni, kirándulni. Koma megtanult pórázon jönni, úgy szoktattuk hozzá, hogy játék előtt nem sokkal mindig rátettük, és abban szaladgált, majd játék után levettük, így jó élmény kötődött egy idő után hozzá. Aztán egyszer kimerészkedett utánam egyedül a kapun, bár a frász jött rám, de gondoltam, mindegy, próbáljuk meg, bár póráz nem volt nálam, és úgy jött mellettem, mintha tanulta volna. A család férfi tagjaival szemben még mindig van fenntartása, bár Édesapámtól kapja a reggelijét, de talán már nem úgy fél, mint eleinte. E hét pénteken jön hozzá először a kutya tanár, aki eddigi kutyáinkat képezte, már nagyon várjuk, azt mondta, volt már dolga nem egyszer ilyen félős kutyussal, sőt, Koma elődje is így kezdte, de "félelmetes" házörző lett belőle. És ami még nagyon meglepett minket Komával kapcsolatban, hogy egyik éjszaka komoly ugatásra ébredtünk, és kiderült, valaki tényleg bejött a kapun. Bár ismerős volt (neki is), mi aludtunk, és ő védte a területét. Ezen igencsak meglepődtünk, mert addig szinte hangját nem lehetett hallani. Most már Pitével együtt ugatnak néha esténként a szomszéd kutyák felé. Minden héten valami meglepetéssel áll elő Koma, mindig valami újat tanul. A kukát már nem döntögeti, a kutyafésüt meg nagyon megszerette, mindig "segít" fésülködni (vakarja ő is a saját oldalát fésülés közben). A képen épp játékban voltak Pitével, mikor lefotóztam őket, ami bár megzavarta a játékot, de nagyon kedves kép lett.
Minden jót kívánok Önnek és a menhely kutyáinak is!
Somogyvári Kata
